Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-05 / 36. szám
2 szept. 5. S Z A T M A R. zelmü falusi emberek között is, hogy inig a kereskedésben tiltva van kiadni a pár fillér értékű czukorkát, addig a korcsmában hangos tivornya és káromlás között szabad szórni a keserves verdékkel szerzett heti keresményt. Siró anyák, ruhátlan és sokszor éhen jajveszékelö gyermekek áldása és hálája kísérné azt az intézkedést, melynek értelmében bezárulnának vasárnapokon a korcsmák ajtajai. A lelkészeknek kell a szatmári kör példáján felekezeti különbség nélkül talpra állmok most, midőn az eszme felszínre került, s mindent elkövetni, hogy vármegyénk törvényhozása tegye meg a szegény nép és a közerkölcsisóg érdekében ez ügyből reá háramló fontos kötelességét. Hírek. — A „Tiszavldeki Lelkészi Kör“ rendes évi értekezletét e hó 3-án tartotta meg Majtison, a hol Horváth Imre lelkész szives vendégszeretetét mintegy ‘25 lelkész élvezte. Köztük az aug. 20-i megyei lelkészi körök szervezésének megbeszélésére, a szatmári értekezlet által kiküldött bizottság tagjai is. — Meghivó. A szatmármegyei függetlenségi párt a tiszabecsi Rákóczi emlékoszlop javára, ti- szabecsen 1903 szeptember 20-án Bartlia József udvarán és fedett helyiségben függetlenségi bált rendez. Belépti-dij : személyenként 2 korona. Családjegy 3 személyre 5 korona. Kezdete este 8 árakor. — Dömény Zoltán gyulai lelkész a kölesei lelkészi állás elnyeréséért beadott pályázatát visszavonta. — Seyódlelkeszl á lás elfoglalása. Szinok Zoltán fülesdi ev, ref s. lelkész e hó l ó-én foglalja el állomását. — A „Heti Szemle-1 reminiscentiája. Ez a kedves pápista lapocska klórikális laptársaihoz méltóan vad indulattal megy neki mindennek a miről úgy van meggyőződve, hogy zavarja az ő köreit. Most minket méltat otromba szidalmaira, amiért nem ajánlottuk híveinknek, hogy István király napján elhagyván, munkáikat menjenek a pápista misére. Nevezetesebb kifejezései az M. Gy. nevű czikkirónak a következők: „durva felekezeti dühtől tajtékzó,“ „ügyetlen sophisma,“ vány fejecske most a könyvre hajlik, szedi magába a tudományt, t négy évi tanulás után megkapta a várva várt kitüntetést, megkapta — a tanítónői oklevelet ... S most a költő dicshimnuszt zeng a varróleánykáról, aki hűtlen lett ahhoz a kis jószághoz, amelynek társaságában oly sok napot és éjét töltött, amely életének eddigi tolltartója volt, elhagyta, csakhogy tudásvágyát kielégítse, csakhogy ő is megszerezze a „diplomát.'“ Csodálatos, szinte érthetetlen, mennyire be van oltva az emberiségbe, az az olthatatlan tudásvágy. Éva anyánk betegsége apáról fiúra ( szállva nem gyöngült, sőt erősbödött. Minél többet tud a gyarló ember felmutatni, annál többre vágyik, fáradhatatlan, kutat a mélyben, a tengerfenéken, teleskopján az eget faggatja kérdéseivel, s nem tud betelni önmagával. Nem számol a körülményekkel. Nem voszi tekintetbe, hogy elhagyva áz eddigi biztos alapot a bizonytalanság örvényébe dobja magát, amelyben a folytonos ellenállásban, küzdelemben erői fogyva fogynak, ellankadnak testi és szellemi képességei, elpazarolja semmiért az Istentől kapott tehetségeit. S ez azért van, mert — bár sokan hangoztatják az önzetlenséget, hogy a tanulást, a tudást önmagáért kedvelik, művelik, — napjainkban lehetetlen a reális gondolkodás terére nem lépni. Ugyan melyik tudós elégednék meg azzal, ha tudása csak elismertetnék, s szerény fizetésért valami kis gymuasiumban, vagy más ilynemű iskolában volna kénytelen elbújva élni, semmint az egyetemen, dús fizetés mellett az egész világ előtt hirdethetné a tudás igéit. S vájjon az az ideális gondolkozása leányka, aki a varrógép zakatolása mellett arról ábrán„irtóztató vörös posztó,“ végtelen dühbe gurul“ stb. Azonban eme szemenszedett gorombaságok után, czikkirónak és Simon Péter bátyjának is csak azt mondjuk, hogy a ki a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt még átolvasásra sem méltatja, az ne vitatkozzék a munkaszünetről, mert az ilyen ember csakugyan nagy dobot vér a „H e t i S z e m 1 é“-ben, de a melyet ö hiába püföl még a szerkesztő sem hallja meg. — Lelkészi értekezlet. A nagybányai egyházmegye lelkészi testületé évi rendes értekez- leti gyűlését folyó hó 9-én tartja Szatmáron a „Pannónia“ szállóban. A gyűlésen Soltész János ombodi lelkész fog elnökölni. — Halálozás. Vásárhelyi Barna a Szatmár- várgyei takarékpénztár buzgó tisztviselője, folyó hó 4-én délben hirtelen elhunyt. A még csak 34 évet élt ifjú hivatalnok városunk társadalmának becsült, munkás tagja volt, éppen azért váratlan halála felett nagy mértékben nyilatkozott meg a folyó részvét. Bus fiatal özvegy és kicsiny gyermek kesereg a jó édes atya hirteleni elhalálozásán. Benne a nagybányai egyházmegye esperese Bencsik István nagypaládi lelkész sógorát gyászolja. Legyen csendes siri álma. — Esküvő. Pásztor Károly fiatal szabó iparos e hó 12-én tartja esküvőjét Székely József- né kedves leányával Mariskával.-— Hangverseny. A szatmári kereskedő ifjak a budapesti „Párisi“ áruház tüzkárosultjai javára holnap délután <i órakor nagyszabású hangversenyt rendeznek a ,,Károlyi“-szálloda nagy éttermében. — Tanítónő választás. A p.-daróczi ev. ref. tanítónői állomásra az ottani egyháztanács három pályázó: Sáfár Eszter, Szeghy Ilona és Imre Juliska közül Sáfár Esztert választotta meg. — Mentőintfizet. Erdei Ferencz gymn. tanuló fosforral kísérletezett, azonban a levágott darabkát igen hirtelen eresztette a kémlő csőbe, s a súrlódás következtében a levegőn már amúgy is gyúlékony anyag explodn.lt, az üveg szétrepedt s a kezébe esett foszfor borzasztó égési sebet keltett. Szerencséjére az a gondolata támadt, hogy a mentőkhöz szaladt, s tényleg Menus Lajos kitűnő kézügyességgéi enyhített is fájdalmain, s bár ezt kütelességszeriien tette, annál is inkább dicsérőleg említendő fel. Ez esetből is láthatjuk, hogy ez intézmény mily áldásos reánk, s minél tökéletesebbé tétele mennyire óhajtott. — Sok a ro sz dinnye. A szatmári piaczra több ezer dinnyét szállítanak Debreczenből és sok más helyről. A szállítás daczára — mely elég nagy költséggel jár — elég olcsón árusitdozott, hogy ő egyszer majd — nagy fáradság árán — tanítónő lesz, vájjon nem villant át lelkén soha, egyszer sem az a jól eső érzés, mondhatnám egy kis büszke önteltség, hogy ö most „úri“ kisasszony lesz, hogy majd — legalább is — lenézhetné az ő többi volt társnőit, hisz a „rangja“ magasabb lesz P S aztán sohasem gondolt-é a leányka arra, hogy most nehéz, reggeltől estig, sokszor éjjel is tartó szakadatlan munkával kereste meg a mindennapi kenyerét, anélküi, hogy jövője biztosítva lett volna, mig most, — ha majd állást kap, napi (1—7 órai tanítás után elég csinos, biztos fizetést kap, s e mellett nem okvetetlenül szükséges férjhez mennie, s öregségére mégis biztos a megélhetése ? Sőt több mint valószínű, hogy a leányka fejében bizony ezek megfordultak. És ezért nem hibául hozom föl neki. Átalán, mikor már a kezében van az eredmény, de különösen, hogy a fejében több a tudomány, mint azelőtt, s ezért az ítélőképessége is jobban ki van fejlődve, mondom, ma, amikor már nem veszi elő azt a kis fényes szerszámot, s több ideje van gondolkozni, talán maga is észreveszi, hogy egy némely tekintetet figyelmen kívül hagyott, illetőleg effélékre nem is gondolt. Elsősorban, (s ez lesz az indokolása az előbb mondott dolognak, hogy t. i. már nem veszi elő azt a fényes kis szerszámot) elsősorban, mondom, nem gondolt, mert nem gondolhatott arra, hogy a tudomány, ma felvilágosodás ezen kis előcsarnokában milyen érzelmek, milyen gondolatok kelnek az emberben. Nem gondolt arra, hogy ő „tudományos“ „felvilágosodott“ „müveit, az nem fog ilyen polgárias foglalkzzást űzni, mert föllázad az önérják. Szokásos, hogy a dinnyét megvétel előtt föl- szokták lékelni s a vevő — ha jó -— aztán fizeti ki. De most elveszik a pénzt előre s csak azután történik a műtét. Ha a dinnye nem jó s valósággal ehetetlen mégis ei kell vinni a vevőnek, mert a pénzt úgyse kapja vissza, sőt ha szólni talál, meglehetősen összehordják. Bár ez az eljárás elég blamázs dolog, mégis tűrni kell. Hogy kinek a szakkörébe tartozik ennek megvizsgálása azt bizonynyal mindenki tudja. Beküld. — Meghívó level. Ez a címe a folyó hó 20-án Tiszauj lakon tartandó Rakóczy bál meghívójának. A díszes kiállítású meghívóban az a legérdekesebb, hogy akkori idők stylusában van írva A mulatság iránt nagy a két vármegyében az érdeklődés. — Veszett ló Sályiban egy lován a veszettség tüneteit észlelte az elöljáróság. Az állatot lebunkóztatta a hatóság, gondozóját pedig a Pasteur intézetbe szállították Budapestre. Azonban az elásott jószágot olyan kevéssé mélyen földelték el, hogy a kutyák kivájhatták és hulláját el- lakmározták. Most már a környék lakossága páni félelemmel van eltelve, hogy a veszett jószágból részesült kutyák nem jutnak-e a lebunkózott ló sorsára. . — ElfogoSt jómadarak. Szatmáron egészen közismert alak Künseler József és Varga Mihály zsebtolvajok. Nem egyszer megtörtént már, hogy a vidékről bejött atyafiakat megkönynyebbiteték pénzüktől. De ez se mehet sokáig. Most a két jómadarat Kiss József rendőrtiszt mint jól ismert alakokat ismét pártfogásába vette s Künslert kit rajta csipet a műtéten át kísértette az ügyészség fogházába Vargát szintén letartóztatta s bekisér- tette. Most ketten tanácskoznak, hogy mily sikertelen volt foglalkozásuk. — Botrány az indóhizban. E hó 4-én, ugyan csak kellemetlen funketiója akadt az indóházi személyzetnek. Egy fiatal ember, ugyanis III. oszt. váró terem, hyginekus köpőládáját, minden áron üredényül akarta használni.' Természetesen ez részegségből kifolyólag történhetet meg, a különben urias külsejű ifjún. S • mi több, józan- talanságban oly makacsság vett erőt rajta, hogy csakis rendőri karhatalommal lehetett eltávolítani . . . íme az alkohol. * Fedak ä»rí jön. E hó közepe táján, kedves vendége lesz városunknak, Fedék Sári személyében. Kedvelt művésznőnk egy operett darabot fog előadni, különösen az igen szép táncai által gondoljuk az estély fénypontját elérni, mely igen nagy hírnévnek örvend. * Kertészeit kiállításunkra felhívjuk közönségünk figyelmét. zete.“ Mert ez az „önérzet,“ furcsa egy jószág. Ez alacsonyabb, rangon aluli dolgokkal össze nem tud férni. S hogy a diploma és a varrótű, a melyet a más ruhájának megvarrására a veszünk a kezünkbe, azok össze férnek, — ugyan ki hallott már ilyet ? ! Diplomás varró kisasszony ! Hahaha ! Ugye mily nevetséges! De csak lassan . . . Nyugtán dicsérjük a napot! Lányka jól vigyázz! Te még nem régen látsz, tapasztalsz, a nagy világban, te még nem ismered a „viszonyokat.“ Te még nem tudod, mi az a szellemi prolettár- ság. Te még nem tudod, hány és hány diplomás kisasszony vénült bele már az álláskeresésbe ; te még nem tudod, mily sanyarú az élete annak, a ki kellő képzettséggel a kezében és fejében, naponkint egyebet sem tesz, mint kérvényeket ir, bélyeget ragaszt, s busul. reménykedik, s várja a jó szerencsét I S ez volt már a második, a mit mondani akartam. Ez volt a második, a mire figyelmeztetni akartalak. Mert ez gonoszabb állapot annál, mint mikor a varrógép áll, a szellemet elhanyagolni, a meglevő erőket föl nem használni nem szabad, mert az az üdeség, az az eredetiség, a mely közvetlenül a tanulás befejezése után tulajdonává lett a léleknek, az a szellemi gyorsaság, a rendszeresség, de különösen az előbbi, tanulás által fönn nem tarható. Hiába van meg az akarat a további tanulásra, a lélek napról napra csüggedtebb lesz, s ez a levertség lassankint uralkodóvá lesz az egész emberen, s ez az, ami az előbbi említett üdeséget, s ezzel kapcsolatban a rendszeres tanulást lehetetlenné teszi! S te most megszerződ a diplomát, te most elhagyod azt a kört, a melyben eddig oly sok szép napot, kellemes órát töltöttél. Új lesz a viFERENCZ JÓZSEF keserüviz az egyedül elismeri kellemes izii természetes hash»jtőszer.
