Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-05 / 27. szám
XXVIII. évfolyam. 27-ik szám. Szalmát*, 1902. julius 5 TA SZATMÁR. '* - :' fyf R8ADALM1 ÉiS WZÉpÍrODALAJI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes stem ára 20 fillér. ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Oeiktér 3. szám. Mind ük mii dijak o lap k'adóhivatalában fizetendők. MPÍ----------------------------------------------------1 HIRDE TÉSEK: Ké>zpén>fizeté- me! élt ti I-gjutányosabl* árban vételnek fel.-*e> Nyilttör sora 16 fillér. <5— Az aratás. Kezdődik az aratás nagy és nehéz munkája hazánk szép rónáin és tágas völgyein. A kalász tenger nehány meleg nap alatt sárgás fehér színben hullámzik s a gazda- közönség aggódva számlálja a napokat, órákat, hogy kévékben lássa egész évi fáradságának gyümölcsét. fianem a munkás kéz mintha megfogyott volna a mezőkön. Az arató munkás csapatok mintha megritkultak volna a barázdákon. Azok a felvidéki aratók mintha oda maradozuának ! —. Szembetünőleg megfagyott Magyarországon a mezei munkás. Egyébkor is, de kiváltképen aratás idején érezhető a munkás hiány. Ma minden gazda azt szeretné, hogy nehány nap alatt magtárba tehetné termését. Nem úgy, mint régen, mikor hétszámra arattak, s télben nyomtattak a csűrökben. Akkor a gazda nem volt rászorulva a termés árára, várhatott karácsonyig a búza cséplóssel. Ma más viszonyok vannak. Ma az aratás ideje pár hét az alföldön, aki pár hőt alatt le nem arat annak a termése kipereg, vagy kiég, ösz- szeaszik s a piaezon értéktelen lesz. AJwza árára pedig szüksége van a gazdának, hiszen csakis abból tud magán segíteni. Ezért aztán az arató munkásnak nagy becse van a gazda előtt. Kevesebb lévén a munkás, nagyobb a munkabér. Nagyobb a gazda rezsije, kevesebb a tiszta haszna, A földkóstoló kataszter a gazda verejtékét nem látja, a jobban munkált földet jobban adóztatja s igy a gazda verejtékéből préseljük az adót s gyűjtjük a katonaságra a milliókat. — Hát hiszen az adóügyi politika nem hozzánk tartozik, csak eszünkbe jut igy aratás idején, hogy mivé lesz ez a tejjel, mézzel folyó magyar kanaán pár évtized múlva, ha az utóbbi évtizedek halad- vánva szerint fejlődik a kataszter s apad a mezei munkás kéz. Azt hisszük, Magyarországon ötven év múlva csak luxus és pasz- szió lesz a mezei gazdálkodás, amit egyes nagy urak engedhetnek meg magoknak. El e sötét képpel ! Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy sohasem volt úgy, hogy valahogy ne leit volna. Fiaink, unokáink majd kitalálják a módját a megélhetésnek. Hiszen már most is meg van minden öklöinnyi gyerekben az ambíció, hogy Ur akar lenni. Dolgozni ugyan ki vágyakozik erre a pályára ! Puha tenyér finom kenyér! ez a nevelés elve. A kisasszonynak diploma, az iirfmak gazdag menyasszony... igy aztán majd csak megél az utánnunk jövő generáció! Hanem az arató kevés ! a munka lassan megy és rosszul. A gazda jobban izzad, mint az aratója. A próba cséplés nem üti a várakozást, az aratód felmondják a részesedést, pénzbe egyezkednek, elviszik a termés, ötödét, Mire a gazda a termését átadja a kereskedőnek, úgy eltizeti a jövedelmét, hogy csakugyan luxust ilzött a gazdálkodásával A munkás csoportok pedig mennek, vonulnak egymásután Eldarádó fele. Megfogadják a nagy magyar jelszavát: Tengerre magyar I Itt hagyják a kalász tengert, nem • kell nekik az áldott föld sója, kenyere, szabad mezei levegője, keresik a gyárak, bányák sötét kamráit, sovány kenyerét, hogy mint nyomorult hazátlanok pusztuljanak el. Egy socziális khaószban élünk mi most. De reméljünk egy üdítő légáramlatot, mely elűzi e fojtó ködöt s hoz tisztább, üdébb levegőt. Kívánunk gazda közönségünknek minél jobb aratást! —yHaza-mentés Erről a nyomorról, a mely most országszerte van, már hazánk több jeles politikusa, vezető fórfia évekkel ezelőtt jósolt, de nem hallgattuk meg őket, kikacagtuk, ostobának mondottuk jóslásukat, és ha eló- órzetünk volt is az előjeleket látva, áltattuk magunkat - - hej ! elég gonoszul ! — a szerencse fordulásával. Mert magas értelemben vett közjogi életet éltünk, tapintatos politikai életet folytattunk. . . Ne ismételjük, mily bűnöket, tévelygéseket követtünk el a hazával szemben, nemcsak politikai, a mit különben szorosan itt anélkül sem tárgyalhatni, - hanem társadalmi, sőt némely esetekben egyházi tekintetekben is. Ma egy vagyoni és szellemi értelemben erőtlen, nagyrészt erkölcstelen társadalmunk van: polgári erényeink kelletéig nincsenek: városi és községi közigazgatásunk nem a polgárság érdekéért látszik élni és cselekedni. S ha politikai lap volnánk, megmondanánk, hogy a mi orszáEralék a múltból.... Napsugaras alkony borult rá a tájra Hullt. .. hullt a falevél.. . Emlékszel é rája . .. ? Rohanó őszi szél tépte az ágakat... 8 mi bolyongtunk ketten .. Hallgatagon, csendben ... Zörgő avar között, lombtalan fák alatt. Talán álmodoztam ... de nem vettem észre ... Fák alól kiértünk a letarolt rétre Az őszi pókháló a hűs esti légben Mint tört szív reménye, Amely elszáll messze.... Csillogva ... remegve himbálózott szépen, Mentünk tova , , . tova . , , némán egymás mellett 8 igy elértük végre a temető kertet , .. Hulltak huildogáltak a fák levelei S mindenikre mintha .,. Az lett volna írva... Milyen jó is lenne elmúlni, nem lenni.... Döbbenve álltam meg, nem ott járt a lelkem . . . Hol a feledésnek bus virága terem . . . Nem ottan járt álma szerelmes szivemnek . .. Messze járt az nagyon ... Ismeretlen tájon . .. Hol a boldogságnak rózsái teremnek. Ott 1 hol ragyog a nap, rügy fakad az ágon . . . Csattog a kis madár .... — Ott az én világom, — Hol kélyekbe borul világa a szívnek .... Hol lombos fák alatt Egy szót susog két ajak,. Édes boldogsággal . . „Szeretlek“ .. „Szeretlek“ Ott 1 hol holdvilágos csillagos estéken, A hüs esti szellő csendesen ha lekben, Ábrándba ringatja két merengő lelkét ......... Ho l lángolva s híven .. . Dobog szív a szivén .. Hol a boldog álmok sok’ sem röppenek szót. Ott bolyongott lelkem a képzelet szárnyán Az egész jövendőt rózsa sziliben látván . . . Ottan járt a lelkem tündér álmot szőve... Oly, szép volt az álom — Óh még most is láttom . . — Ott tündökölt benne kettőnk boldog élte — Lengyel Béla. A kis fecske. A kis fecske az eresz alatt Munkájával mily szépen halad! Egy pár nap még ‘s készen áll fészke, Vihartól jó, kis menedéke. A kis fecskét hűséges társa Segíti. Leszáll a sárba. Együtt nézik jó-e az anyag ? Aztán eresz alá szállanak. Szép példája nagy igazságnak ! Jó haszna van a hitvány sárnak, Ha hűség és összetartás vau, Sokra mennek ketten vagy hárman. _ PÓTOR ELEMÉR Ha valami ........ Ha v alami szent előtted, Élne áruld senkinek sem! Hitedet és szerelmedet, Jól elrejtsed a szivedben! Jól eltitkold, meg ne tudják: Hogy mi kedves a szivednek, Mert barátid, jó bdrátok.... Hátad megett kinevetnek ... Linozer Elek. A szerencse . . . Irta : Linozer Élek. Egy szép kellemes, tavaszi napon épen az orgona bokor virágzása idején történt, hogy a kis Béla sírva jött haza az iskolából. Mi bajod Bélácskám ? Kérdi nagyanyja, megigazítva unokája homlokán a zilált hajfürtöket, „talán megint rendetlen voltál az iskolában?“ Óh 1 nem nagymama! zokogta a kis Béla, — nem !
