Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-08 / 32. szám
2 aug. 8. A tiszabecsi győzelem emlékünnepe. Azóta a furcsa határozat óta, amelyet a f. év jun. 23-án, a tiszabecsi győzelem emlékének megünneplését előkészítő bizottság egy értekezleten hozott, hogy t. i. a szatmármegyei tiszabecsi győzelem emlékére felállítandó emlék ne T.i s z a b e c s e n, hanem az ugocsamegyei T i- szaujlakon állíttassák föl, nagyban megszaporodott azoknak száma, akik ebben a határozatban nem tudnak megnyugodni. Ez érthető is. Mert ha valaki tud a feje és lába közt különbséget teáni, beláthatja, — miután mindkét álláspontot kellő ügyelemmel megvizsgálta, — hogy annak az emléknek Tiszabecs a helye. Ne hozzuk most e nézeteltérést azzal ösz- szefüggésbe, hogy e miatt nem folynak megfelelőig az adakozások. De azt ki kell jelenteni, ; hogy egy részről sem szabad a nézeteltérések- i nek ennyire menni. Hiszen e dologtól külön áll- j hat az emlékhely megjelölésének kérdése. Ennek hangsúlyos fölemlitése után tisztán az emlék hol való fölállításának tárgyát tegyük i szóvá. A fönt megjelölt határozat után, — amely bizony az illető értekezleten sem ment minden nagyobb zaj nélkül keresztül, — a sajtóban is nagyobb eszmecsere indult meg e dologban. S bizony az érte 1 mi és tárgyi érvek kétségbevonhatatlan elsőbbsége azok részén volt, akik azt tartották, hogy a tiszabecsi győzelem emlékjelét Tiszabecsen kell fölállítani. Lapunkban is alapos hozzászólások történtek e tárgyhoz. Különösen „S.“ két magvas czikkbeu állott Tiszabecs védelmére. Elmondhatjuk, miután teljesen világos lett az az igazság, amely az emlékműnek Tiszabecsen való fölállítása mellett szól, — szomorú, hogy magának Szatmármegyé- nek fiai vitatják el saját vármegyéjük* igazságát. Az ominózus határozat rossz szelleme ismét kisértett egy legutóbbi értekezleten, a hol az ünnepély programmjának meghatározása körül az erkölcsi jog kérdése hozott vitát a felszínre, t. i., hogy ha ügocsában lesz az emlék, ugocsamegyei vagy szatmármegyei férfiú nyissa-e meg a leleplezési ünnepélyt. Ez mindenesetre kényes természetű ügy ; s felidézte a hol való felállítás dolgát. Egy fölszólaló tényleg ki- térőleg a fölállítás kérdését érintette, mert a program-vitát ezzel összefüggésben látta. És helyesen is. S különvéleményt tartott fönn arra nézve, hogy minden azt bizonyítja, hogy az emléket Tiszabecsen kell fölállítani. Hivatkozott a megindult sajtó-vitára, kiemelve a „Szatmár“- nak e tárgyban „S.“-töl közölt szép és magvas czikkeit, melyek kitünően világítják meg a kérdést s főleg egészen lerontják a fizikai ellenvetéseket, amelyek a helyszíni kérdésekben emeltettek 1*) Még mindig lehet a tévedést kikorri- g á 1 n i! A legutóbbi előkészítő bizottsági értekezlet lefolyását a következőkben ismertetjük : A tiszabecsi győzelem emlékére rendezendő ünnepély előkészítő bizottsága f. hó 5-én, szerdán d. e. 10 órakor Szatmáron, a városháza nagy tanácstermében népes ülést tartott, Nagy László alispán elnökletével. *) Utalunk lapunk e cikkeire: „Szaturál“ 27-ik (jul 4.) (is 29 ik (jul. 8.j sz. Oh ! hogy csalódott! Minek lennék én olyan mint azok, hisz én is annyit szenvedek mint ő. Azt pedig, mit a rósz nyelvek mondanak, türelmesen kell elviselni. Milyen rosszak is az emberek ! De én nem vagyok olyan mint azok, kik mosolyognak a kijátszáson. Szerettem, habár az egész világ ellene esküdött, mert tudom mennyit kell szenvedni. Ö félt tőlem. Én csak szemébe néztem, azokba a szép szemekbe. S végre megértett I Akkor láttam először mosolyt ajkán s ez boldoggá tett. ő gondolatba merült, mintha megbánta volna, amit tett. Elkomorodott és ismét a régi lett. Ez nekem kimondhatatlan rosszul esett. Eljött a tavasz. A fák virágot fakasztottak. A réten tarka lepkék esapongtak s ez mind észrevétlen maradt előtte. Minő végzete ez a sorsnak, mely kedvét leli abban, hogy elrabolja azt, miben kedv és gyönyör van. Nem ismerte a természet játékát, mely egyik perezben összes kínjait érezteti, mig a másikban üdvöt, boldogságot igér. ő elment! Én egyedül maradtam, de gondolatom mindig nála révedezett. Ha a nap pihenni tért fellegágyába s a csillagok milliárdja tűnt fel a kék egen s a csalogány mélabus danáját hallgattam, róla ábrándoztam. ügy szerettem volna közelében lenni. S Z A T M A R. Az elnök megnyitva az ülést bejelentette, hogy a gyűjtés az emlékműre néhány hét óta folyik. 1300 darab gyüjtőivet bocsátottak ki: ebből 250 érkezett vissza, 2527 kor. 62 f. bofolyt összeggel. Ez után az emlékmű költségei következőleg lettek megosztva: Szatmárvármegye 7—8 ezer kor., Ugocsamegye 2000 kor., Szatmárnémeti 1000 K. — Dr. Lénárd István és Nagy Sándor vármegyei t. főjegyző felszólalása után be lett mutatva a Kepes Sándor szinyérváraljai vállalkozó emlékmű-mintája. Az emlékmű-minta trakhitból van kifaragva s körülbelül egy méter magas. (Az arány : : 10.) E szerint az emlékmű 8 méter magas kőalappal bírna, ez alapon pedig a négyoldalú emlékoszlop emelkedne, tetején, egy szétterjesztett szárnyú bronz turulmadárral, amely egy golyón áll. Az emlék előlapján mái vány lapokon a következő felírás van felvésve: Istenért, Hazáért, Szabadságért 1 A II. Rákóczi Ferencz Szabadságliarcza 1703. évi julius 14. Tiszabecsi g y ő z e 1- m ének 200 éves Emlékezetére. — A második lapon egykorú jelvónyok, zászlók, fegyverek aranyozott mintázatai lesznek bevésve. — A harmadik tábla felirata ez : Emeltette Szatmár-, Ugocsa vármegyék és Szatmárnémeti sz kir. város hazafias közönsége 19o3 julius 14. Az emlék a turulmadárral együtt 11 ezer korona. Be lett mutatva az ülésen még egy másik tervezet is, ifj Taltorján István szobrásztól. E terv fölött azonban, miután a Kepesé a múlt ülésen el lett fogadva, napirendre tértek. Ezután az értekezletnek az elnöklő alispán azt az indítványt tette, hogy tűzessék ki az emlékmű leleplezésének napja s z e p t. 2 0-á r a. (Helyeslés.) Ez ki lett mondva. A leleplezési ünnep programjára nézve Nagy László elnök a következő előterjesztést tette: I. Ünnepi beszéd, tartja Csáky László gr. Ugocsamegye főispánja. 2. Szatmárvármegye részéről beszól Domahidy István. Szatmár nevében annak képviselője beszél. Végül szavalat Illyés Bálint orsz. gy. képviselőtől. Elsőben Domahidy István szólalt föl. Azt tartja, hogy a mennyiben az emlékmű eszméje Szatmánnegyéé s az járul hozzá a legtöbbel a költségekhez és e megye fáradozott a legtöbbet az eszme megtestesítése körül, az ünnepi beszédet tehát szatmármegyei embernek kell tartani. Ezért nőin látja indokoltnak a Csáky gróf, ugocsai főispán szereplését; akit különben tisztel és nagyrabeosül. (Zaj.) Nagy László elnök kéri, hogy vegyék figyelembe, hogy a leleplezés Ugocsavármogye területén lesz, ezért kell felkérni Csákyt az ünnepi beszéd megtartására. (Zaj és felkiáltások.) Ezután az értekezlet egyik tagja, Csomay Győző szólalt föl. A vita lényegé burkoltan Összefüggésben látja az emlék hova történő fölállításának kérdésével. Azt mondják. — folytató — hogy nincs pontosan igazolva, vájjon a vidék mely részén történt a győzelem. (Felkiáltások: Thaty Kálmán !) Ha ez igy áll, olyan joggal nevezhetni a tiszabecsi győzelmet tiszaujlaki győzelemnek is. De ha a tiszabecsi elnevezést tartjuk mégis biztosabbnak, akkor állítsuk is föl itt az emléket. De mily kegyetlen is a sors! Ki tudna a természet kegyetlen játékának parancsolni ? Senki! Senki! Mint a rózsa elhervad az őszi szél fuvallatára, úgy hervadt el ő is s vele az én boldogságom. Fájt nekem az, hogy annak elkeli hervadnia, kitől boldogságot kellett volna várni. Mily igaza volt — csak most látom — mikor azt mondta hogy: „Sohase lesz boldog 1“ Megszűnt dobogni az a szív, mely oly sokat szenvedett. Lezáródtak azok a szép szemek. Elnémult az az ajak, moly oly kedvesen csevegett. Szép volt, talán azért lett szerencsétlen. Kedves volt, talán azért bánt ily kegyetlenül a sors vele. Boldog már I Nem hallja az emberek guny- kaczaját. Alszik édesen, nem zavarja semmi. Elkísértük őt a temetőbe sokan, nagyon sokan. Fájt nekünk, hogy ily korán kellett neki meghalni. Ott hagytuk a temetőben, már virágok diszlenek sírján. Azóta nincs nyugtom ! Oly kietlen minden ! A pusztulást látom mindenütt. Sokszor, nagyon- sokszor eszembe jut az a dal, melyet emlékezetembe felhozott: „Uj sir van a temetőbe 1“ — k. Az előkészület legfontosabb teendője eddig az emlékmű tárgyi kérdéseinek eldöntése volt Ezután kell határozni a fölállítás helyének tárgyában. Indítványt tesz, hogy egy értekezlet csupán e tárgyban liivassók össze, amely ezt eldöntse, az érvek és ellenérvek alapos ütközete után. Mert ő e dologban, különös a helyszíni kérdésekben, oly alapos érveket olvasott a sajtóban megjelent cikkek egy némelyikében, mint például a „Szatmár“-ban, amelyek teljesen meggyőznek arról, hogy minden tekintetben helyesebb az emléket Tiszabecsen felállítani, mint Tiszauj- lakon. Ami Thaly Kálmán véleményét illeti, arra nézve azt mondja, hogy Thaly bizonyára csak könyvekből következtethet s a helyszint nem látta. Ez volt e felszólalás lényege, amely nagy zajt és élénkséget keltett az értekezleten. Miután pedig az elnök a felszólaló tudomására hozta a bizottság régebbi határozatát, amely Tigzauj lakot jelöli meg, Csomay Győző indítványa visszavonásával különvéleményt tartott fenn arra nézve, hogy az emlékmű felállítására jogosultabb hely minden tekintetben Tiszabecs, mint Tiszaujlak. (Thaly Kálmán kérdéses véleménye, amelyet Nagy Sándor t. főjegyzőhöz intézett levelében mond el s mely a „Szatmármegyei Közlöny“ vasárnapi számában jelent mag, a következő: „T. Főjegyző ur! Én Istenem, beh sokat háborgatnak engem, beteg, öreg embert, még e nyomorult pár heti fürdőzésemben is !. .. Én, a ki ott a helyszínén sohse jártain, hogyan elegyedjem (pláne döntőleg) az Önök helyi dolgába ? — micsoda arrogantia volna tőlem ez ! Én a tiszabecsi csatáról két munkában is, az „Ócskay“- ban és a „Bercsényi“-ben irtani, egyéb alapot az ott foglaltaknál nem adhatok; alkalmazzák az ott írottakat Önök a helyi viszonyokhoz és mint ezeket alaposan ismerő okos, bölcs urak, határozzanak, — csak kérem, engem ne kényszerítsenek, hogy dolgukba avatkozzam, a ki lelkiismeretes ember vagyok, könnyelműen el nem járhatok. Bad Gastein, ltfi>3. julius 25. Hazafias tisztelettel Dr. Thaly Kálmán sk.) Az értekezlet ezek után az alispán indítványát elfogadta. Luby Géza orsz. képviselő szóllak föl s jelezte, hogy a múlt ülésen azt határozta a bizottság, hogy a szatinárvármegyei függ. és 48-as párt is a leleplezési ünnepkor tartja meg Rákóczi ünnepét. A programra akkor jegyzőkönyvbe lett véve s most kihagyni látja, kijelenti tehát pártja nevében, hogy hivatalosan nem vesz részt a függetlenségi párt a leleplezési ünnepélyen, hanem külön fog ünnepélyt rendezni. Észrevételek. A „Szamos“ egyik közelebbi számában „A tanügy városunkban“ eimii cikkben „y“ lapunkat órdeklőleg a következőket mondja: „Nagy megütközést keltett azonban egy nyilvános vád, mely a „Szatmár“ helyi lapban közelebbről az egyik főgymnasium vallástanára ellen intéztetett, hogy t. i. dogma ellenes tanokat tanít és hirdet a növendékeknek. Hogy honnan merítette az illető cikkíró a vádat nem tudjuk, de azonnal megtéte- tett a lépés a vád tisztázására nézve. Az ev. ref. főgyimnásium igazgatósága egy interpellátióra kijelentette, hogy az intézetben ilyenekről tudomása nincs sem neki, sem a felügyelőségnek. Az Ilyen ügyeket koncrét tények alapján kell az illető fórumokon intéztetui, nem hírlapi felszóllalá- sok tárgyává tenni, melyek csak arra alkalmasak hogy sensatiót keltsenek s magának az intézetnek ártsanak.“ Ezekre vonatkozólag röviden a következőket jegyezzük meg: Hogy honnan merítette adatait a nyílt sisakkal fellépő leikósztársunk, azt, ha „y“ cikkét figyelmesen elolvassa, semmi szín alatt sem fogja kérdésbe tenni. Értesülve vagyunk arról is, hogy minő lépések tétettek a vád tisztázására. Ugyanazért nagyon lekötelez „y,“ ha ez interpellátiónak és az erre adott válasznak jegyzőkönyvét foltudja mutatni. Különben mint igen lényeges dolgot jegyezzük meg itt azt, hogy az igazgatónak az intézetben előfordult eme dolgokról tudomása nincs. Ezt szomorúan constatáljuk „y“ után. Mivel pedig én magam is abban a hitben vagyok, hogy ez az ügy a gymnasium hírnevének nagyon árt, s mivel a gymnásiumi igazgató ur kijelentette, hogy olyanokról neki tudomása nincs, a milyenekkel Bagothay vallástanár urat Nagy Elek lelkész társam megvádolja; azt hiszem megfogja tenni az intézet jó hírneve érdekében az igazgató ur azt, hogy mindezekért Nagy Elek kollegát számadásra vonja. Szerkesztő.
