Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-25 / 17. szám
XXIX. árfolyam. 17-ik szám. Szatmár, 1903. ápr. 25. Megjelenik minder szombatén. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. —---------------------------------------1~!-jS zERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. s.ám. Mind nHemü dijak a kiadóhivatalban fizetendőkHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutanyaäabb árban.-«• Nyilttér sora 16 fillér. A Széchényi társulat. Előttünk fekszik a szatmárvár megyei Széchényi társulat múlt évi elnöki jelentése. Ez a három évtizedet átélt tekintélyes kul- tur egyesület mind múltjára, mind munkakörére, mind pedig tagjaira s vezetőire való tekintettel, megérdemli, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Nem lehet semmi esetre sem eltekinteni az évi elnöki jelentésben foglalt eme kijelentés felett: „ A társadalom közönyének nyomasztó hatását mi is érezülc, melyből ugyan a többi társegyesületeknek is kijutott részök, de mely épen azért hazafiul aggodalommal tölti el lelkünket, mert a magyar közművelődési egyesületek vállvetett munkálkodására hazánknak még nagy szüksége van.“ Igen időznünk kell emez aggódó, a társadalom előkelőbb, anyagi helyzetüknél s szellemi műveltségeknél fogva hivatott rétegeinek a kulturális intézményektől való elhúzódását kifejező és szeliden ostromló fájdalmas szavak felett. Mert azt tapasztaljuk a legszerényebb községekben is, hogy eme közmondásnak: „Felülről árad a viz“ nagy igazsága naponként teljesedik be. A közzel még áldozatok árán is, minden mellék érdekek nélkül törődő értelmes vezetők, habár olykor-olykor rut hálátlansággal honoráltatnak is, működésűk eredményéül megérik a társadalmi élet előhaladását, a tisztultabb ízlést, az erkölcsi fejlődést körükben. Mig^ollenben ott hol a vezetésre hivatottak beérik az önző maguknak éléssel, — bizalmatlanság, széttagoltság, hátra maradás látszik ott úgy az egyesek mint a közintézmények körében. Nagy ügyeimet érdemelnek hát ezek az aggódó szavak épen a nagy Széchényi nevét viselő közművelődési egyesület beszámolóján. Annyival is inkább mérlegelnünk kell ezeknek jelentését mert, korunkban a nagy Széchényi korszakalkotó elveivel igen sokan némelyek önzésből, mások a hazafiaság köpenyébe burkolózva, a jelszavakat rosszul értelmezve, — óriási ellentétben állanak. Annak a nagy Széchenyinek, kinek elveit korunkban erősen hangoztatni szükséges, irány eszmélve az Militarismus volt. ü a nép jóllétén alapulónak hitte, a haza boldogságát, épen azért a közjogi momentumok előtérbe tolását, — mielőtt a közgazdasági viszonyok gyökeresen átalakíttatnának — meddő küzde1 emnek, „faltörő politikának“ tartotta. Nem úgy tetszik é nekünk, hogy eme szavak' a mai társadalmi állapotokra s politikai törekvésekre is rá illenek ! Habár maga a Széchényi társulat igazgatói jelentése szintén a nyomasztó közgazdasági viszonyoknak tudja be mint múló bajnak a társadalom hivatott egyedeinek a közönyeit, s reménységgel néz a jövő elébe várva a viszonyok jobbra fordulását; — mindazáltal látva a társadalmi tényezők egvrészének elfajult önzését; a másik ideálisabb résznek szirmaMepkék, meddő közjogi küz- delmekbemAaló érőforgácsolását, terméketlen- vitákban/való elvénhedését; — a kultur intézményeknek nagyobb térfoglalását, a társadalom minden rétegébe való beékelődését, a még mindig kietlen és kopár mezőkbe való begyökeresedését, — a mai viszonyok között hiába várjuk. Épen a társadalmi ferde felfogásokra, s a honát hazájában immár meg nem találó, a viszonyok árja által idegenbe özönlő népre való tekintettel kell erősen hangoztatnunk, — eltekintve ennek a népnek mit sem használó meddő közjogi kérdésektől, — a min- nyájunk előtt tekintélynek elismert nagy Széchényinek fentebb idézett s korunk viszonyaira ismét teljesen ráülő szavait. Ki kellett térnem, a nagy Széchényi nevét viselő eme társulat évi jelentését olvasva a lelkemen átvonuló fájdalmas hurok megérintésére is. Habár ennek a társulatnak legfőbb feladatát jelenben a kisdedóvás képezi is, mindazáltal csak ez az egyesület van hivatva arra, hogy az egész vármegyére kiterjedő széles körben, szakosztályok alakítása, a különböző elemek mozgásba hozatala következtében olvasó, ifjúsági, szövetkezeti egyesületek alakítása által a működést s a magyarosodást minden irányában terjessze. Vármegyénk minden hazafias magyar lelkipásztorának, közigazgatási tisztviselőjének ezen egyesület tagjaként kellene szereTJ R C l A. p Rabságom, — A hoz Szerelemnek rabja lettem ítélt is az ég felettem . . . Örök fogság ez az élet, Rab leszek én amíg élek. Elitélve bus rabságra, A szivedbe leszek zárva . . . Barna kis lány jól megőrizz Te leszel a börtön-őr is. — Barna kis lány ne félj tőle Nem szököm én meg belőle . Áldom ezt az ítéletet, Hogy örökös rabod leszek. DÖMÉNY ZOLTÁN. Milota T’ös't&íteii ól® csss élés — A „S/ntiuái* szám a: Sipos József. — (Folyta .is.) Itt lobbant hát fel első szikrája a magyar faj ezred éves szép erényének, a királyi) ü- s égnek. Itt gyű ladt lángra az a szent tűz, melynek lobogása oly sokszor ejtette bámulatba a világot, mely még akkor sem liamvadt el, mikor a nemzet fegyveres kézzel védelmezte jó- 1 gait és szabadságát királya ellen, melyet a legméltatlanabb önkénykedés, zsarnokság sem birt ki oltani. Év századok múltán is a Duna jegét megrepesztő „éljen Mátyás király,“ a pozsonyi tanácsteremben felzugó „vitám et sangginem,“ — mind e mai közfelkiálltás viszhangjai valának. Árpád magasra emelve kardját, megesküdött, hogy nem nyugszik meg addig, mig a hunoktól lakott földet egészen el nem foglalja s abban népének állandó hazát nem alapit. Beszédét igy végezte: — Negyven napja immár, hogy e helyen táborozunk, ideje hogy elinduljunk a nagy munkára. A magyarok istene, [ ki e szép hazába oly j sok veszélyek közt elvezérelt, megsegíti karjainkát a hóditó hadjáratban is. Egy várunk van már a honi földön, melyet magunk építettünk és egy, melyet készen találtunk. Fel tehát csatára, mig mind a mienk nem lesz. Sok és erős népekkel kell megküzdenünk, de erőt ad az öntudat, hogy ősi jogunk van e földhöz. Szivünkben lobog a lelkesedés égi lángja, lelkűnkben ól a szent meggyőződés, hogy igaz ügyünket földi hatalom meg nem döntheti. Fegyvereinket győzhetetlenekké teszi ama legszebb jutalom reménye, hogy késő unokáink áldva emlegetik, imájukba foglalják azok neveit, akik számukra ezt a szép hazát megszerezték. Hej, micsoda lelkesedés tört ki a seregben e szavak után! Hogy repültek ki a kardok hüvelyeikből. Mily eget rázó kiáltásban tört ki a fékezhetlen harczvágy I No hiszen tót, kazár, bolgár, jaj most nektek ! Halljátok-e az esküt, melyet vesztetekre zúg a százezernyi nép ? Látjátok-e a szemek gyilkoló tüzet, mely végpusztulástokat jelenti ? Óh, a magyar mindenkor kész a tüzbe menni az ilyen beszédre, hát még, ha egy imádott hős férfiú ajkairól foly az! Akkor bizony izre porrá töri azt a ki kezébe kerül. Fussatok, meneküljetek, vagy pediy —■ hódoljatok meg. Igen a tomboló vihart egyetlen varázsszó, a megadás, mindjárt. lecsen- desiti. A vad harczi lárma az első kegyelemkérő Szives figyelmébe* a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelmükbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcz* 30. az. l^RSADALMI feö SZÉPíRODALMl HETILAP.
