Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-18 / 16. szám
2, lesz. Végre Dr. Farkas Antal ur meggyőző, lelkes és a vallás iránti lángoló szeretetről tanúskodó beszéde után a közgyűlés e pontot nagy szótöbbséggel elfogadta. g) Oly egyének, kik gyermekeik keresz- telését, vagy a házasságkötésnél az egyház áldását mellőzik, sem az egyházközségben, sem e felsőbb fórumokon semminemű hivatalt ne viselhessenek. h) Vegyes házasságoknál a lelkészek a tisztesség korlátái között oda hassanak, hogy a gyermekek vallására nézve a felek egyházunkra inkább előnyös, mint hátrányos egyességet kössenek. i) Lelkészválasztás alkalmával a pályázók a választó egyházban próbaszónoklatot tarthassanak. k) Az egyházi adózásra nézve a törvénytervezetben levő regresszív adókulcs helyett (mely szerint a legszegényebbek állami adójuknak 25°/0-át, a legvagyonosabbak pedig csak 5°/0-át fizessék egyházi adó gyanánt) egyházmegyénk az egyenlő adózási arányt javasolja. Ugyanis minden önálló egyháztag fizessen 2 korona személyi adót s azon felül állami adójának 10°/o-át, — bármennyire rúgjon is az. Ezek a nevezetesebb indítványok a törvény módosítására nézve, de ezeken kívül számos kisebb-nagyobb módosítás, sőt uj §. is lett javaslatba téve. De bármily üdvösek legyenek is e javaslatok, melyeket most minden egyházmegye felterjeszt: félő, hogy ezek csak a papirt és nyomdafestéket fogyasztják, de érvényre alig jutnak. Mert hiszen több mint valószínű, hogy az összeülendő zsinat főtónyezói ugyanazok lesznek, akik a konventi tervezetet készítették. Ezek aztán a tervezetet egészben, a maga lágymeleg, határozatlan szellemével, nyúlós, viaszból való 'rendelkezéseivel, habozó fél- rendszabályaival törvénynyé teszik, és vele 10 évre megakasztják az egyház fejlődését. Csak még nagyobb szerencsétlenséget ne hozzanak ! A törvényjavaslaton kívül a közgyülés- még 55 — többnyire egyeseket és egyházakat érdeklő ügyet és 15 bírósági ügyet intézett el. Ezek közül érdekesebbek: Ma- darassy Dezső uj tanácsbiró eskütétele : két uj lelkész, u. m Vásárhelyi Zsigmond sza- mosujlaki és Darcsi Bertalan mándi lelkész bemutatása; időszaki tanács választása, s főként esperes urnák azon jelentése, hogy egyházmegyénk fáradhatatlan munkás gondnoka, Luby Cféza orsz. képviselő ur a lel- készi és tanítói gyámintézetnek 1057 korokarjaitok erejét, sziveitek hősiességét, biztos va- J gyök benne, hogy ezt a hátralevő inuukát is si- j körrel végezendjük. De már nem az én vezérletem alatt. Az én napjaim már meg vannak számlálva, karjaim gyengülnek, szemeim homályosainak. Ide pedig erős kar, éles szem szükséges. Elég nekem, hogy megtalálhattam uj hazánk határát, boldogan halok meg, mert testemet honi föld hantja fedi el. Hátralevő napjaimat nyugalomul akarom tölteni, azért a vezéri kardot átadom fiamnak Árpádnak. Mindnyájan tudjátok, hogy nem adom azt órdemetlen kézbe. Legyetek olyan hüsséggel őhozzá, mint ón hozzám voltatok és te Árpád fiam, légy olyan odaadó, lelkes szolgája nemzetednek, mint atyád vala. Amint a tiszteleletreméltó aggastyán beszédét kissé elfogult hangon kezdette és folytatta, könnyek csillogtak a viharedzett, kemény harcosok szemeiben. A végén pedig mindnyájan öröm- rivalgásban törtek ki. A vezérek feltartott pajzsaikból emelvényt rögtönöztek, arra felállították Árpádot ezt kiáltva: — Te légy vezérünk, te légy parancsolónk. Bárhová vezess, veled megyünk, bármit parancsolj, engedelmeskedünk. (folyt, köv.) S Z A T M Á R. nát, — mint egy budapesten tartott jóté- konycélu bál jövedelmét — adományozott. Volt két napirend előtti felszólalás is. Egyikben esperes ur indítványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki köszönetét Bánffy Dezső bárónak, az erdélyi egyházkerületi közgyűlést megnyitó beszédéért, mely mint egy 1 jobb jövőbe bevilágító szövetnek ragyogja ! be a ref. egyházi közélet minden rétegét; j — valamnt elismeréssel adózzék a „Magyar ! szó“ cimü napilapnak egyházunk érdekében folytatott tántoríthatatlan küzdelmeiért. — A közgyűlés mindkét indítványt lelkesen fogadta. Másik napirend előtt szólló az egyház- megyei főjegyző ur volt, ki lapunk más helyén egy nyílt levélben közli azt az ügyet, melyről beszédében szólott. A gyűlés napján a Károlyi házban közebéd volt, mely régi magyar szokás szerint bővölködött az elmés pohárköszöntőkben. S. Nyílt levél. Nagytiszteletü Szerkesztő ur! Becses lapjának .14. számában a n.-bányai egyházmegye közgyűléséről Írott tudósításban említés tétetik arról a szenzációról, melyet a gyűlésen egy szomszédos egyházmegye magasabb rangú tisztviselőjének a levele keltett ; kapcsolatosan ezzel az mondatik, hogy a levélben foglalt sértésekért az illető levél Íróján egyházi és polgári bírói utón készül elégtételt venni az egyházmegye. Magam és állásom iránti kötelességemnek tartom kinyilvánítani, hogy a szenzácziós levél írója én vagyok. Szintén kötelességemnek tartom úgy általában e lap összes olvasó közönsége, mint különösen lelkész társaim előtt magamat igazolni s e végből bűnömet s levelem történetét elmondani. Remélem, hogy az igazság kedvéért s az „audiatur et altera pars“' elvéből kifolyólag lesz szives Nt. Szerkesztő ur s levelemnek — annak kijelentése mellett, hogy az abban foglaltakért a felelősséget ón viselem — b. lapjában helyet adni. Király Gyula mikolai lelkész boiktatása alkalmával 1889-ben egy létesítendő templomépitési alapra felajánlotta összes papi földeinek 5 évi jövedelmét. Az ajánlatot nyilvánosan a fogadására rendezett ünnepségen tette. Ott volt az esperes is, tehát az ő személyében tudomással birt a dologról a hivatalos egyházmegye. Az adományt az egyházközönség is helyesléssel és lelkesedéssel fogadta, — maga az egyház főgondnoka lett a földek árendása! Alig telt el azonban egy pár esztendő, ajánlattevő lelkésztársunkat is elérte a végzetes sors, a mely közvetlen elődeit a mikolai paróchi- áról elűzte. Ugyanis a templomépitési alapból nem lett semmi; a jövedelem elment egyébbre, ez okon a lelkész és főgondnok közt — ki abban az időben az egyházmegyén is befolyásos és nagyhatalmú ember volt, — meghasonlás és viszály támadt. Ettől kezdve a Király Gy. élete merő veszedelem, egy valóságos kálvária. A gyű- | lekezet szint változtatott; az imént lelkesen fogadott ajánlatot lelkész ellen fordította s annak révén simónia vétségével megvádolta. Az egyházmegye a lelkészt állásának elvesztésére ítélte; hosszas, kinteljes várakozás után a konvent kegyelmet adott, — felmentette. — Ez a kegyelem átokká vált rajta. Egyik vádat a másik után zúdítják most már ellene; egyik vizsgáló küldöttséget a másik éri ellene ; egyik 100 frt fegyelmi bírságot alig heveri ki, másik 100 írttal sújtja, a vizsgálati és perköltségeket, a bírságpénzeket nagy költséggel, polgári birói utón — egyiket a másik, után —- hajtja végre rajta az egyházmegye. Én a vaskos percsomó minden adatára nem emlékszem vissza; azt feljegyeztem, hogy 1899. júniusban 10 frt 00 zr azaz tizforint és 00 kr még fent levő perköltségért a Király Gyula nagyhodosi ingatlanaira a kielégítési végrehajtás elrendelését kéri a szatmári kir. járásbíróságtól az esperes ; a következő julius hóban pedig — miután „a megtartott ingó árverésen befolyt 97 írttal a követelés és járulékai kifizetve nincsenek,“ — a még fent levő 152 frt 84 kr, — mely összegből 100 frt bírságot, a többi pedig az eljárási költség hátráló- í kos részét képezi — ugyancsak azt kéri az egyházmegye elnöksége. Szóval százakra megy az összeg, melyet néhány rövid év alatt kellett ezen valóban sajnálatra méltó kartársunknak a nagy méltatlanság miatt — csupán perköltségekbe fizetnie. Egy hozzám intézett levelében ezeket írja : „a főgondnok és köztem éveken át folyt perben — bár az egyházmegye a mikolai egyházat kötelezte a perköltség megfizetésére, mégis a 91 frt 50 kr.-ért — esperesem tiltakozása daczára — az ügyész feleségem összes párnáit, bútorait lefoglalta, 36 forintért Császy főgond- noknak árverésen eladta. A párnát, bibliámat összes könyveimmel eg/ütt Papp M. vette meg. — A „Szamosában 4-szer hirdettetett árverést ellenem az egyházmegye elnöksége ; az ügyész, hogy több legyen a költség, az egyházmegyei jogtalan követelést birtokomra be- és ki táblázta.“ A kálváriának itt még mindig nincs vége. A papi földek utólsó két évi jövedelméből templomi alapul megmaradt 3*7 frt. A presbyte- rium azt mondta, hogy nekik ez az átkos pénz - nem kell ; a pénztáros azt mondta, hogy ő tovább nem kezeli s az egyházmegyei közpénztárba le- téteményezte; Király Gy. pedig azt mondta, hogy ha nem kell, adják vissza, úgyis nyakig belekeveredett már az adósságba. Az esperes az összeget a pénztárból kiutalta, az elöljáróságot utasította, hogy nyugta mellett Király Gyulának szolgáltassa ki. Történt azonban, hogy mikor Király Gy. a pénzt magához vette, a volt pénztáros, ki a kezelésről lemondott, —- az egyházmegyétől az alap megvizsgálását kérte. Az egyházmegye a panaszt elfogadta, a vizsgálatot elrendelte. A vizsgálóbírói s aztán a vádlói tisztet az ügyész teljesítette. A dolog vége az lett, hogy az esperesi felhatalmazás alapján eljáró presbyteriumot a pénz jogtalan kiadásáért, lelkészt annak jogtalan felvételéért fegyelmi alá vonta, mindkettőt az összeg megtérítésében elmarasztalta, ráadásul lelkészt állásától is — most már másodszor — megfosztotta az egyházmegye. — A tisztább látás s teljes igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy sem a pénzt kiutaló esperesnek, sem a pénzt kifizető egyház- megyei pénz tárnoknak nem lett semminemű bán- tódása.- Ugyan ez időben egy másik ügyben is fegyelmi eljárást folytatott az egyházmegye a lelkész ellen, a ki hogy végre valahára a végnélküli zaklatásoktól szabaduljon, ez idötájt, egy a késő éjjeli órákba benyúló vizsgálat alkalmával öngyilkosság által is megpróbálta véget vetni életének. 1896-ban ugyanis az egyház akkori tanítója a tanítói erdő-illetőség határán túllépve, az egyház erdejének egy részét is letaroltatta. E miatt Király Gy. illetve a presbyterium panaszt tett ellene. Az egyházmegye a kárttevő tanítóval szemben polgári perre utasította őket. A pert az egyházmegyei ügyész vitte s veszítette el. 157 frt perköltséget kellett az egyháznak fizetnie. Évfordultán az egyház ilyetén nagy károsodásáért vádat adtak be a lelkész és presbyterium ellen. Az ügy ennek folytán ismét az ügyész kezébe jut, a ki most már jobban utánna néz a dolognak; kimegy Mikolába helyszíni szemlére, a melynek eredményeként vádinditványt ad be, mely szerint Király Gyula és a presbyterium az okozott kárért vonassanak felelősségre s ellenök a fegyelmi eljárás indíttassák meg. így kerül aztán a mi kartársunk — az egyházmegye utasítása folytán megkezdett, az ügyész által vezetett és elveszített per miatt, ismét az ügyész vizsgálata és vádinditványa alapján, — Isten tudja hányadszor újra a vádlottak padjára. Ezek a hihetetlennek látszó, mesébe illő dolgok történtek a közelmúlt évtized alatt a mikolai lelkésszel a n.-bányai egyházmegyében. — Mikor én ezeket — mint az utóbb említett két perben delegált szatmári e. m. i. bíróság jegyzője a nagy halmaz periratokból végig olvastam, megvallom, hogy e méltatlanságok felett lelkem mélyéből megbotránkeztam. Én az egyházban a lelkészt, a lelkészben a lelkészi hivatalt igy megalázva soha nem láttam. Különösen sértette telkemet a sok liczitáczió, a lelkész butoraiuak, még csak könyvtárának is elárverezi été se, oly tartozásokért, melyeket mint közönséges adósságot költséges birói utón végrehajtatni be és kitábláz.tatgat ni tulajdonképen nem is lett volna szabad. Bátor vagyok kérdeni honnan formált jogot ehhez a n.-bányai egyházmegye akkori ügyésze ? Az egyházi törvénykönyvben hol és merre vannak ezek megírva? Á világi hatóságok segélyének igény- bovehetésérpl szóló 306. §. nem adott fölhatal____ ápr. 18.
