Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-27 / 30. szám
A népboldogitó volt böszörményi lelkész, a papi javak szekularizatiójá- nak legerősebb hirdetője, a nagy szocialista vezér és — legutóbb — a hajdumegyei függetlenségi párt alel- nöke — most midőn a népet elütötték minden jogától a 48-as eszméket kiűzték a parlamentből, mikor a kipattant panama pénzek botrányától bűzlik a Tisza kormány és a munkapárt: — eldobja magától múltját, elveit és eddig vallott meggyőződését és vármegyei pártja valamint a nyírbátori kerület ref. papságának méltó felháborodása ellenére siet Tisza István karjaiba, hogy a Bach korszaknak ellentálló Balogh Péter püspök tiszta múltú székéből szolgáljon a bécsi hatalomnak. A kolera és pestis nem csinálhat nagyobb rombolást a magyar nemzet társadalmában, mint az a politikai erkölcstelenség, a melyet Lukács László megteremtett és a melynek folytatására Tisza István vállalkozott. Ennek a politikai erkölcstelenségnek a szemptomáját látjuk Balthazár püspök elv feladásában is. Hajduvármegye függetlenségi pártja megdöbbenéssel és megbotránkozással vette tudomásul Balthazár püspöknek minden jó érzésű magyar embert megszégyenítő újabb szereplését. Megdöbbent és megbotránkozott a hajdumegyei párt a felett, hogy ebben az erkölcstelen politikai korszakban az önző célok érdeke még a puritán református vallás főpásztorát is lebirta rántani arról a piadesztálról, a melyre naiv és hiszékeny emberek bizalma emelte. Mi — szatmármegyeiek — nem „döbbenünk“ és nem „botránkozunk“ meg, mert mi Balthazár Dezső párthűségében sohasem bíztunk. Kurucko- dását, szocialista vezérkedését soha sem vettük komolyan. Ellenkezőleg, abban a meggyőződésben voltunk, hogy népboldogitó szereplését a hatalom kegyének élvezéséért bár mely percben felcserélni képes. Ez az érzés és meggyőződés indította Szatmár-Németi város ref. presbitériumát és függetlenségi pártját, valamint Szatmárvármegye függetlenségi érzelmű papságát arra, hogy mindkét választás alkalmával mellőzte a „függetlenségi elvű“ Balthazár Dezsőt és Dicsőffy József jelöltségét támogatta. Mi — szatmármegyeiek — nem politikai pártvezért, nem szociálistát és földosztó „elvtársat“ — hanem vallásos meggyőződéstől áthatott nemes jellemű papot, a politika szennyes h Mmaitól nem érintett tiszta lelkű SZÄTMARV ARMEG YE magyar hazafit óhajtottunk püspökké választani. A befolyásolt, hiszékeny és megtévesztett többségnek Balthazár kellett. Mi nem kárörvendünk — de nem is pirulunk Balthazár püspöknek az ország sajtója által meghurcolt szégyenteljes szereplése miátt. __________________________(-•) Fo rgácsok. A legnagyobb magyar „Akié a föld, azé az Ország“ jelige alatt megalapította az Országos magyar gazdasági egyesületet, melynek célja egyrészről a magyarság gazdasági helyzetének előmozdítása, másrészről a nemzetiségi vidékeken a magyarosítás volt. A magyarosítás tekintetében a nemzetiségi vidékeken az országos magyar gazdasági egyesület szép eredményt is ért el, nem erőszakkal, hanem magyar kultúrával. Szécsényi alapeszméjéhez egész mostanáig ragasz- godtak is úgy az országos magyar gazdasági egyesület vezetői, mint az egyesületben tömörült gazdák. Most az egyesület hivatását alapjában igyekeznek megtámadni azok, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Magyarországon megjelenő idegen nyelvű szakirodalmat, az egyesület hivatalos lapjának és kiadványainak idegen nyelven való megjelentetésével is elő kell mozdítani. Eddig is voltak olyanok, akik ezt megakarták csinálni, de mikor Dessevffy Aurél, Károlyi Mihály voltak az elnökök, szó sem lehetett arról, hogy nemzetiségi fiókokat létesítsen az egyesület. Most azonban minden valószinüség szerint Tiszának befolyása alatt, aki uralmát minden áron még a nemzetiséggel kötendő pactumok árán is megakarja tartani, az országos magyar gazdasági egyesület, német, tót és oláh nyelvi kiadványokkal és szaklappal akarják a nemzetiségi mozgalmat elősegíteni. Ehhez igazán nem kell commentár. Balthazár, a tiszántúli nagy egyházkerület püspöke egy újabb kiváló tulajdonságát mutatta be akkor, amidőn Nyírbátorba elfogadta a munkapárti képviselő jelöltséget. Ez a kiváló tulajdonsága pedig köpenyegfor- gatásában nyilvánul meg. Mindig arra az oldalra fordítja köpenyegét, ahonnan szél fuj. Balthazár most mint átváltozó művész mutatta be magát, és e tekintetben oly gyorsan változtatja elveit, hogy méltán felveheti a versenyt Fregolival. Hogy mint fiatal lelkészegyesületnek elnöke lehessen, a Szatmár-Németi. 1911. Mezőfi-felé legradikálisabb szociális irányzat hívének vallotta magát és ezen elvekért szállott síkra úgy szóval, mint tollal, mert tudta azt, hogy a létfentartását és rokonszenvét ezzel az irányzattal fogja megnyerni. Meg is nyerte és a Lelkészegyesület elnöke lett. Hogy ref. püspök lehessen, a függetlenségi párttal kezdett kacérkodni, tagja lett az Országos függetlenségi és 48-as pártnak, elnöke a hajdumegyei függetlenségi pártnak és ekkor ezen pártnak lett hü csatlósa, sőt emlékezünk arra is, amidőn a hajdumegyei függetlenségi párt zászló szente- lési ünnepélyén fogadalom tételre hivta fel a jelenlevőket, hogy sohse hagyják el a függetlenségi zászlót. Majd amidőn látta, hogy Tiszával szemben a függetlenségi elv nyílt hangoztatása mellett nem lesz püspök, lassan-las- san háttérbe vonult, de azért hive maradt a függetlenségi eszmének, de amidőn azt látta, hogy elveit fel kell áldozni, azért, hogy püspök lehessen, egy percig sem habozott, sutba hajította elveit és az eredmény bekövetkezett, püspökké lett. Püspökké megválasztatásától kezdve egész mostanáig játszotta aztán az átváltozó művész szerepét, fent munkapárti, lent függetlenségi párti, mig végre megszerezte azt az erkölcsi bátorságot, hogy nyíltan kifejezze, hogy ő a munkapártnak lelkes támogatója, íme itt áll előttünk közéletünk egyik kiválósága Balthazár Dezső Tiszántúli ref. püspök teljesen levetkeztetve és ezzel egy illuzóival kevesebb és egy csalódással több. Nyári szezon. Írja: Czapfalvi. Nehogy unalmas legyen a nyári szezon, (tisztelettel legyen mondva: nem ezen állandó rovatomra gondolok) felhívom a mindkét nembeli Szat- máron üdülő és még ráadásul a gyaloglás sportot is kedvelő közönséget egy kis „nappali“ sétára. Hogy miért éppen „nappalira“, kiköhögöm a felvilágosítást, mer épen a torkomon van: azért, mert esteli kivilágításkor azon a vidéken (plane, ha az ember egy pontot figyelni is akar) könnyen az orrának betörésével térhet nyugovóra. Ez pedig azért lehetséges oly könnyűséggel, mert az ember nem kérheti kölcsön minden estére (sőt egy estére sem!) a bagoly szemeit, ennélfogva nem lát s vagy egy más egyén jogos tulajdonú orrába vágja bele a sajátját, vagy pedig pont a