Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
2-ik oldal. SZ ATMÁR V ÁRMEGYE. 10. szám. sitésének érzésével lehet az országot kivezetni. Tudnia kell a küzdő ellenzéknek, hogy a munkapárt még nem halt meg, csak a kormány fejezte be dicstelen életét, de az a tömeg, amelyet Jeszenszky pénzén az elbukott vezér „összeszedett“: uj gazdára vár, hogy leltárilag átvándoroljon annak a táborába, akire reá süt a bécsi kegy. De az eljenzék küzdelme nem volt sikertelen. Khuen, a nemzeti törekvések letörője elbukott, a véderőtörvény, ujonclétszámemelés követelése csúfos kudarcot vallott és a küzdelem eredményeként látjuk feltűnni az uj korszakot, amely a nemzet jövő fennmaradását biztositó becsületes választói reform megalkotásával megfogja teremteni az alkotmányos jogokkal körülbástyázott uj Magyarországot. A munkapárt határozata. Tisza István gróf ismét az ,,elkeseredés elszántságával“ küzd a munkapárti hatalom megtorlásáért, de valójában a liberális választói reform ellen bontotta ki a ,,lázadás“ zászlóját. Agitációja Lukács személye ellen irányul, akiről politikai körökben azt hiszik, hogy a Justh-párt támogatásával akar ura lenni a helyzetnek. Tiszának választói reform nem kell, ezért kétségbe esett erőfeszítéssel igyekezett a munkapártot a Khuen állásfoglalása mellett leszegezni. A munkapárt a hatalom megtartása reményében bele ment a Tisza által felállított csapdába és tegnap esti pártértekezletén a Tisza beszéde után a következő határozati javaslatot fogadta el: A párt, midőn a legmélyebb sajnálattal veszi a kormány lemondását tudomásul, hálás elismerésének, ragaszkodásának és bizalmának ad kifejezést annak minden tagja (ügy van, úgy van!), első sorban gróf Khuen-Héder- váry iránt. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps. A párt tagjai felállanak.) Egyúttal kijelenti, hogy a nemzet és király jogait egyaránt tiszteletben tartó, érdekeit egyaránt biztositó elveihez rendületlenül ragaszkodik, a válság mielőbbi megoldását s a két éves szolgálatra alapított véderőreform megalkotását óhajtja (élénk helyeslés) és csak olyan kormányt hajlandó támogatni, amelyik az 1888. évi XVIII. törvényeikben ő felségére ruházott fejedelmi jog tartalmára vonatkozólag a miniszterelnök által elfoglalt álláspontot magáévá teszi (hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps) fentartás és hátsó gondolat nélkül, kizárólag az 1867-iki közjogi alapon áll s a választójog reformját a képvisnlőház válaszfeliratában lefektetett elvek alapján kívánja megoldani. Ez a határozati javaslat nem használ már Khuennak semmit. De hiszen Tiszának nem is a Khuen megmentése a célja, mint inkább az, hogy Lukácsot elszakítsa a Justh- párttők Ezt elérheti, de azt már alig akadályozhatja meg, hogy a király kedvence: Lukács László legyen a miniszterelnök, aki a választói reform jegyében fogja átvenni a Tisza által „leszögezett“ munkapártot. Beszámoló. Dr. Jármy Béla, a fehérgyarmati kerület 48-as függ. Kossuth-párti képviselője 1912. március hó 3-án vasárnap délután a Fehérgyarmati Kaszinó nagytermében az egész kerületből egybegyült nagyszámú hallgatóság előtt beszámolót tartott, melyben a lefolyt év eseményeivel foglalkozva, a választói jog tekintetében a titkosság hívének vallotta magát, a magyar nemzeti supremácia föltétien biztosítása és fön- tartása mellett. A választói jogosultság tekintetében a magyarul Írni olvasni tudáshoz feltétlenül ragaszkodik. A provizóriumért és az általános választói jogért nem lelkesedik s parlamenti küzdelmet kizárólag nemzeti célok érdekében hajlandó folytatni. A nagy számmal összegyűlt választók lelkesen ünnepelték a képviselőt s a Kormány Lajos elnöklete alatt álló gyűlés egyhangú lelkesedéssel bizalmat szavazót neki. Ezután hivatalosan is újjá alakíttatott a kerület 48-as függetlenségi Kossuth-pártja s kerületi pártelnökké Jékey Zsigmond választatott meg. Fizessünk elő a SZATMÁIfÍRMEGYRRE. Szaímár város ás a pénziigyigazgaiéság. A Szatmáron megjelenő »Szamos« 50-ik számában »Uj pénzügyi palota Nagykárolyban« cim alatt egy leplezetlen roszindulattal, de titkolt keserűséggel megirott cikk látott napvilágot. A cikket talán csak annyiba kellene venni, mint egy vásott gyermek nyelv- öltögetését, de mi mégis foglalkozunk vele, mert Szatmárnak városunk iránti gyűlöletének, féktelen irigységének okát akarjuk megvilágítani. Mi elismerjük azt készséggel, hogy Szat- már rohamosan fejlődik, de viszont elvárnók, ezzel szemben, hogy városunkat illetőleg a valótlan állításoktól tartózkodjék. »A rohamosan visszafejlődő Nagykároly város«, írja a »Szamos«, saját magát beárnyékoló gúnnyal. Adatokkal azonban természetesen, előhozakodni nem tud. Csak szórja a gört ok és gondolkodás nélkül. Tehetetlen dühében toporzékol Szatmár város hü szócsöve, mert tudja, hogy határtalan kapzsiságuk nem nyer kielégítést. A pénzügyigazgatóságot nem tudják megszerezni. Annak a nagy gyűlöletnek — amelyet Szatmár városunk iránt érez — oka tehát a pénzügyigazgatóság. Szatmár vágyik rá, tüzzel-vassal megakarja szerezni, füt, fát igér érte, mert fejlődni akar. A fejlődési vágy nemes ambició bizonnyal, de csak akkor, ha az előmozdító eszközök is nemesek. Szatmár város törekvését azonban a kellő értékére leszállítja az a tény, hogy városunkat erőszakosan lelkiismeretlenül akarja megfosztani jogos tulajdonától. Városunk kárán akar gyarapodni. És most mivel már kezdi belátni, hogy törekvése hasztalan, vágyai hiú ábrándokká váltak, szócsövén keresztül gyűlölködve gúnyolódik velünk. A »Szamos« idézett cikkében sikerült, de sajnálatos képét kapjuk Szatmár város lelki világának. Féktelen kapzsiság tükröződik benne vissza. — Súlyos lelki betegség, melynek maró kínjait csak fokozza az, hogy a biztosnak hitt zsákmányról le kell mondania. — És mi épen ezért a »Szamos* kifakadá- saiért haragudni sem tudunk, csak szánjuk Szatmári, mert igaz, őszinte részvéttel vagyunk iránta. vagy ha társaságba, színházba megyünk el együtt. Néha megengedi a feleségem, hogy meghitt, kis, belső szalonjában ihassam a feketekávét, akkor szivarra is gyújthatok. A minap, amikor legutóbb részesültem e kitüntetésben, a hamutartóban szivarvéget találtam. Tekintve, hogy a feleségem kis szalonjában kívülem nem szivarozhat senki más, ez az ott felejtett szivarvég kellemetlenül érintett. Világos, könnyű, finom szivarnak maradéka volt, én ellenben nehéz, sötét Uppmannál más szivart nem szívok. Azonkívül a szivar hegye késsel volt levágva, mig én ezt az apró arany szivarcsiptetőt használom, amely itt lóg az őraláncomon, ez háromszögű bevágást ejt a szivaron. Megfigyelésemről természetesen említést nem tettem a feleségemnek, a komornája pedig esküdözött, fogadkozoít, hogy nem vett észre soha semmit. Nagyobb bankóval fogtam be a száját, nehogy elfecsegjen valamit a feleségemnek. De ez a komorna leánykorában már ott szolgált nála. Azon tűnődöm most, hogy mit csináljak? Őriztessem, a házat? A feleségem lakosztályának külön kijárata van. Detektiveket béreljek ? Csak nem teszem magamat nevetségessé! De különben is, el se hihetem, hogy megcsal, hiszen annyira halvérü . . . — Talán a komornyik szivarja volt — vetette közbe a gróf. — Óh dehogy! Jean csak az én szivarjaimat szívja, ebben konzekvens. De különben sincsen keresni valója a feleségem lakosztályában^^___________________________ — Nincs Ó nagyságának rokona, aki talán . . . — Rokonai — nincsenek ... De lám, most jut eszembe. Van egy mostoha bátyja, egy könnyelmű, naplopó ficsur, akit apró szélhámosságokért és egyéb tolvajlásokért letartóztattak és aki nemrég szabadult csak ki a fogházból. A feleségem bőséges pénzösszeget juttat neki, de megtiltotta, hogy bármikor alkalmatlankodjék nálunk ... Azért mégis meglehet, hogy ... és erről természetesen nem akart említést tenni előttem ... Ámde a szivarvég drága, finom fajta volt... Azért mégis csak ő lehetet, aki valamikép, talán a komorna protekciójával közelébe kerülhetett a megközelíthetetlen „jégtündér“- nek. Köszönöm gróf ur, megkönnyebbültem, Nagyon hálás vagyok. Rendelkezzék fölöttem bármikor. Köszönöm — ismételte Koltai és a gróf felé nyújtotta a kezét. A gróf karcsú vékony ujjai csak tartózkodóan simultak a kövér, húsos kézbe és a széles, fekete címeres gyűrű kellemetlenül csikorgott, amikor összeért a vagyont érő csillogó brilliáns gyűrűvel. A társaság oszladozni kezdett, a pincérek hajlongva tették zsebre a busás borravalót. Előállottak a kocsik és a kaszinó kapujában csakhamar magukra maradtak Koltai és Vay gróf, mögöttük levett sapkával állt a portás. — Én gyalogszerrel megyek haza — mondta a gróf — itt lakom a Hungáriában, végig se szívhatom a szivaromat, már is ágyban leszek . . . Tiz perc múlva ön is otthon lesz — tette hozzá félig kérdő hangon. — Tévedés gróf ur! — mondta Koltai nevetve. — Az én fagyos szentem amúgy sem várakozik reám, de van itt közelben egy kis ballerina — édes, csupa tűz nőcske — legközelebb beteszem az Operába prima ballerinának — oda sietek most gróf ur ! Az utcát és házszámot nem árulom el önnek . . . Viszontlátásra gróf ur! Kétfogatu bérkocsira szállt és elhajtatott. A gróf egy pillanatig még állva maradt a kaszinó kapujában, azután barátságosan viszonozta a portás alázatos köszönését és lassú léptekkel elindult. Az utca túlsó oldalára ment át, befordult egy mellékutcába, ahol kétfogatu kocsik állottak sorba. Megállt, az órájára nézett és kedvetlenül rázta a fejét. — Hé kocsis — szólította meg az első fogat kocsisát. — Hova parancsol a nagyságos ur? A gróf fürkészve nézett a kocsis arcába. Teljesen ismeretlen arc volt. Ez még nem vitte soha. — Andrássy-ut — ha megérkeztünk, majd megállítom! Mielőtt kocsiba szállt, egy kis aluminium kulcsot vett ki a zsebéből, közben még egy utolsó szippantást tett finom, könnyű, világos szivarjából, aztán nagy Ívben, mesz- szire hajította el a — szivarvágót.... .'. Modern és tartós .'. piissézés és gouvlérozás. HAJT A JER PÁL Széchenyi-uica 34. szám. a rém. kath. fiúiskola melleit.
