Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-18 / 25. szám
XXX. évfolyam. 25-ik sz. Szatmár, 1904. jun. 18. SZATMÁR Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. <3^ Szükséges-e a csendőrség szervezése városunkban ? A legközelebbi városi közgyűlés felszól- lalás nélkül egyhangúlag elfogadta a gazdasági szakosztály, jobban mondva a polgármester javaslatát, — melyszerint rendőrségünk helyott állami csendőrséget szervezzünk - s ezért az államnak évenként 47.ti3(i kor. 54 fillérnek 60"/o-toliját fizessük. Ez még ugyan nem a befejező határozat volt, mert az állam aligha elfogja vállalni a fentartási költségek 40°/0-kát, — különösen aligha megtéríti a csendőrség részére építendő laktanya évenkénti 10.0(H) kor. bérösszegét. Az ügynek két igen fontos része van. A csendőrség szolgálati szabályzata, a csendőrségnek magának, mint végrehajtó közegnek alkalmazása, az alárendeltség és a csendőrség feletti rendelkezés kérdése. A másik a várost érdeklő anyagi tehernek a viselése. Az előkészületben még legkisebb felvilágosítást sem nyertünk a esendőrsóg szolgálati viszonyaira. Azt sem tudjuk, hogy közvetlenül a polgármester urnák, vagy a főkapitánynak lesz-e ezen közerő alá rendelve, vagy csak kapcsot fognak képezni, mint az eddigi csendőrségnól a közigazgatási hatóságok, de magát a felügyeletet — a Kozsibrovszky tréfája. Irta : Mikszáth Kálmán. A „Ne okoskodj Pista“ cimü elbeszélést írván, a melyben gróf Kozsibrovszky, a nagy tréfacsináló és felültető szerepel, az elbeszélésem keretébe nem volt bevehető egyik legjobb csinje, mert hátráltatta volna a cselekvény gyorsabb menetét. De ha már benne vagyok, bizony nem sajnálom külön feltálalni. A dolog Rimaszombatban játszik. A nagy piacot kell elképzelni szép őszi napon; garmadával állnak a gyümölcsök a gyékény-sátrak alatt ott ülnek a piros-pozsgás tiszolci asszonyok a mogyoróiknál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri menyecskék az alma-rakásokon, s ha megáll előttük a vevő megkérdezve : „Édes-e az alma édes ?“ dévaj mosolygással felelgetik vissza: ' — Édes bizony, édes. ,£ ^ Hát persze a gonosz csont Kozsibrovszky oda'is elvetődik és egy mogyorót áruló menyecskével kezd legyeskedni, aki szívesen csattant elmés szóra, még ha egy kicsit csiklandós is, maga legfőbb rendelkezési jogot, — a csendőrparancsnokság gyakorolja. Föl kell tennünk, hogy a mi városi tisztviselőinknek igen kevés hatalma lesz a csendőrsógünk felett, mert még fegyelmit sem indíthat egy tagja ellen sem, sőt a főkapitány és polgármester adott esetben mást — mint katonás köszöntést nem is kívánhat. Pedig a város közigazgatása azt kívánja, hogy minden közigazgatási eszköz, tehát a közrend fentartása is, a mi főbb tisztviselőink kezében legyen és eddig mindig kiváltságos jognak tartották azt, ha egy városnak saját önálló rendőrsége van, mely- lyel egyedül csak maga a törvényhatóság rendelkezik. A esendőrsóg kétségtelen, hogy kitűnő szervezete a közbiztonságnak és a mi rendőrségünket, jobban mondva minden városi rendőrséget felülmúl, — azonban ennek daczára nem találjuk indokoltnak azokat a súlyos áldozatokat, a melyek a szervezéssel járnak. Mert a esendőrsóg a mi házi dolgainkban csak hézagosán járhat el, igen sok körülmény van olyan, a melyért egyik polgártárshoz sem küldhetünk csen= dőrt, — a mi aztán azt fogja eredményezni, hogy a hivatal szolgáknak a számát meg kell kétszerezni. A mi polgáraink békés természetűek, közbiztonságunk jobb, mint bárhol az országban, a hol állami rendőrség, vagy csen- dörség van. — Ennek pedig magában a lakosságban van az oka. Egy egyszerű faluban verekedősebbek a legények — s több bűneset esik mint minállunk. A rendőrsóg- is leginkább a falusiak adják a dolgot, a kik pedig csendőrségi rendhez vannak szoktatva. Ezekkel nem azt akartam bizonyítani, hogy a mi rendőrségünk kitűnő, — hanem azt, hogy nincs okunk arra miként költekezéssel a létező intézményt felforgassuk. Mert jövőre sem a csendőrség eszközli ki a közbiztonságot, liánéin biztosítja azt a mi városunk lakosságainak békés érzelme, mely tekintetben az országban első helyen állottunk. A rendőrség meg fog felelni a jelenlegi kezelés alatt, — azok tagjait csak tanítani és rendőri szolgálatra képessé kell tenni. A czélt a közrendőrök helyzetének javításával kevesebb anyagi áldozat nélkül ellehetett volna érni, mert ez esetben értelmileg és testileg arra való alkalmas egyének akadtak volna. De mit lehet kívánni a mai nap 30 koronától 5<> koronáig terjedő havi fizetéses embertől. Rendőri szolgálatba csak az léphet, — a ki már egy kereskedésben lietesi állást sem kaphat, mert ott az áru haza szállításnál több a borra való. A csendőrség szervezésére a lökést a módja szerint még csiklandósabbat, de a mellett el nem felejti az üzletet sem. — Ej no, de csintalan szaja van az urnák — legalább már vegyen a mogyorómból! Kozsibrovszki meg is vesz egy kézi kassal vagy nyolc-tíz itcényit, de mi az ördögöt tegyen most már veie ? Egy percig zavarban van. Hanem a gondviselés, az csak mindég segít neki a pornahajder csinj eiben. Ahol lép ki ni kapujából nagytekintetii Hi- lécy Sámuel uram, az ásványtan tudós profesz- szora hosszú, burnótsziu kaputrokkjában, bozontos, elhanyagolt üstökével és egyenesen a piacnak tart. Noha legény ember még, görnyedten, totyakosan szedegeti kiaszott lábait, amelyeket sohase dresszirozott táncmester, mert egész élete az ásványvilág buvárlatában telt el s különben sem nézi sokra ezenkívül a világot. Olyan az előtte, mint egy lábbal fölrúgott hangya-zsombék. A rúgást a tudomány adja. A sürgő-nyüzsgő hangyák, a szamarak azonban azt hiszik, hogy valami általuk megállapított czélból jönnek mennek. Pedig mennek, mert lökést kapott a domnjuk. De ha nagytekintetü Hiléczy professzor ur nem vet ügyet a mozgó-rajzó hangyákra, ő tudóságát azok ugyancsak megnézik, mert meglehetős furcsa alak. Épen az átellenes ablakból is a két Majornoky kisasszony nevetgél (gyönyörű két szőke fejecske egymás mellett), egymásnak mutogatva valami különöset a tudós ur alakján vagy öltőzetjén. Érdekes volna tudni, hogy mit beszélnek, — de végre is lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen két pajkos fejecskében mennyi csintalanság elfér. Elég egy pillantás az utcza öblébe Kozsib- rovszkynak. Látja Hiléczyt és látja szép rokonait, a Májornoki kisasszonyokat, héja takintettel. Ő mindent észrevesz. Hopp! megvan ! tudom már, mit tegyek a mogyorókkal. S alig hogy áthalad mellette a tudós professzor, szemüveges szemeit a földre szegezve, hiszen a földben vannak az összes titkok, hirtelen odaint egy ácsorgó suhanezot: — Gyere ide, ficzkó, tudod-e, hol laknak a Majornoky kisasszonyok ? — Nem tudom. — Amott néznek ki az emeleti ablakból. Az a két szép leány. Tudod-e már ? — Nem vagyok vak. — Fogd ezt a kosarat, vidd el nekik, megértetted ? — Nem vagyok siket. — És mond meg, hogy Hiléczy prefesszor ur küldi. Meg tudod mondani? — Nem vagyok kuka. vosoktcl mint hathatós e8\8°r: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainalj úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen labbadozóknál in-| fluenza után ajánltatik. Emali az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel-I lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünk, 1 hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmaan-Li Roche & Co vegyészeti gysr Basel Svájc.l TI
