Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-12 / 37. szám

XXIX. évfolyam. 37-ik szám. Szatmáf, 1903. szép. 12 SZATMAR. TÁRSADALMI LS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mind n hdpűü dijak a kiadóhivatalban fi/eteiidők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabl) árban.-$• Nyilttér sora 16 fillér. <$— Gondolatok az iskolai év elején. Ismét élénkek lettek a város utcái. Nyüzsgő muzsafiak töltik el a gyalogjárókat. Mint a rajzó kasok úgy néznek ki a tanó­rák végével a tanulókat kibocsátó iskolák. Mennyi remény, mennyi gyönyörűséges ki­látás a jövő eme sarjaiba ! A szülei szivek a legkápráztatóbb lég­várakat építik fel mindig gyermekeik jövő­jéről. S különös hogy ez a szülei szeretet a legbiztosabb, a legjobb pályának mindig csak a tudományos pályát látja. A gazdag iparos, ha szerencsétlenné tett gyermekéből egy városi Írnokot csinálhatott, büszkén hordja fejét. S az a szerencsétlen ezer ko­ronás irnokoeska röstell, tisztelt és a munka által tekintélyre, vagyonra szert tett atyjával az utcán végig menni. Miért van ez ? Magában a mi társadal­mi ferde felfogásainkban keressük reá a feleletet. Oka ennek egyedül csak abban rejlik, mert a városi társadalmakban az ipa­ros osztálytól elfalazza magát a hivatalnok osztály. Es csak akkor emel kalapot az utóbbi előtte, ha valami utón módon amannak hi­telére szorul. Az elkeseredett, lenézett ipa­ros aztán úgy boszulja meg magát hogy ö is csinál a fiából sárga cipős és cvikeres üres zsebü s egész életében nyomorral küz­dő irnokocskát. Mert hiába az iskolából kirajzó összes reményteljes ifjúság nem lehet mind sem biró, sem ügyvéd, sem tanár. Sok lépcső­fok van még ezen állásokig a melyek min­degyikén ineg kell állani egy—egy ifjúnak. Tudva tehát azt, hogy kisebb hivatal­noki állások betöltésére kell a tanuló ifjú­ságnak a 75°/0-a, talán felesleges is, hogy azok a kik alsóbb fokú állásokat töltenek be majd az életben, a költséges gymnasiumi osztályokat végezzék, | A gymnasiumi osztályokat végezni azok­nak flzetödik, kik olyan felsőbb pályákra mennek a melyeknek itt alapjait kell lerakni s a mely pályáké a gymnasiumi előtanul­mányok nélkül boldogulni nem lehet. így állván a dolog nagy rést töltenek be az u. n. polgári fiú iskolák hazánkban, mert az ezen intézetekben végzett ifjakból kerülnek ki a kisebb hivatalnokok nagy contingense. A polgári iskolának úgy vannak meg­választva már tankönyvei is, hogy azok ol­csók könnyen átérthetek ; a tandijjak ezen intézetekben mérsékeltek, irányuk egészen reális. Énpen azért nagy hiba az, hogy ebben a kis fejedelemséghez hasonló nagy Szat- már vármegyében egyetlen egy polgári fiú iskola sincs. Hogy itt minden város gymna- siumot állítani törekedett. Ez is a mi hót szilvafás voltunkat mutatja. Több gymnasi­umi tanulót, négyes fogatot, és kopót alig ha találunk mint a mi vármegyénkben. Ugyanazért jó lett volna ha a nemes város előre tekintett volna az iskolák álla­mosításakor és már akkor úgy tárgyalt volna, hogy egy állami iskolai épületbe oda szorítottak volna legalább négy polgári is­kolai osztályt. Égető szükséges volna ez, ngy magá­nak Szatmár városának mint a vidékének, mert sok olyan ember a ki a gymnasium drágaságától félve nem taníttatja 6 osztályon túl iparosnak, kereskedőnek szánt gyerme­két, a polgári iskola 4 osztályát azért elvé­geztetné vele. Sót sok szegényebb sorsú vidéki szüle is, ki vasúti s más állami hivatali altiszti állásra, vagy épen tanítónak, postásnak sze­retné nevelni fiát, a polgári iskolát szíveseb­ben végeztetné a maga sorsú kopottas ruháju szegény emberek gyermekei között, mint az e tekinfetben arisztokratikus gymnasi- umot. Szatmárnak tehát mielőbb lépést kell tenni egy polgári fiú iskola érdekében. A dolog könnyen fog menni csak legyen kez­deményező. A németi egyháztól jutányosán meg lehet kapni e célra emeletes fiú iskola épü­letét. Sőt kevés állami segítséggel maga a németi egyház is létrehozhatná ezt, csak az lenne a ki mozgatná . . . u' A R C Z A. Visszfény. — A „Visszavert fénysugarak-“ra. — Újságot kaptam. A tárcza benne Okos tanácsosai el vagyon telve. Olvasom egyszer, olvasom másszor, Nekem szól abban bizonnyal pár sor. Akárki legyen az a jóbarát, A ki szerényen titkolja magát: Ügyes sorokban többett is adott, Mert költő .,. költő mégis nem vagyok. Azaz hogy minek, minek tagadnám: Álmodozónak szült a jó anyám. Egyéb hibám tán alig is akad: Nem bálványozok földi javakat, S ha az érzés elömlik lelkemen, Bubánatimat rímekbe szedem. Ez az átkom, mert magasba járva Lent megbotlom a köbe, bogáncsba. Rosszul kezdettem. Nem én, hanem más, Akit illet a szelid oktatás. Te vagy az, te vagy, angyali jóság! Kinek eddig még nem nyíltak rózsák; Az életet ki alig ismered S máris szenvedtél tőle eleget, íme olvassad! vésd a szivedbe, Sok igazság van benne kifejtve. Az élet csábos, a világ kufár, — Ez, ami abban összegezve áll. Arra tanitgat az ismeretlen, A gonosz ármány hogy meg no ejtsen; Félti lelkednek szüztisztaságát — Köszöntsük érte; Pedig, pedig hát, Diplomáddal bár nincs henyén az ész : Ugy-e, kis kacsód, gépre, tűre kész ? LEVENTE. Az ötvenegyedik kérvény. Ina: Tóth György, I. Bagos Józsi, mikor a gyimnazium hatodik osztályát, elvégezte, épen olyan messze volt régi ideáljától, (hogy t. i. ügyvéd lesz, aztán szerez sok pénzt, megválasztatja magát képyiselőnek — s ki tudja ? — lehet államtitkár, főispán, — sőt ha Fortuna istenasszony itt is kézen fogva vezeti még a miniszterségig is viheti) modom, épen oly messze vala eme fény, — boldogság s dicsőség­gel kecsegtető ideáljától, mint mikor szecska (igy hívták az I o. gimnázistát) korában a dár- dások (VII oszt.) czipöét pucolta. Dehát melyik tizenhét — tizennyolc éves szívnek nincsenek álmai ? Melyik ifjúi képzelet nem alkot magának fellegvárakat, aranyhegyeket csak azért, hogy azokat a reális világ — vihara romba döntse és a csábos remények kék egére sötét felhőket borítson, a csalódásak keserű csep- jeit megizleltesse ? . . . Bagos Józsi sem volt ezen, gyászos törvény alól kivétel. Júniusban történt. Epen a vizsgára kószülgetett a kertek alatt, mikor a háziasszony öblös hangú cselédje felkiáltotta onnan. S egy rö­vidke táviratot adott átt neki a postás, melyen csak eme pár szó volt: Apád meghalt, jöjj azon­nal. Bagos Józsival,egyet fordult a világ s el­terült a padlón. — Ágyba fektették. Az előhívott orvos már csak nagyfokú lázt konstatált. Apját eltemették. Ő szegény még könnyet sem hullathatott koporsójára. Temetés után az igazgató gyöngéden tudatta az esetet s azt is, hogy a fiú már jobban van s pár nap múlva ott­hon lesz. Két hét múlva csakugyan felkelt Alig em­lékezett valamire. Egy hosszú, rósz álomnak tűnt fel neki minden,a mi vele történt. Hazament. Otthon alig ismertek a hosszú képű, sápadt ar- ezu fiúra. Csendben, szomorúan telt el a vakáció. Az ŐSZI és TELI idényre sfc — érkezett ......................... ANGOL GYAPJÚSZÖVETEKNEK újdonságaira felhívja a m. t. úri Z becses figyelmét z közönség WEISZ GYULA posztó- és gyapjúszövet ——kereskedő ————— Szatmár, Deák-tér (FetÉHláZ mellett-) Ugyanott van az egész kontinensen elismert nagynevű IIA RT IN V SÖNC C. LTD. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents