Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-05 / 27. szám
2 SZATMÁR gunkban minden megromlásnak, bajnak a legszélső ágazatban is, a köz élet az oka. De anélkül is konstatálhatjuk, hallatlan könnyű is! — hogy nehéz lett e természeti áldásokban gazdag országban a magyar ember élete, tekintet nélkül rangjára és foglalkozására, S most ez általános följajdulásban már a „közjogi-kártyázók“ tábora is létezőnek látja, amit kinevetett, és nem követett sőt üldözött jeleseink évekkel előbb megjósoltak s amit elkerülhettünk volna még egy erőteljes, lelkiismeretes munkával, védekezéssel társadalmi, egyházi és más téren is. Iparosaink nyomorban vannak, földmi- ves népünk a nemzet törzse szintén. De a diplomás osztály is nagyon küzd a megélhetésért. Nagyon! Minden intézményünkhöz, legyen társadalmi, irodalmi, egyházi s más kultur-intóz- mény, az államtól kérünk subveneiót; koldult pénzen tartjuk ki jórészt a szinművé- szetet. Ezért lekötelezettjei lettünk az államnak, a mely igv beleszólhat társadalmi, egyházi, irodalmi, művészeti stb. életünkbe, s hallgatagon is elvárja az elveiben való munkálkodást, vagy legalább is a — hallgatást. Sehol sem károsabb a hazára a centralizáció, mint a magyar államban. Öntudatos, hazafias, önzetlen munkát kell végeznünk, hogy segítsünk. De nem szadad késlekednünk. Nos tehát társadalmilag, egyházilag. községi közigazgatásilag, művészetileg stb. kell megmentenünk az államot, hogy azután megmentsük a hazát, — még ha ő nem akarná is. Decentralizáljunk! Ezt megtehetjük az előbb mondott utakon. Az egyházak egymással rossz lábon állanak. S nem annyira a vallás különbség dolgozik itt közre, hanem a küzdő feleken kivül álló idegenek bűnös áskálódása Az egyházak éljenek egyházi életet, ne egyenesen politikai életet, s ha jogaikért küzdenek, akkor se vegyék igénybe az oly segítséget, amely a szabadakarat és cselekvés korlátozásával nyujtatik, legyen önérzetük. Másodsorban éljenek, ha már élnek, politikai életet s ekkor is saját egyházi elveik szerint, saját kebelbéli közegeik által. Ezért például szerintem egy általános politikai áttekintéssel és bölcsen s higgadtan szerkesztett fővárosi napilapot önmagának kellene a ref. „Tehát mégis mi volt az“ ? Oh! nagymama, mindazon kedves szép mesék melyeket nekem annyiszor elmondtál nem valók ! A tanító ur mondta ezt, s ekközben köny- nyektől átázott szemét nagyanyjára emelte fel s sóhajtva tette hozzá; „már pedig annak tudni kell s legjobban tudja is, hogy nem igazak.“ Igazad van Béla ő tudja legjobban. De hát mi szomoritó van abban, ha a mesék nem igazak ? Igen, mondá Béla, miközben könnyei áztatták piros két arczát, akkor hát én nem kaphatok majd egy herezeg kisasszonyt, mint azon szabósegéd ki hét sárkányt győzött le egy csapással. . . . így én nem lehetek boldog! Oh! bolondos ficzkó te, kiáltá nagy anyja lehetsz, te szerencsés herczeg kisasszony nélkül is, csak a szerencsét keresned és megtalálnod kell. — Igazán ? Igen, mindenesetre. — És hol lakik a szerencse kedves nagymama kérdé naiv kiváncsiskodással a kis Béla s köuyeit igyekezett letörölni. A nagymama azonban keserűen mosolyogva hajolt le hozzá s gondolá: bizony , bizony hol lehet az ? Sem itt, sem ott s mégis mindenütt feltalálható, csak keresni kell tudni. — Ezért keresned kell. — Ezt akarom, mondá a kis Béla, keresni fogom mindenütt. Talán ott fog lakni az erdőben, hol, — mint mondtad — a mesécske lakik. — egyháznak föntartania. Az egyház a szülő után első nevelője a gyermeknek. Hogy minő erkölcsöt, lelket, gondolkozást adhat az embernek azt szükségtelennek tartom elmondani. De ne adjon belé fanatizmust. Ezeket általában véve az összes egyházakra értem. Társadalmilag éljünk elsőben tisztességes, szerény életet. Éljünk a köznek! Becsüljük meg a közélet munkás, erkölcsös, igazmondó és tiszta életű fértiait, kövessük őket, erős kritikát gyakorolva az önzők, az erkölcstelenek fölött s végleg el is ítélve őket. De ne vigyük a politikát a társadalmi életbe, de a társadalmi élet erényeit igenis vigyük a politikába. Kell-e többet mondani? Az irodalom és művészet körében becsüljük meg elsősorban a hazafiast, azután az igazi értéket, itt az erényt, ott a szellemi nagyságot, de mindenütt csakis az erkölcsöset dicsőítsük, hagyjuk, segítsük érvényesülni, a rosszat, az erkölcstelent támadjuk, gyűlöljük és törjük le. Persze ezeket az elveket már az iskolában kell a fejlődő gyermek keblébe csepegtetni, hogy azok megfoganva, állandó lelki tulajdonok legyenek. Űzzünk ki a közoktatás szelleméből is tehát minden politikát, ami csak egyes vezetők stréberkedése. íme általánosságban is lehetett körvo- nalozni és illetőleg bizonyítani, hogy nemcsak politikai téren kell és lehet ma már kezdeni a haza megmentését, és ujjászülósét. Oh istenem, add, hogy úgy legyen 1 Hírek * Kiss Áron püspököt június 2"-án M.- Szigeten fényesen fogadták. Az agg püspök érettségi vizsgálatra ment elnökölni, csak örvendhetünk a tisztelt és szeretett agg püspök ily munkabírásán. * Személyi hir. Db vág Pokoruy Lajos cs. és kir. táborszernagy a G.-ik hadtest parancsnoka tegnap városunkban időzött. Megtekintette a cs. és kir. helyőrségünk legénységét s a látottak felett teljes megelégedését fejezte ki. * Személyi hir. Dr. Róth Ferencz kir. tszéki elnök a napokban Nagy-Károlyban időzött, a kir. jbiróság és pénzügyigazgatóság helyiségeinek föl- cserélése fölötti helyszíni vizsgálat végett. — Meszlényi Gyula megyés püspök ma He- vesmegyébe, Hidvégre utazott, ahol szeptember közepéig időzik. Helyettese Kádár Ambrus kaiio- iionok lesz. Távolléte alatt a püspöki palotában renoválást végeznek. Lehet fiacskám, lehet de töröld! le kö- nyeid s jer mert uzsonád vár. — * * * Egy szép kellemes tavaszi napon épen az orgona bokor virágzásakor a meglett ifjú Béla elment a szerencsét keresni. — Gyermekkori mesékből tudta hogy a mese világ minden alakja az erdőben lakik, tehát ö is arra vette útját .........itt akarván a „szerencsét“ fe ltalálni. Oh ! mily szép volt itt minden. — A világoszöld, friss lomb a nap sugaraiban fürdött, s miudenüttt körülötte virágon — virág. -Virág a fán, virág a füveken, virág magán az utakon elszórva, a hol haladt. ... A lombok között a madarak énekeltek, dön- gicselő méhek száltak virágról — virágra . . . Béla ment és ment.... Az az erdő mindég sűrűbb és sűrűbb lett s titokszerüen susogott feje fűtött az erdő lomb koronája : vajon megtalálja e ma a — „szerencsét“ ? És ha ma nem vajon holnap e ? De mi az ! Béla hirtelen, mintha gyökeret vertek volna lábai állva maradt. Nem tudott helyéből mozdulni. — Előtte egy évezredes tölgy alatt egy szép asszony ült. — Feje fölött egy kékes szürke csillag ragyogott, lábainál egy karcsú őz feküdt. — * Gyászhir. Galba Lajos kir. főügyész, volt szatmári törv. széki elnök rövid szenvedés után, élte delén f. hó 2-án Pécsen elhunyt. Városunk közönségét mélyen lesújtotta a jeles férfiúnak, a kit tisztelet és szeretet környezett városunkban, hirtelen halál ifire. Béke poraira Ungvár város hözgyülésén, jun. 30-án a tárgysorozat tárgyalása előtt Ivántsy László dr. polgármester bejelentette a közgyűlésnek — mint az „Ungvári Közlöny“ Írja — hogy a szatmári megyés püspök Meszlényi bőkezűségéből és atyai gondoskodásából s Heheiein Károly kanonok, volt ungvári prépost-plébános, Ungvár városa képviselőtestületének volt tagja jóindulatából és sze- retetéből fakadólag megvalósulást nyer a város közönségének ama régi közóhaja, hogy az Ung- váron régóta fonállá, hasznos intézet, a r. k. Gizellaházi leánynevelő-intézet kibővítve, a mai kor igényeinek megfelelően fölépül. A közgyűlés ezután a polgármester indítványára Meszlényi püspököt és Heheiein kanonokot táviratilag üdvözölte és nekik legmélyebb köszönetét fejezte ki. * Igazgatónő. Tamássy Ilona az ev. ref. felsőleányiskola tanítónője nyíregyházai ev. ref. leányinternátusba igazgatónknak választatott meg. Állását szept. elején foglalja el. * Gyásziiir. Könyöki Gáspárdy Rudolf t. kanonok, esperes és fehérgyarmati lelkész jun. 27-én élete öfj-ik évében szivszélhüdésben hirtelen meghalt ’Fehérgyarmaton. Az elhunyt mint szatmári hittanár kezdte meg pályáját, s Fehérgyarmatra ment, mint lelkész s azóta ott működött. Gáspárdy a fehérgyarmati takarékpénrtárnak is elnöke volt. — Béke poraira ! — Elitéit párbajozok A kir. t.-szék a napokban párbaj vétségben Ítélt: Fröhlich Róbertét és Poszvék Nándort két párbajért 21—21 napra, Erdössy Vilmost ló és Nagy Kálmánt 3 napra ítélte. * Uj doktor. Dobosi Endre szatmári lakos ügyvédjelöltet a budapesti tudomány egyetemen a jogtudományok tudorává avatták. Gratulálunk. ? Zenevi zsga. Mait hó 2S-án tartották Szo: pyi Margit zímgoratanitónő tanítványai ez évi zenevizsgájukat, Szép szánig és ejőkelö közön? ség hallgatta végig az igou élvezetes Iptiigyer* senyt, mely iskola-darabokkal kezdődött s később igazi művészetté fejlődött ki. A tanítványok mindnyájan gondos tanításról és tanulásról tettek bizonyságot. Különösen dicséretet érdemel a tanítványok közül B ö r u s Ferencz, ki szép játékával méltán rászolgált a közönség tapsaira. Úgy a tanítványok ügyessége, mint a közönség* tetszésnyilvánításai Szönyi Margit tanítónő gondos vezetését bizonyítják s akinek fáradozásait igen szép siker koronázta. * Kinevezés. Őfelsége Móricz Péter driná- polyi konzult, Móricz Lajos ny. tszéki elnök fiát konzuli helyettes főbírónak nevezte ki Konstán- tinápolyba. * Házaság. Lénárd Ede ev. ref, lelkész jun. 3'i-án esRijdUtl Örök hűséget Mártiin Kornélia kisasszonynak. __ _ julius 5. Rözeléb en már kedve lett volna vissza fordulni, de az asszony mosolyogva intette magához. — Most már bátorsága volt közelebb lépni. Két csiiögó, álmodozó barna szem oly jóságosán tündökölt reá, hogy önkénytelenül azt kérdezte: Nemde, te a „Szerencse“ vagy? Igen, úgy neveznek engem, válaszold hanem jer ide hozzám, ne félj tőlem. Oh! ón nem félek tőled feleié Béla s leült mellé a fűbe......... Hisz te a szerencse vagy, te nem lehetsz rósz ! . . . Az asszony megfogta az ifjú kezét s gondolkozva nézett a meszeségbe. — — Sokáig ültek igy szótlan, némán .... Végre az ifjú, hoszasan arczába nézve azt, kérdé : bodoggá tudnál-e engem tenni ? Téged boldoggá tenni ? szólt az asszony — természetesen. De hogyan, miképen ? mit tegyek, mit fogsz nekem adni, hogy boldog legyek. Semmit sem fogok neked adni, monda a — „szerencse“ de megfogom mondani, hogy mit tégy a boldogság elérésére. — Oh 1 kezd meg kérlek! De nem szabad szavaimban kételkedned s mindent hinned kell, máskülömben itt hagylak. Igen mindent — csak kezd már meg — könyörgött a kiváncsi ifjú. Messze — kezdé a „szerencse“ ezen erdő mögött, az aranyos ködben álló magas hegyeken, egy hozzá férhetlen sziklán egy vár áll.
