Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-07-06 / 27. szám

XXVI. évfolyam. 27-ik szám Szatmár, 1901 julins 6.

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombaton.

Előfizetési ár:

Egészéire 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor.

Egyes szám ára 10 fillér.

Rendőrtisztek választása.

Fogarassy József elhalt lovasrendőrtiszt hely ét a legközelebbi hétfőn fogja a közgyűlés betölteni. A korteskedés minden oldalról megindult s úgy a hivatottak, mint a hívatlanok valóságos versenyfutást rendeznek a 2000 koronával javadalmazott állásért.

Pályázók meglehetős számmal jelentkeztek, névszerint pedig Gönczy Béla és Ma- kay Sándor rendőrtisztek, Erdőssy Vilmos tartalékos főhadnagy, Papp Zoltán városi írnok, Horváth Sándor szatmárhegyi végrehajtó, Joó Károly végzett joghallgató, Szerafin Elemér nagy-somkuti utbiztos és Szilágyi Elemér homoki földbirtokos.

A törvényhatósági bizottság tagjait a választásnál egy szempont vezetheti: a pályázó rátermettsége s hasznavehetósége, a képesség s a szorgalom. A másik szempont, ami figyelembe jöhet s amit sokat is hallunk emlegetni: hogy a lovasrendőrtiszti állás fokozatos előléptetés utján töltessék be, hogy ekként a városi adminisztráczióban alkalmazott csekély számú s elég rosszul dodált hivatalnokok helyzete is némiképpen javítva legyen. Mindkét szempontot respektáljuk, de az utóbbi felfogásnál is elengedhetetlen feltételnek tekintjük a pályázó rátermettségét és hasznavehetöségét, mert a lovasrendőrtiszt tevékenységétől függ nagy részben városunk egész külterületének — körülbelől 35,000 katli. hold — közbiztonsági állapota, ő intézi és ellenőrzi az állategészségügy és a mezőrendőrség fontos ügyeit. S ez a körülmény kell, hogy gondolkodóba ejtse a törvényhatósági bizottság minden egyes tagját, midőn szavazatát leadja.

Ilonka.

— Irta : Aigner Ferencz. —

— Ön ma nagyon unalmas I — szólt Ilonka, megtörve a csendet.

— Hisz elég, ha önt mások mulattatják! — felelém nyomatékosan.

— Hogyan érti ezt uram ? — kérdé Ilonka megütődve s vizsgálódva emelé rám nagy fekete szemeit.

Nem volt időm felelni. A gróf ismét megjelent, arcán gunymosoly ült. Roszat sejtettem.

Nemsokára ],Endre is mutatkozott a teremben. Megijedtem a kinézésétől. Már hozzá akartam sietni hogy kérdezősködjem a történetek felől, de a gróf beszéde, melyet Ilonkával kezdett, a helyemhez lánczolt.

— Képzelje, édes Ilonkái A mint az előbb köréből távoztam, egy fiatal ember az ebédlőben velem összetűzöt és én kénytelen voltam őt párbajra hívni — önért! — mondá a gróf édeskésen.

— Istenem! És ön oly könnyedén rohan érettem a veszélybe ? — kérdé Ilonka a gróftól aggodalmat eláruló hangon.

— Akár a halálbal — viszonzá amaz ára- dozással.

— Én rém érdemiem ezt meg, gróf url — hangoztatá Ilonka tettetett szerénységgel; pedig

^SZERKESZTŐSÉG ÉS JílADÓHIVATAL .’

Deák-tér 3 szám.

Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Az újabb időben szokásba jött, hogy választások előtt a városi tisztikar vezető egyéniségei értekezletre hívják össze a közgyűlés azon tisztviselő tagjait, akik ott szavazattal bírnak, hogy igy a megválasztai dó személyére nézve megállapodásra jutván, a kö/gyülés többi tagjainak is ezen megállapodás eredményéhez képesf adhassanak felvilágosítást. Ilyen értekezlet volt az elmúlt hétfőn is Pap Géza főjegyző hivatalos helyiségében, amely értekezleten a t. főügyész, főorvos, a gazdasági és a közigazgatási ta nácsos, a főszámvevő, az árvasz.éki ülnök, a pénztáros, a tanácsjegyző, az I. aljegyző és Fechtel János dr. bizottsági tag vettek részt. Többen észrevették, hogy mi okból nem lett ez értekezletre a főkapitány is meghiva, holott a lovas rendőrtiszti állás betöltése első sorban épen a főkapitányt, mint közvetlen hivatalfőnököt érdekli, mire az intéző körök részéről oly felvilágosiió nyilatkozat tétetett, hogy ez az értekezlet nem hivatalos természetű, hanem bizalmas jellegű s ezért a főkapitányt meghívni szükségesnek nem találták. Ezt a mély értelmű kijelentést s az egész eljárást, mely városi dolgaink furcsa elintézés módjának egyik jellemző szimptómája, mint alkalmas thémát ajánljuk a „furcsa dolgok városunkban“ czikksorozat Írójának nagybecsű figyelmébe.

Az értekezlet azután hosszas és zajos vita után abban állapodott meg, hogy a lovasrendőrtiszti állást Makay Sándorral óhajtja betölteni. És pedig — risum teneatio amici! azon nyomós indokból, mert a nevezett rendőrtiszt jelenlegi állásában nem bir a megkívánt ató képzettséggel, képességgel és meglelke uay örvendett e fi yelemért. A gróf érette párbajt viv . . . Ez a ludat egészen büszkévé tét e . . .

— Ezen nem lehet már változtatni Legalább kimutathatom ezzel az ön iránti hódolatomat. De nézze csak. ott az ajtó mellett, az a halvány fiatal ember az éu ellenfelem.

Endre állt az ajtó mellett s Ilonka gúnyosan felnevetett, a mint meglátta :

— Az ön ellenfele, gróf ur’ jelen'éktelen ember 1 — mondá hízelgőn.

Ott hagytam e kacér leányt e megjegyzése után köszönés nélkül barátomhoz siettem, részvéttel megfogtam a kezét:

— Bátorság! — mondám biztatólag.

— Köszönöm az megvan, de szenvedek, égek a csalódás fájdalmától 1 — felel ő bánatosan.

— Jer, távozzunk e helyről . . .

— Mindjárt, azonnal . . . feleié és Ilonkához sietett, a ki épen egyedül volt, én nem tudtam barátomat feltartóztatni. Azért én is oda mentem hozzájuk.

— Ilonka 1 — szólt Endre reszkető hangon. — Ön megölte a szivemet I

— Ismét érzeleg ön? — viszonzá Ilonka kedvetlenül s elforditá a fejét.

— Ön megcsalt 1 ön szívtelen kacír leány, a ki azért ad reméoyt a boldogságra, hogy később sírba temethesse azt, a kinek a reményt adta 1

— És aztán ? — kérdé Ilonka hidegen.

— Holnap meghalok, önért!

— Ha ez önnek oly nehéz, ne tegye kérem, tőlem bátran élhet . I .

TARCZA.

HIRDETÉSEK:

Készpénz fizetés mellett a Icgjutányosalib árban vétetnek fe I

Nyilttór sora 16 fillér.

bizhatósággal. Még csak a marhalevelek kiállítását sem lehet rábízni, •— azt elvégzik helyette a dijnokok ; semmi önálló szolgálatot nem végez, hanem segédszolgálatot teljesít egyik alkapitány mellett, hol minden önállóság nélkül, utasításra és szigorú ellenőrzés mellett a legcsekélyebb jelentőségű dolgokkal tölti idejét, ügy hivatali képtelensége, mint kifogás alá eső erkölcsi viselkedése miatt fegyelmileg büntetve volt s mivel ily körülmények között hivataloskodásra alkalmatlan és képtelen: jó lesz lovasrendör- tisztnek. majd odakünn a mezőn valahogyan csak ellötyög, mert a mezőt jobban ismeri, mint a törvényes rendelkezéseket. Aztán meg a lóval is könnyebben elbáuik, mint azokkal az ármánvos paragrafusokkal. Tisztviselő társa meg Gönczy Béla, aki szintén pályázik a lovastendőrtiszti [állásra, tiz évi hivatalos- kodása alatt megfelelőnek bizonyult kár volna hát előléptetni, maradjon csak a jelenlegi állásában, mert itt kötelességének jól megfelel.

Ugy-e bár, csodálatosan egyszerű és következetes ez a megállapodás, melyre a bizalmas. értekezlet végre is eljutott. Lám, lám! ki hitte volna, hogy a logika örök törvényeit igy meg lehessen sántítani.

Ha egy tisztviselő képtelen hivatalának viselésére, azt másutt fegyelmi utón elszok- ták bocsátani, nálunk — úgy látszik — ez a legfőbb érdem az előléptetésre.

Ami pedig azokat a pályázókat illeti, akik ez idő szerint nincsenek a városnál alkalmazva, azokat a bizalmas értekezlet felfogása szerint megválasztani nem lehet. Hiába a képesség, a szorgalom, hasznavehetőség és megbi/.hatóság — ott áll előttük az a kínai

— Ilonka 1 . . .

— Urnni! ön már kezd kiáthatatlan lenni . . .

Endre az Ilonka szavaira elvöiösödött haragjában. Szemei villámokat szórtak és látszott rajta, hogy kétségbe esésében a végletekig fog menni. Megakartam előzni ezt s erővel magammal vontam. Endre azonban még egyszer visszafordult a szívtelen Irány felé s fájdalomtól reszkető hangon rebegé :

— Megbocsátok . . .

* *

*

Másnap Endre és a gróf megverekedtek egymással.

Endrét a gróf halálosan megsebesité. öntudatlan állapotban vitték haza. Itt ágya mellé ülve, aggódva lestem az orvos minden mozdulatát.

— Nem lehet segíteni rajta 1 — mondá végre az orvos lemondólag.

Szivem elszorult. Legjobb barátom elvesztésének tudata marcangoló fájdalmat okozott a lelkemnek.

— Barátom 1 — szólt bágyadt hangon, kissé magához térve Endre. Én meghalok; érzem, hogy végem vau I Kérlek, keresd fel Ilonkát és mondd, hogy forrón szeretve, nevével ajkaimon halok meg. Ugy-e bár teljesíteni fogod kérésemet?

— Légy nyugodt 1

— Köszönöm 1 így ni, szorisd meg utoljára a kezemet. Olyan jól esik e baráti kéz most. Legalább van, a ki lefogja a szemeimet is. Hisz máskülönb- n egyedül halnék meg 1 Ilonka . . .kedves barátom . . . szeretlek . . . Isten ve-led . . . hörgé