Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-09 / 6. szám
2-ik oldal, SZATMÁRVÁRMEGYE. 6. szám, nesen olajat akart önteni a tűzre. Azt hogy az ellenzék, amelyet fegyveres erőszak tartott távol a parlamenttől, a pártkörökben teszi komoly kritika tárgyává Lukács torzjavaslatát — azt nem tudja megbocsátani Lukács és »kávéházi parlamentnek« csúfolja az ellenzéknek Apponyi által vezetett magas színvonalú konferenciát. A görögkatholikus magyar püspökség székhelye ügyében dr. Falussy Árpád f. hő 6-án d. u. 5 órakor a vármegyeházán értekezletet hivott össze, amelyen dr. Falussy Árpád beszámolt a püspökség székhelyének elhelyezése tárgyában Budapesten, az illetékes köröknél tett eljárásának eredményéről. Az értekezlet egyben elhatározta, hogy a jövő héten csütörtökön tartandó rendkívüli vármegyei közgyűlésen, melynek egyik tárgya a gör. kath. püspökség székhely kérdése, a nagykárolyi biz. tagok teljes számban részt vesznek és ugyanakkor fogják szervezni a miniszterelnök és a kultuszminiszterhez kiküldendő vármegyei küldöttséget. A községi- és körjegyzők mozgalma, amely erkölcsi és anyagi helyzetük javítására törekszik, egyre jobban mélyül Legutóbbi kongresszusukon határozati javaslatok keretében formálták meg kívánságaikat és a belügyminisztert és a képviselőház elnökét kül- döttségileg keresték fel, hogy kérelmüknek elintézését ilyképpen megsürgessék. A községi és körjegyzők azt kívánják, hogy a köztisztisztviselőkre megállapított fizetési osztályokba soroztassanak, óhajtják a családi pótlék életbeléptetését, nyugdíjügyük külön törvénynyel való rendezését, közjogi állásuknak olyatén rendezését, hogy a községi közigazgatás élére kerüljenek. Megfelelően díjazott munkaerőt is kívánnak, szükségesnek tartják, hogy államköltségen gyakornoki állásokat rendszeresítsenek, hogy az adóösszeirási és behajtási munkálatokat törvényhozási intézkedéssel vegyék le a vállukról s végül fontosabb kérelmük az is, hogy a rájuk vonatkozó fegyelmi eljárást uj törvénynyel szabályozzák és az erről szóló javaslatot, valamint a szolgálati pragmatikát is terjesszék mielőbb a Ház elé. Közigazgatási bizottság ülése. Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága e hó 6-án d. e. 10 órakor tartotta rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A főispán a megjelent tagok üdvözlése után az ülést megnyitotta. Ekkor tűnt ki, hogy a választott bizottsági tagok közül csak dr. Falussy Árpád, Madarassy Dezső, N. Szabó Antal és Tóth Mór voltak jelen és mivel az árvaszéki felebbezési ügyek elintézéséhez négy választott bizottsági tag jelenléte kevés, emiatt azok tárgyalhatok nem voltak. Dr. Péchy István főjegyző előadta a miniszterelnökhöz felterjesztendő jelentést a közigazgatás állapotáról. Dr. Falussy Árpád a jelentéshez hozzá szólván, előadja, hogy a vármegye román ajkú egyházközségeiben éles agitáció folyik a gör. kath. magyar püspökség felállítása eilen. Ma már nem tartanak engedélyhez kötött nyilvános gyűléseket, hanem titkos konventikulumokba hajtogatnak a gör. kath, papok, de a híveket is arra izgatják, hogy minden eszközzel álljanak ellent a gör. kath. magyar püspökség rendeletéinek. A gör. kath. magyar püspöki egyházmegye kormányzásával megbízott Papp Antal munkácsi püspök magyar nyelvű rendeletéit visszautasítják, sőt egyes románajku községben a templomokban is gyalázkodó kifejezéseket használnak a magyar nyel ellen. Minthogy pedig ez az izgatás napról-napra fokozódik, és a vármegye községeinek békéjét veszélyezteti, arra kéri felszólaló az alispánt, hogy hivatalos hatalmának latbavetésével és teljes energiájával törekedjék arra, hogy a fő- szolgabirák utján a községről-községre vándorló izgatok személye a csendőrség által leleplez tessék és a legszigorúbb megtorló intézkedések megtétessenek. N. Szabó Antal helyeslőleg járul hozzá az indítványhoz és ő is kéri a legszigorúbb nyomozás elrendelését. Az alispán dr. Falussy Árpád indítványára válaszolva kijelenti, hogy tudomása van az elmondottakra' és a íoszolgabirákat a szigorú nyomozás megejtésére utasítani fogja. A kir. tanfelügyelő örömmel jelenti, hogy a vármegyei tanítóság élénk részt vesz a patronázsmozgalomban. A nagykárolyi, nagybányai, szinérváraljai és szatmárnémeti állami nyári óvodák mellé nyári menhelyvezetőnői tanfolyamokat fognak szervezni. A pénzügyigazgatóság jelentése szerint január hóban 75.280 korona adó folyt be. Kacsó Károly műszaki tanácsos jelentése után dr. Falussy Árpád szóvá tette a nagykároly—érendrédi már-már elsiilyedni készülő köves ut rosszaságát és kéri az útnak kavicscsal való beboritását, mert ha ez meg nem történik, a nagy költséggel megépített útnak a sártengerben nyoma fog veszni. Kacsó Károly beismeri az ut rossz voltát és ígéri, hogy tőle telhetőleg intézkedni fog annak megjavítása iránt. A gazdasági felügyelő jelenti, hogy a vármegye gazdasági állapota változatlanul nyomasztó. Vetőmagot 45 községben osztottak ki, ilyen irányú kérelmet terjesztett még be 50 község. Képviselőtestületünk közgyűlése. Nagykároly város képviselőtestülete ma egy hete d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében Hetey Ábrahám főjegyző, helyettes polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. Elnök h. polgármester a gyérszámban megjelent tagok üdvözlése után a közgyűlést megnyitotta. A szokásos bejelentések után közgyűlés elhatározta, hogy kérelemmel fordul a belügyminiszterhez, miszerint a túl magas pőtadót tekintetbe véve a tisztviselői fizetések szabályozása a várost 33183 K-val terhelik meg, e célból 17,000 K rendkívüli államsegélyben részesítse a várost. A gróf Károlyi Gyuláné sz. Károlyi Melinda grófnő és a város között a régi pénzügyigazgatósági épület ajándékozása tekintetében létrejött ajándékozási szerződést I képviselőtestület elfogadta és jóváhagyás céljából felterjeszteni rendelte. Ajándékozó grófnőnek a képviselőtestület a nagylelkű ajándékért hálás köszönet kifejezését elhatározta. A Nyírbátor—Nagykárolyi h. é. vasút létesítéséhez 200.000 korona hozzájárulási megkeresésre közgyűlés határozata szerint ez ügyben érdemleges határozatot csak akkor lehet hozni, mikor a vármegyei hozzájárulás tárgyában keletkezett határozat jogerőre emelkedik. A gazdasági és pénzügyi bizottságba Gábor Ármánd és Récsei Ede, a jogügyibe dr. Vetzák Sándor, a községi igazoló választmányba Re.ök Gyula és Nonn Gyula, a községi választókat összeíró s a virilis képviselők 1914. évi névjegyzékét kiigazító küldöttség tagjaivá elnökül dr. Kovács Dezső, tagokul Csipkés András, Lukácsovits János, Fiók Sándor és id. Vida Sándor, az esküdtképes egyének 1914. évi összeírásához az összeíró bizottság tagjaivá Csipkés András, Igen, a boldogtalan Olá István a széles ; orosházi piacon a kiterített ponyva mellett magyarázta a népnek, hogy az urak, főleg a megyei urak, a nép szabadságát újra el akarják adni, mert az urak mind a metter- nichi politikához húznak. Pedig hát — mondotta — most már nincs ur. Ha a nép adót fizet s a gyerekét katonának küldi, akkor a népnek joga van rendelkezni minden irányban, ő az igazi ura minden vagyonnak. És ezeket a lázitó szavakat az erőszak tényei követték. Földre tepertők Zugovics szolgabirót, az urasági ültetvényeket kiirtották és elfoglalták a legelőket. Ekkor lépett közbe erélyesen a hatóság. Kiss Péter főszolgabíró elfogatta a históriást (társa úgy látszik megugrott) s néhány nap múlva átadta az akkor megalakult rögtönitélő bíróságnak. A szabadságharc első esztendejének utolsó hőnapja volt, de az orosházi lázongó nép nem érdeklődött a csatatér hírei iránt, hanem fenyegető morgással leste a követke- zendőket, vagyis a rögtönitélő bíróság eljárását. Több mint ötszáz elszánt ember tett fogadást, hogy Oláh Istvánt, ha statáriális bíróság elitéli, erőszakkal kiszabadítják. És ezt nagyon könnyen megtehették volna, mert Orosházán alig volt liatvan- hetven megyei pandúr néhány csendbiztos vezetése alatt. Ezzel szemben a lázongóknak ötven kitűnő lőfegyver állott rendelkezésre, melyet egy Ágoston György nevű orosházi ember a nemzetőrség részéi'e hozott a táborból s titokban a lázadóknak juttatta. Oláh István^emelt fővel, a gyűlölködő paraszt alkut nem ismerő dacával lépett a bíróság elé. Nem követte a demagógoknak azt a hitvány szokását, hogy szemérmetlenül letagadják, amit nyilvánosan mondottak — vagy ha ezt nem tehetik, elferdíteni, elmagyarázni igyekeznek. A históriás, ismételten nem igy tett. Az elnök kérésére szóról-szóra megismételte azt, amit a piacon mondott ezer és ezer ember füle hallatára. Metternich és megint Metternich. — Dehát honnan tudja azt maga olyan bizonyosan — kérdezte az elnök — hogy Metternich megvette az urakat? — Az urak cselekedeteiből — válaszolta a vádlott. Az elnök segíteni akart rajta. — Nézze csak jő ember — mondotta — magát megtévesztették azok az írások, melyek tele vannak szemenszedett hazugságokkal, amelyeket árult. A históriás ember tiltakozott: — Olyan Írást én nem árulnék, ha szinarannyal fizetnék is, amelyik nem az igazat mondja. A fejemmel állom, hogy az igazi portékát kínáltam és igaz szavakat beszéltem a nép üdvére. Ez a makacsság döntötte el sorsát. December tizenhatodikán késő este kimondták a halálos Ítéletét, mely statáriális természeténél fogva megfelebbezhetetlen volt. A kivégzést másnapra, december tizenhetedikére tűzték ki. A pandúrok felhúzott karabélylyal a kezükben nyeregben töltötték az éjszakát a városháza előtt, melynek egyik börtönszobája a históriás siralomháza lett. A lázongok egész éjjen át tanácskoztak, gyülekeztek. Megállapodtak, hogy akkor szabadítják ki Olá Istvánt, mikor veszteni viszik. Öt szűk sikátorba rohannak egyszerre s menetre és nyílt harcot kezdenek a fegyveres pandúrokkal s ha kell, mind leölik. Mindenről pontosan értesült a halálraítélt. Egy kofa, akinél lakott, vitte be neki a siralomházba a híreket. Ez a kofa, — Dudás Ágnesnek hívták — az egyik ősrégi bakter felesége volt s ennek révén engedel- met nyert, hogy éjszaka is beszólhasson a histőriáshoz, ki érthetően nagyon érdeklődött a mentő akció iránt. És Ágnes nem fura- kodott a szóval, a biztatással. — Ne féljen kigyelmed semmit — mondotta az elitéltnek — tizen vannak a kigyelmed emberei egy ellen. Úgy Jekaszálják a megyei pandúrokat, mint a gyenge sarjut . . . Hírmondónak is alig marad belőlük. És a históriás vakon bízott az általa fanatizált nép hűségében és önfeláldozásában. Úgy mondják, hogy lefeküdt és nyugodtan aludt reggelig. Az éjfélkor nála járt Dudás Ágnesnek ezeket mondotta: — Tiszteltetem a népeimet, holnap
