Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-02 / 27. szám
S Z A T M Á E. 2 julius 2. igénybe a Szatmárhegyet, — melynek nyári társadalmi élete megfelel egy nagyobb fürdő társadalmának. — Az egészséges ember tehát ne vigye pénzét ki a város határából, ha csak lehet, itt költse el városunkban. A Szatmárhegyi nyaralás a legmegfelelőbb z mi polgárainknak, - igaz, hogy csak arra való miként szabad időnket jól eltöltsük, vagy elhenyéljük, — azonban jó hegyi levegőt, házi kosztot, még is csak találunk és nem kell a család tagoknak egymástól elszakadnia. Minden évben azt tapasztaljuk, hogy a Szatmárhegyen nyaraló közönség száma szaporodik, — a szöllők értéke emelkedik, talán még megérjük azt, hogy a régen elhanyagolt Szatmárhegy nem csak a szőlőtu lajdonosoknak, hanem az idegeneknek is kedves szórakoztató helyévé fog válni. A szegény ember halotti szem fedője. A szatmári kir. járásbíróság egyik ítéletében kimondotta a törvényszék felebbezési bírósága is helyben hagyta, hogy a temetkezési társulatok által halál esetére fizetendő koporsó pénz és szemfedőre fizetendő temetési járulék az adós életében lefoglalható a társulati könyv elzálogosítható, elárverelhető, ha majd az adós lehunya szemét örökre — maradhat a halott eltemetetle- nül, vagy történjék vele bármi, de a szegény ember ezen obulusa a hitelezőt illeti. Nem a bíróság ellen szólalunk föl, mert jól vagy rosszul, de annyi bizonyos, hogy meggyőződésük szerint hozták meg az ítéletet. Az ítélet jogilag téves, minden jóhiszeműsége mellett is, mert a temetési járulék felett a biztosított és a társulat közös megegyezése nélkül alapszabály szerint sem egyik sem másik fél soha sem rendelkezhetett s a mai napig az elzálogosítást sem hagyta jóvá a választmány, miért is a könyv megszerzése a mai napig előnynyel nem járt. A perben csekély pénz összegről volt szó, Így a kir. törvényszék ítéletét felebbezni nem leNem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebretettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én csak tréfálok I Erre ő is nevetett és eldobta a nagy követ és ilyképpcn szólt hozzám : — Ha akarod, kössünk békét, mert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor a guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt már látom, hogy húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák. De mi ketten jó pajtások lehetnénk s sok mulatságos dolgot követhetnénk el, ha nem árulkodnál reám. — Jól van, —- mondtam, — kössünk békét. — Isten téged úgy segéljon ? — kérdezte. — Isten engem úgy segéljen! — mondtam. —■ Hát akkor ezentúl jó barátok vagyunk. Azzal hozzám lépett és kétszer megcsókolt. így történt, hogy élethalálra szóló barátságot kötöttünk, aztán együtt halasztuuk a Peceárok- ban, de a szép esik mellé csak egy hitvány kis czigányhalat foghattunk még. Dúsa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa tüskés szemöldöke van, a bajusza pedig hosszan lelóg, mint a tengeri rozmáré a Payer- expediczió képein, a járása pedig olyan ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig olyan arezot csinál, mintha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egypár esztendővel ezelőtt pisztoly- duellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, aki az édes anyám távoli rokona volt és akkor Suskovics hetett, bele kell nyugodni, hogy az uzsorások keze pár forint kölcsön után megszerezhesse az adós temetési költségét. Ezzel az ítélettel társadalmunknak egy nagy erkölcsi intézménye van alapjában megtámadva, mert bizony a szegény embert a pár forint kölcsönre sorsa rá kényszeríti. Szatmáron három temetkezési társulat van, ezeknek legalább 4—5000 olyan tagja a kik teljesen vagyontalanok, a társulatok vezetői tekintsék ezt közös ügyöknek és igyekezzenek alapszabályaik megváltoztatásával, vagy más megfelelő módon oda törekedni, hogy a temetési költség csak is temetésre legyen fordítható és ne juthasson az uzsorás körmei közzé. hí rek. — Az l-sö félév lejártával tiszteletiéi kérjük vidéki előfizetőinket, előfizetésük megújítására és hátralékos dijuk beküldésére. — Zsinati képviselők választása. A zsinati képviselők megválasztása e hó folyamán történik meg a szatmári ev. ref. egyházmegyében. Az egyes egyházaknak szavazataikat f. hó 31-ig kell beadni az esperesi hivatalhoz. A szatmári egyházmegye két rendes, még pedig egy lelké- szi és egy világi, továbbá két zsinati képviselőt választ. Zsinati képviselők, mint a közhangulat mutatja Biki Károly szatmári esperes, ki a közelebbi zsinaton is képviselő volt és Luby Géza országgyűlési képviselő lesznek. Iparkamarai közgyűlés. A debreceni kereskedelmi és iparkamara f. évi julius hó 7-ikére tűzte rendes közgyűlésének megtartását. A tárgy- sorozatban van felvéve Szatmárnémeti szab. kir. város kövezet vám ügye is. — Uj tanítónő. A szatmári ev. ref. felsőbb leányiskola igazgató tanácsa Csobod Gizellát tanítónőnek megválasztotta. — Kinevezés, A magy. kir. igazságügyi miniszter Terestényi Jenő szatmári joggyakornokot a téesői kir. járásbírósághoz aljegyzőnek nevezte ki. — Uj doktor. Schick Elemér ügyvédjelölt a napokban tette le Kolozsváron a harmadik jogtudományi szigorlatot jó sikerrel, s ugyanott a jogtudományok tudorává avattatott. — Ügyészségi megbízott. Koós György szatmárnémeti kir. törvényszéki aljegyzőt az igaznéni úgy megijedt, hogy ő is szörnyet halt. Pedig nem is ö rá lőttek, de hát ilyen ilyedős az asszonynép. Azóta nálunk mindenki nagyra becsüli Kempelen bácsit, örülnek, ha eljön, mindig a főhelyre ültetik az édesmama mellé, az' urak gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arezot csinál. Egyszer láttam mikor borotválkozott, az álla szappanos volt, de akkor is szigorúan összerán- czolta a homlokát. Ha meg iszik egy kicsit, mert műink vadászat után mindig isznak, — akkor még haragosabb lesz és mindig körül néz, hogy elég bátornak tartja c mindenki az asztalnál. Ilyenkor az urak nagyon szoktak vigyázni, hogy véletlenül olyat ne mondjanak, amit rossz néven vehetne Kempelen bácsi. És azt is mondják, hogy mindig töltött revorvor van a zsebében. És Dúsának mindent elmondtam, amit Kem- pelcn bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és hogy Suskovics néni is meghalt és hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nézte. Végül Kempelen bácsinak feltűnt, hogy Dúsa lo nein veszi róla a szemét és igy szólt hozzá: — Tetszem magának, kisleány ? Dúsa mindig megszokta mondani, amit gondol és igy felelt: — Bizony nem tetszik nekem. És ekkor kiköpött. — Hát akkor miért néz folyton? — Mert szeretnék magától valamit kérdezni. , Édesmama már akkor rosszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dusara. Kempe- leu bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kérdezzen tőle akármit, ő válaszolni fog. Dúsa ekságügyminiszter a helybeli járásbírósághoz ügyészségi megbízottul rendelte ki. — Gyászhir. Özv. kisdobrányi Isaák De- zsőné, szül. lekcsei Sulyok Berta mint neje, kis- dobronyi Isaák Dezső, kisdobronyi Isaák Elemér és neje esebi Pogány Mariska és leányok Mariska, kisdobronyi Isaák Zulima mint gyermekei; özv. borosjenői Jeney Dánielné szül kisdobronyi Isaák Erzsébet mint testvére, úgy a maguk, valamint a számos rokonság nevében megtört szívvel tudatják, a szeretett férj, atya, nagyapa, após, testvér és rokonnak kisdobronyi Isaák Dezső urnák, volt országgyűlési képviselő, ev. ref. egyházmegyei volt gondnok stb. stb., ez évi junuis hó 30-án délelőtt 11 órakor életének 69-ik, boldog házasságának 36-ik évében hosszas szenvedés után történt elhunytát. A megboldogult bűit tetemei julius hó 2-án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Nagyszekeresen a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nagyszekeres, 1904. junius 30. Béke poraira! — Gyászhir. Bomenfeldi Obauer Rudolfné szül. marótegyházi Maróthy Mariska múlt hó 28-án jobblétre szenderült. Ifjú életének legszebb korában a boldogság ölelő karjai közzül ragadta el őt a kérlelhetetlen halál. Még alig állott meg a házasélet örömeinek küszöbénél, még alig élvezte az élet valódi boldogságát, termelő nyár kezdetén fagyos fuvalom érinté s örökké megpihent. Kegyetlen tragicum. Oltár elől kórágyon át a ravatalra. S mi mélyen megdöbbenve állunk e gyászeset mellett, a hol a romboló kór oly korán oltott ki egy virágzó ifjú életet. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alantirottak a legmélyebb fájdalommal az összes rokonság nevében is jelentik a legjobb feleség, leány, unoka és rokon bannenfeldi Obauer Rudolfné sz. marótegyházi Maróthy Mária élete 23-ik, boldog házassága 5-ik havában f. év junius hó 28-ikán, hajnali 4 órakor jobblétre szenderült. A kedves halott földi részei f. hó 29-én d. e. 11 órakor Csokonai-utca 13. számú háznál az ev. ref. egyház gyászszertartása után a gacsályi sirkertben ugyanaz nap délután 4 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1904. junius hó 28-án. Áldott legyen emléke : Bannenfeldi Obauer Rudolf cs. és kir. őrnagy, mint férje. Maróthy Sándor, mint atyja. Maróthy Sándorné sz. Madarassy Mariid mint anyja. özv. Papp Zsigmondné sz. eketyukodi Gyene Johanna, mint nagyanyja. Maróthy Anna, Maróthy Julia, Maróthy Szarídrin, Maróthy Margit testvérei. Mwar rnan>siRW>a29nBEEisaaMEBK3»iB»B9^^ kor összeránczolta a fekete szemöldökét és a fénylő macskaszemével olyan merően nézett a rozmárbajszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondta: — Megjelent magának álmában már Suko- vics néni ? Erre nagy ijedtség támadt a szobában és én is azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött rcvorvert és agyonlövi Dnsát. Édesmama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Dúsa nekünk vendégünk volt. Éngern is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt aznap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dúsa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert item eresztették az ebédlőbe, hanem külön terítettek neki a gyerekszobában, akkor aztán készen volt a bosszállás terve. Estére végre is hajtotta és én segítettem neki, bár nagyon féltein és ellenkeztem, mégis segítettem neki, mert amit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadás/.tak és künn a tarlókon zsiványpecsenyét sütöttek, úgy hogy mikor hazajöttek, majd leragadt a szemök a nagy fáradságtól, meg a bortól és tüstént az ágyba feküdtek. Édesmama a húgaimmal odaát volt Szombathyéknál theán, de. Dúsát és engemet nem mertek magukkal hívni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dúsa kibontotta a haját, az arcat befehéritette lisztporral és korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kísértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a keUÜÜMiy wem GYÖRGYNÉL Megbízható cégektől SZ ATMAR, ■S'* jfltáoyflS árllüll kSPbBtÓk llunyadi-utcza 27. szám alatt, a ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére Sir".« uj zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni — Zongorák javítása és hangolását úgy helyben mint vi- •. -—— dóken elfogadok.---------.—_
