Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-26 / 30. szám
Szatmár, 1902. julius 26 XXVIII. évfolyam. 30-ík szám. SZATMAR. TÁRSADALMI EíS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. % I p ; V- t ► y ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. jBzERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deakíér 3. szám. Mind iiiii-mii dijak e lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpéiufiietéii mel ett a lrgjatányosabb árban vételnek fel.-$>• Nyílttól' sora 16 fillér. <»Orökbéke Eveken át folyó véres harez után csak nem rég kötötték meg az angolok és burok a békét. De lesz-ó a földön valamikor örökbéke. Ma az erősebb a jobban szervezett ellenfél győz, de vájjon győzni fog-ó az igazság ? A jelenkort az örökbéke hajnalának lehet nevezni. Az örökbóke fejlődésben van, igaz ugyan, annak megvalósításától még távol állunk. Az örökbóke az emberiesség államában trónolhat csupán. Örökbéke egyetemes jogi rend mellett valósulhat meg. Vannak kiváló tudósok, kik az örökbéke eszméjét elérhetetlen ideálnak tartják, mely nem valósulhat meg soha, vannak tudósok, kik az örökbékét esetleges megvalósulás esetében felette károsnak tartják az emberiségre, s a tudósok harmadosztálya pedig az örökbékét elérhetőnek tartja. De a tudósok elsőbb két osztálya nagy tévedésben van. Az örökbókót nem úgy kell érteni, hogy akkor az angyalok szállnak alá e földre, vagy az emberek változnak angyalokká és többé nem lessz jogsértés, mert hiszen egy államban bent a polgáruk között jelenleg is a béke honol, de azért a jogsértések mindennapiak és felette számosak. De hiszen inig ember lesz, addig jogsértés is fog lenni e földön. De a jogsérAratáskor. A szántó földön érett a kalász. Újra eljöttél kedves aratás, Mily sokan várták a te jöttédet! Mindenki várt, mert mindenki szeret, Szeret a gazdag, szeret a szegény. Reád tekintett millió remény. Hány szív keservét csilapitgatád A hoszu télen és tavaszon át! Hányán sohajták remélve, sokszor: Lesz még másként is majd aratáskor És lett..-mert hoztál a heverőnek Munkát, s eledelt az éhezőnek. Légy üdvözölve azért általunk. Szeress benünket, kik munkálkodunk. Kövér esőddel, meleg napoddal, Istentől hozott sok áldásoddal. Ha elmégy ismét ahoz, ki küldött: Kérj e hazának nyugalmat, üdvöt, tést nem a durva erőszak, nem a fegyver intézi el, hanem a jog. A jog ,uralkodik a fegyverek felett. Ma a nemzetközi téren az erőszak ül- a' trónon, a jog onnan jelenben távol van. Az emberiességi államban a trónon nem az erőszak, hanem a jog fog uralkodni. Azon korban, midőn az örökbéke korszaka bekövetkezik, akkor is lesznek jogsértések az államok között, de nem az erőszak nem a fegyver1 csupán, hanem jog fogja megtorolni. Ily értelembe kell venni az örökbóke eszméjét. A tudósok másik osztálya azt állítja, hogy az örökbéke káros lenne az emberiségre, mivel a háború a nemzetek erőmegfeszitésére szolgál, mire felette szükség van. Igaz, hogy a háború eme jó oldala meg van, azonban ma már megfeszítheti erejét az emberiség a természet elemeivel folytatott harczban. Mert a természet elemeivel paetumra lepni az emberiségnek nem lehet, azzal neki folyton küzdeni kell. Ott van egy Müller, ki erejét megfeszítve tanulmányozta a pestist; az ilyen éppen oly nagy hős, mint aki a haza eszméjéért küzdve az ágyudörgóse között a csatamezőn esik el, ép úgy megérdemli, hogy neve aranybetükkel legyen bevésve a világtörténelem márvány lapjára, mint annak a hősnek, ki a szabadságért küzdve esik el a csatamezőn. De eme tudósok csak a múltba tekintenek, előre nem néznek, azt gondolHogy arathassunk nem csak a testnek, Hanem a sokkal drágább léleknek. PÓTOR ELEMÉR. Mese a szerelemről. Nos, kis lányaim, ha önök annyira kérnek, mesélni fogok a szerelemről. Aranyhaju Mariska, nevető szemű Klárika jól figyeljenek. Maga pedig kedves Giziké ne csucsoritsa most oly haragosan össze édes piczi száját... Fiatal, 20 éves voltam még akkor, tele reményekkel a jövőre nézve, szépnek találva mindent az életeit, a mezőt, a magas hegyeket lágyan csobogó patakocskáival, a titokteljesen suttogó erdőt, a tarka virágokat, szóval mindent—mindent, a mi csak körülöttem volt. Ábrándoztam én is, mint önök, — no, csak ne tagadják — szép holdvilágos csillagos estén s ifjú szivem kereste az i d e á 11, ki álmaimban oly sokszor megjelent előttem s kit a valóságban nem találtam sehol. De mégis !... Szép magas termetű, gyönyörű fekete szemű kis lány volt, tele életekedvvel, ják, ma is Spártában élünk, s kedveljük a liarczot magát, mint a spártai. Igen a spártai csak a harczban volt boldog, feldíszítette magát s hymnuszokat énekelve ment a harczba, a sebeket osztogatta s szerette, hogy halált osztva, maga is meghaljon. — Machiavellivel tartanak ezeket mondván, hogy ma ugyanaz a nap, az elemek és az ember mi volt a rómaiak idején. De felette tévednek. a nap ugyanaz lehet, de az ember nem. Elismerjük, hogy a rómaiak idejében a háború szükséges volt az erőmegfeszi- tósre, de ma azon a [koron túl vagyunk. Igaza volt Cato ama félelmének, midőn azt rnondá, mi lesz Rómából, ha nem lesz méltó ellensége kivel küzdjön, mert akkor elvesz. Tényleg úgy is lett, mert mikor Rómának méltó ellensége nem volt Róma akkor elveszett. De ne feledjük el akkor Rómában rabszolgaság volt, a rabszolga dolgozott s a római polgárnak a harczon kívül nem volt, hogy hol feszitse meg erejét. Ott van a bányász, midőn le száll a föld mélyébe, nemde neveli bátorságát; kérdés visszajön-e onnan, vagy ott fog el-' veszni. El kell ismerni tehát, hogy a háború az erőt megfeszíti, tie az erőmegfeszitóst ma már a természet elemeivel folytatott harczban is kifejtheti az emberiség. Másik érv a háború mellett az erényt fejleszti. Igaz az erény fejlesztésre hat, el kell ismerni azt. Meg kell hajolni, ama hires tele szerelemmel, akárcsak ón. Gyakran eljárogat- tam hozzájuk. Együtt jártuk be a mezőt, együtt szedtük annak virágait, együtt kergettük a tarka pillangókat s bohó játékainkba belefáradva együtt kötöttük csokorba a letépett virágokat a hegyi patakocska árnyékos partján s együt hallgattuk az erdő titkos susogását a boldogságról, a szerelemről .. . Szerettük egymást, Szerettük, a mint csak két ifjú szeretni tud, forrón, igazán. Boldogok voltunk s lialgatva a fülemiie kedves énekét nem egyszer tervezgettünk a jövőre nézve. Majd ha én elvégzem pályámat s ünnepélyesen fekete ruhába öltözve megkérem az ő kis kezét! Számtalanszor eljátszottuk már e jelenetet s jókat mulattunk egymás .komoly szavain s méltóságteljes viselkedésén. Örömteljes napok voltak ezek. Boldogságunkat nem zavarta semmi. Hiszen gyermekek voltunk, ábrándosak és bohók ! .. . Egy év telt el. Vége lett az iskolai évnek s ö haza ment vakácziózni. Engem bevettek katonának. Nem láttuk egymást s hirt is csak nagy ritkán hallottunk egymásról. A mi engem illet, eleintén gyakran gondoltam a boldogságban eltöltött napokra, később azonban lasanként feledni kezdéin az erdőt, a mezőt, melyek boldogságunkWQtr Moif jeleiEf hm Oeskay Brigadércs “ Mafyás Király >z a kurucz vezér élete, árulása és halála. Kózsa Báncior “ SoBri Jóska a bakonyi rablóvezér 4 szép könyv a magyar nép számára. Ára 1 darabnak 1 frt helyett lUfT csak 30 kr. Aki l .frt ‘20 krt postán beküld, az bérmentve kapja a 4 könyvet WEISZ IZSÁK könyvkereskedéséből Szatmáron.
