Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

máro. 15. SZÁTMAR 3 Hírek. — Lapunk mai számához egy fél iv mel­léklet van csatolva. X A márczius 15. ünnepségek sora a ref. tem­plomban kezdődik, hol alkalmi istentisztelet lesz, melyen az egyházi beszédet Osváth Elemér főgimn. tanár tartja. Istentisztelet után a ref. főgimn. tart ünepélyt a tornacsarnokban a következő műsorral: Ének; előadja az énekkar. Emlókbeszéd, tat tja Kiss Éndre VII. o. t. Alkalmi óda. irta: Borgida József VIII o. t., szavalja Kanizsay Imre VII o. t. Petőfi a szabadságharczban. irta és felolvassa Thury Zsigmond VIII o. t. Egy gondolat bánt engemet., szavalja Borgida József VIII, o. t., zon­gorán kiséri Nyárádi László VII. o. t. Ének elő­adja az énekkar. — Főkapitányunk kinevezve. Tankóczy Gyula szatmárvárosi főkapitány folyó hó !0-én kapta meg e főispáni kinevezést s másnap a hivatalos esküt letette a polgármester kezeibe. Kinevezte- tésében a város óhaja nyert teljesülést, mert mint tapintatos ós buzgó tevékenységű hivatal­nok eddig is közszeretetnek örvendett. Tiszta szívből sok szerencsét, áldást, jó egészséget, munkakedvet, kitartást kívánunk számára nehéz és felelősségteljes hivatalában. — Igazgató tanítói kinevezések. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter Kótay Lajos, Tar Károly, Palády Lajos és Székely József helyettes igazgatókat a szatmári állami elemi iskolákhoz igazgatókká nevezte ki. — A kine­vezéshez őszinte gratulálunk ! ! * A „szatmári kölcsey-kör“ f. hó 15-én d. u. fél 4 órakor a városi színházban hazafias emlék- ünnepélyt rendez. Az ünnepély műsora: 1) Honfi dal. Előadja : a helybeli Dalegyesület. 2) Szabad­ság napja, Kozma Andortól. — Szavalja : F. Lá­nyi Irma úrnő. 3) 184-ü márczius i 5. Felolvasás. Tartja: Bakcsy Gergely ur. 4) Népdalok. Énekli: Lónyai Piroska úrnő. 5) Talpra magyar, Petőfi­től. — Szalja : Dr. Komáromy Zoltán ur. ('<) Az aranylakodalom ez. látványos színmű 3-ik képe: Kossuth Lajos a képviselőházban. 7) Himnusz, Kölcseytől. Élöadja: a Dalegyesület. — Városi közgyűlés. F. hó 9-én délután 3 órakor tartotta a városi törvényhatósági bizott­ság márczius havi rendes közgyűlését Pap Géza polgármester elnöklete mellett. A gyűlés a pol­gármester havi jelentésének felolvasásával kez­dődött, melynek tudomásul vétele után az 190 J évi erdészi számadásról tétetett jelentés, ami szintén tudomásul vétetett. A városi kölcsönök konvertálása ügyében élénk vita fejlődött. Az eredmény az lett, hogy a többség elfogadta a szelíd hangját, mikor az utczán beszélt vala­kivel és a csengő, érczes hangját, a mikor a szó­székről beszélt ós az is Nagy Magyarországot vallotta szülő hazájának, ott is nemes Hajdu- Nánást, de mindig hozzátette, hogy magyar, vagy székely az mindegy, sem pedig Székely ország, meg Magyarország nem kettő ? Ezek ugyan motoszkáltak az Anikó piros pöttyös kendője alatt, de immáron éppen a tem­plom elébe érkezének. Azért hát csak annyit mond: itt volnánk. És el is búcsúzna rögvest, de im alig hogy az öreg ember egy szives fejbólintással megköszöni a fáradságot, közeledik az ifjabb Nagy János és a helyett, hogy a menyaszonyához tartana, hát csak odafut az öreghez és leveszi gyöngéden an­nak fejéről a rongyos kalapot, ami valaha egy pi­roscsákó is lehetett s megcsókolja nagy áhitatosan. Anikó csak nézi miként gyűlnek oda töb­ben mindég többen ,Immáron a kurátor is elment a bíróért ós amott a rekesztet a nótárius ur mos­tan lépi által. Csak nézi mondom, de nem látja. Mert ö csak a Jánost látja és azt érzi, hogy a János először oda ment . . . Hanem azt aztán nagyon érzi . . . Az öreg szavait sem halja, pedig nem lehet ám az olyan hiábavaló, ha annyian hallgatják és an­nyian törűlgetik a szemeiket tőle Avagy talán nézd csak. . . Persze . . . Most jut csak Anikónak eszébe, mit az ezüst szakálu tiszteletes mondott. — Hogy a magyar testvérek veszélyben vau­nak, hogy menjünk segíteni nekik, mert az ember baráti kötelesség, mert az benünket is épen úgy sújt, mert ha nem megyünk mihamar itt lesz az ellenség ... És az is eszébe jut Anikónak, hogy az öreg tiszteles az utolsó négy vasárnapon min­dig erről beszélt, hogy az öregek sírtak, a fi­atalok titkon összesúgtak, a maga fajta kis lányok pedig nem értették, megkérdezni pedig féltek. Ez az öreg most bizonyosan megint a szegény a tanács javaslatát. Nagyobb vita fejlett ki az álíatvásártérnek Németibe leendő áthelyezése tárgyában. Úgy látszik Németi bármit kér a várostól, mindig elutasítják, ime most is egy­szerűen napirendre tértek jogos kívánsága felett. Most következett a s. lelkészek és kántorok fizetésének megállapítása. Ez iránt volt a leg­nagyobb érdeklődés. Heves vita is fejlődött ki, a miben resztvettek Biky Károly, Dr. Farkas Antal, Dr. Kelemen Samu, Csomay Imre, Osváth Elemér, és mégtöbben. Éllene különösen Dr. Kelemen Samu igyekezett nyakatekert okoskodá­sokkal érvelni, de ez nem sikerült. Végeredmé­nyében közgyűlés a kántorok fizetésére vonatko­zólag elfogadta gazdasági szakbizottság javas­latát, mely szerint a szatmári kántorok fizetését évi 8U0—800 koronában, a szatmárhegyiekét pedig évi 400—400 koronában állapítja meg, a segéd lelkészek javadalmazására vonatkozólag pedig a Veréczy Antal bizottsági tag határozati javaslatát fogadták el 29 szavazat többséggel, a minek értelmében a szatmári és németi ev. ref. segéd lelkészek évi 1400—1400 korona ja­vadalmazásban részesülnek. Több folyó ügyek el­intézése után a közgyűlés véget ért. — A Lorántffy Zsuzsánna egyesület tegnap este 6 órakor a ref. főgymn. tornacsarnokában nagyszabású felolvazó estélyt rendezett. Közre­működtek Bakos Jozsefin k. a. Osváth elemér, Dr. Lénárd István és Lénárd Ede szamosdobi ev. ref. lelkész. — Egyházmegyei g.. s. A nagybányai ev. ref. egyházmegye ez évi avaszi rendes közgyű­lését Nagybányán ápril hó 2—3 napjain fogja megtartani. Legfőbb tárgya a gyűlésnek az uj zsinat tárgyául készült uj törvény javaslattal való foglalkozás. A szatmári kir. katli. főgimnázium Kazinczy- önképzőköre az 1848 márczius 15-iki nagy ese­mények megünneplésére f. hó 14-ón d. u. fél G órakor diszgyülést tartott. A diszgyülés tárgyso­rozata volt: 1) Talpra magyar Hubay Jenőtől, előadta az ifj. vegyeskar. 2) Nemzeti dal Petőfi­től, szavalta Anderkó György VHI. o. t. 3) Haty- tyudal Erkeltől, előadta az ifj. zenekar. 4) Már­czius Idusán, óda, irta Imlauer Vilmos VHI. o. t. szavalta Parraghy Barna VIII. o. t. 5) Ábránd Schumanntól, vonós guintett. 6) Ünnepi beszéd, tartotta Nagy Vincze VHI. o. t. 7) Harczi dal Szentirmaytól előadta az ifj. férfikar .8) Márczi­us 15-ike. óda irta Nagy Vincze VIII., szavlta Miska Rezső VII o. t. 9) Induló az eleven ördög­ből, alőadta az ifj. zenekar. A műsor minden egy- gyes szám igen szépen sikerült. — Eljegysések. Dr. Lénárd István városunk testvérek veszedelmét beszéli, mert az öregek megint sírnak, csak sírnak, a fiatalok megint csak összesúgnak, de a kezeiket is ugyan marokra fog­ják, Anikó közelebb lopózkodik és hallgatja. — Pnskák ropoktak, ágyuk dörögtek felénk, rémesen villogott az ellnség szuronyerdeje, de mi csak rohantunk, mint a fergeteg, mint az égi- háboru. Egy-kettő lebukott lováról, mert nagyon beleverte a fejét egy-egy fütyülő kis golyóbisba a többi azért csak ment előre . . . Vájjon mit keres az a két könycsepp az idősebb Nagy János szemében . .. — ügy képzelem, hogy a Duna szakadhat olyanformán bele a nagy tengerbe, mint ahogy mink egymás közzé tapadtunk. Mellettem egy szi­kár alföldi csikós emelte magasra a nemzeti lobogót és kurjantott veszettül, ö a földre bukott, hanem a zászló az az ölembe hanyatlott és én, ahogy a szomszédomtól tanultam magasra fel­tartva rohantam előre. . . . Először a lábam, azután a kezem, de mind a kettőt elszelte egy eltévedt lánczos golyó. Csak a magyarok Istene a megmondha­tója, hogy maradtam meg ennyire is . . . Menjetek, ha ól még bennetek egy szikrája a testvéri szeretetnek, menjetek, ha kedves előttetek a haza szent neve. Nem egy oldalról vagyunk megtámadva és nem egy ellenség által. lm a kezem, meg az egyik lábam ott porlad valahol egy meszes gö­dörben, magam meg járom tovább rokkant test­tel kínos fájdalomban a hazaszeretet Goigothá- ját. Minden embernek ára van most ott. Minden lelket, talpra, fegyverre szólít segítségül hiv a haza . . . Anikó ifjabb Nagy János mellett áll és most már kezd sejteni is valamit. Körülbelül olyan formán, hogy az a kis ember a haza ne­vében jött és minthogy János először őt látta meg ós először hozzája szaladt, hát jobban sze­reti a hazáját a menyasszonyánál, következés­közkedveltségnek örvendő aljegyzője a tegnap tartotta eljegyzését Liteczky Éndre nyomdatu­lajdonos bájos leányával, Erzsikével. — Mónus Károly fiatal iparos, eljegyezte Nagy József föld- birtokos kedves leányát Erzsikét. — Kurucz ünnep. Az ev. ref. felsőbb leány­iskola ma délelőtt fél 11 órakor II. Rákóczy Ferencz 200 éves fellépésének évfordulóján kuruez-ünnepélyt rendez,' a következő műsorral: l. Kerepesi temetőben ... Énekli a kar. 2. Czinka Panna. Szavalja Literáty Ilona. 3. Nagy Bercsányi Miklós Énekli a kar. 4. felolvasás. 5. Bercsényi Laczkó. Szavalja Bőd Ilonka. 6. Rákóczy-Induló. Zongorázza Taar Ella. 7. Rá­kóczy lelke él. Szavalja Sáfár Erzsiké. 8. Hym­nus, énekli a kar. Ezen ünnepélyre ez utón hi­vatnak meg a t. szülők ós tanügybarátok. — Választók összeírása. A képviselőválasz- tók összeírását az egész vármegye területén már­czius hó 15-től ápril 5-ig tartoznak teljesíteni az e czélból kinevezett bizottsági tagok. — Vármegyei közgyűlés. Folyó hó 13-án Nagykárolyban vármegyei közgyűlés volt. A nagy terjedelmű tárgysorozatban a párbaj elleni állás- foglalás, és a vasárnapi munkaszünet tárgyá­ban való átírások érdemelnek különös figyelmet. — Pályázat. A magy. prot. irodalmi társu­lat „Koszorú“ c. kiadv. számára pályázatot hirdet 10 elbeszélésre. Egy nyomtatott kis iv dija 40—50 kor. Egy elbeszélés 1 ívnél kisebb és 1 és fél ívnél nagyobb nem lehet. Történelmi tárgyuak előnyben részesülnek. A kéziratok Dr. Kecske- méthy István ref. theol. tanárhoz küldendők Ko­lozsvárra junius 15-ig. — Felsőbányái vasút. Ennek az elhagyatott városnak is lesz már valahára vasútja s igy in­kább tudomást vesz majd róla a világ, s meg­fog változni koszorús költőnk után országosan elterjedt az a nézet, hogy Nagybányán túl meg­szűnik a magyar. A felsőbányái vasút törzsrész- vényei mind jegyezve vannak, az elsőbbségi rész­vények is elkeltek, igy most már mi sem akadá­lyozza az építkezés megkezdését. S ha a moto­ros kocsikkal való személyközlekedés is, mint tervbe van, létesülhetne ; úgy Szatmár is jár­hatna Felsőbányára zsiványpecsenyés kirándulá­sokra és jó csörgő viz, esetleg sikárlói kósto­lására. — Tanító választás. Tóth György dobrai tanítót, lapunk munkatársát, kit Batizról alig egy hónapja vittek el a dobraiak, most a pettyóni ev. ref. egyház egyhangúlag tanítójává válasz­totta el. — Ügyész választás. Felsőbánya városi ügyé­szül Stoll Béla nagybányai ügyvédet választotta kép neki is jobban kell szeretnie a hazát a vőlegényénél. Most, hogy mellette áll, a vállára teszi a kezét. — Te vagy Anikó ? — Gondolom ismersz. Az imént ugyan nem nagyon vettem észre rajtad. — Anikó lelkem azon egy cseppet se gyöt­rődj. , És mosolyogva teszi hozzá. — A hazára ne légy féltékeny. De hozzá gondolja keserűen: Pedig az hódit el tőled legelőször kincsem. Lassan kezébe veszi a menyasszonya ke­zét és úgy hallgatják tovább. Most már Anikó is érti. A keble megtelik valami névtelen szeretettel és nem tudja, hogy miért, de erősebben szorítja az ifjabb Nagy Já­nos kezeit. Az ősz Negoj háta megett a nap lebukó­félben. Megaranyozza sugaraival a házak tetejét ós búcsú csókja ott lebbeg a karcsú lány dereka körül, aki sir, mert nem tudja, melyiket szeresse jobban a hazáját-e vagy a vőlegényét. Hanem a vőlegénye az már határozott. Ellép a mátkája mellől és oda áll az öreg bátyó elé. — Elvezetne oda kigyelmed minket ? Nézzétek csak, hogy lángol, hogy szik­rázik a szeme a rokkant apostolnak. Hogy emelkedik a keble, hogy zihál . . . És a hangja milyen szeretetteljesen rezeg. — ügy — úgy fiaim csak menjeték, de nekem még sok dolgom van. Mert ha a másik kezem is el marad, azért én még szolgálhatom a hazát Az én czélom faluból ki, faluba be . . . De ti menjetek, rátok szükség van. El­találtok óda magatok is. Kimegyünk a faluvégre kora reggel ós megmutatom én az utat. Hogyne mutatnám édesem, hogyne . . . A Negoj már eltakarta a napot, de azért

Next

/
Thumbnails
Contents