Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-08 / 32. szám
XXIX. évfolyam. 32-ik szám. f •• "V Szalmái*, 1903. aug 8. SZATMAR. TÁRSADALMI ES SZÉPIROí >A IAll HETILAP. •A "T : ■»./ Megjelenik minden szomtfatm. v v/ ELŐFIZETÉSI ÁR : Kgész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSzerkesztőség és kiadóhivatal : Deákiér 3. szám. Mind iiMPiuu dijak a kiadóhivatalban fizetendők. H IEDETESEK: Készpénzfizetés mel'elt a l>'gj,utiinyosabl> árban. Nyilttór sora 16 fillér. <$A pénz. A sóvár emberiség legnagyobb része minden alkalommal tágranyilt szemekkel olvassa e néhány betűből álló szót. Hiszen ez minden földi hatalmasságnál nagyobb. Miatta gazdagok, nagyok semmisülnek meg, és hullanak alá a porba. Felemel apró, kicsiny embereket, tesz szerencsétlenekké, földönfutókká s börtönlakókká sokakat, öl, vagy elevenít, a mint az szükséges. Uralja a népeket, sőt az egész világot. Csábitó fényével csalja az embert, messze távoli világrészekbe, s elfeledteti vele az imádott hazát, I az enyhetadó családi hajlékot, a békés otthont. S minél inkább haladunk előre, az erősen hangoztatott, s a közvéleményt teljesen maga részére megnyerni tudó modern kultúra szárnyain; annál jobban tapasztaljuk, mint hal ki népünkből a nemzetek zomán- czát képező romanticismus, s veszi át annak szerepét a felületes lepke himporhoz hasonló, csillogni szerető s csak a külsőkben nyilvánuló úgynevezett kultúra, — azon képen nő a pénznek becse, s fogja el az embert ennek bírásáért a földi, aljas szenvedélyek sárga láza. Megingatják az emberiség jobb jövőjébe vetett hitünket, a naponkint előforduló aljas emberi cselekedetek, melyeknek végokaiul mindenütt mint betetőző csúcs, a sivár pénzvágy szerepel. Mivé lesz pedig a kebel egy szebb, boldogabb idő reménysége nélkül! Avagy, csakugyan lemondjanak az emberiség jobbjai arról, hogy e földön is reméljenek még szebb jövőt? Nem, ez nem lehet igy! Az ember, a születés, környezet, vagyon, család, haza, ezernyi kötelékével van e földhöz kötve, melyen élnie s halni kell, ezeket a szálakat fájdalom nélkül elmetszeni tökéletesen nem lehet. Az ember mig itt él, szükségkó- pen érdeklődik is a földiek iránt. Ha azért fáj látnunk a társadalom erkölcsi elposványosodását, ha látjuk, hogy az erjesztő kovász imó megerőtlenült közéletünkben, ha [érezzük, hogy a Mammon vette át körünkben egyidőie uralmát, ha tapasztaljuk, hogy felebarátaink mind ott tombolnak az aranyborjú körül, — s a zajgó tömeg vadlármájából ki sem hallatszik a mi vészkiáltásunk, — óh! ne hagyjuk el még ekkor sem csatavesztetten a tért, kiáltsunk belé az országokat megrendítő viharba is, hátha felfogja s megerősítve viszi tova jaj szavunkat maga a tomboló orkán ! Ha látjuk, mint futkosnak az emberek egymást megelőzni akarva a földi előnyökért ; ha tapasztaljuk hogy még az igazság- keresésében is az arczátlan tolakodás, a pirulni képtelen szemtelenség velünk szemben előnyökhöz jutnak, — még skkor se hagyjon el bennünket az emberiség jobb jövőjébe vetett hit és bizodalom. De tétlenül ne maradjunk még eme megrendítő áramlatokkal szemben sem. „A hol legnagyobb a veszély, ott van közel a segély.“ Tanuljuk leküzdeni hiába való vágyain kát. Azt mondja a bölcs: „Ki boldog akar lenni, vágyait kevesbítse!“ Vigyük át ez igazságot, — hogy ha saját életünkben már magunkévá tettük, — a társadalmi térre. Alakítsunk előbb kicsinyben, majd szélesebb téren egy, a kor divatos hóbortjait leküzdeni igyekvő szerény társadalmi [kört, melyben egyedüli csillogó ruha a becsület, a hozzáférhetetlenség legyen. Ennek a körnek tagjai a bankok ablakai, a boltok ajtajai előtt büszkén és felemelt fővel tudjanak majd elmenni, s érezzék magukban, hogy a szánalomnak s irgalomnak esdő szavát nekik nem kell ajkaikra venni, ha a számadás napjain prolongatióra kerül a sor. Hát nem tudnók-e mi megakasztani a társadalmi elvadulás eme hanyatlást s pusztulást előidéző szilaj s a mának élő tombo- lását? Nem kerülnek már az tigeret földjének bírása után törekvő s olykor önmagáról megfeledkező választott népnek Mózesei, a kik izre-porrá törjék a szerencsétlen tömeg által istenített aranyborjúkat? Mentő kéz ! Égi csoda ! Uj megváltás! Jöjj, jöjj hamar! Mert sok, nagy ami bűnünk, elhullunk, elesünk, mi a Mammon- nak áldozó satnya fiai a komán. ' A R C AVándor felhő . . . Vámlor-felhő száll tova az égen, A szeretőm rég1 hűtlen lett nékem, Mást szeretett, engemet elhagyott, Ne verd Isten, nem vétkezett nagyot. Napsugár is szereti az erdőt, Körülcsókol lombot és ágtetöt, Elbúcsúzik mégis alkonyaikor, Nem ad szállást neki erdő, bokor. Vándor-felhő szállj hát a nagy égen, Mondd meg neki, árva vagyok régen. Szivemet is kínzó bánat marja, A síromig én leszek a rabja. Mégis, mégse ne mondj, ne szólj semmit. Hiába is ! Nem ért ő ilyesmit! . .. Más nap süt le, más nap jár az égen, Volt szeretőm, volt... de réges-régen. TAR BÉLA. Lassan mondjad . . Lajsan mondjad a szót Édes angyalom, Nehogy a menny mindjárt Reám szakadjon. Halkan súgd fülembe, Hogy szeretsz engem, Nehogy az örömtől Szivem megrepedjen. Halkan súgd fülembe, Hogy szeretsz engem, Ne hallja a szél sem, Moly itt ellebben . . . Ne hallja a patak Csacsogó habja, Ne értse az erdők Daloló madara . . . Halkan súgd fülembe, Hogy szeretsz engem, Jer, jer imádkozzunk Itt a keblemen . . . Mondjuk el egy csókban Hosszan imánkat, Aztán azt sem bánom, Ha a menny ránk szakad. TÓTH GYÖRGY. Meghalt. Ismertem jól, hisz közelemben lakott. Szép volt ugyannyira, hogy feledni nem tudom. Mindennap eljártam ablaka előtt s mint aki soha semmi szépet, semmi jót nem látott bámultam őt. Csodáltam szépségét, ragyogó két ábrándos fekete szemét, melyekből annyi jóság, annyi szeretet sugárzott. És mégis oly rosznak mondták őt az emberek. Sajnáltam tiszta szivemből azt a kedves kis leányt. ü jó volt! Aki azt mondta, hogy rósz, az nem ismerte nemeslelküségét. S aki nemeslelkü, az nein lehet rósz. Én ismertem! Órahosszat csevegett velem holdvilágos nyári estéken s ilyenkor volt alkalmam lelkületét megismernem. Szemeiben valami bágyadt fény derengett, kezét szivére szoritá, mintha a megrepedóstől féltené. Arcza különös halavány volt. Panaszos, fájó hangon beszélte el, hogy őt mindenki rosznak tartja s úgy kerülik, mint a gonosztevők köz- zül egyet. Vigasztaltam. Ő félt tőlem, mert azt hitte, hogy csak hízelegni akarok, mint a többi. Tin ITT1T Hirrín ^ér^*"S2abó műhelyéből kcrüfnbk ki a legelegánsabb /'é/’/Vfi fi A 11 I\l IVI II if öltönyök, papi és polgári ruhák, melyekhez ugyanott a legjobb minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. , Elismert pontos ...... és előnyös gS Sä • • üzlethelyiség: Deák-tér 2. szám, a városházin közűiében. kiszolgálás!!
