Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-11 / 41. szám
XXVIII évfolyam. , 41-ik szám. W«YÍ$g TÁRSADALMI HJÖ SZLPIRÖÍ )Aí jMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI AR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Ey^es szám ára 20 filler. ..........i ii. .................... Sze rkesztőség .és kiadóhivatal : Deaktér 3. szám. Mind nifinü dijak a kjadéddvatalába.u fizetendők HIRDETÉSEK: KKü*p«[i7fi*i>t«» mel eil » l-gintRiijonabli árban. Nyiíttér sora 16 fillér. <£Lóránt ffy Zsuzsanna egyesület. Loráníffy Zs. egyesület október ■<' -ével, mint a reformátió emlékünnepének napjával megkezdi a téli szokásos felolvasó estélyét, melyet két hetenként mindég különböző helyen fog megtartani. Az egyesület vezetősége mindent elkövet arra, hogy ezen estélyek mindég a legsikerültebbek legyenek. Az egyesület ezé]ja ezen estélyekkel, hogy tagjainak, mintegy viszontszolgálatot tegyen azon anyagi áldozatért, melyet azok az Egyesület oltárára hoznak, czélja továbbá, hogy a vallásos erkölcsi eszméket terjessze és ápolja azok fejlődését. A Lorántffy Zsuzsanna egyesület oly szép és magasztos őzéit tűzött ki, amelynek megvalósítása nem csupán a szatmári és szatmárnémeti ev. rof. egyházra, nem csupán a protestáns egyházakra, hanem az < gesz városra és annak vidékére fog áldásosán, jótékonyan hatni, mert az által, hogy a felső leányiskolát képezdévé óhajtja fejleszteni, nem egyes fe'.elceze’ro lesz jótékony, hanem az áhaiános-népnevelési segíti elő. A felolvasó estély azon czélja, hogy a vallásos eszmék ápoltassanak és fejlesztes- senek, nem volt soha alkalomszerűbb, mint éppen napjainkban, mert ma mind inkább kihal az emberiségből azon nemes érzés, azon vallásos Imzgúság, azon áldozat készség, mely a régi kornak oly nagy és dicső jellemvonása volt. Ha a vallásos közérzület lankad, azt uj és nagy mi nkával lehet ismét életre kelteni. 1 la a rekkenő melegben elhervad íi‘ fii, lankad a virág, azt felújítja a frissítő harmat, ugv a vallásos érzületet is ezen estélyek által uj életre lehet kelteni. Ha ezeken az estélyeken fel lösznek elevenítve azon nagy ősök dicső emlékei, kiknek úgy a protestáns egyház,! mint az általános emberiség jólétét köszönheti, lehetetlen az, hogy azon példák ne ébresszék fel a jelenlévőkben a vallásos és közjó iránti meleg ; érdeklődést. Soha az emberiségben nem volt ; nagyobli közönyösség a közűgyek iránt, mint - éppen napjainkban. Sóhaj sem volt az emberiségben az öuzéfs nagyobb fokon, mint j éppen a jelen korban. lay a régi idők nagyjainak dicSÓ fenyőkben vkló feltüntetése jótékony hatással fog lenni a közügyek iránti érdeklődésre. A felolvasó esélyeken a felolvasások tárgya úgy a történelemből, mint a szépirodalomból, valamint a tudományos világból lesz merítve; igy, míg azok egy része gyönyörködtetni, másrésze pedig tanítani fog. A felolvasó estély minden hónap elején ée középé ti-fog TümrezMni, a' nagy közönség mindég hírlapokban fog értesit- tetni, hogy az estél v hol lesz megtartva; ás az egyes estélyeken kik fognak közreműködni. Reméljük, hogy mindazok, kik a nyilvánosság előtt szerepelni szoktak és a fel- j olvasó estélyen való közremüködésökkel az : egyesület czélját elősegíteni képesek, nem ; fogják soha megtagadni az egyesülettől, hogy szereplésükkel részt ne vegyenek, mert csakis az egyesület czélja iránti meleg érdeklődés törheti meg a közöny jégrétegét; s csak úgy is tudjuk czólunkat érni, ha fokozott munkássággal dolgozunk. Vármegyei közgyűlés Vármegyei rendes közgyűlés volt f. hó 9-ón és 10-én Nagykárolyban, melyen gróf Hugonnai Béla főispán eínökölt. Az első napi tárgyalások lefolyása a következő volt: Az alispánt jelentést egyhangúlag tudomásul vette a közgyűlés. A Rákóczi és társait difflamáló törvény törlésére Luby Géza orsz. képviselő interpellált az iránt, hogy még egy évvel ezelőtt benyújtott javaslata, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott, még most sem lett felküldve az országgyűléshez. Nagy László alispán interpelláló szavára megjegyzi, hogy most nem adhat választ, azonban őzt még a közgyűlés folyamán megteszi. A közgyűlés ezután a közművelődési czélokra szolgáló l százalék pótadót névszerinti szavazással egyhangúlag megszavazta. vármegyei tisztviselő százalék pótadó kive- szavaztak 80-an, iü-en Következett a nyugdíjalap javára l tÓ3e, melyre igennel pedig nemmel. A nagykároly-m.-szalka-csapi és szat- már-bikszádi h. ó. vasút segélyezésére 1 és ^TAliCZí Október 6. Októbernek hatodikén Nagy ünnep volt nállunk ! Elmondjam-e ? Vagy ne mondj.im ? Hogy mit is csináltunk ? Nem veszik-e dicsekvésnek, Ha mondom, mi történt? Nem mondják-e : megsértettük A királyt, ’s a törvényt ? Én elmondom, ha dicsekvést Látnak is tán benne. Még akkor is, ha az király — S törvény sértés lenne . . . Meghuzattuk a harangot, A templomba mentünk. A templomban gyászos érzés Tölté meg a keblünk. Gyászos érzés énekszóban Áz egekre szállott . . . A többiről hűségesen Hogy is adjunk számot ? Imádkoztunk az Istenhez: Ártatlanok vére Kiált hozzád innen Uram ! Az egek-egére! Bosszúálló, erős Isten ! Csodálattal kérdünk, Hogy engedted legyilkolni Hősi, dicső vérünk ? ? Fájó szivünk vérző sebe Soha be nem gyógyul, A gyilkosra örökös vád Zengjen a bitókról.- Imádkoztunk tovább, . . Mire elvégeztük: Megfüröszték szemeinket Igaz, meleg könyük. Októbernek hatodikáu Ez történt minálunk . .. Ha élünk: majd októberben Újra igy csinálunk. PÓTOR ELEMÉR. VéoMcr A pletyka. — Elbeszélés. — Szegény özvegy Nagy Istvánná sohse hitte, hogy úgy megáldja a jó Isten gyámoltalan özvegy asszony létére ! Mikor az ura elhalt ezelőtt néhány esztendővel, szegénységben maradt egyetlen árvájával, a kis Mariskával. Összes vagyona az a kis zsoilérház volt, ott a falu végéhez közel, de az is megrongálva az idő viszontagságaitól. Itt is, ott is megcsúszott rajta az eresz s ha egy kis eső volt, mindjárt becsepegett. Igazi özvegy asszonynak való ház volt, melyben jól el lehetett keseregni a szomorú sors felett. Hanem a jó Isten nem hagyja el az ő árváit ! A kis Mariska felcseperedett s mint árva leány korán megtanult dolgozni és nélkülözni. Alig volt tizenöt éves, már kijárt a mezőre dolgozni napszámra, s nem volt az a férfi, ki túltett volna rajta a munkában. Aratáskor kezébe vett egy sarlót s keresett vele annyi kenyérnek valót, hogy egész esztendeig megérték vele ketten. Mikor cséplés ideje eljött, elment a gép mellé napszámosnak az uradalomba, s hét számra ott dolgozott, a kis kereset egy tőkét képezett kezei közt. ! Holnap este a kon véd-zenekar a „Honvéd“ sörcsar- j nők kan Jplff^ II ARC« VKIiSjKKYT ^f|g$j§ rendez. ® ----- JLlip! í*dijj nincs! ... I jji H / á
