Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-10 / 19. szám
XXVIII. évfolyam. 19-ik szám Szalmár, 1902. május 10. TÁRSADALMI EiS SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ara 20 fillér. Egy néhány s/.ó a „Szatmár-Németi“ helyi lap vezérczikUéhez. A korteskedés a maga csúnya és bántó hangjai közepette erőssen megindult és még -erősebben folyik a maga dühében és ostobaságában ehVé|iLidái hogy egy mindenki által becsülj Tisjaemtben álló embert oly taniadásokkéft*HÍleLSielyeket még az ellenpártnak józan és okosan gondolkozó íértiai is a leghatározottabban elitéinek; a városnak pedig tisztán gondolkozó és a korteskedéssel meg nem zavart közönsége megcsóválja a fejét és bosszankodva nevet ezen az ízetlenségen. A támadás, melylyel Veréczy Antal köz- tiszteletben álló személyét a fenti lap czikk- irója illeti, hármas. Erre kívánunk pár szóval reflektálni. Az első támadás az, hogy Veréczy Antal megválasztatása a városra anyagilag határozottan káros lenne? Önkéntelenül az a kérdés tárul az olvasó elé, hogy miért ? Türelem ! Megadja a czikk írója erre is a feleletet. Hát hátrányos lenne egyszerűen azért, mert Veréczy Antalnak az államnál eltöltött 2H évi szolgálatát a város a nyugdíjra vonatkozólag beszámítaná a városnál eltöltött 10 évi szolgálat után s igy 10 évi szolgálat után 33 évi szolgálat gyümölcsét élvezné. Erre a támadásra hosszasan nem kívánunk válaszolni, mert a ki Veréczy AnÁldozó csütörtök. Nem csak Jézusnak volt áldozó csütörtök. Van minden igaznak, a kit összetörtök Irigység, gonoszság szívtelen fiai. Lábra fog állani A levert igaz. Bár Golgota véres keresztjén keresztül Halad a jó, a hű; de vig'ének zendül Az olajfák hegyén s megdiesőittetik, A felhők elfedik Üldözők elől. Minél dühösebben támadnak ellene, Annál tiindöklöbben ragyog fel szelleme A Jézus krisztusi hűségnek, jóságnak. A lelki világnak Fényes napja az. Áldozó csütörtök! megdicsőülésnek, Sok szenvedés, halál árán vett életnek Szent ünnepe vagy te. Töltse be ma szivünk E hit, hogy felniegyünk Jézushoz mi is. Pótor Elemér. jSzERfCBSZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deiktér 3. szám. Mind nnemü dijak c lap kiadóhivatalában fizetendők tál személyét ismeri, az rólla ilyet fel nem tételezhet, Annyit azonban mégis megjegyezni kívánunk, hogy a legilletókesebb helyről való értesülésünk szerint Veréczy x\ntal épen á fenti lap szerkesztőjének kijelentette, midőn az őt bizonyos czélzattal összekötve felkereste, hogy megválasztatása esetén állami szolgálata után járó nyugdij- illetményéről a várossal szemben lemond. No már most, ha Veréczy Antal e nyilatkozata után a fenti lap szerkesztője megengedi azt, hogy lapjának múlt számában ily irányú czikket megjelentessen, kénytelenek vagyunk kimondani azt az erős bírálatot, hogy az a czikk a leghatározottabban rosszakaratú. Különben ha a fenti lap véleménye szerint jelöltjük megválasztatása oly bizonyos, hogy egyetlen jelöltként emlegetik, miért kapaszkodnak oly görcsösen a nyugdíjj kérdéshez, hiszen, ha megválasztatása oly bizonyos, kár ezzel a kérdéssel egyáltalában foglalkozni! Talán még sem oly bizonyos a választás eredménye! A czikk második és ^ harmadik részére együttesen válaszolunk. Hiúsággal, ámítással vádolja a czikk írója Veréczy Antalt és azzal, hogy a közönséget orránál fogva vezeti, minden komoly szándék nélkül (!) Bocsánatot kérünk, de ez az erőszakos belemagyarázás egyszerűen nem járja! Veréczy Antal egész élete és munkássága nyitott könyv előttünk; ezen Udvari dalárda Irta: G. Diószeghy Mór. Pap Imre tanulótársam és kenyeres jó pajtásom volt a nagy-enyedi kálvinista theologián. Szép, barna fiú volt s telve sokféle művészi tulajdonokkal. A theologiai stúdiumokkal nem igen sokat törődött, de egy szép nótáért vagy zenéért leadta volna magáról az inget. Sok zeneelméleti ismerete volt, de játszani csak a gitáron játszott, ezen a régi hangszeren, a melyen még a nagymamáinknak pengették az olvadó, epedő szerelmi dalokat. Ő volt a karmestere a nagy theologiai dalárdának és ebből a sok tagból álló chorusból alakított ő magának egy kisebbet, a melyet elnevezett udvari dalárdának. Ez kizárólag az övé volt. Az egész hét emberből állott, minden hangból kettő, csupán a prim-tenor voltam én magamban. Ez a kis felekezet kizárólag csak neki énekelt, az ő különösen kedvencz nótáit tanulgatta be gitárpengetéssel, ő maga is kompoált nótákat, de ezeket rajtunk kívül emberi fül nem halottá, szerény volt a tulságig. Ez az az udvari dalárda volt az ő legfőbb gyönyörűsége, élt-halt érettünk. Ideadta az utolsó krajczárját is kölcsön, a mit sohasem adtunk meg, a tiszta uj szalonkabátját ideadta akármelyikünknek, ha a miénk történeteHIBDETÉSEK: Készpénzfizetés mel ett a 1-gjntßnyosabi» árban vétőinek fel. —$> Nyilttér sma i6 filler. ítéletet, ezt a munkásságot a becsületesség, a nemes kitartó és lelkiismeretes ainbiczió jellemzi. Egy ilyen correktségü emberre nem szabad minden alap nélkül ráfogni, hogy népámitó tervei vannak, hogy mindent hiúságból tesz!! Jegyezze meg magának a czikk írója, hogy egy ilyen légből kapott vehemens rosszakaratú vádolás erkölcsileg nincs megengedve! Veréczy Antalt hiúsággal és ámítással vádolja, aki minden idejét a becsületes, tudatos munkásságnak szenteli; ki visszavonul minden olyan mozgalomtól, mely nem a közérdekben történt. Különben kérdem a czikk Írójától, hogy világosítson fel bennünket, hogy milyen tekintetben vezérelné Veréczy Antalt hiúság a polgármesteri szék elfoglalásánál. Mert egy táblabirói állást, mely nincs kitéve a választás esélyeinek, a mely anyagilag is jobban van dotálva a polgármesteri állásnál és annál rangban is előbb áll, hivatása pedig a jog és igazság szolgáltatása, oly szép, oly magasztos felcserélni egy Szalmár városi polgármesteri állással, remélem a czikkirója szerint is hiúság nem vezérelheti az embert. Anyagilag pedig határozottan nem emelkedés, hanem visszaesés, mert mig a táblabirói fizetés, — a szolgálati idővel való emelkedéstől eltekintve — 2500 frt, addig a polgármesteri fizetés 2000 frt; Veréczy Antal pedig az oly bőven kínálkozó mellékjövedelsen „szabadságolt állományban“ volt. Szóval sokat áldozott érettünk és különösen szeretett en- gemet, mert magasan járó bariton hangom — az ő ítélete szerint — felségesen simult a gitár pengéséhez. Alig lehettünk el egymás nélkül és mégis elváltunk és ebbe az udvari dalárda is belepusztult. Beismerem, hogy én voltam a gonosz és háládatlan. ügy esett a dolog, hogy a mi karmesterünk megtalálta az ideálját, és mint minden művészi lélek szokott, azonnal rajongásig szeretett. Mily olvadó, édes-bus szerelmi nótákat pengetett a gitár és dalolta utána az udvari - dalárda. Egy- egy ilyen nóta után milyen busán sóhajtott fel sokszor : — Oh, ha ő ezt hallhatná! Eászólottunk mindannyian : — Hogyne hallhatná, ha te akarod; elfuj- juk mi neki akár mindennap is. Tudod mit, kérd meg, hogy ezután nála tartsuk meg a napi előadásokat. Felvillantak erre a szemei, de azután megint csak busán sóhajtott: — Nem lehet, nem lehet! Egy nap azonban félreszólitott. — Tudod, ezeket mind még sem vihetem oda, hanem te gyere el velem, hiszen a te hanI I p | á 1 az llj* feltüllí,st keltő, szép és elegáns angol || á\ iíy É \ 1^1/ 1/ gyapjúszövetek legvalogatottabb kivitelben ilClkvl illáit 1% * C* W WJ'MaJL. 7 szövet, divat lizieteben Szatmár. Deák-tér 21. Freund-ház 12^ A 1^91
