Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-02 / 5. szám
SZATMÁRVÁRMEGYE 5. szám. 2-ik oldal. osztály vagyonának, értékeinek, jövedelmének jó részét áldozta fel a népjogok kiterjesztése érdekében, úgy a mai középosztály sem tradíciót, sem anyagi javakat és értékeket, sem magántulajdont nem áldoz fel akkor, midőn a közöttünk élő uj társadalmi rendnek legerősebb munkát végző mezőgazdasági és ipari osztálynak jogot ad arra, hogy a magyar állam kormányzásában választói jogosultságával részt vegyen. Ennek a nagy reform eszmének és ezzel a demokratikus Magyarország megteremtésének párthatalmi érdekből útjába állani lehet, de feltartóztatni nem. A múlt év junius 4-ig sokan voltunk, akik az általános, egyenlő és titkos választói jogot a nemzet szempontjából veszedelmesnek találtak. Három okból. Először, mert az általános, titkos választói jogot a darabont korszak alatt Kristóffy hirdette és vetette fel a dynastia érdekében — a magyar középosztály letörésére, másodszor, mert akkor még nem ösmertük a legutóbbi évtized statisztikai eredményét, — harmadszor és főleg azért, mert junius 4-ike előtt elképzelni sem tudtuk, hogy az osztrák pénzen megvásárolt és összeszedett munkapárti többség egy önző és őrjöngő Cézárt az alkotmány teljes szétrombol ás áb an támogath ásson, hogy egy többség segélyt nyújthasson arra, hogy egy pártvezér magát az elnöki székbe becsempéssze, hogy a nemzet életbevágó nagy kérdéseiről törvény és jogszabály ellenére törvényt alkosson, hogy a szólásszabadság, gondolatszabadság és egyesülési, gyülekezési jogot lábbal tiporni segítsen, hogy kivételes törvények megszavazásával alkotmány felfüggesztésre, rendőri és katonai uralomra adjon jogot a bécsi hatalomnak. Nem képzeltük, hogy egy szolgalelkü többség összes alkotmányos jogainkat önző párturalom fentartása érdekében — a bécsi hatalomnak kiszolgáltatni képes leend, — nem hittük, hogy a mai korrupt választási rendszerből akadjon egy párt, amely a politikai gonoszságnak egész légióját elkövetni képes legyen a nemzet érdeke ellen. A lefolyt nyolc hónap felnyitotta szemünket és arra a tapasztalatra jutottunk, hogy minden erővel és eszközzel menekülni kell abból a posványból, a melybe Tisza és Lukács juttatták a nemzetet. Mérleget készítettünk a választói jog elbírálásánál és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a magyar alkotmányt, a nemzet jövő fenmaradását nem a szocialistáktól és nemzetiségektől kell féltenünk — junius 4-ike óta lefolyt események után — hanem a bécsi hatalomtól és annak, céljait szolgáló gyászmagya- i roktól. A magyar faj intellektuális ereje elég hatalmas arra, hogy medrébe ! terelje vissza a nemzetiségek és szocialisták esetleg felmerülő áradatát, mert az alkotmányos jogokkal körül bástyázott parlament épen az ellentétes elemek szenvedélyeinek levezető csatornája leend — külső rombolás és pusztítás nélkül. Vagy kételkedik-e abban valaki, hogy egy becsületes választási törvény, okos kerületi beosztás és megfelelő házszabály mellett a parlamentbe bekerült nemzetiségi vagy szocialista csoport képes lesz-e a parlament nagy többségét képező nemzeti erővel megküzdeni ? Mig a Tisza-féle választási rendszer nemcsak az eddigi korrupciót tartj a fent, de ez a szörnyszülött törvény tervezet a reakció, még sötétebb fegyvereivel fogja szolgálni az osztrák befolyást ős a Lukács-féle kormány párthatalmi érdekeit. Tisza erőszakosságai nyitották fel a nemzet szemét Az alkotmány tiprások egész sorozata győzte meg az ellenzék összes vezérféríiait arról, hogy nekünk nem a Tiszáék által falra festett belső mumusoktól, hanem Ausztriától, a bécsi hatalom által kitartott Lukács-féle kormánytól és a Tiszát környező Kubinyi Gézák, Rudnay Rélák, Ercsey Péterektől kell féltenünk a nemzet alkotmányát. Ezeknek romboló munkáját csendőrrel és katonaszuronnyal őrizteti a bécsi hatalom, amelyen megtörik a legelszántabb nemzeti ellenállás is. A nép erős vállaira, a nép széles rétegeire kell tehát az alkotmány védő bástyáját felépíteni. Uj rendszernek kell jönni, amelyet a Tiszák korszaka megmételyezni nem tud, amelynek százezreit a kormány által összeemberek közömbösen veszik azokat a híreket, amelyek Egres Péter istentagadó voltáról kerülnek forgalomba. Sőt, mintha népszerűbb volna, mint valaha. — No, majd az utcánkba kerül biztatta az elvtársait Tummer Teofil. Eközben történt, hogy Egres Péter egyetlen leányát, a szépséges Flórát, a megye egyik legjobb partiját, eljegyezte és feleségül vette dr. Taub Mihály, egy szegény zsidó körorvos. Ezt a helyi szenzációt élénken tárgyalták a takarékpéntári urak a vendéglőben, déli sörözéskor. Maga az igazgató felháborodva igy nyilatkozott felőle: — Ha nem is menthető, de érthető, ha egy szegény keresztény leány férjhez megy egy gazdag zsidóhoz, de hogy egy gazdag keresztény leány szegény zsidóhoz menjen, az már igazán perverz, vagy annál is rosz- szabb. Erre a nem éppen liberális nyilaira Osepcsányi Muki, az atlétatermetü részeges városi írnok reagált az asztal sarkán, az ő reszelős basszusán: — Úgy van — kiáltotta nagyot ütve az asztalra — ami sok, az sok! Cenzust kell felállítani, hogy amelyik zsidó nem fizet legalább 500 korona egyenes adót, az ne vehessen el keresztény leányt, hanem éljen vele vadházasságban! Adta makabeusai! Még ráfizessünk keresztény véreinkre. Az igazgató urnák igaza van! Ez nem járja. Hehehe ! És kihívó csúfolódással egyenesen a szeme közé nevetett a jeles férfiúnak. Ez időtájt történt, hogy az istentagadó hírben álló ember, Egres Péter, nagy téglagyárat épített és minthogy a termést nem sikerült eladnia, hirtelen szüksége lett ötvenezer koronára. Kölcsönért folyamodott tehát a helybeli takarékpénztárhoz, mely potom hét percentre osztogatta a pénzt az arra szorultaknak. Az igazgató, Tummer Teofil, nagy csodálkozással olvasta a kölcsönkérő sorokat és azonnal igazgatósági ülést hivott össze. I Az igazgatósági ülésen, melynek más tárgya nem is volt, előadta, hogy a régi ellen, a gúnyolódó, csufolódó, istentagadó, ki őket — már mint az igazgatósági tagokat — sötét- lelkű reakcionáriusoknak szokta nevezni, most kölcsönért, ötvenezer koronáért folyamodik. — Egy krajcárt sem annak az istentelen gazembernek! Kötelet a nyakára! — kiáltotta Kelemen Tódor, a bukott néppárti jelölt, kinek a választás negyvenezer koronájába került. Az igazgató szelíden tagadást intett a fejével és igy folytatta: — Ha magánemberként nyilatkozhatnék, én is rokonszenvem egész melegével azt mondanám, aminek Kelemen Tódor tagtársunk kifejezést adott, de mint takarékpénztári igazgató, mint egy pénzintézet vezetője, fájdalom, nem követhetem a szív hangját. Mi, mint pénzintézet, az alapszabályok rideg betűihez vagyunk szegezve. Csak azt nézhetjük a kölcsönkérőben, hitelképes-e, vagy nem? Ebből a szempontból szomorúan kell jelentenem, hogy a kölcsönkérő tízszer akkora összegre is jó, mint amennyit kér. Ehhez nem fpr kétség, ezt a telekkönyv igazolja. Mindazonáltal tisztelt igazgatóság, én módját találtam, hogy ez az ember, ki annyi borsot tört az orrunk alá, ki lelkiismeretünket, hit-életünket nem átallotta akárhányszor is kikezdeni istentelen gunyjával, hogy mondom, ez az ember ne élvezze azokat az előnyöket, miket pénzintézetünk eddig másoknak nyújtott. Mondom, ennek módját találtam és ezt a módot kívántam az igazgatóság elé jóváhagyás végett terjeszteni. — Halljuk! halljuk! — hangzott mindenünnen. Az igazgató felállott, hátrasimitotta gyér, szürke haját, megpödörte kese bajuszát és valami különös elszántsággal, mely a fanatizmushoz hasonlított, mondotta: Ümm*. A* .£,j.r Siessen addig, mig nem késő egészségét lisszaszerezüT Egy Jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhatik. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél kitűnően bevált az orvosi előkelőségek TIIREDIPbl Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona 50 fillér által javasolt I UDCKIIs egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diana-£yó£yszerfár, Budapest, Károly-körut 5, szám
