Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-05 / 36. szám
XXlS. évfolyam. 36-ik szám. Szatmár, 1903. szept. 5 SZAT1ÁR. TÁRSADALMI KiS SZÉPIRODALMI HETILAP. v'v o Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fiHér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mind HMftiiü dijak a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban. Nyilttór sora 16 fillér. <$Az alkoholismus ellen. Végre valahára eljutottunk oda, hogy maga egy miniszter, átérezve azt a nem- zetromboló hatást melyet az alkoholismus magyar népünk között már eddig is elért intézkedést tesz annak meggátlása végett a mennyire az hatáskörébe esik. Ugyanis a vallás és közoktatásügyi miniszter, ki elismerten éles látású és bölcs tapintatu férfiú, folyó évi 1125 számú leiratában felhívja a felekezeti főhatóságok figyelmét, hogy igyekezenek minden tőliiktel- hető eszközök által odahatni, hogy az alkoholizmus terjedése mely már népünk alsóbb rétegeiben veszedelmes mérvet öltött a mennyire lehetséges meggátoltassék. Ajánlja a sokféle orvosságot mindenféle adagokban a betegség meggyógyitására de tekintetét nem veti a betegség forrására. Igyekeznék ő tisztogatni a patak medrét, hogy annak vize ne legyen zavaros, de nem boldogul, mert az már forrásánál van be- szenyezve ; építeni óhajt erős kövekből, de elfeledi azt, hogy hibás az alap a melyre azt rakja ; meg akarja szüntetni az okozatot, de figyelmen kívül hagyja az okot. Hasztalan pedig minden óvóintézkedés, hasztalan még a mórtékletességi egyletek szervezése is, mind addig mig meg nem szüntetjük azt az okot mely a végzetessé vált szenvedélyt oly elfajulttá tette. Amig a korcsmák vasárnapi bezárása végett országos mozgalom nem indul meg, semmi jót nem várhatunk e tekintetben. Sajátságos, hogy oda kiterjed a földmive- léstigyi minisztérium figyelnie, hogy a munkaadók ne fizessék alkalmazottaikat a hét végén, hogy ne legyen azoknak azonnal csábitó alkalom vasárnap a heti keresmény eltókozolására, de idáig már nem terjed ki egy miniszter figyelme sem, hogy a falusi csapszókeket jó volna országos intézkedéssel Vasárnapokon legalább délelőtti 9 órától délutáni négy óráig bezáratni. Nem szabad azt feltennünk sem, hogy az gátolná az ebbeli intézkedését a felsőbb hatóságoknak, hogy sajnálnák azt a jövedelem csonkítást, mit a miatt a fogyasztási adók bevételénél esetleg elveszíthetnének. Van azonban egy vármegyéje az országnak, — s ez Beregvármegye, — mely a korcsmák vasárnapi bezárásáról szabály- rendeietileg intézkedett. Mjíért ne tehetne ez irányban lépéseket minden vármegye ? íme legközelebb a szatmári ref. egyházmegyének egy értekezleti köre elhatározta, hogy Bereg példájára a mi vármegyénk is indítson mozgalmat az alkoholismus megszüntetése czóljából olyan irányban, hogy a vármegyei törvényhatóság szól- littassók fel arra, miszerint a vasárnapi istenitiszteletek idején, tehát reggel 9 órától délután 4-ig, a falusi korcsmák bezárassanak. Miért van az, hogy a falusi szatócsnak üzletét bekell zárnia vasárnap ha nincsen pálinka mérése, ellenkező esetben pedig nyitva lehet egész nap, s mételyezik az itt kiszolgáltatott butitó italok segélyével az ünneplő munkások egészségüket, gyermekeik erkölcsét, s megbotránkoztatják az egész közönséget. Melyik a bűn, az é, ha pár fillér áru fűszert vásárol ünnepi ebédjéhez a háziasz- szony, vagy az-é, ha szabadon mulathatja el férje, heti keresményét vig czimborák társaságában ? A törvénynek eme visszás intézkedését agyon hallgatni nem lehet. És ha ismeretlen okokból nem hajlandó az ország törvóny- hozásilag intézkedni ezen megbotránkoztató törvényes állapot megváltoztatására, Beregvármegye példája után tegyük meg azt a mihez jogunk van, nevezetesen vármegyei szabályrendelet utján léptessük életbe a vasárnapi istenitiszteletek idejére a falusi korcsmák bezáratását. Valóban visszatetszést szül a törvény emez intézkedése, maguk között a jobb érT A R C Z A. Vasúti állomáson. Ne menj, maradj I a szivem megszakad A hosszú, hesszu távoliét alatt. Tenélküled hiába intenek Vigasztalón felém a kék hegyek ; Haszontalan fecseg a vén folyam, A bánat is hogy egyszer elsuhan; E szürke s ékes, büszke paloták Keservemet, tetézgetik tovább; És a mi eddig enyhített talán, Tenélküled nem orvos a — magány. Ha már veled indulni nem lehet, Minek kell itten hagynod engemet . . . Áldjon meg Isten hát I — A sors nagy ur, Az ember tőle tűrni megtanul. Remélj! Utunk találkozik megint, S kiheveri sebzett szivünk e kint, Hisz — égi jóság 1 — emlitéd nekem: A rózsa is tövis között terem. Csak arra kérlek, édes angyalom, Ne busongjál igen-igen nagyon . . . Hü lelkedet miért epesztenéd ? A bánatom kettőnkéért elég. Budapest, 1903. aug. 30. LEVENTE. Visszavert fénysugarak. — (Elmélkedés egy tárcacikken.) — Az örök álom, az örök ábrándozás, meg nem fertőzött lélek itt jár a földön, ő, a költő. Olyan kívülről éppen, mint a többi ember. Éppen úgy jár, kél, kutat, fürkész, beszél és küzd életért, éppen úgy alája van vetve a természet törvényeinek, mint a többi közönséges halandó, s mégis századok temethetik el egymást az idők végtelenségében, az ő nevük örökké él. Tehát mégis kivételes lények. Kivételek ama nagy törvény alól, hogy minden halandó e földön. Az ő nevük átvilágul a messzeségen, a sötét éjszakán messze veti sugarát, mely világosságot és éltető meleget terjeszt. Világosságot a népek ezrei között, meleget pedig a szivekben. Fölrázza az alvó tetterőt, bátorítja a csüg- gedőt, balzsammal gyógyítja a fájó sebet ■ . . Korszakot ront és korszakot teremt. Ezért az ő nevük hallhatatlan. És bár ott él a való életben, ott küzd annak forgatagában, látja a nyomort, látja a pusztulást, hallja a haldoklók segélykiáltásait, az elárvultak fuldokló zokogását, a költő egy ismeretlen világról ábrándozik, ahol nincs nyomor, ahol nincsen pusztulás, ahol kenyér hiány miatt nem halnak az emberek, ahol mindenkinek megvan a maga életfentartásához szükséges kelléke. Ezért nem érjük mi, a mi közönséges gondolkozásunkkal utói a költőt, ezért felfoghatatlan előttünk az ő lénye ... * Füst, melyet késsel lehet vágni, zaj, poharak csörömpölése, kiabálás, zűrzavar: kávóház. Az egyik szögletben újságokba temetkezve ül a költő. A lelke már elszabadult, messze künn jár. A lárma, a zűrzavar összeolvad, csak egy hangot hall — varrógép egyhangú berregését. A betűk összefolynak, egy halvány leányfő áll előtte, amint a gép fölé hajol, s a lámpa gyér világa mellett vigyázza az egymásután, az egymásra következő öltéseket. S a költő úgy érzi, hogy a lelke fölmelegszik ; érzi, hogy leikébe lát a leánykának, s észreveszi, hogy az, amig a keze alatt |levő puha selymet a tü alá igazítja, elábrándozik a jólétről, vagyonról, hírnévről. Látja, mennyire vágyódik utána, hogy azt hiszi az a boldogság . . . S boldogság után vágyódik az ifjú is, s az egy cél felé törekvő két léíek összetalálkozik. A költő biztatja a leányt. Tanulj, tied lesz az egész világ. A tudomány hatalma végtelen, az emberek tudatlanok. Tanulj, küzdj, s meglásd megtalálod a boldogságot, amely után annyira áhítozol . . . A költő édes csókot érez homlokán, — a gép egyhangú berregését ismét fölváltja a kávéházi zűrzavar. A költő feláll, s útjára indul, hogy elvégezze azt az édes feladatot, hogy a varró- leánykát kitartásra, tanulásra buzdítsa. S most már nem mesélek tovább. Mig a varrótű még gyorsabban jár, mint ezelőtt, a halrtö ' férfi-szabó műhelyéből kerülnek ki a legelegánsabb férfi- ^ Elismert pontos -----n K A 11 N III 11 n öltönyök, papi is polgári ruhák, melyekhez ugyanott a ...... és előnyös ~~ 1 legjobb minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. ~ • kiszolgálás !!! £3 üzlethelyiség: üt*ák-iéi* szaru, a Bossin patika Uözuleben.
