Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-06-01 / 22. szám
Szalmár, 1901. junius I. 4 ímm TÁF[SADALM[ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Q XXVI. évfolyam. 22. szám. előfizetési dijak: egész évre félévre . . I kor. 40 fii . . 6 fii wr Mb. JSza *r . 5 kor. 60 fl. : Negyedévre . 2 kor. 80 fl. j Egy hóra Egyes czau ara 10 ti. az előürctési pénzek, valamint a hirdető j dijak e .apók kiadóhivatalaban fizetendői maron, Deak-téi d. sz. (a városháza mellett. fíl^DÓHIVATAL: Kálik ás Sasromy könyvnyomdája, Denk-tér 3. hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők. Bénuontetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEK DIJA: l'.gy garmond sor 12 fl.; tóbbsiörinél 10 fl. — Térj* M.ilm.s es többszörös hirdetések kedvezőbb feltétele alatt vétetnek fel előteges fizetés mellett. sxxx. T-T aaaaif: a három hasábos garmond sor dija 20. {I. ?Hala és örömilnnepely. A halmi ev. ref. egyház rendezte a hála és örömünnopélyí, új orgonája felszentelése alkalmából, május 27-én, pünköst másod- napján. Halmi és körnjékének inti lligeutiája ii üködön közre a siker érdekébeu. S díszes közönség is gyűlt egybe. — Az ünnepség d. u. 3 órakor vette kezdetét, az ev. ref. templomban tartott hálaadó isteni tisztelettel. Ez alkalommal lett használatnak átadva és 1 llelő eg ünnepélyesen felszentelve az uj orgona, melynek szép, ünnepics hangja és kitűnő fölszerelése Kerékgyártó István debie- tzeni lakost dicséri, ki közmegelégedésre és jutául osan restaurálta az orgonát. E föiszen telő ünnepséget B bari Lajos salánki ev. ref. lelkész végezte ; az uj orgonán pedig ez alkalommal Veres Lajos szat.uári káiitor-tanitó já'szot:. Bihari nagyon szép beszédet mondott, a melyet ezennel ég sz terjedelmében közreadunk : Vezérige: „Teljesedjetek be Szentlélekkel, szólván ti magatok közölt éneklések és isteni dicséretek á'tal és lelki énekek alta1, énekelvén és dicséretét mondván az Urnák szivetekből.“ (Bál apostol lev<le az eíesus- beltckhez, V. 18. 19.) „Kegyelem nékieu és békesség Istentől, a mi Atkánktól és az Ur Jézus Krisztustól,* halmii nemes gyülekezet! — Ti uéktek ma örömötök vagyon : kettős örömötök. Pünkös- töt is ünnepeltek, új orgonát is avattok. Ti bizonyára szeretnétek most meg állítani a napot GibeonbüU és a holdat az Ajálou völgy ében, ti bizonyára azt mondjátok mostan: „Ez az a nap, meljet az Ur rendelt, örüljünk es örvendezzünk ezen.“ És én is a legszívesebb örömmel jöttem hozzátok kedves testvéreim és szeretnék „valami lelki ajándékot közölni veletek,“ Mert ne gondoljátok, hogy ón „zengő érez és pengő cztmbalom“ akarok lenni szószéketekben, sőt higjjétek rólam, hogy én semmi egyebet nem végeztem el magúmban, mint szeretettel megteljesedve hirdetni közöttetek Istennek igéjét, melyben „örök elet vagyon, mely élő és ható és behat a velők oszlásokig“. Magamtól azouban erre is erőtilen vagyok. „K csiuy minden én erőm, sikeretlen minden en munkám, ha onnau felülről nem jő segedelem.“ _A honnan minden jó adomány és tökéletes ajándék származik,“ ouuan kérem és várom én is a „kettős tüzes nyelvet,* mely megszentelje a szavakat gyarló ajkaimon, titeket pedig aira buzdítson, hogy „adjatok hálákat az Urnák, mert jó, mert mindörökké vagyon az ő irgalmassága.“ De nem csak én vagyok erőtelen, de ti is azok vagytok halmii nemes gyülekezet ! Avagy nem tudjátok-e, hogy „séma ki plántál, sem a ki öntöz, hanem Isten adja az előmenetelt “ — Ti „felépítettetek ugyan újonnan e lnDat, mely sok esztendőidí'd ezelő’t építtetett volt“; erős akarattal, lelkes buzgósággal, önnngta- gadó áldozatkészséggel legyőztetek ugyan minden akadályt, hogy ez a templom ékes és szép legyen ; felszereltétek ugyan ezt minden szükségessel, közelebbről ezen új orgonával ; de nem érzitek-e mégis ez ünnepélyes pillanatban, hogy volt valami láthatatlan, csodalatos erő, a mely litJket ebben megsegített; nem érzitok-e, hogy sziveién legbensőbb kamarájában egy hang azt susogta : „Nem nekünk Uram, nem nékünk, hauetn a te nevednek add a dicsőséget!“? És ez a hang igazat bcszé', a dicsőség csakugyan Isten1', a kinek ti népei vagytok, a ki megsegítette ezt a biven küzdő egyházat és megdicsőitette inasát annak erőtlenségében. Igen, kedves testvéreim, Isten küldte el hozzátok az ő jóra segitő S/entlelkét, melyet Jézus által megígért. .. Ez a Szentlélek Ur Uten, ki egy ily napon ama Jeruzsálemi felsöházban a tanítványokra leszabott ; ez a Szemlélek Ur Isten, ki mennyen és földön csodákat emlékszik ; ez a Szentlélek Ur Isten, ki megtartja, megőrzi, megszaporitja az ő híveinek gjüleke/.etét száz halál és ezer veszély között ; ez a Szemlélek Ur Isten, ki a megláradottuak erőtt nyújt, és a kin k ereje nincsen, annak erejét megsokasitja: ez a Szentlelek Ur Lteu építtette ezt a templomot, Készíttette ezt az uj orgonát. Ő készíttette ti általatok és ti néktek, hogy „teljesedjetek be szentlélekkel, szólván ti magatok között éneklések és dicséretek által, énekelvén és dicséreteket mondván az Urnák szivetekből.“ Ez új orgona tehát nem czél, hanem eszköze annak a dicső czélnak szolgálatában; hogy ti szemléikkel megteljesedve énekelhessetek és az Urnák szivetekből dicséreteket mondhassatok. Oh jöjjetek azért és hogy e czél hoz annál könnyebben eljuthassatok, Pál apostolnak az Effezusbeli keresztyénekhez intézett szép szavai alipján tegyük elmélkedésünk tárgyáva azon két kérdést, hogy 1) egy szentléiekkel íregtejesedett gyülekezet miképen énekel ? 2) mennyiben segiti őt ebben az orgona? tlgyszeiű elmélkedésemet ajándékozzátok meg buzgó figyelemmel. A mi már az első kérdést illeti, arra más feleletet adni nem tuduuk, mint csak azt, hogy egy szentlélek által megteljesedett gyülekezet „szivbeli buzgósággai“ énekel, Alle- luját zengve az örökkévaló Istennek. Nem szükséges azt bizonyítgatnom, hogy dalolni, énekeluj minden ember óhajt, vagy ha maga nem tud, gyönyörködik legalább a mások énekében. Ebből kétségtelenül bizonyos, hogy az éneklés vágya veleszületik az emberrel ős uz ő lényének olyan alkatrészét képezi, mely nélkül őt képzelni nem tudjuk. Egy égi szikra ez a vágy az emberben, egy égi szikra, mely soha ki nem alszik és mindig f dlobog, a mikor a szivet öröm hevíti vagy bánat marc* angolja. Csak igy és nem másképen lehet kimagyarázni azt, hogy az ének az emberiséggel egy idős, hogy a szívnek túláradó érzelmei eleitől fogva mind e mai napig dalban és énekben törtek ki. Énekelt már Mózes: a nagy népvezér, midőn a Jehova az izraelitákat Faraó kezéből csőd hatosul megszabadította; énekelt Deborah, minor fényes győzedelmét aratta a Sistra-hadon; énekelt a nagy erejű Sámson, mikor a filiiszteusokat megverte. És énekelt mindenek felett —örömében is, bánatábau is — a pásztorHúbó: királlyá leit Dávid, ki sípoknak, hegedűknek, trombitáknak kísérete mellett zengette a levitákkal együtt a saját Zsoltárait, ezeket az utolérhetetlen csodaműveket, melyek a legdicsőbb költészetet foglalják magukban, a mi valaha emberi szivet dobogásba hozott. Nem természetes-e, hogy a korát ezredévekkel megelőzött David ragyogó müvei az idők végoigleu megmaradó, örökös rendtartássá tették az emberek között az I-vtenuek énekléssel való diesérését; nem ter- inészetes-e, hogy amaz első kijelentésben részesült ótestamentomi hívektől átjött ez a szokás a második és tökéletes kijelentésben részesült ujtestamenroini hivek közé is; nem termeszetes-e, hogy a Krisztusnak Szentielkel vett első követői egyetértettek Dáviddal és „ékes dolognak tartották az Urat tisztelni és a felséges Istennek éneket mondani, hirdetni inindeu reggel az ó kegyelmessőgét és minden éjjel az ö igazmondását“; nem természetes-e, hogy „új éneket énekeltek ők az Urnák, mert csodado'gokat cselekedett velők és az üldözésnek viharaiban szabadulást, a börtön bilincsei között erőt és vigasztalást adott nekiek az ő jobb keze és az ő szentséges szent karja.“ Nézzétek meg a Megváltó első követőit, kik elvonulva a világ zsibongó zajától, föld alatti kripták sötét üregeiben gyülekeztek össze és minden pillanatban attól tarthattak, hogy elfogatván, éhes oroszlánok elébe vettetnek : nézzétek meg őket, szivbeli buzgósággal Alleluját zengenek az örök Istennek dicsőítésére. Vagy nézzétek meg a reformátorokat, kik börtön, gályarahság, máglyalángok közt is szivbeli buzgósággal azt énekelték : „az Isten a mi reménységünk, midőn reánk tör ellenségünk.“ És mondjátok meg nekem : ki adta ezek- uek az óriási erőt, bátorságot, mely net»
