Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-23 / 30. szám

2 S Z A T M Á R. julius 23. 'előszöí“ilye.ténképen : „A ki adóját, közkő- tőjét,.,százalékát, hadmentességi adóját, út­adóját, kutya adóját és . . . még a jó isten tudja miféle adóját e hó . . . napjára ki nem fizeti* végrehaj tátik " És jön a végrehajtó. ■Kiviszi, a termést, elhajtja a sertést, a te­henet, szekérre rakja a párnát, szóval elő­mozdítja az ember boldogságát s a dobper­gés ezzel végződik. A társadalmi követelmények, ezek is meglehetősen szép összegeket képviselnek. A család pedig — jobb nem szólam — fe­lettébb követelődző. Mai napság a család a divat hóbortjának hódol. Különben divat ma minden és divatozik mindenki, az utolsó suszter-inastól elkezdve felfelé. A szegény majmolja a gazdagot, a szolga az urat, a cseléd az úrnőt. S ennek az áldozata a szegény munka kereső család apa. Igen, mert nézzük meg csak a legszerényebb fizetéssel biró hiva­talnokot is, neje, a nagysága és a kisasz- szonyok, okvetetlen fürdőn kell. hogy töltsék a nyarat. És a szegény férj, az izzad. Ha nincs pénze? Fordul az úgynevezett .0,20, 40 filléres meg-„Váltók“ hoz s görnyed alatta, hogy a nagyságának, meg a kisasz- szonyoknak szeszélyeit kielégítse, szóval a hölgyek fürdőznek, az urfiak lóversenyez­nek, a szegény családfentartó pedig utazik a „Gőz“-be. íme igy adjuk a nagyot, urazunk, pom­pázunk és van is miből — a váltók szapo­rodnak és az igazi boldogok fogynak. -■ y. Hírek. — Kinevezés. A király dr. Dávid István helybeli kir. törvényszéki jegyzőt a tusnádi kir. járásbírósághoz aibiróvá nevezte ki, — Gyászhir. Széles körben mély részvétet keltett kisjenői Erdőhegyi Miklósné szül. Melegh Margitnak f. hó 19-én délután 6 órakor élete 26-ik, boldog házassága 3-ik évében hosszas szenvedés után Puszta-Darócon történt elhunyta. A megboldogult fiatal úrasszonyt férjén és kis Miklós fián kivid nagyszámú rokonság gyászolja. Temetése f. hó 21-én ment végbe az ev. ref. huzamban napokat, éjszakákat töltött lóháton, ott evett, ivott, aludt. E mellett kitűnő szimatja, ta­lálékony, furfangos észjárása volt, Nem hozta őt zavarba sem a ruhával betekert csizmatalp, sem a visszájáról felvert patkó, amely pedig — mi­kor a ló „ment“, — úgy mutatta a nyomát minha „jött“ volna. Egy paraszt gazda méheséből eltűnt egy­szer a leggazdagabb telelő kas. Hasztalan volt minden keresés, kutatás, semmit sem lehetett ta­lálni, aini nyomra vezessen. Egy hét múlva aztán meglelték a kiürült kast a tiszaparti füzesben, benne volt a szájában a szénacsutak is, melylyel bedugták,, mikor megfojtották a méheket. Kon­dor László uram szétbontotta a csutakot, meg­vizsgálta az azt alkotó fűszálakat, azután ismét összegyűrve zsebrevágta. Másnap egy gyanú nélkül való gazda udvarán megtaláltaja szónabog- lyát, mely a csutakot szolgáltatta, a gazda kam­rájában pedig a mézet egy fabödönbe befene- kelve. Ámde még eddig sem sokat mondtunk. Az elsorolt kvalitásokkal minden jóra való csendbiz­tosnak bírnia kellett, m irt bizony csúffá tették azt a betyárok, aki őket erőben, ügyességben és ravaszságban felül nem múlta. Nem volt ám a komiszárusuak és pandúrjainak sem 12 lövetű puskája, mint a mai csendőrségnek, sem fénylő taréju sisakja, sem ragyogó panganétja; pedig ezek felette megkönnyítik a zsandár munkáját, félmérföldnyiröl megjelentvén az üldözöttnek, hogy merre ne szaladjon. Természetes dolog, egyház szertartásai szerint, nagy részvét mellett. A gyászszertartást Benesik István nagypaládi ev. ref. esperes-lelkész és Lovass Aladár szat­mári ev. ref. segédlelkész végezték. —- Nyu­godjék békében ! — Müvészestély. Rákosi Szidi asszony fővá­rosi szil: iskolájának végzett növendékei f. hó 16-áu és 17-én előadást tartottak a városi színházban. A legkedvesebb operetto-részletek, szavalatok és színjáték voltak műsoron. A szereplők lelkes am­bícióval játszottak s nagy erkölcsi sikert értek el. Kár hogy a közönség, mindkét este cse­kély számban jelent meg, de ritkán láttunk még oly meleg rokonszenvet müvésztársaság iránt közönségünk körében, mint ez estéken. Általános csodálat tárgya volt az öt éves Lakos Vilmácska, ez a nagy reményekre jogosító kis tánczosnő, Fedák Zsazsa pártnere. Megragadó volt a mű­ködő társaság egy nagyon szeretetre méltó tag­jának, Duzmaty Teréznek szereplése, aki Tarau- tella-tánczával egy csapásra meghódított min­denkit. Ünnepelték ezt a gyönyörű termetű, ideálisan szép és bájos leányt; szereplései után viharosan zúgott a taps s első fellépésekor azonnal azt a legnagyobb sikert érte el, ami csak ritka alkalmakkor s rendszerint nagyhírű művész­nők osztályrésze: a „vastapsot.“ Reá szép és boldog jövő vár. Perényi Stefi dicséretre méltó jeles koloraturájával, Király Ernő kitűnő bari­tonjával, Gyenis Ede művészi szavalatával érde­melték ki a közönség'tetszését. 19-én és 20-án a Pannóniában ismételték meg előadásukat., kö­zepes anyagi, de annál nagyobb erkölcsi siker­rel. Kívánjuk, mindenkor siker kisérje őket pá­lyájukon ! (Cs.) — Nyomdász bál. „Á Szatmár—nagykárolyi könyvnyomdászok helyi csoportja“, tavalyi táncmu­latságuk sikerétől indíttatva, az idén is rendez tánc m u 1 a t s á go t, még pedig augusztus 6-án (szombaton) a Kossuth-kerti Kioszkban. A mu­latság tiszta jövedelme részben a könyvtáralap, részben pedig a beteg nyomdászok számára Bu­dapesten felállítandó szanatórium javára lesz ren­dezve. A táncmulatság szép sikerűnek Ígérkezik. ■— Nagy tüzek városunkban. A napokban több rendbeli tűz pusztított városunkban. Hétfőn délután egy óra tájban, a Honvéd-utcán kigyu­lád t az özv. Fésűs Andrásné házastelkén a szárnyépület. A tűz a mosókonyhában támadt s a szárnyépület megemésztésével az utczai fő­épületre is csakhamar 'átszármazott, s a tető csakhamar lángolt. A tűzoltóság gyorsan a men­téshez fogott s a tűz elfojtására irányuló igye­kezet mellett a szomszédos épületek megmenté­sére törekedett s a már tüzet fogni készülő szol­hogy ezeknek hiányát g sorsággal és más vitézi erényekkel pótolták a szegény legények érdemes üldözői. Hanem volt ezeken kívül László úrnak egy olyan tehetsége, mely a magyar közbiztonság őreinél nagy ritkaság. Úgy tudta alakját, hang­ját, arcát változtatni, hogy a hires angol amatőr detektív, vagy a még híresebb géci boszorkány is tanulhatott volna tőle. Az igazat megvallva, ez nem épen magyar virtus, de a Kondor László uram foglalkozásánál mindenesetre méltánylandó tulajdonság. Nyeregkápája a szokásos pisztojokon, tar­solyon és szilvoriumos futuskón kivül mindenféle ruhával, parókával, átszakálla! és ördöngős kenő­csökkel is be volt rendesen bútorozva. Megtette azt a tempót, hogy egy szétugrasztott zsivány- banda fejének a mivoltát vette magára, ennek firmája alatt rendületlen bizalmat és tekintélyt vívott ki. Ezenközben a legfortélyosabb módokon folyvást érintkezett pandúrjaival, mignem egy nagyobb vállalkozásnál éppen fogtomon csípte a jóhiszemű cimborákat. Történt pedig egyszer, épen Karácsony másodnapján, hogy a Komiszárus ur bizonyos családi ügyben betámitott Tekintetes Köncs Lázár úrhoz. A nevezett ur jómódú cmnpossessor volt egy tiszamenti községben s amellett László ur­nák anyai nagybátyja. — Ugyan jó hogy jösz Laci öcséin, — fo­gadta örvendve az öreg ur, — épen én akarta­lak felkeresni. Hallottál már ilyet? Az éjszaka gabirói épülettől a tüzet visszaszorította s a többi épületeket is megmentette. Alig hogy az általá­nos izgalom, amely e tűzesetből kifolyólag a lakosságot elfogta, szűnni kezdett, újabb tűz riasztott fel mindenkit »este 3;4 11 órakor. A tűz ugyancsak Honvéd-utcán támadt, a Fésős-féle házzal átellenben alig pár házzal feljebb. A tűz a Kovács Mihály gubásmester istállójában támadt s csakhamar az ezen telken, és a szomszédos udvarokon összezsúfolt utcai és belsőházak, mel­léképületek, lángban állottak. Az óriási tűz a félváros lakosságát odavonzotta s az emberek gyorsan a házakban található s még kihordható értékesebb tárgyak mentéséhez fogtak, a tűzol­tóság pedig a nagyterületen pusztító tűz még még épen maradt, de már veszélyben forgó kör­nyékét védelmezve, támadt a tűzre s a polgár­ság s a nagyszámban kivonult katonaság segéd- kezésével sikerült pár óra alatt a tüzet lokali­zálni s a kiszámithatlau veszélylycl járható na­gyobb csapásnak elejét venni. Elpusztult Kovács Mihály három főépülete, keresztépülettel és gó- réval, Mayer Izrael két fő és egy melléképülete, Mátyás József egy fő és két melléképülete, Kozma Ferencz ólja. — Nem volt elég az izgalomból s csapásból s már csütörtökön reggel 7 órakor újabb tűz volt a Hunyadi-utcai 26. számú Bánk Mihály-féle, telken ahol Klein fiirészgyári kanti­nos fáskamarája gyuladt ki. A tűzoltóság a tüzet hamar lokalizálta. Kedden este pedig, 8—9 óra közt lapunk felelős szerkesztőjének, dr. Nagy Barnának Deák-téri emeletes házában a hátsó padláson, valószínűleg a gyertyával való gondat­lan bánásmód következtében támadt tűz, de még idejében elfojtották. Nemsokáia Kazinczy-utcáról a Szűcs Mirton-féle háztól jeleztek tüzet, ahol az udvaron volt kisebb tűz, de ezt is gyorsan elol­tották. — A Szatmárhegyen is volt tűz; f. hó 18-áa, ismeretien okból kigyuiadta Bálint József bolháshegyi lakos háza s a tűznek martalékul esett. — Megjegyezzük, hogy a Honvéd utczai nagy tűzvész okozóiul a Kovács Mihály udvarán háló oláh napszámosokat gyanúsítják, akik a tűz kiütése után gyorsan megléptek. A rendőrség nyo­moz. — A gyakori tüzek s az azoknál tapasztalt oltási akadályok, minő volt a vízhiány is, az il­letékes köröket komoly lépések megtételére in­dítják tűzrendészet! viszonyaink megfelelő javí­tása illetőleg átalakítása céljából. — Esküvő. Gerber Jenő, Gerber Ödön szi- nyérvár.iljai gyógyszerész fia, Országos Központi Hitelszövetkezeti hivatalnok, aki szép sikereket ért el művészi hegedüjátékával és mint zene­szerző, f. hó 16-án tartotta esküvőjét Budapesten Huszár Micike kisasszonynyal. elloptak tiz porát dohányomat a paglásról. Jaj te, micsoda dohány volt! Hat szamosháti, négy galócsi muskotály. Mindenük nyomott legalább 6 fontot. (Boldog világ, mikor még az ilyesmit sza­bad volt elpanaszolni.) — Hát aztán kire gyanakszik bátyám ? — Senkire. — Nem találtak valami nyomot? — Semmit, mert egész éjjel dühöngött a hófergeteg s reggelre olyan simára futta az utat mint a tó vize. Hanem mégis 1 Egy másfél arasz­nyi doh ínyfonatot találtak a kucorgói halászka­libában : de hát az meg nem okosít ki bennünket. — Hol van az a fonat ? — Lázár ur előhozta a corpus delictit. Kondor egy darabig forgatta, nézegette, aztán közönyösen dobta az asztalra. — Hát be volt fonva a bátyáin dohánya ? — Nem volt, bizonyosan a gazemberek fonták be, hogy-könnyében elrejthessék.----- Na nem baj. Azért meglesz a dohány, szent Herkópáterre mondom. — Mikor fogsz a nyomozáshoz ? —• Ebben a percben. Hivassa ide bátyám a bírót. Csakhamar megjelent a biró. — Szerencsés jó napot kívánok ! Megjöttem a lóvására nemzetes Komiszárus uramnak. — Hozta Isten biró urán. Hát csak azt akarom mondani, hogy most ünnep lévén, min­denki otthon van. Legyen gondja rá, hogy egy óra múlva a faluból minden 15 évet betöltött Megbízható cégektől ^•jutányos árban kapüalük 11 r :. . - S32S A.*3?DK., Huny ad i-u te /.a 27. szám alatt, ^oráiial, a ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére jótállás ineüeti g- S készletben tart J nem kell Becs, vagy Budapestre menni — Zon­gorák javítása és hangolását úgy helyben mint vi- —.-----------dóken elíogadok — — — r~—

Next

/
Thumbnails
Contents