Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-09 / 6. szám
6. szám SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal az a nagy szeretet, melylyel a vonzalomnak, másszóval tehát a bálok a Siessen addig, inig nem késő egészségéi visszaszerezni™ Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, meghűlés, isehézlélegzés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél kitünően bevált as orvosi előkelőségek TliBERMftJ Mindenütt kapható, Egy üveg ára 2 korona 60 fillér által javasolt I BEK In'S egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Disoa-gyógyszerfár, Budapest, Károly-köruí 5» szám Mercs Imre és Reök Gyula s a városi pénztár- vizsgáló bizottságba Gábor Ármánd, Merk Dezső és dr. Yetzák Sándor választattak be. Ezután Neményi Lipót színigazgató kérelme tárgyaltatott, a hozott határozatból a képviselőtestület szűk markuságára lehet következtetni, mivel csak az 1913. évi színi idény alatt felmerülő szinház-fütési dij engedtetett el, mig az 1912. évi színi idényre szóló fűtési, valamint a mindkét színi idényre szóló világítási dij elengedése iránti kérelem teljesítése meglagadtato tt. Most következett a közgyűlés tárgy- sorozatának legérdekesebb pontja : dr. Adler Adolf és társai azon kérelme, hogy az állandósított rendőrök részére havi 10 K pótlék állapíttassák meg. Az indítvány felolvasása után nagy zajjal tárgyalták a kérelem helyes vagy helytelenségét. Elnöklő h. polgármester szavazat szerinti döntést határozott, aminek eredménye, 28 szavazattal 26 ellenében, a kérelem ez idő szerinti nem teljesítése. Ezen határozat előtt dr. Adler Adolf megokolta kérelmét, mely szerint a tisztviselők fizetése rendezve van, mig a rendőrök 60 K-ból kénytelenek nyomorogni, ugyanily értelemben szólalt fel dr. Sternberg Endre és Somossy Miklós, mig Lukácsovits János és dr. Yetzák Ede a kérelem ezidő szerinti megadását azért ellenzi, mert a vita tárgyául szolgáló kérelmet Simkó Aladár a „Közérdek“ szerkesztője irta és aláirta, ki pedig a rendőrök fizetési pótléka iránt városunk polgármesterét több hírlapi cikkben támadta, most ha ezen kérelem megadatik, erkölcsi támogatást nyújt a polgármester ellen indított hajszához. Ezzel szemben dr. Adler Adolf azt vitatja, hogy a polgármester elégtételt kapott azzal, hogy képviselőtestület neki bizalmat szavazott és a hirlapi támadásokat elitélte. Dr. Adler ezután még a kérelem jogosságát és méltányosságát vitatta, mert a mai drágaság mellett abból a fizetésből meg nem élhetnek, találkozunk. Nem kételkedem hűségükben ! Velük van az igazság! Sokkal nyugtalanabb éjszakája volt Kiss Péternek, a főszolgabírónak. Tudta, hogy az este négyszáz Lehel huszár érkezik Orosháza alá, kik hajnalban folytatják az utat az aradi tábor felé. Kiss Péter lovas futárt küldött Bockó Dániel kormánybiztoshoz azzal a kéréssel, hogy a Leliel-huszárokat engedje Orosházán tartani a kivégzés napjára. A staféta hajnalban érkezett meg az engedéllyel és Kiss Péter tanácskozni ment a tisztekkel. Ennek a tanácskozásnak eredményeképpen a Lehel-huszárok másnap délelőtt kivont karddal és recsegő trombita- szóval fogták körül az elitéltet vivő kocsit. Szegény históriás ! Hiába nézett jobbra- balra nyugtalan szeme, a délceg huszárok sorfalán nem látott át. Es emberei a villogó szablyák láttára moccanni sem mertek. Ott állottak egy darabig a kutyaszorítóban, aztán hazakullogtak erőtlenül. Olá István lelkében a halálos elkeseredés ezekben a rettenetes percekben szavakat kivánt. Hatásos szavakat. Az akasztőfa létrájáról kiáltotta oda a népnek a keserűségtől harsogó hangon: — Vége van Magyarországnak! Már az én embereimet is megvette Metternich! . . . Azt hiszem, senki sem vette komolyabban Metternichet, azt az igen középszerű osztrák államférfiul mint az Orosházán kivégzett boldogtalan históriás. mindezen kézzel fogható bizonyitékok mellett is a közgyűlés többsége a kérelem elutasítása mellett foglalt állást. Elutasittatott ezután a városi egészség- ügyi szolga, kézbesítők, hajdúk, városi tűzoltók és próbaidős rendőrök fizetésjavitás iránti kérelme is. Több kisebb tárgy elintézése után Hetey Ábrahám h. polgármester azon indítványa mutattatott be, mely szerint kéri, hogy ha- talmaztassék fel a polgármester és helyettessé miszerint az esetben, ha az újonnan szervezett gór. űtAh. magyar püspökség székhelye ügyében a kormány a várossal a tárgyalásokat megindítja az idevonatkozólag már meghozott határozattól eltérőleg a püspöki palota, kanonok! lakások és szeminárium céljaira 6000 Cj-öl területet ajánljon fel a város részéről. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezzel a tárgysorozat kilévén meritve, elnöklő h. polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Berger Jenő, Kun István, Merts Imre, Papp István és ifj. Sternberg Sándor képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést befejezetnek nyilvánította és berekesztette. Sálok alkonya. Aki végig táncolta, vagy legalább is végig nézte az idei farsang táncmulatságait, kénytelen volt megállapítani ezeknek a so- kadalmaknak csaknem teljes csődjét. Ezeket a bálokat ürességtől kongó tánctermek s valami sajátságos fásultság jellemezték. A fölületes szemlélő csakhamar kimondta az Ítéletét: nem csoda, hogy az idén nem sikerültek a bálok, hiszen a számbavehető fiatalemberek nagy része az ország határán katona mundérba bujtatva kerüli a pocsolyát, no meg aztán a pénzkrizis! Kinek van kedve olyankor hálózni, vagy a leányait bálba vinni, amikor azt sem tudja, vájjon holnap jelenik-e meg a Hivatalos lapban az ellene csődöt elrendelő birősági végzés ? Melyik családapának van kedve báloztatni a lányait, hiszen még. a tavalyi divatárus számlát sem fizették ki s bizony az uj báliruhának az ára már régen bele van kalkulálva fizetendő lakbérbe. A fenti magyarázatokat el lehetne fogadnunk akkor, ha a bálok alkonya valóban csak az időn köszöntött volna be. Á figyelmes szemlélő azonban már évek óta tapasztalhatja, hogy a báloknak megszűnt a létjogosultsága, a báloknak bealkonyult s azokat a női ruhaszabók legkétsőgbeesettebb igyekezete sem fogja megmenteni a végső sorvadástól, A történelem is ^ellentmond annak, hogy az idei bálok csődjét a mostoha köz- gazdasági viszonyok idézték volna elő. Mindenkor úgy volt, hogy az emberek akkor vigadtak és akkor táncoltak a legtöbbet, amikor a fejük felett legnagyobb volt a veszedelem. Nem szabad tehát a bálok csődjét a rossz közgazdasági viszonyoknak tulajdonítani, hanem igenis egy uj egészséges áramlatnak, amely mindkét nembeli fiatalságot a parfümgőzös, poros tánctermekből kivezérelte a szabadba. A báloknak ugyanis két közismert céljuk volt. Az egyik cél az, hogy ismerkedésre alkalmas teret nyújtsunk az olyan mindkét nembeli fiatalságnak, amelyik talán a napiélet keretén belül egymással meg nem ismerkedhetik. A kölcsönös ismerkedés alapja férj vadászat és feleségválasztásnak voltak csupán a rossz szokástól szentesitett területei. A másik célja az volt a báloknak — ami különben minden fajta táncmulatságnak a célja — hogy az emberi szervezetnek nyújtsunk alkalmat egy kis egészséges testmozgásra. Mind a két cél igen tiszteletreméltó, de a mai modern emberek úgy látszik mindkét célt más formában, más helyeken sokkal hamarább el tudják érni. Alig egy-két évtizede, hogy a sportnak legkülönbözőbb fajtáit felkarolta a társadalomnak nem csak az a rétege, amelyiknek pénze és ideje volt a sportolásra, hanem azok a rétegek is, akiknél a sport számba- vehető anyagi áldozatokkal jár. Még a legszürkébb faluban is van már tenniszpálya s nagyon közzel vagyunk ahhoz az időhöz, amikor az egész nyáron mezítláb járó falusi Marcsák és Julcsák is korcsolyázni fognak. A ródliról kár beszélni is, hiszen falun a szánkázás nemes sportját jóval előbb ismerték, mint az enervált városi ember. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy manapság még a szegény ember is a saját szervezete iránt való kötelességnek tartja azt, hogy keservesen összekuporgatott fillérei árán legalább egy-két heti nyári üdülést szerezzen magának, amely üdülés közben szinte elkerülhetetlen a mindkét nembeli fiatalság ismerkedése, egybekapcsolva egészséges, szabad természetben való futkározással, hevenyészett táncmulatságokkal s bizalmas, de amellett mégis szoros felügyelet alatt álló erdei sétákkal: könnyen eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a bálokra ma már igazán semmi szükség nincsen. Az utóbbi évek folyamán a nagy elite bálok rendezői szinte kétségbeesett erőfeszítéssel és száz és száz hóbortosabb ötlet nyélbeütésével birtak csak publikumot fogni a női szabók legújabb remekeinek. Szegények, bizony nagyon hasonlítanak a struccmada- rakhoz, homokba dugták a fejüket, nem látták, hogy a szines rongyokat milyen észrevétlenül, de milyen biztosan váltotta fel ez a szürke fogalom: kosztüm. Ennek a ruhaviseletnek az a sajátsága, hogy mindenhová beleillik, csak éppen bálterembe nem. A kosztümnek még hozzá meg van a sajátságos varázsa is, mint a szürke férfiruhának, hogy t. i. könnyebb vele élettársat fogni, mint egy rosszul szabott frakkal, vagy pedig egyetlen alkalomra készült tüneményes báliruhával. Végül talán még azt a megjegyzést kockáztatjuk meg, hogy az egészségesen gondolkozó társadalom nem is fogja siratni a bálok alkonyát. HÍREK. [ t Dk- Gózner Elek | Szomorú hir terjedt el hamvaző szerdán reggel városunkban. Meghalt Gózner Elek. E hirt sokan kétkedve fogadták, mert alig pár hete közöttünk volt a mindig vidám, jókedvű ember, de meg akik tudtak betegségéről, azok is remélték, hogy az erős szervezetű ember győzedelmeskedni fog a kór fetett. Annál szomorúbb volt a remélőknek a gyászos hir. Benne az ügyvédi kar szeretett kartársát és őszinte barátot, városunk társadalma pedig közbecsülésben álló tagját vesztette el. Temetésén, mely f. hó 6-án d. u. fél 4 órakor volt, nyilvánult meg körül volt véve.
