Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-06-22 / 25. szám
XXVI. évfolyam. 25-ik szám. Szatmár, 1901. jjmilins-------------------ív l \ SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. MIM a r n / Előfiiaetisi ár: Egészévi e 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS Jí IADÓHIVATAL .' Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: kész|ién/, fizetés mellett a legjutányosakli úrban vétetnek IV. Nyilttér sora 16 fillér. A nyár. A szerető anya elbocsájtja kedves magzatát, szivére kötve, szerezz nekem örömet jó viseleteddel, szorgalmaddal, a tanulásban teendő előmenetellel, kéri, majdnem könyörög saját gyermekének, hogy ne szomoritsa meg öreg napjaira, ne okozzon a jövőre már kínos aggodalmakat. A gyermek szülei áldással bejön, hogy szülei óhajának eleget tegyen, egyiknek keblét a letett fogadalom dagasztja, hogy minden erejét, minden tehetségét megfogja feszíteni, csakhogy Szüleinek örömét, gyönyörűséget szerezzen, s megmentse a kinos aggodalomtól öregedő szüleit; a másik abban a biztos tudatban, hogy ő jó gyermek, szülejit szeretve tiszteli, csakhogy azoknak örömet szerezzen, képes mindenre, a mi csak elérhető, kivihető szorgalommal, kitartással, s tehetséggel ; ismét másik hiszi, hogy magát megjavíthatja, s érzi, hogy azok a szülők, a kik neki minden óhajtását, minden szeszélyét talán a szájoktól megvont falat árán teljesítik, hogy majd öreg napjaikban gyá- molukká kell azoknak lennie, a kiért igen sokat, néha mindent áldoztak ; — van azonban olyan is, a kit a szülői esdö szó sem indít meg, hanem úgy gondolja, hogy ő szülőinek gyermeke, a szülők gyermekikért kötelesek mindent megcselekedni, hiszen ő a szülőknek a folytatása, ő akármit cselekszik, azt fogadják a szülők jó szívvel, hálásan. Azonban nem folytatom tovább a gyermekek szivében a szülői szavakra keletkező érzelmeket, Hanem vizsgáljuk mi történik ezekkel ? A legutolsóról már mindenki gondolhatja, hogy az nem törődik az egész tanulási idő alatt semmivel, önmagával eltelve talán az iskolába eljárogat, azonban a tanulmányozással mit sem törődik az egész iskolai évben nem tanul nem figyel, ennek következménye képen mit sem tud a többinek is mételye lesz, szülőinek annyi szomorúságot, but, kinos fájdalmat okoz, ahányszor csak gyermekük után tudakozódnak, mig végre az iskolai év vége, a nyár kezdete megadja a kegyelem döfést a szülőknek, midőn a bizonyítvány meggyőzé arról őket, hogy ők egy évvel közelebb jutottak sírjukhoz évről évre reményeik legszebb álmaik, foszlik szét gyermekükben, kiben hittek, kiben bíztak, hogy meg szánja őket öreg napjaikra és magát megjavítva az óhajtott czél felé törekszik. A könnyelműségét megbánó, szüleit szerető gyermek komolyan munkához fog, bár az nehezére esik, azonban nem akarja szüleit megszomoritani, hogy ez ne történjék kész éjét napot egygyé tenni, megfeszített figyelemmel hallgat a tanár tanítására, magát szerényen viseli, csakhogy jót, szépet mondhasson a tanár az aggódó szülének. Mily ; öröm. mily gyönyörűség az aztán a szülők- ! nek, m;dőr< fiók reménységökön felül jutái- I mázzá meg őket az év végén a szép bizonyítvány nyal. A szülő a hozzá érkezőnek .nem találja helyét, s különösen az anya folyton jó gyermekének nyakán csüng, tudakolja, hogy mivel kedveskedhetik neki, biztatja a pihenésre negondoljon semmivel, nyugodja jól ki magát, — majd szünetnélkül kinálgatja kedvencz ételével, szeretné megmutatni mindenkinek, hogy neki milyen jó gyermeke van, szófogadó, szorgalmas, s a legjobb valameny • nyi közt; szóval a nagy öröm, a nagy gyönyörűség minden buját, baját, feledteti boldoggá teszi, — mert hisz fiától azt nem remélte A másik önmagában bizó kötelessége tudatában mindig kifogástalan viseletében, szorgalmában, — robot szerűen végezi minden dolgát, tanárai magasztalják szorgalmát és tehetségét, s a szülők hálát adnak Istennek, hogy ismét elmúlt egy év, a mely őket ugyan közelebb vitte a sirhoz, de az az év csak arra való volt, hogy annál jobban meggyőződjenek fiuk ernyedetltíii szorgalmáról jómagaviseletéről s tehetségéről, A fogadalmat tevő szívesen jár a tanításra, törekszik figyelni, igyekszik tanulni, de a ftgyetTrezös fcifttraszLja eimejei, s az messze elkalandoz, — a tanulás fárasztó, neki, lelkét és testét egy aránt sanyargató munka, szép törekvése s elhatározása csak addig vannak meg, mig reánézve leküzdbe- tetlen akadályok el nem érkeznek. Oh az iiyen fogékony ugyan minden szépre, jóra, nemesre, mindaddig, mig az faradságába erejébe nem kerül, ekkor azokban visszariad s az akadályt elhárítani vagy egyaltaiábau jTARCZA.lt Emlékezés . . . A „Szatmár“ eredeti tárczája. . . . Gondolataim elé egy sírhatom emelkedik .. . Körötte néma csend . . . Arany szemekkel néz vissza a leáldozó nap . . A sir távol — az örök szépségű jelenet szivemben. . . Szivemben dobbanást, keblemben rezdülést érezek: minél dicsőbbet érezni nem Ehet. . . A perez igaz örömét sohasem élvezzük bölcsen. S ha eltűnt, akkor érezzük a visszaemlékezésben titokzatos varázsát; százszorta szebben vonul el lelki szemeink előtt a kép s százszorta igazabb örömmel vagy sajgóbb fájdalommal merengünk színein. — Az élet megtöri magasra röppenő vágyainkat s szomorú valóságokkal csüggeszti el kimerült lelkünket.,Az ekkép szorongó kebel édesen fogadja tehát a múltból visszatérő jeleneteket, s mert azok bánatos vonásai elsimultak s örömdus részleteik a sóvárgó kebelnek annál szentebb külsővel ragyognak : a merengés fölötte fönséges ! Nem említem a szerelem körét, melyben minden, vonás nagyszerű ; nem említem az árvának gondolatait, ki a mennybe költözött jó anya édes csókjait érzi orcáján ; vagy az anyát, ki egyetlen, most már angyal gyermeke kicsiny sirhantja fölött kesereg : — a sir fölött lebben el az én verdeső lelkem, melyre gondolva,,szivemben dobbanást, keblemben rezdülést érezek : minél dicsőbbet érezni nem lehet1. . . ... — A gondatlan gyermekkor ott ér véget, midőn már a szív valóban érezni tud. Ekkor cső dásabb világ tárul az ifjú elé, mely szebb, mint szóval mondható. Kibeszélhetetlenek a szívnek támadó sejtelmei. Itt két ut előtt áll az ifjú. Jobbra megy vagv balra megy. Nem tudni, melyik ut a vészes. Boldog pedig az, kit szive vágyai vezetnek és e vágyak tiszta talaj növényei ; de boldogtalanná lesz, ha azokhoz mihamar hütelenné leend. Szívhez nőttek azok. Bemetszésük a szív örök sérelme, — ha az ifjú kebel szépen fejledező virágait irigy kéz s kihűlt szív pusztítja el; vagy ha szeretet nem vezérli a szellemileg szebb világban élő zsenge lelket, — ha az nem vezeti be az élet alacsonysáiiai köz-5, — m^gedz- vén — hogy eredetiségét megtarthassa. A jó nagyapának hamvait takarja az „én sirom“ . . . De nem jól mondáin egészen — : legjobb barátom“ sirhaima lelkem visszaemlékezésének, gyönyörletesen bánatos tárgya. . . Komor napon dőlt el halottas ágyán . . . S már ekkor átrezdülő szivem nagyobb fájdalomra készült; — hisz a pillanata múltból visszalengve százszorta fájdalmasabb — égő es sokat veszített léiknek. . . ü volt az, — midőn életem gondatlan és gondtalan gyermekkora lejárt s szivem érezni kezde, — a kinek szeretete a jó útra vivé és vezeté azon — szellemileg szebb világban élő zsenge lelkemet; ő neveié föl meg nem hálált szeretetével keblem fejledező virágait. Felejthetetlen napok, miknek örömére emlékezvén, örömére — de nem felejtvén az elmúlás keserű gyászát sem: itt levetett soraimra könyek hullanak, de szelíd fájdalom nemesi tő könycsepjei.. . — felejthetetlenek, miket az élet legboldogabb szakában éltem át, gondos, szerető, engemet érteni tudó „jóbarát“ .édes nagyatya mellett. . . . ... A kertnek, hol együtt voltunk, minden kizöldült növénye szép dolgokról mesél — s Uj szíjgyártó üzlet! Van szerencsém a nagyérdemű közönséget értesíteni, miszerint a tímár ipartársulat Kazinczy-u. házában (a Barta-íéle helyiségben) UJ SZÍJGYÁRTÓ ÜZLETET nyitottam. Ahol raktáron tartok, vagy kívánatra tetszés szerint készítek kocsizó szerszámokat a legjobb anyagból s a legelegánsabb kivitelben, úgyszintén igás- és léligás szerszámokat erősebb és könnyebb kivitelben, továbbá lovagló és istálló szerszámokat a legolcsóbb árban. A nagyérdemű közönség becses pártfogását kérve, mély tisztelettel Székely Sándor szíjgyártó.
