Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-18 / 16. szám

I ( kek ezrei, hallgatagon, áhitatos arccal figyelik a táltos mozdulatait. Csendes, buzgó ének zendül most ennek ajkán, mire más 12 táltos jő fel a folyó partjá­ról, közökben tiszta folyóvízzel színig tőit kupá­kat tartva. Egy ilyen kupát a főtáltos kezébe adnak, aztán körűlállják a tüzet és halkan kisé­rik az áldozati éneket. Majd kupáik tartalmát a tüzbe öntik, mire az haragos sistergéssel rúgja szét a fahasábokat, s egy pillanatra forró, szürke gőzgomolyokkal borittja el a szent férfiakat; azután megtisztul a lég és még magasabban lobog fel a máglya szikrázó tüze. Ezalatt két markos legény egy tomboló, ágaskodó hófehér mént vezet elő a sátrak közül. A tűz ropogása, a lángok villanása annyira va­dítja a nemes állatot, hogy ketten is alig bírják a tűz közelébe hurczolni. Mikor végre oda érnek, elhallgat az ének, s a fötáltos bal kezébe veszi a ló fékét megszo­rítja azt zablatőnól, s im e hatalmas fogásra a mén meghorkan és megáll földhöz feszitett lá­bakkal, minden porcikájában remegve. Most a táltos jobbjával talárja alól egy hosszú, széles kardot von elő és egy szempillantás alatt mar­kolatig döfi azt a gyönyörű állat szügyébe. Összerogyik a mén élettelenül, az ősz pap ajkán pedig ilyen beszéd támad : — „Hatalmas Hadúr, ki az égboltozatról csillagszemekkel tekintesz alá, fogadd, kedvesen népednek ajándékát. Add nekünk a földet, melyet ősapáink bírtak egykoron, adj benne hazát a hontalan népnek. Mint a víznek csepjei megsem­misültek a tűzben, mint a barmok elesnek te előtted kardjaink alatt; add, hogy úgy pusztít­hassuk tűzzel és vassal elleneinket.“ És mint susogó szellő egy perc alatt zugó viharrá sokszorozódik, ezer torok zúgja utána: „Vesszenek elleneink, tűzzel és vassal pusztít­suk őket!“ A távol hegyek meghallják, és visz- szaküldik e szörnyű kiáltást. A tűz fölött emel­kedő füstforgatag viszi fel a magyarok istené­hez. Vájjon a sik rónán dél felé repülő szellőnek lesz-é annyi ereje, hogy elvigye e kiáltást Alpár mezejére és vele megremegtesse a kevély Zalán elbizakodott szivét ? Megmondja-e a bolgár hősöknek : fussatok e földről, mert jön az ítélet napja ! Az az esküszó, mely ma a Latorcza mellett felharsant, haláloto­kat jelenti. Az áldozat végeztével maga Álmos kezdett szólani népéhez, és szava mint kavargó fellegek moraja járta be a rónát, hogy mindenki meghall­hatta azokat. — Szeretett magyar népem! A dicsőséges Hadúr engem, az ő népének vezérét, a hős Ügek fiát bízott meg a nagy munkával, hogy elődeink szép hazáját meszsze napnyugaton felkeressem ,a 7 törzset 108 nemzetségével oda bevezessem és számára ott örök, állandó lakhelyet szerezzek. Lantosaink lelkesítő dalokat énekeltek ez ország­nak utolérhetetlen gazdasága és szépségeiről. Hogy sehol a kerek ég alatt nincsenek kövérebb legelők, tisztább vizű patakok, izesebb halak, nemesebb vadak. És ime legszebb álmaink már-már megvaló­sultak. Sok ezer viszontagságok után eljutottunk dajkameséink e tündérországába. Ittunk ennek vizéből, ettünk vadainak és halainak húsából. Áldassék Hadúr ezekért! Most még az van hátra, hogy a feltalált országot magunkévá tegyük, mint jogos tulajdo­nunkat elfoglaljuk. Ismerve fegyvereitek élét, SZATMAR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden s^ombaton^ — ELŐFIZETÉSI AR : Egész évr# 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzERKESZTŐSEG ES KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mind a kiadijiiii'atalkau fizetőn dpk-^ HIRDETÉSEK: Kés*pi’H/.irzk,t<1' mellett a legjntányesabb árban. . / ” iltteir sora 16 fillér. <s— Egyházmegyei közgyűlés. Magyarországi ev. ref. egyházunk ne­vezetes fordulópont előtt áll. Az 1893. év­ben alkotott egyházi törvények hatálya ez óv végével megszűnik és az összeülendő országos zsinat, mint egyházi törvényhozó testület, uj törvénykönyvet fog szerkeszteni. Az egyetemes egyház 10 évi élete, fejlődése vagy hanyatlása, békéje vagy háborgása függ ettől a munkától. Nagy, rendkívül nagy felelősség nehe­zedik azok vállaira, kik e munkában részt vesznek. Ha az idők jeleit megfigyeljük, s látjuk a protestantizmus egén egyre sötó- tebben tornyosuló fellegeket, a hatalmas kath. egyház fekete hadseregének immár nem titkos, hanem nyílt és erőszakos had­járatát: látjuk a névleg felekezetnólküli, de tényleg katholikus államkormány magatar­tását, mely szerint a különben is erősebb felet minden erejével segiti,. a gyengébbet pedig csaknem védtelenül szolgáltatja ki ellenfelének ; látjuk a szegény földi n tv elő nép fokozatos elszegényedését s emellett az egyre növekedő egyházi adóterheket; lát­juk az alkoholizmusnak és ikertestvéreinek, a nyomornak és erkölcstelenségnek rombo­lásait, — ha látjuk mindezeket, tisztában lehetünk a főelv felől, melyet a törvényal­kotóknak szem előtt kell tartaniok. Ez az elv nem lehet más, mint egyházunkat anya­gilag és szellemileg minél jobban megerő­síteni. Vájjon a könvent, mely egy törvény­javaslatot már készített és megbirálás végett minden egyháznak megküldött, megtalálta-ó ez anyagi és szellemi erősítés eszközeit ? Bizony-bizony úgy látjuk; hogy ha megta­lálta is, de törvényjavaslatában nem jutatta érvényre azokat. Ezek az eszköz;nem lehetnek egye­bek, mint 1.) az ege adózás igazságos és korszerű rendezése, 2.) a hitélet ós| erkölcsisóg fejlesztése. Ez. a két cél a tör-! vényjavaslat alapján — ha igy amint van, törvónynyó válik, — egyáltalában nem lesz elérve. A szatmári ev. ref. egyházmegye f. hó lö-án tartott gyűlésében ezt a törvényjavas­latot alapos bírálat alá vette s az abban észlelt hiányok vagy tévedések pótlása iránt az egyházkerület elé terjesztendő javaslatot készített. Megkönnyítette e munkát az a kö­rülmény, hogy egyházmegyénk ügybuzgó éleslátásu tanácsbirói kara már ez 31-én egybegyülvén, a konventi törvénytervezetet áttanulmányozta, módosítására nézve véle- ményes javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Csak is igy lehetett az 575 §-tól álló tör­vénytervezetet egy nap alatt letárgyalni. Az egyházmegye javaslatának főbb pontjai a következők: a.) Egyházunkat a törvény „evangéli­kus református“ egyháznak nevezi. Ez idegen hangzású s a nép előtt ismeretlen név he­lyett nevezzük azt egyszerűen „magyar re­formált“ egyháznak. b. ) Az erdélyi egyházkerület kötelez- tessók, hogy különleges intézményeit, kép­viseleti alkotmányát megszüntetvén, a többiek­hez alkalmazkodjék és 10 év alatt a zsinat­presbiteri rendszer alapján rendezkedjék be. c. ) Az úgynevezett adventi urvacsora- osztás helyett az úri szent vacsora a refor­máció emlékünnepét megelőző vasárnapon osztassák ki. A lelkészeknek pedig enged­tessék meg, hogy a betegekhez bármikor is elvihessék az úrvacsoráját. d. ) A konventi tagokat ne az egyház­kerületi közgyűlés válassza, hanem, mint más egyházi tisztviselőket az egyes egy­házak presbitériumai. e. ) A külbirtokosok ne köteleztessenek egyházi adó fizetésére, hanem mindenki csak ott fizessen adót ahol lakása van, s ahol az egyháztagság jogait gyakorolja. f. ) Az egyházi elöljáróságok kezébe fegyvert kell adni, melylyel a vallástalanság és erkölcstelenség terjedését meggátolhassák s a rósz utón járókat erkölcsi eszközökkel fegyelmezhessék. Ilyen fegyelmi eszközök az intés, feddés és az Urasztalátólvaló eltiltás. E pont körül heves vita fejlődött ki, mert sokan attól félnek, hogy az ilyen el­járásnak nem ópitő, hanem romboló hatása 1 T Á i\ C l A. Milol a Tóttiaiieti elfteseéléa. — A „S*atumi * bzámura i.t/t; Sipos József. (Folytatás.) TV Honalapító őseink Ungvár elfoglalása után visszatértek a munkácsi táborba, hogy ott az első fényes győzelem örömét megünnepeljék s a had­járat további folytatásáról tanácskozzanak. Beláthatatlan területen nyujtódzik el a sát­rak sokasága, félkörben övezve a Latorcza bal­partján emelkedő, most már falakkal és tornyok­kal koronázott magános hegyet. A körív két vége a folyóra fekszik és ez óriási ivén belül egy kisebb félkört képeznek a pompás vezéri sátrak. A bekerített térség közepén óriási máglya lobog, hatalmas pattogással szórva szikráit az égre. Előtte áll a főtáltos tiszteletreméltó alakja. Sö­tét talárja földig ér, hófehér szakálla hatalmas mellet, ezüstliullámu haja a széles vállakat ta­karja. Kinyújtott karjairól visszaomlik ruhájának bő ujja. Hatalmas termete, elől a lobogó tüztől, hátul az épen felkelő naptól megaranyozva, meg­kapó, fenséges látványt nyújt. Jobbra a máglyá­tól egy kis domb tetején áll az Ősz Álmos, mel­lette fia, a hadrontó Árpád, a domb körül a többi vezérek és törzsfők prüsszögő paripákon, lengő sastollaik messze kilátszanak. Hátuk mögött, va­lamint velők átellenben a máglya túlsó oldalán félkör alakban áll a nép : férfiak, nők, gyerme-

Next

/
Thumbnails
Contents