Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-07-06 / 27. szám
2. SZATMÁR julius 6. fal, melyet a bizalmas értekezlet eléjük húzott ezzel a felírással: Vissza idegenek, jótt- mentek ! itt nincs számotokra hely, hiszen nem tudhatjuk, hogy ti is eléggé hasznavehetetlenek lesztek-e ?! Feltételezhető-e, hogy a közgyűlés az ilyen gondolkodásmódot komolyan vegye s annak felüljön? Szomorú dolog lenne az s még csak fel sem tételezhető. Elvárjuk, hogy a törvényhatósági bizottság az irányadó körök bizalmas értekezletének megállapodását sutba veti és szavazatát arra fogja adni, aki azt megérdemli. A lovasrendőrtiszt a város külterületén kall, hogy önállóan eljárni tudjon és sok esetben kizárólagosan saját felelősségére tegye meg a halaszthatatlan intézkedéseket. Ehhez pedig képzettség és itéléképesség szükséges; ha tehát oly embert választunk meg, aki ezen kellékek nélkül szűkölködik, ! akkor magunk működűnk közre a kü!t> rület közbiztonsági és közrendészeti állapotának tönkretételében, ezért pedig magunkat terhel szavazataink alapján a felelősség. Úgy halljuk, hogy a tisziviselői bizalmas értekezlet köztudomásra jutása után egyik-másik pályázó már vissza is vonta kérvényét, mert ilyen versenyfutásban nem akar részt venni. Nagyon helyesen van tisztelt intéző uraim, minek is a városi tiszti - kart felfrissíteni uj erőkkel, alkalmas emberekkel, hiszen akkor hamarabb bekövetkez- hetik a régi jó pátriárkáiig adminisztráczió alkonya! Pedig ugye-e kellemes dolog a régi... megszokott.. . rend .. —yA rendőrtiszti választásra vonatkozólag még egy czikket kaptunk, amely némileg eltérő et'ől, s más oldalról is megvilágítja a helyzetet; épen azért annak közlését is eszközöljük. Lovas rendőrtiszti állás. A juliushavi rendes közgyűlésnek egyik kiváló feladata lesz a halálozás (olytán üressedésbe jött lovasrendőrtiszíi állás betöltése. A lovas rendőrtiszti állás, habár olyan egyszerűnek látszik is. mégis mondhatjuk kellő súly- lyal bir a város személyi és vagyonbiztonsága tekintetében s igy elég fontosnak is tekinthetjük. És mindenesetre megérdemli, hogy amikor annak betöltéséről van szó, kellő figyelemre méltassuk az azon állásra megválasztandó egyénnek uem- csak személyi, hanem erkölcsi tulajdonságai', képességét, megbízhatóságát, életrevalóságát, impoalig halhilóan, lélekzete elakadt és a legnemesebb | szív nem dobogott többé. Zokogva borultam a kedves jó barát élettelen tetemére és könnyeim közt megátkoztam Ilonkát, a kinek szívtelensége okozta ezt h gyászesetet. * * * Néhány ólával később felkerestem a kacér leányt. Ilonka Ízléses pongyolában a kereveten elterülve egy regényt olvasott. A mint meglátott, felugrott, letette kezéből a könyvet és elém lebeget. — Isten hozta 1 — szólt kezét felém nyújtva, mire midketten helyet foglaltunk, — És a szomorú kötelesség ! — válaszolóm — Barátom meghalt! — tevéin hozzá keserű érzéssel. — Szegény . . . sajnálom . . . feleié erre Ilonka a nélkül, hogy az arcának csak egy izma is megrendült volna e hir hallatára. Még egy könnyet se ejtett utána. Pedig egykor mutatta, hogy szereti Endrét, sőt meg is csókolta. Fiatal, kacér leány volt — sziv nélkül , . . Váljon sok ilyen kacér teremtés létezik-e a földön ? Nem 1 Nem I A nők legnagyobb része gyöngéd s hű szívvel bir . . . — Ilonka 1 Endre önért halt meg, az ön nevével, önt szeretve utolsó pillanatában is 1 Én nem okoztam a halálát. Kár volt ezt keresnie . . . — De ön okozta! — viszonzám határozottan. — Uram ön engemet vádol egy esztelen tettért? — kiáltott fel izgatottan Ilonka. náló rátermetlségét; van-e benne bátorság szembe szállani az ügykörében olykor-olykor felmerülő nehéz helyzettel? Mert b zony ilyen nagyon gyakran merülhet fel különösen a vagyoni kérdés e'- lenőrzésáben. Az állás nem annyira a hivatalos asztalhoz köti az illetőt mint inkább a külterületen foglalkoztatja. Ha feladatának képes és akar is megfelelni és meg is felel minden tekin’etben, '— hasznos szolgálatot teszeu a város nagy közönségének ; de ha anuak megfelelni se nem képes, se nem akar, hanem csak úgy immel-átumal pusztán szakmány- ból teljesíti kötelességét; csak a szájával hőskö dik, pompázni, brillírozni szeret pusztán, lettleg pedig csak óldalküllőzik; kényszerűségből műkő dik pusztán a hivatali állással összekötött javadalomért, és a majdan bekövetkezhető édes nyugalom élvezhetéséért : biz azzal épe» semmit sem fog nyerni a város közönsége, — sőt busásan kárát vallhatja ... és vallja is, Ugyauazéi t nagyon okos — és a városra nézve üdvös munkát ingnak teljesíteni a városatyák, ha a válusztá-nál — minden egyéni és személyes érdek nélkül — pusztán a fennebbikre való lelkiismeretes figyelemmel ejtik meg a választást; mig ellenkező esetben csakis a nagyközönség szijtó kárboztatását, vádját vonják magukra; a mit — legalább merjük remélni — kerülni fognak; és hogy úgy magunknak — mint a nagyközönségnek inkább javát, mint kárát akarják eszközölni a választással, — E jobb feltevés reményében — némi megnyugvással váijuk a választás eredményét. Mint tudomásunkra jutott, maga a pályázat eredménye kielégítő, mert van 7 vagy 8 pályázó ezek között négy uj ember, s felteszszük róluit, hogy mindegyik bir kisebb-nagyobb méivben azon tulajdonokkal, melyeket egy lovas lendőnisztben feltalálni óhajtunk; igy ha pusztán csak válogatásról volna szó, mondhatjuk, hogy válogathatnak benuök a városatyák De itt nem pusztán válogatásról van 3zó, hanem arról, hogy olyan egyént válaszszanak meg, a ki már a vámmal hosszú idő óta teljesített szolgálata után tisztán ösmer úgy a közgyűlés, mint a nagyközönség; inéit ezt követeli meg úgy a közgyűlés méltósága, jog, törvény és igazságszereíete; mint a város érdeke. A városnak erkölcsi kötelessége, hogy azt, vagy azokat méltányolja, részesítse előnyben, erkölcsi és anyagi megjuialmazásban, a ki vagy akik arra már hosszú idő óta teljesített lelkiismeretes szolgálattal magukat kellőleg érdemesítették. Tudomásunk szerint a város szolgálatában álló pályázók mind olyanok, kik az állásra érdemesek mi az uj egyének figyelmenkivül hagyását diktálja; de ha mindent figyelemre méltatunk, úgy találjuk, hogy ez állásra mindenek felet! legnagyobb előnye van Gönczi Béla rendőrtisztnek —- részint évtizedes szolgálata milyennel a többi nem dicsekhetik, — részint ezen állásra megkívántaié erkölcsi és személyi tu'ajdonainál fogva, — a mely alapokon megválasztatását biz tosra is vesszük. De ha talán a közgyűlés egy vagy máé oknál fogva nem vehetné figyelembe ezen ajánla— Mindent tudok, tudom azt is, hogy ön nemrég szeretetével ámította a barátomat. — Mi jogon beszél ön igy velem ? — kérdő .: őst büszkén Ilonka s régig nézett rajtam. — A baráti szeretet jogán ... Ön kacér s s ivtelen leány! — mondám durván. — Elég, elég! — kiáltott indulatosan Ilonka és arca kigyuladt. — Egy nőt. leckéztet ön meg? E udvariatlanság ... — Ön egy férfit taszito't a sirba. Hát ez női erény? — kérdem gúnyosan. — Nem tartozom Önnek a tetteimről számolni! — feleié büszkén. _ A mi elmúlt, azt le gjobb elfeledni. Endre is okosabban tett volna, In mindenre a feledés fátyolát borítja, mert van nak körülmények az életben, midőn a nő szerelméről lemond, követve a józan ész szavát és azért nem Ítélheti el senki . . . — Ön úgy veszem észre, hogy a feledésben leli fel a megnyugvást? Igaza vaui De akkor minek adott reményt ama szerencsétlennek, ha érezte s tudta, hogy nem boldogíthatja soha ? — Akkor szabadvoltam és szerettem is őt! Ezt nem tagadom s talán ez minden hibám. Később anyám Béla grófot ajánlta figyelmembe s én tekintve, hogy Endre csak évek múlva vergődhe- tik tanulmányai után önállóságra, előnyösebbnek véltem a gróf hoz fordulni, mint bizonytalanságban ki tudja meddig várni ? Hibáztam, mondom de csak előrelátásból 1 — Bocsássa meg az ég önnek ezt az előrelátást! — mondám fájdalommal. — Ennek igy kellett történnie, uram ! (unkát van egy körülmény, mit figyelmébe kell ajánlanunk: a fokozatos előléptetést. Négy embernek függ a jövője attól, hogy szolgálatban levőt választanak-e meg vagy egy egész uj embert. Ha uj embert választanak meg, négy ember esik el előléptetésétől: tehát négy ember reménykedése döntetik dugába. Ezt pedig megengedni semmi féle körülmények közt sem szabad; annyival kevésbé nem, mert tudjak, a törvényhatóság már régebben kimondotta, hogy hivatalnokai érdekében a fokozatos eiőléptetést foganatosítja. — Ezt diktálja a méltányosság, a jog. a törvény és igazság !' Mikor ezeket igy a mint elmondottuk hangoztatjuk, nem koiteskedünk ; hanem csak a tiszta igazságot. hiidetjük, s annak diadalra juttatását óhajtjuk. Hogy ez mégis lesz, bizton hiszszük, — és e hitben, e tudatban többet nem is mondunk, a ki a fennebbiekből meg nem értené a város é> a paly ivók érdekét, annak töobet hiába is beszélnénk Nem egy, de négy ember érdeke függ a választástól. Kérjük — tessék figyelemre méltatni nemcsak a négy egyén, de a város érdeke szempontjából is. Levél tek. Uray Géza ügyvéd urnák. A Szamos 1901. évi 53-ik számában megjelent levélre válaszolólag értesítem, hogy habár nem voltam is ott a függetlensségi és 48-as pártnak Tekintetességed által végivhajtott.öszegabalifásánál, mégis tekintettel arra, hogy a Csomay Imre és Mátray Lajos urak internátiójút ismertem és ismerem, tekintettel arra, hogy az eiedménytől épen Tekintetességed védekezéséből győződtem meg, de különben is nevezett urak szavahihetőségében teljesen megbízom, mint inegbizhatik bárki is, a kérdéses nyilatkozatot aláírhattam, annál is inkább, mivel az értekezleteken folytonosan a két párt árnyalat egyesítéséről — „függeilenségi és 48-as“ név alatt — volt szó és nem az Ugiot) pártnak a Kossuth pártba beolvasztásáról ; »menynyiben Tekintetességednek a pártok említett egyesítése ellen bármire legkisebb kifogasa lett. volna, kötelessége lett volna aggályait az értekezlet n hozni fel és ha az értekezlet, lagjai Tekintetességed aggályait nem oszlatták volna el, úgy a megbízást tek. id. dr. Farkas Antal urnák — a kitől nyerte — viszaadni* * Kellett volna ezt tennie legalább is a folyó hó június 2-án tartott értekezlet mán, amikor kitűnt, hogy a két pá t „Függetlenségi és 48-as“ párt név alatt, tehát a „Kossuth“ toldalék nélkül egyesül. — Tekintetességed ezt. azonban nem tette, hanem némelyeket beavatva fellve nnött titkába, a közgyűlésen csinált kijelentésével kavarodást, amelylyel a helybeli ellenzéknek végső reményét is tönkre silányitotta, Hogy mi egy nem létező pártot akarunk ala- kitani. nem egészen áll mert mi azt a szakadás előtti függetlenségi pártot akarjuk vissza állítani, amely nem tartozik sem egyikhez, sem másikhoz — És ön hiszi, hogy boldog leend a gróffal ? — keidéin — Nem idegenkedem tőle. Aztán már megkérte a kezemet. A többi már magától jön. — Kívánom, hogy ne csalódjék számításában, habár ezt megérdemelné!—felelém. — Ettől megőriz az ég. A gróf szeret enge- met I — mondá Ilonka elégülten. — Ön is szerette Endrét és még is . . , — Kérem ne beszéljünk többet e szomorú eseményről. — A mint akarja I Hogy el ne feledjem, Endrét holnap teme ik. Részt fog-e venni a végtisztességen ? hisz Endre közeli ösmerőse volt a családjuknak I Ilonka egy percig habozni látszott: — De mit szól majd a gróf ehez ? kérdé elfogultan. — Ah, itt is a gróf; — kiálték fel gúnyosan. — No a gróf ezt önnek nem bocsátana meg soha! A grófok nem igen szoktak részt venni a szegény emberek fájdalmában, kivéve, ha ők maguk is szegények I S ha ön grófnő akar lenni jobban teszi, ha elmarad a temetésről. — Követni fo.om tehát a tanácsát . . . Én pedig megbocsátom most már önnek a hibáját, óhajtom; hogy mihamarább mint grófnét üdvözölhessem . . . — S ön még most is kételkedj < a gróf sze- retetében ? — kérdé Ilonka némi aggálylyal.' — Nem, csak figyelmeztetem, hogy a grófok -- külöuöseu fiatal leányoknak — sokat Ígérnek,
