Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-18 / 25. szám
2 S Z A T M Á R. junius 18. Pannóniában garázdálkodott tömeg adta meg. Igaz. hogy akkor azon 4 00—500 főből álló romboló csoporttal rendőrségünk tehetetlen és gyáva volt. — De hát azért nem a rendőrség az oka mindennek, mert másszor katonaság volt kirendelve és lesz ezután is az uj csendőrségi korszakban. — A mi rendőrségünk fegyverzete pedig csak nádpálcza volt. A pannóniai nagy károkat, lelketlen izgatok okozták, ezen oset, amelyet a köteles óvatossággal ellehetett volna kerülni, nem elegendő ok arra, hogy nem kiméivé a nagy befektetést, alaposan megterheljük a város nyugdíj alapját 15—20000 korona évi többlet terhet a nyakunkba vegyünk, Már évek óta sok nevezetes czólszerü újítással és még ezután következő a város haladására vezető lépésekkel, mindég uj és teher fog felmerülni. — Az adósságunk meglehetős — a községi pótadó csak a converzió miatt csökkent. — de az adósság szaporodott és a fizetési határidő kitolatott, a tőke törlesztés jóval kevesebb, mint volt. Mi tehát ezen ujabbi áldozatot, mely a csendőrség felállításával jár, elkerülhetjük és nincs parancsoló szükség, hogy a közpénztárt tovább terheljük A csendórség költsége miatt a községi pótadót 5°/u-al emelni fog kelleni, — és aztán egy olyan visszatérő szolgáltatás, amely 300.000 korona tőkének emészti meg kamatait, érdemes, hogy azt is szóvá tegyük. Vegyék tehát fontolóra még egyszer az ügyet a város bizottsági tagjai, alkalom erre még lesz és maradjunk az ország összes szab. kir. városoknál levő rendőrségi szervezetnél, a Pannóniában okozott károkból okulva fordítsunk több gondot a rendőrség képzettségére, mint eddig. Értesítés. (Folytatás.) Ezek után egy hosszú szünet állott be ! Mignein a múlt hó 26-ikának délutáui négy órájára Debrecenbe a Ft. s mélt. egyházkerületi bíróság elé citáltattunk be. Tárgyalás alkalmával kérelmeztem, hogy ne — Hát mikép mondod ? — Hogy Hiléczy professzor ur küldi. — Nagyon helyes; itt van ez a fényes két hatosos. ha jól elvégezted és visszajösz, még egy ilyet kapsz tőlem. A gyerkőcz visszajött tiz perc múlva. — No, u>it mondtak ? — Nagyon nevettek. * Már talán régen el is felejtette Kozsibrovszky az ő csinyjét, midőn e«y nap felolvasás volt Budapesten az akadémiában, omit a tudós Hiléczy Sámuel tartott (mert Hiléczy 1. tagja az akadémiának): „A kövek alakja az özönvíz előtt.“ Ez volt a „kiváló fontosságú“ értekezés tárgya. Hogy milyenek voltak a kövek az özenviz előtt, habár ott voltam és gróf Kozsibrovszki t. képviselőtársam mellett ültem a hallgatóság közt, mégsem tudnám már elmondani, de azt hiszem, hogy akkorában nem lehettek olyan czudar kemények, mint most, mert a tudós kollegák a felolvasó körül elég kényélmesen aludtak rajtuk, azonban u felolvasás után felébx*edtek és a vidékről jött tudós tiszteletére egy kis vacsorát hevenyéztek az Istváu vendéglőben és noha már éjfél volt, sehogyse volt kedvük aludni. Beszélgetés közben egyszerre csak Rimaszombatra forszerepeltessenek mint vádlót, mert a tanár urat a nagybányai egyházmegye egyik lelkészi értekezlete vádolta be, melynek én tanúja lehetek és a tanár ur viselkedése, nem személyemet, hanem vallásomat, mely egyházunk közönségéé sértette meg, tehát az ügy hivatalból üldözendő; továbbá kifogásoltam azon körülményt, hogy mig a protestánsok maguknak nagy szabadságot követelnek és adnak egyfelől, addig másfelől az iskolákat mint egy zárdái titokzatos intézeti minőségben tüntetik fel, ha nem engedik, hogy a tanítványok tanárjok ellen tanúskodjanak, és ha ennek csakugyan igy kell lenni, akkor szabad legyen kérnem: méltóztassék papi eskümet elfogadni, hogy a miket a „Szatmár“ lapba írtam, azokat közvetlenül a tanár ur tanítványainak szájokból hallottam; méltóztassék a székfoglaló beszédet felolvastatni s megméltóztatik győződni, hogy a tanár ur, bármelyik ev. ref. gymnasiumba sem való vallástanárnak, mert nincs protestáns hite, meggyőződése. A tanár ur hivatkozott tanítványaira, azok bizonyítványára és kinyilvánította most is, hogy ő, mint idegen vidékről jött, vallástanári álláspontját akarta megismertetni székfoglaló beszédében. Mindketten elmondván a magunkét, a bírósági teremből kiküldettünk. Majd jó idő múlva behivatván, az elnök kimondta Ítéletül, hogy Bagothai Sámuel vallástanár vétkesnek bizonyulván feddésre és 113 korona perköltségnek 14 nap alatti lefizetésére Ítéltetett. Az ítélet ellen a tanár ur fellebbezést jelentett s kérte az ítéletnek írásban indokolt átadását, mi megigértetett neki. Tőlem egy bírósági tag kérdezte, hogy nem akarom-é az ítélet súlyosbítását kérni. Feleltem hogy nem ! mert nem akartam az illetőnek szerencsétlenségét, csak okítását, tehát elnézem, ha a Ft. s mélt. bíróság irgalmas, kegyelmes volt irányában, nem büntette érdeme szerint. Az ügy ily eredményre jutván, az érdeklődés várakozásának kívántam eleget tenni, midőn értesítem a t. olvasó közönséget az ítéletről. A harc még nincs megharcolva, mert a csatát a méltóságos konvent ítélete fogja eldönteni! Sőt ezután is vivődik, mert az eddigi csatározás tüze oly elvi kérdéseket pattogtatott ki, melyek tisztázását illetőleg, az ev. ref. prot. öntudat és önérzet személyiségeinek az ev. ref. protestáns egyház létjogosultságának érdekéből kell megharcolniok. A székfoglaló beszédet, melyet hiteles másolatban bírok, meg kell ismerni az ev. ref. protestáns közönségnek és annak alapján felelnie kell, hogy az ev. ref. gymnasiumok nagyságos felügyelői, Tekintetes igazgatói, igazgató-tanácsi intézménye, helyi lelkészi ellenőrzői beavatkozások, az eddigi jelleg alatt és jellemben megfelelriilt volt ezen az estén, dicsérte a városka levegőjét, nz ivó-vizet. Kozsibrovszki közbeszólt: — Azonfelül igen jó lakásod van, kedves öregein, felséges kilátással. — Nem valami különös a kilátás, miudössze egy kopasz domb s még távolabb a szőlők, amelyekben már a pliiloxera gazdálkodik. — Ohó, ne titkolódzói, kedves öreg. Én a vis a vis-kat értem, a két szép Majornoki kisasszonyt átellenben. A professzornak elborult a homloka. Egy fájdalmas vonás tette sovány barázdás arcát még szomorúbbá — Oh azokat a szegény leányokat érted ? Szivemből sajnálom. Megőrültek. Most Kozsibrovszkin volt a sor megijedni. — Ne beszélj ! Az nem lehet! Engem nem értesítettek semmiről A legkedvesebb unokahu gocskáim. — Már pedig azok megőrültek. — Megfoghatni lan ! — kiáltott fel Krozsib- rovszki. — Mind a ketten - monda a tudós rennek-é a valláserkölcsi követeléseknek, midőn hit ellenes tanításokról mit sem tudnak; továbbá prot. tanintézet termei lehetnek-é oly zárdái titkos falakból, melyek a történteket feltörhetlen koporsóban tartják s köztök a tanítványok önérzetlen szolgalelküségre fejlesztetnek; tisztába kell lennie az ev. ref. protestáns öntudatnak és önérzetnek azzal is, hogy a protestántizmus által engedélyezett tudományos vizsgálódás a könyvek könyve, a biblia a szentirás terén is annyira sza- bad-é, hogy mint féket vesztett szörnyeteg, határt nem ismerve, nem látva gázolhatja, pocsékolhatja a drága gyöngytőket, rombolhatja rommá azokat az igazságokat, melyek mint sziklák, az emberélet tengeréből kiemelkedve, millió meg millió léleknek és szivnek adtak és adnak biztos nyugalmat, boldogító menhelyet a hullámok elnyeléssel fenyegető örvényei ellen; tisztába kell lennie a protestáns öntudatnak azzal is, hogy a 16-ik század reformátiója által az emberi tudománytól megtisztított isteni adomány dicső fényében sötétlik-é még emberi tudomány, melynek eltávolítására jogosított az emberi bölcseség s ha igen ?! akkor hadd legyen reformátiója a 20-ik századnak és hogy a prot. képmutatóságnak kenyérkeresetet féltő és nemtelenül szolgáló farize- usságnak a magva is hadd pusztuljon ki. Az efféle kérdéseket tisztázó harc azonban illetékes egyházi lapban fog vivatni. Itt alkalmilag csak jelezni akartam, hogy a kenyerét féltő gyáva bölcselkedés, pöffeszkedő hencegése, fer- tőztető viselkedése, már elszántságra lelkesített az Urnák több szolgáit, kik megvannak győződve, hogy az igaz Istennek tökéletes kijelentése be- tőltetett a Jézus Krisztusban, abban, kinek beszéde az ég és föld elmúlása után is megmarad mindörökké. Az ily nemű értesítésemet és jelzésemet irja fel Bagothai ur a természetem felől kapott tájékozottságának „civakod ó“ című lapjára, nem bánom ; én személyét inkább szánva, mint bántva, egyházam, vallásom iránti hűségem elkötelezettségének tudatában küzdők a székfoglaló beszédének lapjain megtestesült eszméi ellen azokkal, kik tudván, hogy mennyi ellenséggel vagyunk körülvéve ma, midőn még a miniszterelnöki széket is jobban rugdossák, ha abban protestáns főur ül, hogy magunk között minél kevesebb ellenségünk legyen, zászlójokra azt az elvet tűzték, hogy kinek nincs protestáns hite, az ha felkötötte, hát kösse le a papi vagy vallástanári palástot! Ez értesítést a konventi határozat tudomásul vétele előtt azért terjesztem a nyilvánosság elé, hogy az érdeklődés lássa a nagyérdemű ev. ref. tanári kar Igazgatójának p. o. egy vallástanár viselkedése iránti tájékozottságát és a székfoglaló beszéd ki nem adhatásának indokolását, mely magában is elegendő bizonyíték lehetne mellettem és érthetné belőle az igazgató tanács, érthetnének a vallásukat szerető szülék, kiknek gyermekeiket B. vallástanár tanítja a vallásra. És nyilvánosság elé terjesztettem értesítésemet azért is, hogy lássák az érdeklődők, miszerint a nem mindennapi ügy minő méltatásban részesült egy év folyamán egyházi főhatóságunk elbírálása szerint is. Értesítésemet zárva, kérem a t. olvasót, legyen meggyőződve, hogy a miket vallásunk sé- relmi ügyében eddig tettem és ezután teszek nem azért tettem és teszem a mivel az Igazgató ur szemben vádolt, hogy a szatmári ev. ret. gymnasium gyaláztatására török, hanem azért, hogy annak meggyaláztatását, megkíséreljem letörölni, hogy féltett gymnasiumunk valláserkölcsi aklában szépreményü bárányainkat ne pusztítsa juhbőrébe öltözött farkas. (Vége.) Nagy Elek ev. ref lelkész. Előfizetési felhívás. Szerkesztőségünkben történt változás óta, — lapunkat igyekezünk, olyan nívóra emelni, hogy városunk polgárainak igényeit, a melyek a helyi lapokkal a lehetőség szerint elérhetők, kielégítsük. E tekintetben az olvasó közönség pártfogása is nélkülözhetetlen miért is bizalommal fordulunk vároMegbizliató cégektől - sas a.i’Jvl .ä-DE*, jlltáliyOS árl)311 k3[lll3tÓR Huny adi-utezn 27. szám alatt, a ki mint szakértő venni szándékozók kényelmére jótállás mellett készletben tart nem kell Bées, vagy Budapestre menni. — Zongorák javitása és hangolását úgy helyben mint vi- ----- —.......... déken elíogadok. ....... ti j zongorakal. dületlen meggyőződéssel. Folyt, köv. dúl a figyelem. A tudós fiatal ember (mert negyven éves még a professzor ur) szokatlanul de-
