Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-26 / 30. szám
2 S Z A T M i R julius 26. egri nők erélyes bátorsága előtt, bámulnunk kell ama nőt, ki önfeláldozó odaadással ápolja a sebesülteket, de nézzük meg az érem másik oldalát is, a háború a gonosz szenvedélyt ápolja, különösen az alsó rétegeknél s az erkölcsöket szilajjá, vaddá teszi. Ez talán a háború erényénél többet is ront. A háborúra hajdan szükség volt, mert ott találkoztak a nemzetek egymással, ott volt a nemzetek találkozó helye. De ma a nemzetek találkoznak a tudomány, gazdasági élet és a kereskedelem utján egymással. Szükség volt a háborúra, inig az eszmék diadalra jutottak, — de az már felesleges. Háború nélkül nem lett volna soha nagygvá a római birodalom, a görög illetve a római birodalom nélkül soha sem terjedhetett volna a kereszténység, eme kijelentés nem theologiai, hanem a világtörténeten nyugszik. A keresztes háború a fanatizmussal kezdődik a felvilágosodással végződik, meglátta nyugat Európa a keleti műveltséget Bizan- czot, szűk látkörrel indultak el a keresztesek. de széles látkörrel jöttek haza. A fran- czia forradalom nélkül nem jut diadalra a testvériség, egyenlőség eszméje. Eme pár vonással is be van bizonyítva, hogy akkor ez eszmék terjesztése végett szükség volt a háborúra. Történet mutat fel egyes népeket, kik eszméjüket csak a háború által tudták volna elérni, ilyenek voltak a mohamedánok, kiknek ideáljuk volt, hogy mindenki Allát imádja, s boldognak érezte magát az a mohamedán ki az ezen eszméjért folytatott harczban eleshetett. De ezen a koron régen túl vagyunk. Az eszmét ma mái' nem a fegyverek terjesztik, az eszme ma már terjed önmagától. A tudósok másik része ugyan az örökbéke eszmét helyesnek tartja, elfogadja, de kivihetetlennek tartja. Montesquico és ltous- sóval tartanak ezt mondván, nagy állam lenne és absulitizmusra vezetne. Ez csak előitélet, mert a despotizmus szervezettől függ nem pedig' az állam nagyságától. Itt nak tanúi voltak s lassanként elfedém azt a barna kislányt is, ki azelőtt üdvöm, életem, mindenem volt... Pedig ő liü maradt hozzám, szeretett akkor is úgy, mint azelőtt s mégis — hiába már akkor nem tudtam szeretni. Szivemben az ö helyét egy szép szőke lány foglalta el. Gondolataim ez u j ideál közül összpontosultak ébren és álmaimban az ő alakja lebegett előttem s ha később néha—néha össze is találkoztam előbbi „idálom“- mal, a társalgás csakhamar a kimért udvariaság terére szorítkozott, szerelemről már szó sem lehetett. Uj ideál o m az előbbinek ismerőse volt s tudott szerelmünkről. Arról, hogy én kiábrándultam és őt szeretem, halvány sejtelme sem lehetett, Tréfált, beszélgetett velem, játszott a szivemmel, nem tudva, hogy játékával egy életet zúz össse s egy embert tesz örökre boldogtalanná. Szerelmemet nem mertem bevallanni, féltem, hogy szavaimnak nem ad hitelt. Tűrtem, szenvedtem tovább. Az Isten büntetett meg csalfa s á g o m é r t. Nem tudtam szeretni azt, ki engem szeretett, s k i n e v e t e tt, nem vett komolyan az, kit ón szerettem! Az óta ‘24 év telt el. Mindkét ideálom már régen asszony s boldog mama én pedig mint kopasz agglegény élem napjaimat, mig e közönséges sár hüvelybe tett boldogtalan és zaklatott szív visza nem tér Teremtőjéhez. Én azt hiszem nem várat soká magára ! Jenő bácsi. is a történet bizonyítja ezen kijelentés alaptalanságát. Ott van a görög államban a Ty- rának Xl-ik korszaka, miféle szörnyetegek azok, ott vannak a despotizmus tipikus alakjai a 14. 15. századbeli Olaszország egyes városaiban, hisz ezek elég kicsinyek, mégis a despotizmus mintaképei. Ott van Angolország, az ószakamerikai egyesült államok mintaképei a szabadságnak. Eme tudósok egyrésze a tapasztalati realizmusra állapítják elméleteket, azt mondván, hogy korunk jobban fegyverkezik, mint a nemzetek bármikor, ügy de ezek csak a közeibe néznek. Fegyverre éppen az örökbéke államában is szükség lesz, mert e nélkül a jogsértést megtorolni alig lehet, de {nem a durva erőszak fogja azt vezérelni, hanem a jog. A polgárokat akkor is úgy kell nevelni, hogy fegyverforgató legyen, minden csep vérébe a vas legyen. Igaz ugyan, hogy most sokkal inkább fel lehetne kiálltain Filangierivel, hogy azon embert, ki egy nap 2-szer annyi földet megszánt, mint más ember, senkinek sincs gondolatában azt megjutalmazni, hanem aki egy oly öldöklő gépet fedeze fel, amely az embert gyorsabban pusztítja, azt azonnal megjutalmazzák. De mit mutat itt a világtörténet, azt, hogy midőn az emberek kövekkel harczol- tak, akkor volt a legtöbb háború, a béke akkor teljesen száműzött volt, igen mert napokon át harczoltak, anélkül, hogy kilettek volna fáradva, sebesült alig egy nehány halott pedig éppen ritkán. De mennél inkább öldöklők a fegyverek, annál inkább elmegy a háborútól az emberiség kedve. Ma a háborúk győzelme nem a vitézség és bátorságtól függ, mint hajdan, hanem az öldöklő gépek jóságától. De ne tévesszük itt sem a világtörténetet, ez megmutatja az utat. Legelőször csak az egyes családok vannak békébe, ezek egymással szövetkeznek, majd későbben egyes városok, s jelenbe már a birodalmak, itt is haladunk folyton a czél felé. Ott van az államok lakosainak érintkezése, ez is mutatja a folytonos fejlődést. Ma az egyik világ rész embere köny- nyebben érintkezik a másik világrészben lakó emberrel, mint hajdan a szomszédok egymással. Hajdan az egyik államban elkövették a jogtalanságot a másik állam polgára felett, nem tartották azt szükségesnek meg sem torolni, mi egész másképen van az ma! Hajdan az emberek földművelők voltak, ez pedig segített a harczias szellemnek, mivel ha ott is hagyta az eke szervát, más évben ismét vissza tért, folytatta munkáját tovább, ha egyik évben el is tiporta az ellenség tomboló méné a vetést, hisz éppen azt tette volna a jégeső is és vetett jövőre ismét a jobb reménybe. De a mai kor kereskedelmi szelleme ennek nem kedvez, mert egy esetleges háborúval a kereskedelmi összeköttetések megszakadnak s egészen más irányt vesznek. A mai ember a pénz embere, jól jegyezte meg már Marchiavelli, hogyha megölöd az apját ezt elfelejti, de ha pénzét elveszed azt nem felejti el soha, ma minden a pénz ! Haza szere tétét adja el érte a férfi szerelmét az ifjú A pénz embere pedig fél a háborútól. A gazdasági és kereskedelmi összeköttetések megismerték egymást, az emberek meg szeretik, s igy akit szeret az eiien nem fogja emelni öldöklő fegyverét, mert a szeretet soha sem ölt. A hit meggyujtotta a máglyákat, de a szeretet soha. Halad korunk az örökbéke felé, az emberiség rendeltetése éppen abban áll, hogy a tényleges világot az ideál felé emelje igaz, hogy tőlle századok választanak még el, de lassan halad s czélját biztosan eléri. Hírek. — Vármegyei rendkívüli közgyűlés volt N.- Károlyban jul. 23-án szerdán, gróf Hugonna Béla főispán elnöklete alatt, amelyen a bizottsági tagok elég nagy számban vettek részt. A közgyűlés tudvalevőleg azért lett összehiva, ‘hogy tárgyalják a vármegyei közigazgatás ellen intézett hírlapi támadást. — Közgyűlés előtt állandó választmányi ülés volt, aipelyen Domahidy István indítvány terjesztett be, amelyben indítványozta, És láttad azon kicsiny kis gyermek szobát, honnan e képet hoztam el. És ekkor egy kis képet vett ki zsebéből és a hold fényénei sokáig nézte . . . bámulta .. . s aztán mintegy magához beszélve — folytatta : igen ezen arczot már láttam az életben valahol . . . Ugyan ezek a szemek már mosolyogtak reám, ennek az arcznak szépségét már bámultam, természetesen, már nagy leánnyá kellet, hogy fejlődjön . . . miért, miért is oly véges az ember emlékező tehetsége .., Urfl — szóliUm meg — megfontolva az összefüggés nélküli öubeszédet, ne törje ezen az eszét, hanem inkább azon gondolkodjunk, hogy ínit fogunk tenni a kis szigeti lakkal ? Legjobb lesz-mondám — ha birtokunkba vesszük — gondozni fogjuk, én néha néha átmegyek a kis szigetre s gondozni fogom, mintha az enyém volna ... Nem tudom minő érzés volt, a mi engem a kis szigetecskéhez annyira vonzott. .. Nem féltem már tőle. Látni véltem — a sors üldözött kis lányával bujdosó grófot — ki, valami szerencsétlenség folytán, vagy — de hisz ez lehetetlenség — valami rémképtől üldözve — kénytelen volt itt hagyni e földi paradicsomot. Szerettem volna vele megosztani sorsát, szerettem volna közelében lelkének bizalmát bírni.. .. s igy titkának nyomára jönni, hogy az ur- flnak örömet szereztem volna. De hisz az lehetlenség, mert az sem tudtuk, hogy merre bujdosik a szigetecske fáinak bokrainak suttogását pedig ki képes megérteni, pedig azok —■ sokat, igen sokat, mondhattak volna. Végre az urfl törte meg a néma csendet. Régi ismerősök. Irta, : Linczer Elek Ezen levélre pedig szükségem lehet monda : s gondosan elrejtő tározójába. Most pedig fordult hozzám — ideje, hogy távozzunk, holnap korábban fogunk átjönni é? sorra vizsgáljuk az összes szobákat, hátha olyas valamire akadunk a mi legkisebb nyomára is tudna vezetni ezen lak rejtélyes tulajdonosának feltalálására. Mindketten a látottakon elgondolkodva hagytuk el a kis szigetet, előbb jól körülnézve, hogy néni látja e valamelyik éber halász, hogy ezen babonás szigetet a kísértetek órájában, hagyjuk el, mert ha valaki meglátta volna már másnap babonás félelemmel került volna beliünket a környék apraja — nagyja, mint olyanokat, kik az ördöggel czimborálnak .,. II. Csoluakoin lassan szelte a folyót, csendesen himbálódva vitt bennünket, a folyó lassan tova gördülő árja. Csak hadd — ne nyúlj az evezőhöz, — szólalt meg az urfi, — nagyon sok a mondani valóm s ez itt a folyó közepén, hol kettőnkön kjvül senki sem hallhatja sokkal ajánlatosabb is ., . Velem voltál — láttál mindent. Láttad, a pazar fénnyel berendezett szobákat, mik egy keleti basa fantáziájának is dicséretére válnának. Láttad, a megbecsülhetetlen értékű könyvtárat, melyben a hazai és külföldi irodalom minden remeke össze van halmozva, addig az ideig, mikor a levél kelt,. ,
