Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-16 / 20. szám

2,

tanácsos ur a szatmári államosítás ügyelten mint Vlassics miniszter megbízottá tárgyalt, kijelentéseit annak a nevében tette.

Ha a miniszter nevében tett ígéreteket be nem váltotta, ezzel nem magát, hanem Vlassics minisztert compromittálta.

Az lehetetlen, hogy ő ezeket az ígéreteket beváltani odafent csak megkísértette volna is, mert ismerve Vlassics miniszter, minden, a tárczája körébe tartozó ügyben nyílt, egyenes, őszinte és igazságos magatartását, ha az illető, ezen nevében tett Ígéretére ő méltóságát figyelmezteti, inkább abban az esetben ha ezen ígéretét be nem válthatta volna, magát az egész államosítás ügyét csak ezen egy megoldatlan kérdés következtében is képes lett volna fennakasztani.

De eltekintve ezen esettől, láttunk már példát rá éppen a vall. ügyi minisztériumban, miként élnek vissza némelyek a miniszter nevével, nem rég a temesvári költő pap Szabolcska Mihály esetében. Ilyen dolgok fordulhatnak elő máskor is.

Ugyanezért legokosabb lesz, ha Melles főesperes, a többi kijátszott felekezetek vezetőivel összefogva kihallgatást kér magától Vlassics minisztertől, s ott mondja el, hogy miről biztosította annak idején Halász miniszteri tanácsos.

Ott kell ezen ügyben személyesen, magával, ezzel az Istennek hála még igazi szabadelvű miniszterrel tárgyalni, nem ezt a jámbor várost szorongatni a mely ugyan méltó a bünhödósre, s az idők folyamán saját élhetetlensége következtében az államosítás miatt reá nehezedő óriási terhek kényszerű czipelésére.

V.

Hírek.

— A szatmári ev. ref. íaníiónöképzőnek ez év

szeptemberében való felállítása iránt a Debre- czenben közelebbről tartott tanügyi bizottság nemcsak élénk érdeklődést tanúsított, hanem az ügyet annyira elő is készítette, hogy a ref. ta- nitónőképző megnyitása már bizonyosnak vehető. Az ügyet Demjón Sándorné igazgató személyesen terjesztette elő s kedvező eredménynyel érkezett vissza városunkba.

— Kiküldőiéi. A törvényhasósági joggal felruházott városok érdekében a polgármesterek

S Z A T M Á R.

értekezlete f. hó 18-án Debreczenben lesz megtartva, a melyre a tanács Pap Géza polgár- mestert és Tankóczi Gyula főkapitányt küldötte ki.-— Mérnöki saigorlat. Mátyás Antal — Mátyás János németii polgártársunk fla — a budapesti József — műegyetemen f. hó 1 i. 12. 13. és 14 napjain a mérnöki szigorlatot jó sikerrel letette.

— Luby Géza egyházmegyei gondnok a szatmári egyházmegye lel'készi és tanítói gyáminté- zetónek újabban ISO koronát, a Loráutffy Zs. egyesületnek 50 koronát küldött.

— Egyházlátogatás. A szatmári ev. ref. egyházmegyében az évi egyház látogatást juuius 2-ikán kezdi meg Biki Károly esperes, Luby Géza egyházmegyei gondnokkal együtt, a mint azt az egyházakkal tudatta az esperesi körlevél.

— Egyhazkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület holnap, vasárnap kezdi meg ez évi tavaszi közgyűlését, mely előre láthatólag több napokig fog tartani. E gyűlésre városunkból elutaztak Biki Károly, Uray Géza Borsos Benő igazgató.

— A pusztadaróczi ref. egyházban szept. 1 - töl kezdődőleg önálló tanitói állomás szereztetett, mely eddig össze volt kötve a lelkészi állomással. A pályázat közelebb ki lesz Írva. A fizetés HM korona, melyhez az állam 700 körömi val járul. Csak okleveles tanerők pályázhatnak.

— Érettségi biztosok. A debreczeni főiskolába Kiss Áron budapesti pedagogiumi igazgató, Kiss Áron püspök fia, vármegyénk szülötte; u máramarosszigeti főgymnasiumhoz Szádeczky Lajos kolozsvári főgymn. tanár, a mezőtúri főgymnasiumhoz pedig Csiky Lajos debr. tlieol. tanár lett kinevezve, az érettségi vizsgához kormány- biztosul.

— Hymen. Rácz Pál csengeri lakos, fiatal és törekvő kéményseprő iparos, eljegyezte Kovács Lajos ököritói birtokos, kedves és szép leányát Juliskát.

* Elutasított fellebbezés. Az 6 budai plébános választást annak idején néhány elfogult ult- ramontán atyafi megfellebbezte volt azon az alapon, hogy a nem rém. katli. városi bizottsági tagok is befolytak a szavazásba. A „Heti Szemle“ egy czikk keretében helyeselte volt ezt a mozgalmat, s epébe mártott tollal erős kifejezésekre fakadt, a melyekről lapunkban meg is emlékeztünk volt. Most már méltó bánata lehet a czikk írónak, mert a minister a fellebbezést elutasította és a választást jóváhagyta, mert a választási eljárás teljesen azonos volt a r. katli. plebánosi állások betöltésével eddig követett eljárással. Csak azon lehet csodálkozni, hogy az állami iskolát keresztül erőszakolni annyira erős Szatmár városa az itteni plebánosi szók betöltésénél nem képes érvényesülni.

is amit zsákmányul ejtettem, egész vagyont képez,

Az utóbbi szavaknál Milota érdeklődni kezdett a beszéd iránt. Eddig oda se ügyelt az ostoba fecsegésre, de a két fogoly említése valami megmagyarázhatatlan kíváncsiságot költött fel benne.

— Hogyan, hát csatáztál a hunokkal és legyőzted őket ? Mond el kérlek, hogy jutottál e két fogolyhoz ?

Én a Latorca partján egy erdőbe mentem vitézeimmel pihenni. Ott egy vén tölgy alatt alva találtam az egyiket. Amint ezt heves küzdelem után lefüleltük, kiáltására á másik is előjött, de vesztére, mert ő is társa sorsára jutott. Úgy látom különben hogy az egyik ur, még pedig előkelő ur, a másik pedig szolga, mivel hogy hajlott korú létére a még gyermek ifjúnak engedelmeskedett, sőt a beszédükből azt is kivettem, hogy ez utóbbi hazádbeli. Épen ezért kíméletesen bántam velők ; egy ujjal sem engedtem őket bántani, hanem szépen haza hoztak és most a nyugati torony sötét tömlöcében elmélkedhetnek a hős Szengor hatalmáról.

Milotának végtelen keserűséget okozott ez a beszéd. Mióta Szengornak nejévé lett csak gyűlölni és megvetni tanulta ezt a szívtelen önző embert. Hasztalan keresett benne egyetlenegy ‘becsülni való lelki tulajdonságot. Azt nem lehetett tagadni, hogy őt szerette de szerelme is csak követelni, csak parancsolni tudott ; arról, hogy a vonzalom viszonzását nem kierőszakolni hanem kiérdemelni kell, fogalma sem volt. íme, most az egyszer vélt benne egy férfias erényt fedezni fel: a harci vitézséget, amelyet különben is örökösen hangoztatott. És mily fájdalmasan kellett csalódnia. A nyomorult még hőstett gyamájus 9.

— Az igazság érdekében helyt adunk az alábbi nyilatkozatnak :

„Alulírott községi elöljáróság hitelesen igazolja azt, hogy a Király Gyula lelkész bútorainak elárverezése alkalmával jelen sem volt Császy Bálint volt főgondnok, s igy azt meg sem vette s meg sem vehette s azok ma is Horvát úrnő birtokában vaunak, mint a kinek részére a főbíró vette meg. Mikola,

1903. május 10. (P. H.) Bélteky Gyula h. biró, Hadady Béla s. jegyző.“

A kik lapunk ápril IS-ik számát olvasták azok tudni fogják a nyilatkozat értelmét. Bővebb commentárral kisérni nem akarjuk ne hogy akár egyik, akár másik részről hozzászóliásra adjunk alkalmat.

A kaíh. lep. egyesület kettős ünnepet tartott f. hó 10-én. I). e. fél 11 órakor zászló alatt vonult föl a zárda templomba, a hol a misét Wolkenberg Alajos, a beszédet pedig Lovász Győző alap.-kouyvelö mondotta. Este fél 8 órakor a társas vacsorát megelőzőleg szépen össze állított műsort adtak elő, melynek végeztével a Mor- genthal Antal tiz éves elnöki működése, tiszteletére rendezett 'társas vacsora vette kezdetét, a mikor is az ünnepeltet számosán üdvözölték.

* Megjutalmazott tanitÓK. A vallás és köz- oktatásügyi minister Mihály Ferencz volt felső- visói tanítót, Jelenleg a szatmári áll. elemi isk. igazgatót, Marosán Kornél ar.-inedgyesi, Zagyva József kapnik-bánya-alsó-telepi, s Horváth Endre halmii áll. tanítókat ifjúsági egyesületek szervezése, s működése körül szerzett érdemekért 100 — loo koronával tüntette ki.

— Magyar szónoklat. A helybeli status quo izr. hitközség templomában ma tartja az első magyar szónoklatot a hitközség fenállása óta, dr. Jordán a hitközség uj főrabbija.

— A bosszú. Budapestről a napokban jött haza Molnár Piroska, ki Nagy Zsigmond ácscsal vadházasságban élt volt ezelőtt egy évvel. E hó 5-én gyanútlanul ment Mátyás-Király utcán, mikor is a temető melletti árokból előugrott Nagy Zsigmondinak felesége Fekete Erzsi Kurta József- nével, a mit som sejtő Molnár Piroskát vitriollal összeöntözték a szerencsétlen leányt eszméletlen állapotban súlyos égési sebeivel a helybeli közkórháziul szállították.

* Elütötte ä villamos. A Rákóczy-utczán szombaton reggel Szél Mari napszámosnőt a villamos el ütötte, azonban komolyabb baja nem történt, csak kissé a bal szemöldöke felett sérült meg.

— Zárszámadás A Szatmár-fehérgyarmati helyi érdekű vasút a múlt évben szállításokból 1037 19’78 koronát, sürgöny dijakból 477-33 koronát vett be. Nyers üzleti bevétele a vasútnak 111992*73 korona volt. Természetesen, hogy megfelelők voltak a kiadásai is. Különben mint értesülve vagyunk a Mátészalkával való összekötnánt kérkedik egy olyan dologgal, amelyet egy

gyermek is — mint szégyenfoltot — eltitkolna. Milyen határtalan törpének tűnt most fel ez a „hatalmas“ ur amaz Ázsiából jött világverő hősökkel szemben, kiket atyja házánál látott, kik közül a legkisebb szolga is megvetné Zalánnak e kegyetlen vezérét.

Hát azok a gyarló szavak, melyekkel őt beszéde elején illette, anélkül, hogy tudná mit

bőszéi ?

Egy férj, aki ilyen — szerinte — édes, bi - zalmas órában is nejét sértegeti s magát isteníti, nem a leghitványabb teremtése-é istennek ?

Nem is állott volna tovább szóba a gyáva és buta száj hőssel, de a hallottak után valami megfoghatatlan belső kényszer ösztönözte, hogy a hun foglyok sorsa iránt érdeklődjék.

— Zalán büszke lehet reád, — szólt és hangja épen nem leplezte a gúnyt, -bizonyosan nincs több ilyen derék vezére. De mondd csak, mit szándékozol tenni foglyaiddal ?

— Holnap törvényszéket ülők felettök, — — na ne félj, nem fogom őket kinozni, — azután elküldöm Alpára Zalán úrhoz, majd ha embereim ráérnek (ha már nem kell félnem a hunoktól gondolta magában). Tudom, hogy szép ajándékot kapok érettök.

Sokáig csevegett még a gyöngéd érzelmű férj bájos hitvesével, de végre is erőt vett rajta az álom és fáradtság.

— Engedd meg szivem, hogy most nyugodni térjek, mert két nap óta folyvást talpon vagyok és ez kimerítette erőmet. Különben most meg vagyok veled elégedve és szépeket fogok álmodni.

De Milota nem álmodott szépeket, mert egész éjjel le sem hunyta a szemét. Férjének

ember; csókkal, vagy korbácscsal kínozza egyre megy. Előbb mindegyik fájt, de már elfásult mindkettő iránt.

Nem viszonozza az enyelgést, de nem is húzódik, nem hajtja oda arczát, de el sem fordítja.

Közönyösen nézi a torzonborz főt, melyben soha egy nemes és bölcs gondolat meg nem fogant. Egykedvűen hallja a kérkedő, öuistenitő beszédet, vagy durva szavakat folyni az ajkakról melyekről soha egy komoly, férfias szó el nem lebbent.

Szengor elég elvakult volt ezt a szenvedő tartózkodást szerelmes odaadásnak venni s a nagy változás okát saját imádott lényének jeles tulajdonaiban keresni. Ez a gondolat szárnyakat adott képzeletének s megnyitotta együgyű henczegései- nek forrását.

— Ugy-e szivecském — folytatá — nem leszesz többé olyan kényes nenyuljhozzám virág ? Nem zárod be férjed előtt szobád és szived ajtaját ?

Ideje is hogy ennek vége legyen, mert bizony türelmem fogytán volt már. Más férfi, ki nem olyan szerelemes és nem olyan gyöngéd természetű mint én, régen nem tűrné tovább azt az örökös pityergést, sóhajtozást valamelyik otthon hagyott kamasz után. Mert hogy goromba vén apádat siratnád szüntelen, azt én sem hittem soha. Feledd el hát végképen régi szeretődet, légy mindig jó ón hozzám; úgy hiszem többet érek, bármelyik hazádbeli czenknél. Minden más asszony büszkeségének tartaná, hogy ilyen ember neje lehet. Te is megtudod meg ki vagyok én.

Lásd, most is két foglyot hoztam a Zalán ur számára, még pedig az egyikért bizonyosan nagy jutalmat fogok kapni, s a ruhája fegyvere