Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-20 / 25. szám

XXIX. évfolyam. 25-ik szám. Szalmái*, 1903. junius 20. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik n.indenj szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. )SzERjysÄÄ4g5sEG ÉS KlkDÓHlVATAL ^ DMÍÍTér 3. áfám. Mind uh.mii dijak a kiadiihiít iilbnii fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a lcgjutányosabb árban.-$> Nyilttér sora 16 fillér. <$>- ­I Ráköczy ünnep Kétszáz 'esztendős évfordulója volt e hó 15-ón annak, hogy a nagy 11. Rákóczy Ferencz megkezdette azt a nemzeti jogokért folytatott nagy harczot, melynek vége a majtónyi sikon 1711-ben kötött u. n. szat­mári béke volt! Dicső napok, nagy idők! Fényes tün­döklő betűkkel beirt lapjai a történelem­nek. Harsogó tárogatók, riadó kürtök ver­ték ki, egy nemzet benső .érzelmeinek el­fojtott sóhajait! Kurucczá lett a ki igaz magyar volt. Szent lelkesedéssel sorakoztak a nemzet tiai a piros zászló alá, melyre ez volt irva: „Isten nevében a hazáért és szabadságéi- T“-t De a gyönyörű napok elmúltak, a nemzeti dicsőség fényes hajnala elhomá­lyosult. A szabadság eszméje vérbe fojta- tott. Egyesek pedig a húsos fazekak pá­rolgó konczaival lettek elhallgattatva. Ro- ] dostó szomorú fogsága lett osztályrésze a hazájából elűzött, jószágaiból kifosztott ön­zetlen szabadság hősnek. Ennek a nagy nemzHi hősnek készül most kétszáz esztendő újulva Szatmárvár- megye közönsége emlékoszlopot emelni ez és szeptember havában jji tiszabeesi győze­lem emlékére Újlaknál a Tisza partján. Kiváltjuk, hogy a közönség lelkes ál­dozatkészsége folytán az emlékmű minél | inpozánsabb, az ünnepély az élénk részvét folytán minél sikerültebb legyen. Nyílt kérdés: quosque tandem abuíere ? !***) Az 1870-ik évben tehát H3, éve, hogy leg­először tudomásomra jött akkori papnövendóknek miszerint ev. ref. vallástanár hitoktató, a lelkész­jelöltek iskolájában lehet kételyeket támasztó, az ev. ref. prot egyház hitigazságainak kateth- rájában hitetlenséget tanitó is, midőn hittanárom Sárospatakon azt tanította, hogy Krisztus sem fel nem tftmadt sem moi;,-—.r nem ment. Az akkori légköri módernistnus hangzatos szavai egy pillanatra botrúnkoztatóan lepték meg papfiui szivemet, majd elcsábítva nyerték meg, a theologiai tudomány mélyére bocsátkozhatás al­kalmi szerencséjében elbizakodásra hajlandó lel- kemet, feledtem hogy ev. ref. prot. lelkész gyer­meke vagyok, nem jutott eszembe, hogy atyám *) Kiadtuk e csikket, bár minden áron arra töreked- tűnk, hogy az ügyet a nyilvános3Úg kizárásával intézzük ©!, azonban, mivel annak közönyösségén a kire az egész vo­natkozik ezen szándékunk megtört, most már a czikkiró iránti tiszteletből közölni vagyunk kénytelenok. Szerk. liusvét és áldozó csütörtök ünnopben másként prédikált, és egyébkor is valamint a falusi tanító, úgy ö is, más hitben nevelt; arról is megfeled­keztem, hogy a Krisztus feltámadását és meny­bemenetelét hirdető papi pályára készülni-hatá- roztam magamat, feledtem mindent s önhittbüsz- keségem azzal a tudattal s önérzettel boldogí­tott, hogy tudós tanárom szellemi felvilágosodott- ságáuak fénytengeréből, egy sugár már az én lelkem homályára is, sötétséget oszlatólag ra­gyogót reá. De Istennek hála! önmegfeledkezé- sem s csábitó, felettem három évi uralkodásához vékonyítva, csak igen kevés ideig tartott, hama­rosan eszembe jutott: miben születtem, ki va­gyok, mire, hova készülni, minő czélhoz és kö­telesség teljesítésre indultam, és azontúl áz ev. ref. prot. keresztyén papnövendéki hitemet és érzületemet megfertőztető igéknek csak fájdal­mas, kényszerült hallója, de megtartója legke­vésbé sem lettem. Mind a mellett, Jez állapoton sokszor gondolkodtam, tűnődtem, botránkoztam, sőt bosszankodva fel-fel tettem magamban a kérdést: hát ilyen a tanári hűség, ilyen a papi előkészület; az élet, az ev. ref. prot. anyaszent- egyház híveinek, tagjainak lelki szükségérzete, ilyen iskolából vár . pásztorokat, legeltetőket ? 1 Avagy nincs hatóság, nincs a sáfárokat, pászto­rokat ellenőrző s ha kell felelősségre vonni, sőt fenyiteui köteles felügyelet ? s a nyáj, a gyüle­kezeti közönség nem^'ttfred ö <kőros elődein me: zűré, ha tudatára jön, vagy tudatával vau, hogy a pásztorát nevelő intézetben más eledellel táp­lálták azt, mint a minővel az fogja táplálni őt ? Szóval aggodalmas, sőt pirító gondolatok hatása alatt voltam felsőbb iskolai helyzetemben, de az önállatlan tanitványi subordinate érzete, néma türelemben tartott. Midőn azonban önállóvá, Jlcjkipásztorrá let­tem és 1870. óta, hova tovább minél többször tapasztaltam itt kint a gyülekezeti életben itt is ott a jelzett modernismus tanári működésének TÁRCSA. Elhallgatom ... Elhallgatom az erdő zúgását, Patak csacsogását; Az esti szellőnek bus regéjét, Mint a virágoknak mindenfélét Összebeszél . . . S szerelmes galamb turbékolását. A mikor opedvo hívja párját A puha fészekbe . . . És látom, hogy mint forr össze lelkek Egy lázas ölelésben, egy csókban ... S közöttök már minden elalvóban Csak a sáppadt hold kering folettök. S tudja az Isten, hogy mit érezek, Mi dui a lelkemben . . . Talán szeretni lázasan vágyom S elhalni, mint harmat a virágon Egy hű szivén . . . Vagy tán eltemetni álmaimat. S nem szeretni . .. nem hagyni lányt, fiat, Kikben nevem éljen . . . S eltűnni a földről, mint más lelkek, Kik most itt bolygnak a tömkelegben S nem voszi észre őket senki sem. — Tudj’ Isten mit vágyom, mit érezek. ____TÓTH GYÖRGY. Tá volból. Néhai dr. Cserney József hátrahagyott verseiből. Elszakadva a szülői háztól Szerettimtől olyan messze távol Eldanolom, mint Petőfi régen „Kis lak áll a nagy Duna (Szamos) mentében.“ Gondolatim vissza-vissza szállnak, Hol szüleim s testvérem tanyáznak Felsóhajtok s szivem mélyen érzem „0 mi drága e lakocska nékem.“ Kétség gyötör ninos-e otthol bánat S boldognak, ha tudom a kis házat ügy elragad örömhírnek árja „Könnyben úszik két szemem pillája.“ Édes atyám, nagyanyám s testvérem Értetek száll hő imám az égbe S áldást kérek mindig a kis házra „Valahányszor gondolok reája.“ Milota. Töttéaeii elbeszélés. — A „Szatmái“ számára irta: Sipos József — (Folytatás.) Béla egyik ámulatból a másikba esett. Az egész jelenet váratlan meglepő volta, az öröm, hogy Milotát láthatja, a félelem, hogy ő halva van, az édes gyönyör, hogy hallja ismét a ked- vos, égi hangokat, az elragadtatás a felett, hogy még mindig szereti őt s végre az aggodalom, hogy ö miatta halálos veszedelemnek tette ki magát: mindez majdnem elvette eszét Mielőtt háborgó gondolatait rendezhette volna, Kvaszé harsány nevetőssel, de a mélységes gyűlölet hang­ján riadt fel: — Eb a ki kiad egy ilyen földi angyalt az ördögök leggonoszabbikának! Hát igy áll a dolog, hogy az ur téged, szép asszonyunk erő­Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett kószitek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, pa­lástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítők bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelmükbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel €8APÓ LAJOS, fórfi-szabö Zrinyi-utcza 30. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents