Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-23 / 21. szám
XXIX. évfolyam. 21-ik szám. Szál már, 1903. május 23. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉíS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. »ff»?! ' V ............. . . t ; ‘ SZ ERKESZTOSEG ES Ifi ADÓHIVATAL ; Deaktér 3. szám. Mind iiMitniü dijak a kiadiihitrutalkau fi/eteudők-T. - •<?- ------------- .......— ELŐ FIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 filier. HIRDETÉSEK: Kős/.pénzfiüetés mellett a legjutányosabb árban. Nyílttér sora 16 fillér. <s>Fekete sereg. Sajátságos állapotok vannak a mi — hajdan tejjel, mézzel folyónak nevezett — hazánkban ez időszerint. Nincsen talán a földtekén sem olyan ország, a melyben a helyzet az volna, hogy a midőn a kivándorlások száma napról-napra növekedik, ugyanakkor a bevándorlások ellen védekezni kellene. Hogy ez természetellenes állapot, ezt mindenki tudja, s belátja azt is, hogy az ez irányban levő bajok sanálása csak nagyobb szabású operatió utján lehetséges. Épen azért a műtéttől való félelemben hagyják a bajt az illetékes körök még jobban elmérgesedni. Nagy dolog az, hogy a mi tős-gyökeres tiszta magyar népünk fiai, a culturalis viszonyok folytán kifejlődött igények következtében nem kapván itthon elégséges munkát, mennek keresni azt a tengerentúlra, s a hazában ezáltal kévésből a munka erő és a fajfenntartó elem. Mert munka van itthon, de csak annyi mint évtizedekkel előbb, sőt valamivel több ; de az évtizedek óta fokozódó igényeknek nem elég az. Van is ebben valami igazság ! Egy tanár p. u. vagy egy lelkész vagy szolgabiró ha három évtizeddel ez előtt kapott 1500 korona fizetést boldog volt. A mai viszonyok között ez már nem elég. De ezeknek, már úgy a hogy, — gondolkodva van a kor igényeinek megfelelő javadalmazásáról. Ezek j nem is igen kívánkozna^ jelenleg Amerikába. Ellenben a kézi munkásokat illetőleg ez időszerint nincsen még csak reménység sem arra, hogy a gyáripar s munkabérek rendezésével rajok jobb jökő derüljön. A kivándorlás tehát a magyar alföldről folyik tovább. S mig ez történik, addig a galíciai határszélek felöl minden tiltakozás ellenére özönlik be egy hazát nem ismerő megbízhatatlan tömeg, melynek a munka nem kenyere, s mely eredeti piócza természetét több generation keresztül sem bírja levetkezni, s melynek nyomában mint a tűznek, szegénység jár. Más oldalról a Eranczia országból a haza zsírján élódó s nagyban elszaporodó, s minden socialis bajokat előidéző, kitiltott férfi és női szerzeteseknek a regnunn ma- rianum fővárosában való letelepedése szintén kétségbe ejtő állapot. Mindkét fekete seregnek a megjelenése olyan, mint a döghalál nyomán'1jaro krá- kogó csókák és hollóknak a bajt, nagy veszedelmet hirdető megérkezése. Hajdan rettegték Mátyás király fekete seregét Európa népei, úgy ez újabb kaftá- nos és csuhás fekete sereg előtt is bezárják országukat. Es a midőn ezeket a munkás méhek készletét felemésztő, dologtalan heréket, a bár erősen katholikus, de felvilágosodott és nemzetgazdasági elvek tekintetében előrehaladott francia müveit társadalom elkergeti, más ország pedig be nem fogadja ; a jelenleg is nagy bajokkal küzdő szegény magyar országon pedig főrangú hölgyek és urak pártfogásával települnek meg, drága áron megvett palotákban azok a nyelvünket sem ismerő s egyedül csak Rómának szolgáló, dologkerülő szerzetesek, — s midőn ennek az édes hazai földnek a fiai s rögeit verej tekével áztató munkásai, idegenben keresnek uj hazát a megélhetési források kedvéért, — mondja hát valaki, hogy ez nem visszás, hanem természetes állapot, nem aggodalmat keltő, hanem boldog idő. A midőn szemünk előtt történik az hogy ausztria mérsékelt müveit elemei, látva a klerikális izgatások következtében a megteremtett foederatiót a teljes széttagoltságot, — ugv hiszik egyedül visszaállitható- nak a haza békéjét, hogy jelszó gyanánt kiadták „El Rómától!“ s' elkeseredésükben tömegesen térnek itt a protestáns ültre, -— mindezeket látva, hallva niinálunk nem okulnak, sőt most jön divatba a más országokból kiűzött és sehol helyet nem kapó idegen szerzeteseknek a letelepítése, holott pedig ezek legfölebb annyit használnak, hogy kiveszik a kenyeret a haza, tanitói pályára képesített fiainak és leányainak kezéből. r A R C l A. Áldozó Csütörtökön. Fölszállt a menybe ... Fölszállt a menybe A honnan eredt A megfeszített Örök szeretet. Jöttél, hogy eloszd Az eget köztünk . . . S mi lett a véged ? . . . Hogy megköveztünk! Nem 1 nem a vég az ! — Menybe szállása: Szent példájának Csak folytatása.) Onnan mosolyg ránk, A nap sugárban ; Szerető szivek Dobogásában. Fölszállt a menybe, Hogy utat tárjon; Hogy ige, eszme: Mind arra szálljon ! S diádalive Legyen ez a nap: Az örök szépnek, Örök igaznak. m Szabolcsba Mihály. A fészekben. Egygyel bizony többen vagyunk megint, Megáldott az Ur ismét, feleség, Mondják sokan és gondoljuk mi is, Hogy ennyi az áldásból is elég. Bizony-bizony tele van a fészek, Benne már is alig-alig férnek, De hát igy most még annál melegebb, — Eh, egygyel már sem több, sem kevesebb. Legény sorba’ jár már a legnagyobb, Még pár napos baba a nyolezadik — Aztán köztük ki kisebb, ki nagyobb, Szakasztott úgy, mint az orgonasip. Egyik szőke és barna a másik, A szeműk mind égszínkékbe játszik, Mind egyformán megtermettek, épek És nekünk mind, mind gyönyörű szépek. Mikor látjuk őket egy csomóban, Szivünk ugy-ugy megtelik gyönyörrel, Találgatjuk egyenkint mind sorban : — Ebből mi lesz, hát ez mire nő fel? Egyet erre, a mást arra szánjuk . . . Hej, pedig majd mire viszik álmuk, Melyiknek majd milyen lesz az útja ? — Azt csak ott fenn a jó Isten tudja ! Most még oltalmat ád ez a fészek. Mind egyformán érzik a melegét, Zord fagya nem ér ide a télnek, Az éjszaka még nem olyan setét. Óh, uékik még mindent ád a fészek, Nem tudják ők még, hogy mi az élet; Száz a baja és ezer a gondja . . . — De ez még csak a mi vállunk nyomja. De azért csak hordozzuk, feleség, Őh, Istenem, hogy is csüggednénk el I Hisz’, hogy ha mi most hitet vesztenénk, Ez a fészek, hogy’ bomlanék széjjel! Erőt nekünk ez adjon mindvégig: Mig ezek itt mind czéljukat érik, A mig mind rak magának uj fészket . . . Óh, feleség, ez volna az élet 1 G Diószegiig Mór. Milota. Történeti elbeszélés. — A „S/.atiuái* számúra iita: Sipos József — (Folytatás.) Ezen a napon Szengornak vendégei voltak. Kadarcs és Cserlosz, a szomszédos várak urai, FERENCZ JÓZSEF keserüviz az egyedül elismert kellemes izü természetes tiashajtészer
