Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-06-22 / 25. szám
2 junius 22. nem tudja, vagy csak félig meddig. Az ilyen gyermek soha sem lesz ernyedetlen, kitartó a munkában, az erő feszítésben, egyszeregyszer ugyan ismét fellobban keblében a jóra, nemesre való elhatározás, de az gyorsan kialszik, miként a szalmaláng. Az iskolai év reá nézve nagyon csekély eredménynyel jár le, de némi vigaszt nyújt neki, hogy gyengén bár, de mégis tovább úszhat, j Az élet aztán hányat ejt el a legjava közül is, hányszor megtörténik, hogy a sokak szemefénye, reménye, kialszik a mérges szellőnek legkisebb fuvallatára. * A gazda is megműveli földjét^ elveti a magot, kéri Istent, nevonja meg tőle áldását. A mag kikel, a gyakori eső a sovány földben kikelt gyenge növényt fejleszti, a gazda gyönyörködve nézi viruló vetését, öröm gyönyörűség dagasztja keblét, de majd jön a szárazság, a sovány földben a szép virulás- nak indult növényeket ellankasztja, elszáritja s a gazda elcsügged, szivszorongva várja ve- teményének javulását, de a kedvezőtlen időjárást a vetemény megsínyli, csak alig ad jogot valami reményre. A jó gazda jó földjét jól megmunkálja, bele jó magot vet, azon biztos tudattal kéri Isten áldását, hogy ő kötelességét híven teljesítette, megjavította, bele a legjobb magot vetette, igy övé is másokéval együtt szép és bőtermésre fog adni kilátást, — A kötelessége tudatára ébredt gazda kissé sovány elhanyagolt földjét igyekezik megmunkálni a legjobb magot vetni, remegve figyeli, vájjon nem mulasztott el, valamit arra, hogy ttr- mése sikerüljön, Isten áldásáért szorongva esedezi, s Istenhez el is jut a gyötrő kebelből jövő ima, s a jó időjárás pótolja a földtermő képességének hiányát sörömmel tekint a meg zaklatott ember a sokat ígérő növényzetre. A t:\faa axm&nj- fülűjét mcggaraszolja, magot vet bele, hisz a földnek kötelessége azt megteremni, a mit a gazda akar, de a földben kikeluek a magközé vegyült gyomok is, a növényt elnyomják, a táperőt a maguk számára foglalják le, s a hasznos növényzet elsinylődik, elcsen«vészedik, a növényzet aztán néha még annyit sem terem, amennyit bele vetett a gazda. A gazda legszebb reményekre jogosító veteményében is gyakran tesz károkat a különböző elemi c^a pás, a fagy, az árvíz, a jég, a hó, a rozsda az üszög stb. * Ezekkel az örömökkel és szomorúságokkal ismertetet meg bennünket a nyár. A gyermeki kebelben is el van vetve a sélautainkon gyakran végigjárok, jobbra-balra kérdést teszek ... de kérdést sem teszek : minden beszél, mit körülöttem játszi szellő lenget, miestnek szelid alkonya, holdnak ezüst sugára ül. .. Az én vágyaim keblemben hazáért, erényért, emberiségért láugoltak föl, valami nagyot, valami Istennek kedveset óhajték cselekedni, s mohón ölelem magamhoz mindazt, miben szépségnek, valódi nagyságnak, sugalló n s szeretet vezérelte lelkemnek kedves dolgok jelenságeit láttam. . . . Ez vala a szerelem az örök eszményekhez! Az ily léleknek adott szárnyalást a jó nagyatya. kinek e gyönge erejű sorokat szentelem.. . S midőn szentelem: tudom azt, hogy jön még az életnek mai napjainál sokkal gyászosabb napja, — az Istenfélő, az eszményi gondolkozásu lelkét türelemmel s főlehajtva készíti ehhez, — midőn nem leszen egyéb, mint a serdülő kor e csodássá lett emlékeire csöndesen zokogva gondolni. . . . De nem folytatom tovább. Hiszem, már eleget beszéltek e néma sorok.. .. Gyakorta emlékezem én, óh nagyon gyakorta a sírra . . . S érezem, mintha a síron túl is volna élet, — mert „élet“ él szivemben. . . . Tyr. S Z A T M Á R. mag, a szülei tanítás, ennek minősége, a kebelben levő szív fogékonysága, a későbbi üdvös tanítások, a szépre, jóra és minden nemesre való hajlandóság idézik elő a kikelt s fejlődésnek indult gyönge növényzetet, szép fejlődését. óh bárcsak minden szülő ójtaná be gyermeke fogékony szívébe a szépet, a jót, a nemest, s példájával járna gyermekei előtt, hogy azokból a hazának, az egyháznak, a társadalomnak hasznos fiai, hívei tagjai legyenek, — s bárcsak mint a jó gazda remegve figyeli növényzete fejlődését, gyötrődve vizsgálja, mi oka a fejlődés meg akadásának s mint az akadályt a gazda igyekezik elhárítani, hogy mentül jobb, szebb, jövedelmezőbb legyen termés^ a szülők is oly szorgos figyelmet, gondosságot tanúsítanának, a jó, egészséges, tiszta magnak, a jó tanításnak, gyermekük szivébe való beplántálásánál, remegve lesnék a gyomnak megjelenését, és törékednécek annak mielőbbi eltávolítására, hogy az gyökeret ne verhessen a fogékony gyermeki szívben. — Hogy igy aztán lenne békesség és jó akarat a földön. Az ujságirás elfajulása. Abból az alkalomból, hogy a vidéki hírlapírók országos szövetsége legközelebb Debreczen- beu tat tolta közgyűlését, ifjabb Móricz Pál a „Debreczen“ de.ék szerkesztője levelet intézett az újságírókhoz. E levélben sok olyan igazságot mond el, amelyet, bár mindnyájan tudunk, nyomtatásban még nem hangoztatnak. Odáig jutottunk, hogy az ujságirás elfajulását általánosságban egész bátran kimondhatjuk. A 19-ik század utolsó évtizedei annyira megi ontották az ideális, hazafias és nemzeti szellemet, hogy csupa válság állt elő minden téren. Válságát éli nyelvünk, tudományos és szépirodalmunk s általában minden nemzeti törekvésünk, meg- roDtotta az idegen szellem s a mindent mozgató póni, uiolyot vz rgy igaz Istout megtagadva. Valósággal Isleu gyanánt imádunk. A legszélsőbb eszményiségből a legtulzottabb anyagelvüségbe sülyedt. Botlások, pauaiiák, sikkasztások, társadalmi, nemzeti bűnök burjanoz- tak föl ; őrjöngő divat, bukásra vivő fényűzés, czim- és rangkórság, kapaszkodás, vásári zaj, megvesztegetés, protekezió kerekedtek fölül. A mi egyéni-, osztály-, társadalmi-, nemzeti- és fajbün fölburjánzoit valaha, az mind aranykorát élte a 19. század utó hó évtizedeiben. S e bűnök végoka mindig a pénz, mely már az irodalmi függetlenséget s a sajtó egy részét is megvá- sátolta. Mi tűrés, tagadás, sajtónk is válságát éli, ha nem a csillogó fölszint, hanem a tartalom mélységét vizsgáljuk. A hírlapi rá«, bár rég átlépte gyermekkorát még mindig csak mesterség, pedig a hogy Kemény Zsigmond és Kossuth Lajos elkezdték, ma már művészet lehetne, s hogy ezzé nem lett, annak uz újságírók és kiadók a főokai. Az újságírók azért, mert a hivatottak megtüiik maguk közt a felületes, nem eléggé képze t' embereket is, a kiadók pedig azért, mert előttük nem az eszme, nem a közönség érdeke az első, hauem az üzlet. A független, bátor, szókimondó embert nemcsak nem segítik, hanem egyenesen meggátolják ideális gondolkodásában. Innen van, hogy igazán pártatlan, a köznapi éieten felülemelkedő újságunk kevés van. Hírlapirodalmunk 'Ao-e kü lönfele politikai pártok, felekezeti, társadalmi, sőt osztályérdekek szolgálatába szegődött s ezek szerint hirdeti a saját ize szerinti érdek-igazságot. Hibája a szenzáczió hajbászása s a szerteleo politizálás is. Egy-egy rendőri bír, brutális kegyetlenség, pikáns eset, rablás, gyilkosság, sikkasztás, csip-csup képviselői beszámo ó sokszor több helyet foglal el, m at a legfontosabb köz- gazdasági, vagy társadalmi eszme. Nem az a fő előtte, hogy országos dolgokat állandóan, makacs kitartással napirenden tartson, hanem hogy kérész módjára szenzácziós hírek révén könnyedén fölszinen lebegjen. Nagy hibája, bogy a gyorsaság és a nagy terjedelem miatt nem ügyel eléggé a tartalmasságra s a helyes magyarság törvényeire. Összetákolt kiollózott közlemények napirenden vannak, nem egyszer a leghiiváuyabb stílusú czikkek is napvilágot látnak. Pedig az okul felhozni szokott I gyorsaság és nagy terjedelem nem igazi ok, mert ha egy-egy kitűnő czikk 2_:4 hóval később jelenik meg, mint a hasonló tárgyú gyöugébb, a hatáskeltés mégis az első lesz, ugyauezt mondjuk a terjedelemről isi Mirevaló a 40—60 oldalas újság még ünnepi számnak is? Ez csak drá- gitju a lapot s fölösleges időpazarolásra készteti a szegény olvasót, a kiaek annyi tömérdek halmazból kell kihámoznia a magot. Üzenjünk háborút a fölösleges, papirtöltő csikkeknek, a föl- melegitett, megfejelt eszméknek, a bosszú lére eresztett kevés magot nyújtó közleményeknek, köuyveknek, lapoknak 1 Rövidre fogott uj eszmék, uj irányok álljanak elő, hogy önképzésünk, akaratunk szárnyra kapva segítségére siessen a nemzetnek nagy munkája fölépitéséáea. Kevés betűt, sok eszmét, nehogy betüesömör ölje meg olvasó kedvünket! Ezenfelül a hírlapok maradjanak meg újságoknak, ne ö lelj ékfel a tudomány, művészet, irodalom, szóval összes szellemi életünk dolgait, mert ez egészségtelen állapot. A könyvet vissza kell helyeznünk régi jogaiba, a tudomány, művészet itt érvényesüljön. E nagyjából fölemlített bajok azonban mind olyan természetűek, hogy ezeken csakis maga a tisztességes sajtó segíthet úgy, hogy ha öumagát tisztítja meg a salaktól. Nagy országos mozgalmat kellene indítania egy-egy Rákosi Jenőnek, Bek- sics Gusztávnak, Tóth Bélán ik, Hoitsy Pálnak stb. De nézük ifjabb Móricz Pált, mint rnondá ő lapjában, a Debreczenben. íme, a czikk : ,Az ujzágirás fontosságát, a nemzetre való nagy hatását ma már elösmeiik, erejét érzik még a kötőt- tebb emberek is, Vegzetes munkát végez a sajtó melynek csodahatalmával ha leikiösmeretienül visz- szaélnek a munkása', akkor a sajtó balvégzetű fehet nemcsak egy szőkébb körre, de az egész nemzetre. Hazudozó, «lvnélkül, lelkiösmeretle i haszon- hajhászó. eiős Demzeti érzések nélküli ujságirás a maga kepére nevezi az erkölcsben megalakuló nemzeti érzésre színtelen, szivár, kapzsi tömeget is. Sajnos, de ugyvan, hogy a sejtó hivatásával megdöbbeutőeu. elvetemültem élnek vissza sokan a sajtó munkásai közül, a kik eszményeket rombolván, a józan magyar gondolkozásban zűrzavart a nemzeti erkölcsökben és czélok megítélésére pedig tévelyedést, alkuvást, silány haszonleső szellemet terjesztenek. Mi az oka euuek ? Mindenesete népünk hiszékenysége is, a a e y minden nyomtatott maszlagot nemes ízű gyümiiesként fogad és fogyaszt, de az igazi métely mégis az elingoványosodott újság • Írásban rejlik. Régebben eszményi hivatás volt az ujságirás, az úgynevezett bölcsőkorában, ma mesterséggé, kontáriparrá alacsonyodott. Mrf hivatással járó áldozatokat meghozni, ritka kész, — bármily áron nyerekedni, kiváltságosán élvezni, emelkedni, a hivatás haszonhozó előnyeit ielki- ösmeretei furdalas uélkül kialcuázni, ezek a mai főbb és követelt irányelvek a csöndes elvként befogadott ujságokbeli rnindenuemü hamisításokkal, ferdítésekkel, a köznapi, romlott irálylyai, erkölcsi alapnélküli szenzáczió hajházással eggyüt Az alapossáy, az igazság mellékes, node a czim- boráskodásról Bem feledkezzünk meg. Sok “koszorús újságírónkat“ emellek a kedves czimborák a tömeg fölé, a melynek a hiszékenysége valóban bámu'atos, mert karrarai márványként eluézi — az olcsó dicsőség büzbödt tömjénéből vakítva, még a haszoutalan gipsz tákolmányt is. A léhaságot, az idfgeu szellemet kötelessége a hivatását valóban átérző újságíró testületnek a sajtóból kiirtani. — Törekedni kell arra hogy a kuuiolygondolkozásu, tudásu és független szellemű újságírásnak bdcsüietes kenyerét biztosítsunk, a minden czélra kész bértollaktól, kétes elemektől pedig szabadítsuk meg e testületet, a melynek jelen mederbe téréit működése — tisztelet a kivételeknek — balvégzetű az egész nemzetre; a lapot olvasók lelkületére és gondolkozásmódjára. Ámde a nem odavaló kétséges elemektől, az ujságirás proletárjai lói szabadulván, törekednünk kell arra is, bogy a lapkiadók túlkapásaival szembeu vértezve legyeu az önérzetes, becsületes törekvésű, megalkuvást nem ösmerő ujságiró mind a működési terét, mind az aoyagi kielégítését illetőleg, mert csak biztos, becsületes talajon fejlődhetik az igazi komoly — nemzeti újságírás, inig a jelenlegi csatornázatlanul, szabályozás nélkül tűrt, sőt némely oldalról még istápolt iu- goványon is mérges férgek, csuszó-mászó és egyéb iluvadak teremnek. Tisztelt vidéki ujságiró barátaim, midőn tehát most Debreczenbeu összejöttök, tanácskozásaitok során találjatok módot ás szavat arra is, kogy a hivatottak egyesült erejével miként lehetne kitartóan, következetesen újságírásunk mérges iugoványát felszáritaui és az élősdi férgeket e nemzeti fontosságú hivatás teréről kipusztitaui. Sassi Nagy Lajos.
