Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-15 / 11. szám
XXVIII. évfolyam. 11-ik szám. Szalmái', 11102. márczius 1» SZATMáR. TÁRSADALMI Lte' SZLŰPIRODAI Ali HETTRAR. Megjelenik minden szombaton. 9Uk HL U>-í!T” ELÖFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. jSzERJCESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I Oeaktér 3. szám. Mind'iiiifmn dijuk o lap kiadiihiratalábaii fizetendők. H I R D E T ESEK: Kész páti 1- fizetés» mel'ett a legjutányosa bi> árban vétómé ft*! Nyilttér sora 16 fillér. Mimién esztendőben emlékezünk rólad Márczius tizenöt, nagy áldásthozé nap, Mennyi szívben gyuladt fel okkor a szent láng, Hogy leégesse a gazt, mit a bűn tett ránk, Nagy lelkesedés volt akkor a szivekben. Szabadság egy néphez sem jött még el szebben, Mint a magyarokhoz ama márcziiisban, Szent emlékű ezernyolezszáznegyvennynlezban. Ifjak, kiket a rósz világ meg nem rontott, írtak olyan dicső, szép tizenkét pontot. A mely a rabságban ülő nemzet felett A testvériségnek áldásos napja lett. A szegény jobbágyok, kik jog nélkül éltek. Társai lettek a gazdag nemességnek. A gondolat, melyet bilincsben tártának, Társa lett a fennen szárnyaló madárnak. Az élettelenül szerte levő csontok Összementok, ... ’s meg lett, mit a nemzet mondott , , . Nemzetem! magyar nép I ne feledd el soha: Nem más tette ezt, mint Isten ! a Jehova. Borulj le előtte! borulj le e napou! Lelkesülj, nemesülj, dicső, szép múltadon, Szivedből az Úrhoz menjen szent imádság, Hogy éljen mind végig közted a szabadság ! PÓTOR ELEMÉR, A szabadságharcz ünnepén A magyar nemzet sok terhes és bu- bánatos napokat ólt már át és csak egykor- egykor jutott osztályrészül számára az öröm. A nemzet a megpróbáltatások nagy napjain odaadó, bámulatos megnyugvással tűrte a szeszélyes sors ostorcsapásait, bizva Istenben szive egy jobb, egy boldogabb jövőt remélt. A midőn az ellenség látta nemzetünk solidaritását, kitartó s lankadatlan munkássága után boldogulását, hol nviltan, hol orozva támadta meg s a nemzet küzdött, ádáz harezot vívott az ellennel jó és balszerencse között. A honszerelmet, őseink által véren szerzett röghöz való ragaszkodást azonban senki és semmi néven nevezendő ellenség és irigy nem volt képes a nemzet, a haza hű fiai szivéből kitépni és nem is irtja ki azt soha,.mig egy hű tia lesz ennek a sokat szenvedett hazának. Nemzetünk történelmi múltja fényes : a história lapjain aranybetükkel van megörökítve a magyar nemzet önállóságáért, függetlenségéért és szabadságáért tett minden mozzanata. A magyar nemzet szabadságszerető nemzet, küzd, fárad fis harczol szabadságáért és nem tűr rabigát, Egyik legfényesebb, dicső és korszakot alkotó szabad- ságharezát a nemzet '84v-han vívta. Ez év márczius hava, az ébredő természet előhírnöke egyszersmid a nemzet ébredését jelezte. A nemzet, mely nem volt szabad, súlyos lánczait mintegy varázsütés alatt szétszakította és az egész országban. Kárpátoktól az Adriáig járta be a levegőt: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"! 1818 márczius hó ló-én fakadt ki a fenséges ideál, a szabadság első rózsabhn- bója, a midőn a gyújtó tűz szikráját a sajtót, felszabadították, melynek első gyümölcse a sziveket s lelkeket átható „Nemzeti dal" szított, gyújtott, minden szabadság titán szomjuhozó magyar ember lelkében tüzet. „Talpra magyar!" adá ki a jelszót, a magyar nemzet félistene, a lánglelkü és halhatatlan, nagy Petőfi. Es a kiállónak szava, nem hangzott el a pusztában, eredménytelenül, mert ezerek és ezerek kezében villogott a szabadságharcz rettenetes fegyvere. A szabadság eszményi dalától zengett az erdő, mező és rónaság. Minden fegyver fogható szabad- ságharezos ott termett a harcz mezején, hogy hazánk és nemzetünk függetlenségéért, szabadságáért küzdjön, harezoljon és ha kell e fenséges eszmék keresztülviteléért életét is szívesen áldozza oda a haza szent oltárára. „Sehonnai, bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer" mondta ki a halhatatlan Petőfi. És e morális kötelességet mindenki átérezte. Átórezte azt, hogy ime most elórkezendett az idő, itt a nagy nap, hogy a magyar harezoljon újra az ellennel és dicsőségesen vívja ki rég óhajtott szent szabadságát, melyhez a magyar nemzet méltán jogot formálhatott. Joga volt a magyar nemzetnek szabadságához, először: mert maga, saját vérén szerezte meg a földet, melyen rabszolga volt. Idegen szellem, idegen eszme uralkodott a magyar földön, a melyen annyiszor Árpád vére folyt és a mely föld a magyar nemzeté volt már akkor is majdnem ezer esztendő óta. De azért is volt joga a nemzetnek gloriózus szabad- ságharezához, mert nemzetünk nagy volt és századokon keresztül tartotta fenn magát saját erejéből és becsületéből. Nagy Lajos király uralkodása alatt három tenger széle érintő. De nem. csak ez, hanem nemes gondolkozás, a lovagiasság, a lovalitás és a nagy honszerelem tette a nemzetet nagygyá, mely nemes tulajdonsága előtt a külföld és idegen népek is kalapot emeltek. Csoda-e tehát ha az a leigázott nemzet I84s-ban szabadság után áhítozott'? Bizony nem. Kossuth Lajos a nagynevű 1 zati és politikus az 1848-iki szabadságharc/, lelke, ékes szónoki talentummal rendelkezvén talpra állította a nemzetet és gyújtó beszédével óriási hatást ért el. A forradalom kiütött és csak hamar megteremté a helyzet a lelkes s halált megvető vezéreket is Bőm, Klapka, Jókai, Petőfi, Damjanich és annyi nagynak neve igen szoros összkapocsban van a 4 8-iki napok eseményeivel. Egy-egy hősies harcz, egy-egy fényes győzelem, 1 s a s z e g, Hat v a n, S z ölnek, Tápi ó-Bicske, Komárom, Bull a vár he vétele a fenti és többi magyar hősök nevével és dicső hadvezéri tetteivel lettek nevezetessé. A magyar tábor mindenütt hősiesen harczolt az osztrák hadsereg ellen és fényes győzelmet vívott ki felette, mig végre kikergette az ellenséget az országból is. Így tehát szabad lett újra a nemzet, önálló és független. Az öröm határtalan volt és Magyarország most már mint független állam Debreczenben országgyűlést hívott egybe. A szabadságharcz geiűans kezdeményezőjét és vezetőjét, Kossuth Lajost kormányzónak kiáltották ki és úszott a nemzet a győzedelmes csaták mámorában. Azóta a magyar nemzet Márczius léikét ama nagy események fontosságához méltóan kegyelettel ünnepli meg. Nagyon kevesen élnek már azok közziil, kik 48-iki lelkes és dicsőségteljes tettek szemtanúi Valinak, kik könnyes szemekkel mesélik el az unokáknak a szép mesebeli dolgokat. S viszont sokan vagyunk azok kik sajnos ama dicsteljes napokon még nem éltünk. Így azoknak fönséges nagyszerűségéről csak a historikusok és krónikások 'tanításaiból győződünk meg. De ha nem is éltünk még 48-ban azért mi is átgondoljuk, átevezzük a szabadságharcz szépségét, dicsőségét, különösen mink a mai napon is, Márczius I ö-ikén, amikor minden hazafias gondolkozása ember arra törekszik, hogy ama nevezetes események dicső emlékének szentel egy néhány perczet és együttesen lelkesen ünnepli a nemzet minden hű tia a jeles évfordulót az egész országban. Igen, ünnepelnünk kell.7e napon, mert ha a szabadságharcz zászlajára eme szavak: „Szabadság, Testvériség, Egyenlőség" az elesett hősök és honfiak véréből voltak reá festve, annál inkább hárul reánk ama erkölcsi kötelesség, hogy hálával és kegyelettel adózzunk a szabadságharcz emlékének mindig, de különösen a jubileum alkalmával. Kérnünk kell a nemzetek urát, a magyarok Istenét, hogy gyámolitsa, segítse sokat szenvedett nemzetünket. Óvja meg minden bájtéi, ellenségtől a hazát és forrón szeretett királyát. Őrző szeme virraszszon nemzetünk felett, tartsa meg szabadságát, melyért annyi honfi vére folvt el már. MAROSAN JÁNOS.
