Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-04 / 27. szám

2

'S Z A T M Á R.

László, ki e helyen „rongyos gárdáddal“ a fogak közé szorított karddal osztattad át a Tiszát: — fordulj meg — nem sírodban, hanem a viz közepén, és úsztass át ismét Tis7a-Ujlakra, mert hiszen ott fog állani a te vitézi tetted emlékoszlopa t

8.

Hírek.

— Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy hátralevő előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedjenek.

— Kérelem a vármegye közönségéhez. A vármegye közönségéhez alispán helyett Nagy Sándor tb. főjegyző aláírásával a tiszabecsi csata emlékére felállítandó emlék felállítása czéljából egy felhívást adott ki. Felhívjuk e hazafias dologra a nagyérdemű közönség becses figyelmét. A befolyandó adományok julius végéig az alis- páni hivatalhoz küldendők.

— Kinevezés. Az igazságügyminiszter Szabó Zoltán szatmári közjegyzői helyettest, Biliarme- gyébe, Tenke székhelylyel közjegyzővé kinevezte.

— Tanítónői kinevezés. Lukácsy L. Mátyás jeles zenetanár nejét, Sz. Szokola Szeréna okleveles polgár iskolai tanítónőt a zilahi állami elemi népiskolához rendes tanítónőnek nevezte ki a vallás és közoktatásügyi miniszter.

— Kinevezés. Széles Sándor ev. ref. fö- gymnasiomunk volt jeles növendéke, a budapesti theol. akadémia IV-ed évét jelesen végezte és főt. Szász Károly, a dumelléki egyh. kerület püspöke Kovácshidára (Baranya-megye) helyettes lelkészül kinevezte.

— Áthelyezés. A vallás — és közoktatás- ügyi miniszter a helybeli állami népiskolához So- mogyiné, Andrássy Róza zilahi állami népiskolai tanítónőt helyezte át.

— Az „Ezres“ tánczmulatsága egyike volt a nyári tánczmulatságok legjobbjainak. Nem nagy közönség, de fesztelen jókedv jellemezte, mint a többi „ezre s“ mulatságokat. A tánczolók reggel négy óra felé oszlottak szót.

— Lemondás. Millián János erdődi községi jegyző állásáról lemondott, s helyébe az erdődi járás'főszolgabírója Radetzky Dezső old. jegyzőt nevezte ki helyettesnek.

* Műkedvelői elóadas Lázáriban. Junius 28-án a szomszéd Lázári községben műkedvelői előadás volt. Mindenki érdeklődéssel tekintett az előadás elé. Hogy ne 1 Falu és szinielőadás, még pedig műkedvelői, szinte lehetetlennek tetszett. Össze

is gyűlt erre a környékbeli intelligentia, — hadd lássuk úgymond, mit tudnak a jó falusiak ? 1 — Visszafolytott lélekzettel várta mindenki a kor- tina fellebbenését. Végre, az idő elérkezett, az előadás kezdetét vette. És milyen nagy volt a kiváncsiak meglepetése. Nem falun, de valamelyik nagyobb városi színházban képzelte az ember magát, oly precziz, összevágó jelőadást produkáltak azok a jó falusiak. — De lássuk csak a szereplőket. Kezdjük mindjárt a bájos, üde alakjával, természetes játékával egyaránt kitűnt Makiári Bertuskával, ki Feledi Boriska szerepét oly hűen adta, hogy akármelyik színpadnak is dicsére vált volna. Bátki Tercsit Strömpl Katicza személyesítette igen kedvesen, mig Finom Rózsi szerepében Hajdú Margit kellemes csengésű hangjával gyönyörködtette a közönséget. Szépen, ügyesen játszottak Hajdú Viola, Váczi Jolán és Zolnai Lidiké. A férfiszereplők is méltólag megállották helyüket. Szóval ritkán láttunk olyan összevágó, magyaros zamattal előadott, öntudatos előadást, mint Lázáriban. A színi előadás után jó czigány zene mellett kivilágos kiviradtig roppta a fiatalság a tánezot. Az estélyre egybe- gyült hölgykoszoru névsorát, — amennyiben feltudtuk jegyezni — alább közöljük.

Asszonyok: Szatmárról Pályi Lajosné, Zsákmány Gy.-né, Róth Gy.-né, Boros S.-nó, Árok- háti K.-né, Batizról: Osváth P.-né, OsváthE.-nó, Vizler M.-nó. Csengerből: Lengyel S.-né. Atyából : Lázin S.-né. Bartos M.-né Szegzárdról, Szarka K.-né Kiss L.-nő Vetésből; Vásárhelyi Zs.-nó Sz.-Ujlak, Melelegh Gyuláné P.-Daróez, Hajdú Albertué Udvari, Nagy Elekné K.-Palád, Margitay A.-né Terebes, Reich M.-né N.-Palád, Lázáriból: Bottyán Pálné, Csiiry Elekné, Kani- zsay Jenőné, Lengyel Istvánná, Zolaay Elekné, Schott Emilné, Székely Elekné, Fazekas Károlyné, Ürge Imrénó, Antal Istvánná stb.

Leányok : Lengyel Hedvig és Margit (Csen- ger), Nagy Mariska és Jolán (K.-Palád), Pályi Piroska, Zsákmány Margit, Sepsi Erzsiké és Árokháthy Erzsiké (Szatmár), Bát-i Juliska (F.- Báuya), Hajdú Margit és Viola (Udvari), Szarka Mariska (Vetés), Cserepes Irma és Margit (Jó- zsefháza), Kacsó Idus és Irma (Batiz), Vásárhelyi Pólika, Szokol Ziza (Sz.-Ujlak), Melogh Mariska (P.-Darócz), Molnár Berta és Mariska (K.- Peleske), Margitay Ilonka (Terebes), Lázin Va- lária (Atya), Strömpl Katicza (N.-Mihály), Váczi Juliska (Sz.-Becs), Makiári Berta, Zolnai Lidiké és Csűri Boriska (Lázári) stb.

— Értesítjük a t. utazó közönséget, hogy a Szatmárhegyen nyaralók kényelme érdekében a 10 és 11 szánni vonatok f. é. julius és augusztus

godt, jókedvű volt, egészen megbékült sorsával. Hogy is ne, mikor deli lovagja a szomszéd szobában lakott, és amikor akarta láthatta őt, beszélhetett vele. Koll-e ennél nagjrobb boldogság egy szerelemmel teljes női szívnek ? Áldott jó orvos a boldog szerelem, az arezot pirossá, a homlokot derülté, a szemet ragyogóvá, a szivet, leiket vidámmá teszi.

Szengorra olyan jó hatással volt nejének e megváltozása, hogy örömében és önhitségében nem sokat törődött a szökevényekkel; pedig erélyes nyomozás által mindent kitudhatott volna.

Ázt az egyet azonban biztosra vette, hogy a magyarok boszut fognak állani. Előre készült a védelemre, fegyver és elcség készletét kiegészítette, Sztemturától és Kadarcstól szövetségükhöz híven segítő csapatokat kért.

Feleségét nem akarta kitenni az ostrom izgalmainak és veszélyének, de nem tudta kitalálni, hova rejtse el, mert senkiben sem bízott. Milota megtudva, hogy férje miben töri fejet, segítségére jött.

— Sokszor emlegetted már a Tisza túlsó parton levő vadásztanyádat, melyet csak legmeg- hittebb embereid ismernek. Vigyél engem oda.

Ez az ajánlat kissé zavarba hozta Szen- gort. Az állítólagos vadásztanya vultaképeu a legvadabb orgiák tanyája volt, melyekben a vár- ur főgyönyörüségét találta, mikor vadászat ürügye alatt napokig távol maradt. Olykor-olykor — csupa keresztyéni könyörületből — egy-egy hajléktalan odaliszknak is nyújtott kellemes otthont. És most oda vigye a feleségét!

Csakhamar eszébe jutott azonban, hogy a házikó most épen lakatlan. A szép napok és vidám éjszakák emlékeit pedig pár óra alatt el lehet tüntetni.

— Okosan beszélsz feleség, oda fogsz menni. Intézkedem az iránt is, hogy ha engem valami baj érne, haza mehess atyádhoz.

Még aznap átszállította Milotát egy dereglye a különös nyaralóba, kedves Bilkájával

és két marezona tót legénynyel együtt. Ez utóbbiak a szolgálattétel és bátorság okáért voltak melléje beosztva ; de ö jobban félt e testőröktől, mint mindenféle két- és négylábú ragadozóktól.

A hely, ahová mentek, egy jókora nagy sziget volt, a Tisza két ága közt, telenőve rengeteg füzfaerdővel. Nemcsak a sziget pedig, hanem a környéke is nagy messze, csupa erdőség volt. Valóságos senki szigete. — Ha valaki a jobb partról látta az erdőt, azt hitte túl van a vizen ; ha pedig a bal partról hatolt be a rengetegbe, fél órai bolyongás után csak vizet talált cs örült, ha annak mentén valahol napvilágra juthatott.

A sziget közepén mintegy 10 holdnyi tisztás volt és abban a regényes kis rejtekhely fehér falaival, két kis szobájával. Épen megfelelt a szegény Milota kedélyvilágának ez a tökéletes magány, hova semmi zaj a világból el nem jutott.

De egyszer mégis jelt adott magáról a külvilág. Három nappal a beköltözés után egyik tót legénynek feltűnt, hogy a Tisza nem foly. Közölte e rendkívüli felfedezést a többiekkel, s mindnyájan meggyőződhettek, hogy a vízre szórt falevelek olyan lágyan ringadoznak, mint a tó tükrén és arra mennek, amerre a szellő hajtja őket. Az öregebbik „testőr“ mindjárt ki is találta ennek az okát. !

— A Borsa zsilipjeit* nyitották meg, hogy a várárok tele ömöljék vizzel. És ez azt jelenti, hogy az ellenség ostrom alá vette a várat. Félóra múlva a két folyó vize összeszinelődik s akkor ismét folyni fog, mint azelőtt.

Ekkor eszébe jutott Milotának, hogy Bélát még baj is érheti az ostrom alatt. Vagy a magyarok felgyújtják a várat — mint tettek már több elfoglalt erősséggel — és akkor oda,ég ; vagy Szengor nagy vitézségében búvóhelyet keresvén, rátalál és dühében felkonczoltatja. Igaz, hogy fegyverei nála vannak, do a várban 400 ember áll fegyverben. Iszonyat még rágou- dolni is. i

hónapokban nem a menetrendszerű időben hanem *2:'» percnyi késéssel fognak minden állomásról illetve megállóhelyről indulni. így a 10 számú vonat nem reggel 3 óra 50 perczkor, hanem 4 óra i 5 perczkor fog a Szamosiadtól Károly erdőd felé és a 11 számú vonat nem reggel 0 óra 21 perckor, hanem 6 óra 41 peckor fog Szatmárhegy- piac állomásról Kossuthkert felé indulni. Az üz- letkezelőség.

— Eljegyzés. Hirsberg Sándor nagyszőllősi magyar állam vasúti tiszt a napokban tartotta eljegyzését Gilvácson Gyene Zsóíika urhölgyel, Gyene Bertalan nyugalmazott közjegyző s tatárfalvi fölbirtokos kedves és bájos leányával.

— 25 éves találkozó. Érdekes találkozójuk volt f. hó 2-án a helybeli kir. kath. gymnásium- ban 1878 óv junius havában érettségizett növendékeknek, kik ma 25 év után komoly férfiakká, mindauyian tekintélyes állású polgárokká lettek. A tanuló társak közzül e ritka szép ünnepélyen 25-en jelentek meg, 9-en pedig kimentették távolmaradásukat. —

— Megüresedett tanilói állomások. A szatmári ev. ref. egyházmegyében a következő tanítói állomások várnak betöltésre]: u. m. a tu- nyogi — (kettő), tyukodi, — vámosoroszi, — sonkádi, — szamosdobi, — tiszakóródi, — pusztadaróci, — k.-tótfalui, angyalosi és cégénydá- nyádi tanítói állomások.

— Elszámolás. A szatmári nőcgylet junius hóban árvaházra 235 kor. 02 fillért, szegények állandó segélyére 110 koronát, rögtöni segélyekre pedig 21 — koronát. Összes kiadása junius hóban 366 kor. 02 fillér volt.

— Pályázat. A szatmári ev. ref. segédlelké- szi állásra ezideig beadták pályázati kérvényüket Kovács Károly németi, — Gacsályi József, fehérgyarmati, — Ballay Aladár nagybajomi se- gódlelkószek.

— Lemondás Uray Árpád kir. törvényszéki aljegyző és Husovszky László tvszéki joggyakornok állásukról lemondottak.

— Jegyzőválasztás. Sima község körjegyzőjévé géresi Suta Pál nagyszekeresi li. körjegyzőt választották meg.

— A szatmári méntelep ménanyagának osztályozása, illettve selejtezése julius hó 16-án lesz megtartva, melyen az érdeklődő tenyésztők és ügybarátok, mint egyéb alkalommal, úgy most is szívesen láttatnak. Á méntelepeknél kiselejtezett, tenyésztésre még használható mének mindjárt a helyszínen el fognak adatni.

— Szeőke Ödön feltalálása. Lapunk legközelebbi számában megírtuk, miszerint a megye- szerte közkedveltségnek örvendő Szeőke Ödön

julius 4.

Addig-addig szinezgette önmaga előtt a Be lát fenyegető veszedelmet, mígnem elhatároz! magát bejutni a várba mindenáron és kihozi onnan a szeretett ifjút.

De hát hogyan ?

Oh, egy erős lelkű asszony, ha valamit k gondolt, azt már bevégzett ténynek tekinthetjül A „miként“ nem alterálja tervét, jön az maga tói. Az egyik őrizőt kihívta a Tisza partjára é igy szólt hozzá:

— Tudsz úszni ?

— Tudok, felelt a tót.

— Na hát menj és hozz nekem egy csői nakot. Szeretném a túlsó partról nézni, mi tői tónik a várban és vár körül; ezt a fűzfák mc gül észrevétlenül végig nézhetem. Te is velei fogsz jönni.

A legény engedelmeskedett. Ámde csolna kot csak úgy hozhatott, ha előbb átúszik a vizei Neki vetkőzött hát és beleugrott a vízbe, ruhái a parton hagyván. Gondolta, úgy is megtalálja

Csakhogy ember tervez, Isten végez. A tó csakhamar visszajött a könnyű kis ladikkal, ha nem a ruháját, fegyverzetét nem találta sehol Talán eltévesztette a helyet ? Hamarosan megkö tütte a ladikot egy füzfaághoz, maga pedig el indult a partmentón a ezók-mókját keresni.

Mikor már jó messze elgázolt a sűrűség ben, kilépett a bokrok közül egy szakasztot olyan tót vitéz, mint ő, kezében hosszú dárdá val, fején tarajos sisakkal, melynek leeresztet rostélya egészen elfödte az arczát. Sebtiben el oldja a ladikot, beleugrik és viz mentiben gyorsai átevez a túlsó partra.

Hagyjuk a szegény ruhátlant holmiját ke resni, mi pedig kövessük a rejtekből előbukkan ismeretlen harezost. Ez megérkezve a túlparton mint egy evet ugrott ki a csolnakból. Nem i: vesződött a megkötésével, hogyta tovább úszni mig ő teljes erővel futni kezdett Borsavár felé

(Vége köv.)