Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-20 / 25. szám
2, veszedelmes következményeit, a hitetlenség konkoly magyarnak terjengő növényeit, a hit mezejének aranykalászai között: igénytelen tehetségem szerint, most röpiratban, majd egyik másik lapban hitbajuoki bátorsággal, hűséggel, őszinte jóakarattal támadást indítva, harczot kezdve szólaltam fel a hitetlenség hűtlen visszaélése ellen, s igyekeztem kimutatni, hogy a felsőbb egyházi hatóság kötelességet mulasztó, avagy világtalan önálló, és a hitrendülésuek, vallás erkölcsi hanyatlásnak napról-napra terjedő egyháziatlan- ságnak, templomaink üressedésének legfőbb oka abban rejlik, hogy az elemi és felsőbb iskolákban gyakorolt vallástanitás közönyös, hiányos, hitetlen, szóval általában ellentétes az ev. ref. keresztyén gyakorlati élet követelményével, czóljával. Ily nemű viselkedésemben, mint egy apostoli haragra gerjedve kérdeztem őszintén, nyíltan a világ fülébe kiáltva: quosque tandem abu- tere, te bűnös hitetlenség, és aluszékouy önállói tudat, az ev. ref. prot. vallásu hit és érzülete türelmével; mikor fogod eszedbe venni, hogy hajszád és gyávaságod szentlélek elleni vétség midőn az örök Istenség akaratának nyilvánulását, dicsőségét gátolod az ő czólja előtt, s ha jaj, sokszorosan jaj a megbotránkoztatónak, bizonyára felettébb boldogtalalan az a szóiga, kit az ő ura nem talál hivségesnek az ő foglalatosságában. Én nekem némileg elégtételi-felelet lessz adva : mert mostanában, a felsőbb egyházi hatóságok köréből, conventi és kerületi gyűlések jegyzőkönyveiben s a prot. sajtó hasábjain fenhangon lett sürgetve, hogy a vallás tanításra fent és alant, minden iskolában nagy gondot kell fordítani, s érvényre igyekszik jutni, gyakorlatba akar jönni azon elv, hogy népiskolákban a vallást lelkésznek kell tanítani sőt a confirmatioi oktatás már kötelessége is a lelkésznek. Azonban, fájdalom 1 az iskolai s p. o. a felsőbb iskolai könnyelmű, vétkes, hitetlenségre, egyháziatlanságra irányuló hitetlen vallásnevelés, tanítás jelenségei mindezek daczára, még mindig botránkoztatják az ev. ref. prot. vallás érzületét, gyalázzák a reformátio jó hírnevét, kétséget terjesztenek isten országi hivatása örökéletre valósága iránt, s végkövetkezményben, a felületesen gondolkozóval azt sejtetik, hogy az ev. ref. prot. vall. egyházának évei megvannak számlálva.*) Az ilynemű fájdalmamat, áz ev. ref. prot. vallási érzület gyötrő fájdalmát okozó jelenségek közül egy legközelebb tapasztalt példa hatása alatt, mint az ur szőllőjében egyik munkás, mint egy gyülekezet lelki pásztora, mint az ev. ref. prot. vall, hit igazságainak hirdetője, őrállója s szív és lólekbeli vallója, ismét kialltani kérdezni *)|E* túlzó aggodalom. Csikkirő nagyon pesbíiuifctiku san látja egyházunk jelenét. Legyen nyugodtan; mert ez nőm következik be. Szerk. 3 Z A T M Á B. kényszerültem inon keblemben : quos qo.ue tandem abutere ?! Gondolkoüam magamban, küzdöttem magamma!, kérdeztem másoktól mittegyek, a ügyelőiembe került, negtapasztalt jelentőséget bemutassam e a világiak, protestáljak é ellene, kérdezzem é nyiltai: quos que tandem abutere ? ! Ér mert évik óta sajnosán tapasztalom, hogy a lelkészi ige űrdetőst, az ev ref. prot. rali. hit igazságainak predikálását illuzóriussá, a lelkészi működést skertelenné, a tekintélyt kicsiny- lővé, fitymálóvá, a lelkészi életet kínossá főleg azon körülmény teszi, hogy a templomi és iskolai kathedrábói egymással ellentétes tanítások hangzanak, s ha vau a lelkészi hivatal háza előtt seperni való, annak a szemétnek nagyrészét és legundokabbjait az iskolai hitellenes, mondjuk modern tanitás, ifjúsági nevelés szele hordta össze, és mert az én kis községemből is vannak a közép iskolában ifjak kik haza jövet, ha ünnepeken más igazságot hallanak tollem, mint vallás tanárjoktól, meglehet mosolyognak engemet, sőt templomunkon kivid rombolják mit én építettem, flatali könnyelműség önhittségével adják tudtul az apának, anyának, testvérnek, rokonnak és barátnak, hogy a húsvéti és áldozócsütörtöki ünnep jelentősége nem oly ósdi, sötét, valótlan értelemben határozódik meg a föl világosodott, szabad gondolkozása tanári tanításban mint a maguk papja kenyérkereseti pródikálásában, hiszen a tanár hivatal vesztéstől nem félve, amit igazán tud, azt igazán tanítja, hogy a Jézus Krisztus sem nem támadt fel, sem nem ment fel a menybe, — mondom ez okból, de meg azért is mert a midjárt megnevezett iskola, ha csekély áldozat árán is, de az én gyülekezetemé is, arra határoztam magamat, hogy nyíltan kérdezem: quos que tandem abutere 1 ? Most tehát már térek az esetre ! A pünkosti ünnep nagy hetében egy nap szatmár-németiben voltam, s egy ev. ref. családban a szatmári iskolai állapotokról beszélgetvén, a házi nő izgatottan hozta fel, hogy mennyire megbosszantotta őt, egy legközeleb coufirmált ifjúnak azon vallomása, hogy úrvacsora vétel előtti ós utáni könyörgést nem tanulván, nem is mondott, nem imádkozott midőn az urasztalához járulva úrvacsorájában részesült, nem pedig azért mert B , . . . i valfástaiiAr ur, azt mondta : nincs szükség imádságot tanulni, nem kel ott betanult sok beszéddel élni, az imának röviden a szívből kell jönni! A modern lelkűiét korszerű ily felfogásának e gyümölcsét nem akartam termettnek hinni a szatmári ref. prot. polgári isk. ban, s a nőt igyekeztem megyözni, hogy a könyörgés nem tudásnak valami más lehet oka, de a nő hivatkozva az ifjúnak szorgalmára, kitűnő tanulói eredményére, a ténynek szomoritó fájdalmas valóságáról megkel- lett győződnöm. Azonban feltettem magamban, szakkal tart magánál ? Hiszen mindig azt mondja hogy szerelemből jöttéi hozzá ! óh, a nyomorult útonálló! Bizony megérdemli, hogy egy kicsit megtréfáljuk. Én is nyíltan akarok beszélni, hallgass ide jó vitéz ! Én többet látok és hallok, mint Szengor; én jól tudom azt, hogy egy esztendő leforgása alatt ti lesztek az urak ezen a földön. Zalán pedig földönfutává lesz fővezéreivel együtt, mert czivakodók, önzők s egymásnak irigyei; inig ti hunok össze tartók, bátrak ós erősek és a melet sokan is vagytok. Tiz éve eszem a Szengor rablott kenyerét, de a koldus tarisznyát nem akarom együtt hordani vele, hanem azoknak akarok jót tenni, akik e földön nem sokára parancsolni fognak. Ez órában az egész várőrség alszik rajtam kívül végrehajthatjuk azt, a mit e némberek terveztek. Lehet, hogy én jobb utasítást is tudok adni mint ők. Ezek a ruhák úgy látom olyanok, mint amilyet a mi embereink viselnek. Ezt kössétek a hátatokra, aztán ezen a liosz- szu kötélén a felső toronyszoba ablakából lebocsátkoztok a várárokba, ott a vizen átgázoltak s átöltözködtök, a régi ruháitokat pedig a Tiszába dobjátok. Ebben az öltözetben — minthogy nyelvünket is beszélitek — akármerre elmehetek és felkereshetitek népeteket. — No induljatok hát folytatá, miután a bilincseket levette rólok — és ha valamikor eszetekbe jutna Borzsavárat bevenni emlékezetek meg rólam. — Ez igen szépen van kigondolva — felelt Béla — csak egy bökkenő van a dologban. Tinálatok mindennapi, közönséges dolog az árulás, de mi bűnnek tartjuk azt. Ti könnyű szívvel csaljátok meg kenyér adótokat, de a magyar még ellenségét se soha. j A szökés tolvajok és gyávák szokása, én pedig • egyik se vagyok. — Igaz, egyik sem vagy, csak egy kicsit bolond vagy fiam. Mit használ az neked ha Szengor holnap reggel téged szolgástól, és úrnőmet szolgálóstul az ablakfára kötetti ? Mert azt ne gondold, hogy irgalmat érezzen a szöktetési kísérlet után. Éu meg találok módot, hogy magamat kihúzzam a hínárból. Szaniszláv, ki eddig halgatott, most meg- kisérlette urát rábeszélni a menekülésre. —- Én nem találok abban szégyent — ugy mond — ha az életünket megmentjük. Gondolj csak szeretteidre, akik annyira epednek, bánkódnak utánad, mily nagy örömet okoznál nekiék, ha visszakerülnél hozzájok. Kérlek ne habhoz sokáig, mert az idő telik és ezt a mostani jó alkalmat sohase találjuk meg többé. — Csak szökjél te magad, ha olyan drága az életed. Az enyém már ugy sem sokat ér. Hirtelen egy eszmólye jölt Szaniszlávnak. jól van uram, én megszököm magam — igy szólt magyarul, hogy a többiek meg ne értsék — és ha feltalálom Árpádot, elvezetem a várhoz, hogy kiszabadítson téged. Az eszme Bélának is tetszett igy adta azt elő Kvaszénak : A társam elfogadja ajánlatodat és hálás junius 20. áz ifjúval beszélek. Ugy lett. Kértem, őt ki az előzményeket nem tudta, hogy mondja el nekem, az úrvacsora vétel előtti könyörgést, és nem tudta. Hát hogy lehet ez kérdem, hiszen ön jó tanuló, confinnalt, úrvacsorájával mostanában élt először és mégsem tudja a könyörgést?! Nem! feleié az ifjú, mert B ..........i tanár ur azt mondta, hogy imádságot nem kell tanulni, annak a szívből kell jönni. Na, mondja meg hát nekem mi jött a szivéből mikor az urasztalához akart menni és midőn onnan távozott V ! Hát semmi! feleié — mert hiszen nem tudom én, mit kell akkor mondani, nem tudok én magamtól imádkozni. (Vége köv.) Hírek. — Értesítő. Vettük a szatmár-németi ev. ref. felsőbb leányiskola ez idei értesítőjét, melyet nagy szakértelemmel Denijénné, Molnár Ilona szerkesztett. Az intézet beléletót nemcsak a vett értesítőből, de különösen a nyilvános vizsgák alkalmával tapasztaltakból vészük bírálat alá. Meglepő volt az a tudományokban való ott- honiasság, melyet minden egyes növendék produkált értelmes, s alapos készültségről tanúskodó feleletben, ami az illető szaktanárok érdeme legfőbbképen. Az eredmény után, melyet illustrissá tesz a következő statisztika : kitűnő az összes tantárgyakból adatott 471, jeles 4!)7, jó 423, elégséges ‘277, és elégtelen 7. Ezek a számok a legfényesebben igazolják a tanulásban való előmenetelt. Igazi megnyugvással és örömmel vesszük a szatmári ev. ref. nőnövelde igazgatónőjének és ambieziósus tanárkarának sikeres működését, kívánva, hogy az Isten nemes törekvésükben segítse meg, s a jövő iskolai évben intézetünk egy uj, a protestáns tanítónő- képző egy osztályával megbővitve sikeresen küzdje az előttük levő nagy harczot. — Választás Joó Béla városunk szülötte Aradon 97 szavazattal 32 ellenében árvaszéki ülnökké választatott. Gratulálunk. — Egyházlátogatas. A szatmári egyházmegye buzgó ós tevékeny gondnoka, Luby Géza orsz. képviselő a szokásos egyházlátogatásban részt vett elnöktársával, az esperessel, negyvenkét egyházközséget látogatván meg. Az iskolákat mindenütt megvizsgálták, a növendékeket kikérdezték ; a jobb tauulőkat könyvekkel megajándékozták. Maga a gondnok ur öO darab diszkötósü könyvet osztott ki. Petőfi összes költeményeit. Medve Kálmán kölesei birtokos 20 darab diszkötósü ajándék könyvet adott át az esperesnek kiosztás végett. A meglátogatott községek jiagy része ünnepélyes fogadtatást rendezett á láthatóságnak s a szives vendégszeretet minden jeleivel halmozták el az egyházmegye elnökségét s népszerű képviselőjét. Ä vidék birtokos urai lesz ha segítesz neki a menekülésben, de én itt maradok, mert gyáván megszökni nem akarok. — Az még rosszabb lesz rád nézve fiam, mert ha Szengor megtudja, hogy egyik fogja eltűnt téged ő helyette is kerékbe töret. Ez olyan bizonyos mint a halál. '— Nekem volna egy tervem, — szólt Milota. Meneküljön Szaniszláv, te pedig Béla jöjj a vár azon részébe ahol ón lakom. Ott a Bilka szobája mellett van egy kis szoba, valami lomtár, ahova soha senki be nem nyit kettőnkön kívül. Jöjj át oda ott mégis csak jobb helyed lesz mint ez iszonyú lyukban és éu eledeledről is gondoskodni fogok. Szengor azt hiszi majd, hogy te is elszöktél és mindenütt kerestetni fog, csak a vár falain belől nem. Én pedig boldog leszek, ha te közelembe leszesz és néha néha láthatlak. Később, ha férjem haragja kitombolta magát, Szaniszláv vissza térhet gazdag váltságdíjjal és fogadom, hogy Szengor a csillogó aranyért lelkét is odaadja. Nos mit szólsz a tervemhez ? — Csak azt hogy a menyországba sem kívánkoznám jobban, mint a te közeledbe, de minthogy ez veszélyt hozhatna te reád, inkább itt maradok. Jobb is nekem meghalni — bár inkább másnemű halált óhajtanék, — mint téged szerelmem e vadállat oldala mellett látni. (folyt, köv.) az egyedül elismert kellemes izü természetes liashajtászer. FERENCZ JÓZSEF keserüviz
