Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-12 / 37. szám

2 S Z A T M A R. szept. 12. A nagybányai egyházmegye lelkószi értekezlete. Szerdán folyó hó 9-én tartotta a nevezett egyházmegye egyetemes lelkészi értekezletét Szat- máron a Pannónia szállóban. A gyűlést megnyitó beszédében Soltész János elnök szép szavakkal hangsúlyozta azt a nagy feladatot, a mely reánk az újabb időkben vár. Az értekezlet tárgyait a szatmár-vidóki és a krassói lelkészi körök be­terjesztett jegyzőkönyvei adták. A beszolgáló lel­készek díjazására vonatkozólag az egyházme­gyére elfogadás végett beterjeszteni határozta, hogy havi 40 koronában állapíttassák meg azok díjazása, beleértvén fuvardijokat is, ha pedig öz­vegy lelkószné van az egyházban, úgy havi 30 koronában állapíttassák az meg. A helybeli ta­nítónak pedig havi 10 koronát javasol az érte­kezlet. Az egyházi adózás rendezésére vonatkozó lag kimondatott, hogy a krassói körnek e tekin­tetben beterjesztett javaslatát elvben ugyan el­fogadja s hirlapilag ismertetni határozza, de mi­vel e tekintetben már az egyetemes egyház ál­lást foglalt, a felsőbb hatóságokhoz hivatalból valé felterjesztését mellőzi. A lelkészek minősí­tését s az egyházak osztályozását illetőleg ki­mondatott, hogy az egyházak és lelkészek is két osztályba soroztassanak. Az egyházkerületi képviselők választását illetőleg egyöntetű intézkedést óhajt, Erdély spe­ciális előjogait megszüntetni kéri. Az egységes liturgiát behozni óhajtja. Uj halotti énekek ké­szítését s azoknak a köz-énekes könyvbe való be- nyomtatását sürgeti. A felekezeti tanítóknak az államiakéval való egyenlő fizetésére vonatkozó­lag javaslatot készít. Az iskolák classificatiójára vonatkozólag kimondatott, hogy a körlátogatók és a canonica visitatió együttes jelentése alapján osztályoztassanak az iskolák. A lelkészbeiktató ünnepélyekre vonatkozó­lag egy czélszerü javaslatot terjesztett az érte­kezlet az egyházmegyére. A szatmári ev. ref. főgymnasium fentartó testületi gyűlésein való megjelenhetés végett a lelkészek fuvarjait fedezni határozta. A „Szatmár“ ez. lapot pártfogásba ajánlja. Az egyházmegyei látogatók figyelmébe ajánlja, hogy az iskolai naplók és nyomtatvá­nyok beszerzését a községi elöljáróságokkal esz­közöltessék. Más kisebb-nagyobb actualis kérdések meg­beszélése után az elnök jó kivánatok között'a gyű­lést bezárja. Rákóczi ünnepély. A Tiszabecsen szept. 20-án rendezendő Rá­kóczi ünnepély előkészítő bizottsága f. hó f>-én állapította meg végleg az ünnepély rendjét. Az emlékünnep műsora a következő : 1. Szózat. Énekli a botpaládi énekkar. 2. Megnyitó beszéd Luby Géza orsz. kép­viselőtől. 3. Ünnepi beszéd Osváth Elemér szatmári ev. ref. főgymn. tanártól. 4. Eötvös Károly, Kossuth Ferencz, Bara­bás Béla, Bartha Miklós, Herman Ottó és Barta Ödön orsz. képviselők rövid beszédeket tarta­nak, miközben az énekkarok kuruez nótákat énekelnek. 5. Szalay Károly budapesti főgymn. tanár elszavalja saját szerzésű ódáját. ü. Biki Károly esperes átadja az emlékmű­vet a tiszabecsi ev. ref. egyháznak és községnek. 7. Kalós Péter ev. ref. lelkész az egyház-, és Bay Ferencz főbíró a község nevében átveszi az oszlopot. Az ünnepélyen, banketten és tánczmulatsá- gon működő czigánybanda szerződtetésével a bi­zottság Gaál Endrét, a közebéd rendezésével Bay Ferenczet és Tarpay Lajost; a bandérium szervezésével Thury Zsigmond, Hajdú Miklós, Horváth Imre, Kovács Gusztáv, Leövey Miklós, Katona Sándor, Csiky Gusztáv, Pinkóczy Sán­dor, Baka Béla, Gots János, Tyukodi György, Gacsályi József, Fülöp Gábor és Gubacsi Albert biz. tagokat; az alapozási munkálatok vezetésé­vel Bornemissza Boldizsárt, az ebéd- és bálhe­lyiség felszerelésével Bay, Ferenczet, Gacsályi Károlyt és Bornemissza Áront, a népmulatság rendezésével Nagy Gézát és Kallós Sándort bízta meg. A bizottság meghívta az ünnepélyre Mezey Gyula országos hirü tárogató művészt is. — A közebédre jelentkezhetni lehet szept. IG-ig Bay Feroncz főbíró urnái Tiszabecsen. Az emlékoszlopot Kepes Sándor sirkőgyá- ros szept. ló-én szállította Tiszabecsre s meg­kezdette a felállítást. Amint az elsorolt intézkedésekből látható, a tiszabecsi ünnepély fényesnek ígérkezik. Hírek. — Lelkészi értekezlet. Az ev. ref. egyházi élet hatalmas föllendüléséről, s lelkészeink köré­ben a buzgóság és tetterő élénk lüktetéséről tesz­nek bizonyságot az egymást gyorsan követő egy­házi értekezletek. A nagybányai egyházmegye szatmári köre s a szamosvidóki lelkószi kör gyü- I léseiről, valamim, az egyházkerületi nagy érte- [ tekezletről nem régen számoltunk be olvasóink­nak. Legújabban folyó hó 3-án a tiszavidéki lel­készi kör tartott értekezletet, melyen 10 lelkész és nehány világi férfiú vett részt, köztük Luby Géza egyházmegyei gondnok is. Az értekezlet több életrevaló indítványt vitatott meg, részint az egyházi anyakönyvvezetés, részint a gyüleke­zetek erkölcsi életének ápolása köréből. Legér­dekesebb volt Sipos József lelkész felolvasása a gimnáziumi vallástanitásról, mely­ben azt fejtegette, hogy a vallástanárnak nem szabad feladni, még kevésbé megtámadni azon egyház dogmai álláspontját, melynek szolgálatá­ban áll. — Ezután a kedves és vendégszerető háziasszony — a majtisi lelkószné — hívta meg a jelenlevőket egy sokkal vidámabb és egyértel­műbb értekezésre az általa remekelt ízletes, ma­gyaros ebéd felett, ahol már a szebbik nem bá­jos képviselői is beleszóltak a tanácskozásba, az urak pedig lelkes tósztokban öntötték ki esz­méiket s érzelmeiket. A kedélyes társaság csak az alkony órájában kezdett oszlani. — Feljelentés. Luby Géza és társai amiatt tettek panaszt a belügyminiszternél, hogy a f.- gyarmati szolgabiró a t.-becsi Rákóczi ünnepély­ről szóló bejelentósöket nem vette tudomásul. A vizsgálat során a főszolgabíró bebizonyította, hogy a tudomásul vételt Luby Géza nevére még a bejelentés napján térti vevény mellett meg- küldötte. — Megtagadott lelkészi pótlek. Pótot-Dániel németi ev. ref. lelkész nemrégiben kérvényt in­tézett a városhoz, hogy az 1899. május 1-től, 1901-ig visszatartott személyes pótlékát utalja ki. A város gazdasági bizottsága tegnapi ülésén fog­lalkozott az ügygyei és a jelzett időre esedékes személyes pótlék megadását nem javasolta a köz­gyűlésnek. — Birtokváltozás. Cholnoky Imre a beren- cei birtokát eladta 5200<> koronáért Shütt Ferenc pécsi lakosnak. Az ügyletet Pál János bonyolí­totta le. — Áthelyezel tanár. A valláz- és közok­tatásügyi miniszter a helybeli kir. kath. főgimná­ziumban a párhuzamos osztályok felállítása foly­tán megüresedett tanári állásra Póterfy Gyula szegedi gimnáziumi rendjes tanárt helyezte át. — Fedák Sari a tiszaujlaki kuruez hang­versenyen magyar dalokat fog énekelni. Az újabb időben nagy népszerűségnek örvendő művésznő bizonyára nagy közönségét vonz az ünnepélyre. — Demeter apróságai. A „Szatmár és Vi­dékednek rendes rovata ez. Legközelebbi szá­mában ennek azt mondja Demeter, hogy az volt a főok a miért külön emlék oszlop és külön ünne­pély csinálódott Tisza-Becsen, hogy itt némely ev. ref. lelkész urak meglehetős szerephez jutot­tak. Habár sajnálatos dolog az, hogy a mi fa­junk mint mindig úgy ennél a kegyeletes ünne­pélynél is széthúz, azért nem méltányos dolog egy olyan tisztességes testületet meggyanúsítani, a mely ennek a külöuünneplésuek semmi esetre sem volt szerző oka. — Hymen. Rápolti Nagy Miklósné volt öz­vegy Füredi Lajosné született Günczy Piroska tisztelettel tudatja Mariska leányának Cservenka János cs. és kir. 5 gyalogezredbeli hadnagy úrral történt eljegyzését. — Végzett jogászon részére. Értesülésünk szerint a katonai büntetőperrendtartás reformjára Apja után csak épen annyi vagyonkájuk maradt, hogy anyja s egyetlen nővére tisztessé­gesen megélhettek belőle. Tanításra nem telt. Édes anyja ugyan váltig erősité, hogy telik és majd összehúzzák egy kicsit magukat, de a jó fiú inkább lemondott álmairól, semhogy ő miatta édes anyja s nővére a legkisebb szükséget is szenvedjék. A szomszéd városban egy dijnoki állás volt üresedésben a pénzügyigazgatóságnál, pályázott s kinevezték. Szeptemberben a stúdiumok helyett már a komor aktákkal kellett megbarátkoznia. Lassan ment, de megszokta. És hűségesen ! másolgatott reggeltől estig, sőt néha még haza { is vitt, ha sok volt a másolni való. Feljebbvalói i dicséretéből és elismeréséből ugyan kijutott neki bőven, de a fizetés csak maradt napi nyolezvan krajcár. Pedig ha a dicséret és elismeréből egy j keveset elvesznek és pénzalakban fizetéséhez told­ják, — egy cseppet sem haragudot volna érte .. De azért nem panaszkodott. A másik évben már 1 forintot kapott naponta. Ez sem volt sok, de mégis csak több valamivel. És Bagosnak nagy vala öröme. Jó szive még azt is elhitette vele, hogy ebből takarítani is lehet, és édes anyjának küldeni! . . Hogy emez öröme egy kissé korai volt, arról hamarosan meggyőződ­hetett. Mert eltekintve attól a csekély áldozattól, mibe néha egy-egy virág került a háziasszony leányának, az az egy forint is épen úgy elfo­gyott, mint azelőtt a nyolcvankrajcár . . . Mondhatnám hogy azért sorsával megvolt elégedve, csak az fájt neki, ha társai gúnyolták kacagták és kegyhaj hás znak nevezték, a miért a főnök őt mint a szorgalom és pedáns köte­lesség teljesítés mintaképét állította eléjök. — De ez a körülmény azért uem lankasztotta mun­kakedvét, sőt inkább fokozta. Két év múlva letette az irodatiszti vizsgát kitüntetéssel. A város egyik félre eső utczájában lakott egy özvegy jegyzőné két leányával, Margittal meg Jolánnal. Itt volt Bagosnak is a lakása egy kis szűk udvari szobában. Habár egy udvaron laktak és naponta találkoztak, közelebbi ismeret­ség nem fejlődött ki közöttük, csak néha-néha váltottak egy pár szót. Mióta azonban Bagos uram vizsgázott — habár csak dijnok maradt egyelőre — mindinkább kereste az alkalmat, hogy Jolán közelében lehessen, apró-cseprő szolgála­tokat tett neki, még ha Jolán ellenezte is, sőt — mint emlitém — még néha egy szál virágot is hozott a piaczról. Jolán sem találta olyan mogorvának Bagost, mint azelőtt, sőt anyja előtt a „mogorva“ jelzőt a „kedves“ váltotta fel. Bagos Józsi nemsokára úgy találta, hogy megint fordult egyet ez a vén világ, ha mással nem is, ő vele igen. Még eszébe jutottak ugyau néha-néha a képviselőség, államtitkárság, stb-röl szőtt egykori bohó álmai, de mint egy alkony az éjbe — az ő álmai is lassanként a feledés sötét homályába tűntek el . . . Sőt helyette uj álom született lelkében, sokkal szebb, fényesebb, s úgy érezte, hogy ennek valósulása felérne a múlt ösz- szes eltemetett álmaival . . . Ilyenkor elébe tűnt Jolánka csinos, tiszta kartonruhájában, hosszú gesztenyeszin hajával és rámosolygott nagy kék szemeivel .... — Most szűk kis szobája sem tűnt föl olyan ridegnek, mint annak előtte, habár a hideg sokszor jógrózsákat festett az egyetlen ablakára, most ha hideg volt is, úgy találta, hogy itt a tavasz, a napfény, a virágbontó, a madár­dalos tavasz .... Sőt azok a komor akták is mintha rózsaszinlevelekkó változtak volna ... az a furcsaság is megesett vele, hogy „Jelentés“ helyett sokszor „Jolánt“ irt a papírra, hajtva a papirgyárosok malmára a vizet. (Vége köv.) Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készitek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, pa­lástokat, (üvegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 3". sz.

Next

/
Thumbnails
Contents