Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-15 / 11. szám
XXIX. évfolyam. 11-ik szám. r Szál már, 1903 M minden szombaton. « X _________________ EL ŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ZERKESZ.TÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; HIRDETÉSEK: Deáktér 3. szám. Mind nnemn dijak a kiadóhivatalában fizetendők Készpénzfizetés mellett a legjntányosabb álban. Nyilttór sora 16 fillér. <*Üdv e napon neked drága magyar hazám! Százféléi megtépett, ezer sebtől vérzett édes nemzetem ! Mint sziget a tenger közepén, úgy állasz te ezer év óta az ellenséges néptenger között, daczolva vészszel, viharrral, meggyőzve minden veszélyt, mert sziklává tömöritett az izzó honszeretet. . . Bórczeidről lefutó patakjaidat be’sokszor festette pirosra fiaidnak vére, síkjaidat, rónáidat megtermékenyítette népednek könnye, verejtéke . . . Nagy nemzeti csapások viharoztak át határaidon, beszélő tanúi azoknak Sajó, Mohács, Világos . . . kiüldöztók legjobbjaidat, hogy hontalan keservben eméssze meg őket a honfi bu, elmondhatják Nápoly, Rodostó, Turin . . . Szegény, drága- magyar hazám! Ezer év alatt ha viradt fád mosolygó hajnal, de gyorsan felhőbe borult s dicsőséged napja oly hamar alkonyult. — Nagy fiaid három tenger partjára tolták határaid, nagy királyod Becs várából osztotta parancsait, nemzeti fejedelmeid diadalmasan hordozták meg fegyvereiket határidőn . . . hőseidet félisteneknek nevezte a történelem — és mégis a második ezredév honll bánat alatt elcsüggedve találta népedet! . . . Szép pirosló hajnal volt a márczius 15. Tavaszi szellő szárnyain szabadság fuvallott végig a bérczeken, rónákon, magasan lengett a háromszinü lobogó, alatta egy álmaiból fölébredt nemzet fogadta, esküdte: rabok többé nem leszünk!... S a pirosló hajnal vértől piroslott, viharba fűlt, s alkonya elveszett az aradi éjszakába!... Szegény, drága magyar hazám! . , . Kevés örömöd volt a múltban, nem sok reményed lehet a jövőben. A jövő a jelennek gyermeke. A ma szüli a holnapot. Mi jövő vár rád édes magyar hazám? Mai gyermekeid szívesen hordják az aranyozott jármot, büszkén csörgetik a lánczot s nem érzik a rabságot. Bórczeidet, halmaidat ellenség tartja megszállva, messze világló őrtüzeket gyújtva nemzetiségi gyűlölet lángjaiból. Igaz magyar néped vándor madárseregkónt húzódik tengerentúlra, itt hagyva ősei fészkét, apái sirhalmát. A honnmaradottak pártokra szakadva gyengítik egymást, a kereszt és csillag jegyében darabokra tépik a vallást ... és még ünnepelni akarják márczius idusát! Szabadság zeng ajakán, s már nem is érzi, hogy rabbilincset hord lábain. Egyenlőség, testvériség igéi szállanak ajkairól s szégyennek tartja, ha a másikat „kollegájának" kell neveznie. Jog, törvény, igazság hangzatos jelszavak rakétáznak színesen a levegőben s alant a törvény terhe alatt vért izzad az elcsigázott nép ... Ne tovább én édes magyar népem, ne tovább ezen az utón. Rómát ledöntötte, Poloniát eltemette a pártviszály. Egy nemzet, melyet külellenség győzelmes hadjárata legázolt, még fölemelkedhetik, mint vihar után a meghajlott fűszálak, mint Sajó és Mohács után a magyar. De a mely nemzetet önfiai temettek el — az nem támad többé fel! Mais márczius 15 van. Magasztos ének száll föl ma a magasba hazánk határiról: Isten! áldd meg a magyart 1 Ünnepelünk ma eszméket, szivünk hevesebben dobog a nagy emlékek hatása alatt. Gondoljunk ma hazánk jövőjére. Minden nemzetnek olyan a jövője, a milyet érdemel. Kiki azt aratja, a mit elvetett. A történelem tüköré az isteni igazságszolgáltatásnak. Nemzet, melynek fiai egy jött a fölött czivakodnak, mikor az ellenség a kapuban áll, ne várjon magára szebb jövendőt. Nép, mely megszokja a terhet, rabságot, elszokik a világosságtól, levegőtől — nem érdemel egyebet rabszolgaságnál. Egy nemzet, mely a kardbojt színe fölött egyezkedik s akaratának súlyt adni nem tud — csak máról holnapra ól s jövője bizonytalan. Mi jövő vár reád szegény hazám ? . . . Lesz-e még egy másik ezredév, hogy magyar szó hangzik földeden, avagy szótszóratik néped a földtekén ? s eltemet itt mindent a dísztelen halál? Márczius 15! te szent nap, te eszmények ünnepe, rázd föl e népet, álmaiból! 'ír rí MÁ RCZIUS i5. SZATHIAR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.
