Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-04 / 27. szám

TAR SA DA L MI ES SZE1 MROl IALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombatén.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

'«■ész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

jSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

Deáktér 3. szám.

Mind nMt>mü dijak a kiadémivatalban fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a lfgjutányosabb árban.

ftyilttér sora 16 fillér. <5A tiszabecsi győzelem emléke Tiszaujlakon.

A mai jubileumos világban, — mikor a szereplésre törekvő, egetvivó furakodók (stréber) a köznapiságból csak egy hajszálnyival kiemelkedő eseménynek 5—10 éves évfordulóját nagy czóczóval ünnepük meg, — bizony jól esik és büszkeségünkre szolgál egy-egy világraszóló, történelemcsináló Eseménynek nem évekkel, hanem századokkal mórt emléknapjait ünnepelni meg.

Ilyen nagy, világtörtóneti esemény emlékének szentel most ünnepet a magyar nemzet. Az áldatlan politikai párttusák közepette mint egy varázstáncz fűzi össze a széthúzó elemeket egy közös érzet, a nemzeti dicsőség emlékezete (az ilyesmit csak emlékezetből ismerjük). — A II Rákóczy Ferenc szabadságharcának kétszáz éves emlékünnepe ez,'melynek magasztosabbá tételében egyenlő lelkesedéssel versenyeznek mindazok a helyek, ahol a dicső emlékű felkelésnek egy-egy nevezetesebb mozzanata lefolyt. Kassa, Sárospatak, Beregszász, Dolha erejükhöz mórt emlékekkel és ünnepélyekkel örökitik meg ama fényes lapjait a történelemnek.

Mi is, Szatmármegye lakói büszkén mondjuk, hogy a Rákóczy-korszak bölcsője és sírja vármegyénkben van. 1703-ban a tiszabecsi győzelem volt a nyitánya e fényes korszaknak, melynek szomorú vége az 1711-iki majtónyi fegyverletétel. A majtónyi

nemzeti temetőt már régen emlékoszlop jelöli, a hazafiasságnak e szégyenfoltja ott keseríti rég a honfi sziveket. life egy régi adósságot rótt le a vármegye közönsége, midőn f é. junius 12-én tartott rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy ‘II Rákóczy Ferenc 1703. julius 14-iki tiszabecsi győzelmének emlékére emlékoszlopot' állít.

Ez eddig igen szép'ós dicséretes dolog. De ami ezután következik, az már részint bosszantó, részint nevetséges. Már maga a csalhatatlan dátum megkövetelte volna, hogy a julius 14-iki ütközet “200 éves emléke julius 14-ikón legyen megünnepelve. De ha nem akkor lesz, az sem nagy baj, hiszen követtünk már el ilyen dolgokban nem napokra, hanem évekre íjienő anakronizmust is. Hanem arra már m t szóljon Szatmármegye közönsége, hogy az az emlék, melyet a vármegye fiainak és leányainak áldozatkészsége a vármegyében lefolyt dicsőséges esemény emlékezetére állít, az az emlék Ugoesamegyében lesz felállítva, igenis, a jun. 23-án tartott bizottsági értekezlet azt határozta, hogy az emlékoszlop Tiszaujlakon, a hid főnél állíttassák fel.

Nosza, vármegyénk fiai és leányai, állítsatok emléket „a csodás, rajongó honszerelemnek !“ „Emléket, mely hirdesse az ő nagyságát időtlen időkig“ — mely hirdesse Szatmármegye — fiainak és leányainak hon- szerelmét és öntse a dicsőség sugárkévéit Ugocsamegyóre !

Valóban nehéz, szinte lehetetlen szatírát nem írni!

Sokkal jobb lenne a majtónyi emléket tenni^áÁ Szilágy- vagy más megyébe, mert hiszen az gyászjel a Rákóczy-szabadságharcz síremléke ! De hát mi a gyászt, a szégyent magunknak tartjuk, a dicsőséget másnak engedjük.

És miért ? Két semmitmondó csekély ok miatt.

Egyik ok az, hogy a Tisza partja meg bizhatatlan, ki van téve a viz rombolásának.

Ez ok miatt kell az emléket Ugocsa- megyében szintén a Tisza partján állitni fel. Hiszen igaz, hogy ott a hídfő ópit menye biztosítókul szolgál, de hát a tiszabecsi vód- müveket épen olyan tudós mérnökök épi= tették, és ha itt csalhat a mérnöki tudomány, bizony Tiszaujlakon is csalhat.

Másik fontos ok e terv mellett az, hogy az emléknek minél forgalmasabb helyen kell állnia, hogy a járó-kelők ezreinek hirdesse a nemzeti dicsőséget, és dobogtassa a honfisziveket a ragyogó, fényes korszak emlékezeteivel. Ezért kell az emléknek egy nagyforgalmu országút mellett állnia, T-Uj- lak végén, ugyanazon országút mellett, mely Tiszabecset egész hosszában végig futja.

Bizony-bizony mindkét kívánalomnak Tiszabecs község bármely pontján elég lett volna téve. Mégis ott fog állani a tiszabecsi győzelem emléke Tiszaujlakon. Jó Ocskay

m

A R C Z A.

Páduai szent Antal lázadása *)

— Irta : ENDRŐDI SÁNDOR. —

Uram! én mindig szentül éltem,

Tűrtem, szerettem, jól tudod.

Szeretni szeretek továbbra is,

De tűrni tovább nem tudok.

Ne vedd rossz néven lázongásom,

S ha eléd tárom szivemet.

De a mi sok, hát igazán sok,

S szó nélkül hagyni nem lehet.

Azért haltam meg ott lent szentül,

Hogy nyugton éljek idefenn :

Azt gondoltam, hogy Páduánál Jóval békésebb lesz a menny.

Bevallom most néked : csalódtam, Szörnyen csalódtam, óh Uram 1 A lelkem csupa keserűség —

És zugó hámor az agyam.

*) A róni. Hath sieraőnek „Isten felé“ czin>ü nmvóból.

Vagy ötven évig csak megvoltam, S éreztem, hogy itt lenni jó — De azután tova tűnt a mámor, Elszállt a szép illúzió.

Uram a föld kinoz. A földön Divatba hoztak engemet,

S azóta szinte fumigálják A többi tisztes szenteket.

Péternek, Pálnak semmi dolga József is egész nap faczér.

Nem háborgatja őket senki Múlandó szamárságokért.

Napestig nyugodtan sétálhat Maga a szent szűz Mária - Legföllebb májusban száll hozzá Néhány szerény istánczia.

A földi posta mind nekem szól, Kérvény naponta száz szekér ;

Jó házasságért, elválásért Kis és nagy nyereményekért.

Már évek óta talpon állok, Sürgődöm, lótok és futok,

De mindig jobban szaporodnak Ott lenn, Uram a koldusok.

FERENCZ JÓZSEF keserüviz

S nem lelkiüdvökért esengnek, Csak földi jókért, mind a hány; Úgy rémlik nekem, legálandóbb Betegség ott a pénz hiány.

Eddig csak győztem türelemmel S a mit tehettem, megtevőm — De mind örökké szaladgálni, Ehhez az én erőm szegény.

Segits hát, kérlek Uram Isten Vedd át végképp a Föld ügyét, Ments fel az égi szenzálságtól, És — nyugdíjazz minél előbb !

Milota.

Történoti elbeszélés.

— A .Siotiuái“ számúra iita: Sípos József —

(Folytatás.)

Kvászó korán reggel jelentést tett urának a fogjok eltűnéséről. Szengor éktelen dübe jött, de senkit sem foghatott gyanúba. Utóvégre is ő maga volt az oka, hogy a nagy dáridó miatt a vár őrizetlen maradt. Nejének részességéről sejtelme sem volt. A múlt estveli jelenet után teljesen megszelidültnek és meghódoltnak tartotta Milotát. Tényleg az asszony azóta teljesen nyuaz egyedül elismeri kellemes izü természetes hashajtószer.

"*""' ..... ~ . 'A- --.rO » _• 1 ............. -~r ■

1* JP