Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-02 / 5. szám
Nagykároly, 1913. fe&raár 2 Vasárnap IX. évfolyam 5. szám / / 1_ SZATnURVARMEGYE A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI FÁÉT HIVATALOS LAPJA. : POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: liová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők : Köicsey-ufca 11. sz. Telefon 114. = Kiaűóhkmial: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. Sü! ÉGJ ELEN SK KUNDEN VÄSÄRNÄP. Felelős szerkesztő: 3D™ JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben: || Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . © korona. || EGÉSZ ÉVRE . S korona, FÉLÉVRE ... 3 korona. Ij FÉLÉVRE . . NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Jj NEGYEDÉVRE Egyes szóm ára >ffTfiI{£i;. Dyilttér sara Hinjéfeek frtánydsVjgon közöltetnek. 4 korona. 2 korona. 40 fillér. Ä nemzeti erő jövője. Nagykároly, 1913 február 1. A magyar ember konzervatív természetű. Ezen jellegzetes természetével azonban sohasem állta útját a fejlődés és haladás törvényeinek. Csak óvatos volt azokkal a nyugatról áramló liberális jelszavakkal szemben, amely a történelmi múlt alapjait egyszerre elgázolni, megsemmisíteni és egy uj világrendet megalkotni akart. Magyarország önálló államiságát a történelmi közép osztály tartotta fen. Évszázadokon át ennek az osztálynak a vére hullott a csatatéren és a 48-iki szabadságharc alatt is. De a múltak történelméből látjuk azt is, hogy ez a középosztály ösmerte fel minden koron keresztül a haladás törvényének igazságait is. A 48-iki nagy átalakulás korszakát is a történelmi középosztály teremtette meg, mert volt szive, volt érző lelke ahhoz, hogy a jog nélküli milliókat az alkotmány sáncaiba bevegye, a közteherviselés elfogadása, a jobbágyság felszabadítása által a jognélküli népet magához emelje. A liberális átalakulásnak konzervatív munkája volt ez is, mert a haladás utján tett e nagy átalakulást Ausztria perfid és zsarnoki beavatkozása változtatta forradalommá. És ime a nőpjogok felszabadulásának megvédéséért akkor is a történelmi közép- osztály fogott fegyvert. Bár Világosnál az orosz túlerő előtt porba hullt a szabadság zászlója, bár 11 évig nyögtük az absolutizmus jármát, az aulikus és reakciós elemeknek még sem volt már ereje ahhoz, hogy a középosztály által a nép milliói részére megteremtett alkotmányos jogokat visszafejlessze. Az emberi jogok e hatalmas evolúciója óta immár 65 év telt el. Az a választói törvény, amely 48-ban alkottatott, ma már elavult. A rohamos átalakulás lázas perceiben Kossuth lángelméje kőt nap alátt dolgozta kí az akkori Magyar- ország választójogi törvényét és kerületi beosztását. Erdélyt Pulszky Ferencre bizta, aki az erdélyi követek bemondása alapján állapította meg a választó jogosultság feltételeit, a kerületek számát és beosztását. Ennek a lázas és gyorsmunkának volt a következménye az, hogy mig a magyar alföld egyes kerületei hatezer választójának van egy képviselője, addig Erdélyben 120—150 választóval biró községek is külön küldhetnek képviselőt az országgyűlésre. Mig az alföld egyes részeiben 60- 80 korona egyenes állami adó képezi a jogosultság feltételét, addig Erdélyben 80 fillér adó is adhat választói jogosultságot. A dynasztia szolgálatában álló mindenkori kormányok szívesen tűrték ezt a tarthatatlan állapotot, mert párt- politikai szempontból ez az igazságtalan és viszás helyzet felelt meg legjobban hatalmi céljuknak. De a 65 év rohamos fejlődése, a kultúra intenzív ereje, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fellendülése újabb elemeket hozott a felszínre, újabb osztályokat állított a nemzeti élet küzdő porondjára. Ezek az uj abb társadalmi osztályok épen olyan jogosan követelik jogaikat, mint azok, amelyeket a 48-as korszak történelmi középosztálya az alkotmány sáncaiba beengedett. Ma a középosztály nagyobb erősebb hatalmasabb ős műveltebb, mint 65 év előtt. Mig 48-ban a történelmi középül istenfajadó. Egres Péternek, az istentagadőnak, a hosszú tanyai életben téglapirosra sült arcán semmi jel sem árulta el az istennel való meghasordást. Sőt — mint mondani szokás — igen jóképű ember volt. Nagy, sötétkék szeme jóságosán mosolygott és csak néha csillant meg benne a gúnyos ingerkedés. Külsőleg úgy festett, mint azok a meggazdagodott alföldi parasztok, kik a legfinomabb szövetből viselnek divatos szabású zakót és mellényt, de az öblöstorku csizmát le nem vetik. Modora, tréfája szintén parasztos volt, nemkülönben józansága, világos látása és alkalomadtán semmivel sem törődő kíméletlensége. E sok rusztikusság mellett meg kell állapitanunk, hogy Egres Péter kaszinói értelemben is úriember volt, sőt, ha szabad ezen a téren fokozatokat felállítani, egy fokkal több: kaszinói elnök. Istentagadása sem állott semmiféle vonatkozásban az egykor sokat emlegetett voltairiánizmussal, sem a modernebb veretű természettudományos ateizmussal. Nem is az istennel packázott Egres Péter, hanem az istenes embereket kunirozta ott, ahol érte és úgy, ahogy tudta, ami mindenképpen veszedelmesebb dolog. Az isten ugyanis nagylelkűen megbocsát az ellene vétőknek, amit az istenes ember soha sem tesz meg, hanem jégszekrénybe zárja gyűlöletét és a kulcsot a zsebében hordja. Egres Péter ellenfelei a takarékpénztári urak Ápoltak, élükön Tummer Teofillal, a vezérigazgatóval. Es az istenes urak pontosan számon tartották, könyvet vezettek Egres Péter istentelenségeiről. Ebben a könyvben ritkított betűkkel volt feljegyezve az az is- tentelensége, hogy egy alkalommal isten disz- elnökségét difikultálta. Ez a dolog úgy történt, hogy egy elaggott mágnás leköszönt a méhészeti egyesület diszelnökségéről. A közgyűlésen, mely a lemondást tudomásul volt veendő. Bődön Pongrác esperes elnökölt, ki a lemondáshoz a következő papos megjegyzést fűzte: — Bármily fájó szív vei látjuk is körünkből távozni az erényekben tündöklő méltó- ságos aggastyánt, felemeli lelkünket az a tudat, hogy a mi diszelnökünk tulajdonképpen maga a jó isten, mert hiszen ő, egyedül ő serkenti munkára a piciny méheket, hogy nekünk mézet gyűjtsenek . . . Az elnök beszéde után felkelt Egres Péter és minden pátosz és gesztus nélkül a következőket mondotta: — Súlyos tévedésre kell rámutatnom, tisztelt közgyűlés, a főtisztelendő elnök ur az imént elhangzott bölcs és jámbor beszédében. Bármily büszkén is vallom magamat a méhészeti egyesület tagjának, egy pillanatra sem felejthetem el, hogy az isten eredeti rendeltetése szerint a méh mézet, nemkülönben a viaszkot magának és gyermekeinek gyűjti. Ekkor jön az ember és a legközönségesebb rabló módjára — akárcsak egy nagyhatalom a gyarmatot — kifosztja, elszedvén tőle a mézet viaszkost ól Ezt mi egyszerűen méhészetnek nevezzük Nagyon helyes. De szabad-e feltételeznünk, bogy a jó isten, speciálisan a méhészeti egyesületnél, mely intencióval homlokegyenest ellenkezik, diszelnökséget vállaljon? Miután ezt feltételezni magasabb erkölcsi tekintetek tiltják, ajánlom helyette Czinezár Ignác urat, kinek amúgy is bokros érdemei vannak ... és a többi. A beszéd hangja és tartalma fölött számosán megbotránkoztak, de Czinezár Ignácot egyhangúlag választották meg diszelnöknek. Általában a takarékpénztár urai sápadt dühvei panaszolták egymás közt, hogy az 5Q, » O-g « jj» Haufe! Sámuel ■ vili any erőre berendezett intézetéiben Aíapsttatotí 1902. Telep: Petöfi-ut 59. Nagykároly, Hölcsey-ufca i — a róm. kath. templom mellett. — 1
