Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-10 / 10. szám
10-ik szám. SZ ATMÁRY ÁRMEGYE. 3-ik oldal. Az oláhokról. II. Most pedig, hogy bemutassam, hogy az oláh kérdés nemzeti veszedelem, egy pár statisztikai adatot sorolok fel. Unalmas számok, amihez nem szükséges kommentár. A szomorú igazság, a jelen tárul szemeink elé. Hogy miőnk-e még Erdély, arra majd az olvasó adja meg a feleletet, ha az unalmas számadatokat átnézte. A múlt évi népszámlálás adatai nincsenek kezemben, de következtetni tudhatunk. S Magyar Oláh 1890-ben 1900-ban Háromszék várm.-ben 85-0% 85-0 „ 13- 0% 14- 2 „ 1890-ben Csik 87-0 „ 13-0 „ 1900-ban yy 864 „ 124 „ 1890-ben 1900-ban Udvarhely yy 94- 0 „ 95- 2 „ 3-0 „ ? „ 1890-ben 1900-ban Marostorda yy 58-0 „ 57-0 „ 35'0 „ 36-8 „ 1890-ben 1900-ban Brassó yy 30-0 „ 32-6 „ 36-0 „ 35-0 „ 1890-ben 1900-ban Fogaras yy 5-0 „ 5-6 „ 89 0 „ 90-0 „ 1890-ben 1900-ban Nagykükíillő yy ío-o „ 11-8 „ 40-0 „ 42-6 „ 1890-ben 1900-ban Kisküküllő yy 27-0 „ 29-0 „ 49- 0 „ 50- 6 „ 1890-ben 1900-ban Beszterce yy 5-0 „ 7-0 „ 67-0 „ 69-0 „ 1890-ben 1900-ban Szeben yy 3-0 „ 5-0 „ 66-0 „ 62-2 „ 1890-ben 1900-ban Alsófehér yy 16-0 „ 17-0 „ 78-0 „ 78-2 „ 1890-ben 1900-ban Kolozs yy 34-0 „ 26-8 „ 59-0 „ 68-6 „ 1890-ben 1900-ban Szolnokdoboka yy 18-0 „ 20-0 „ 77-0 „ 76-0 „ 1890-ben 1900-ban Szilágy yy 35-0 „ 37-0 „ 62-0 „ 60-5 „ 1890-ben 1900-ban Hunyad yy 6-0 „ 10-6 „ 89-0 „ 84-6 „ 1890-ben 1900-ban Már am áros yy 13-0 „ 13-7 „ 46-0 „ 46-0 „ 1890-ben 1900-ban Ugocsa yy 38-0 „ 43-0 „ 44-0 „ 39-3 „ 1890-ben 1900-ban Szatmár yy 61-0 „ 61-6 „ 33- 0 „ 34- 6 „ S ha figyelemmel kisérjük a többi nemzetiségek statisztikai adatait, látni fogjuk, hogy napról-napra pusztulnak s azok száma nem a magyarok számát gyarapítja — a magyarok számgyarapodásának oka a születés — hanem az oláhokét. Az oláh „nemzeti“ politika arra törekszik, hogy földbirtokot vásároljon össze. Ezért alapítják a bankjaikat s ezeket a bankokat a nagy budapesti intézetek s Románia látja el pénzzel. A „Vatra“, „Arina“, „Economul“, „Albina“ az oláliság e négy nagy bankja ráveti magát a magyar földes ur birtokára, összevásárolja a váltóit s kényszeríti az eladásra. Erdélyben manapság 104 magyar, 87 oláh, 27 szász pénzintézet van. S inig a magyar bankok közcélra 61.448 (l'45°/o), az oláh bankok 109.060 koronát (5'23°/o)adtak (a °/o az üzleti jövedelem után számítva). S hogy az oláh bankpolitika megtermi a gyümölcsét, mutatja az, hogy ma az 50 holdon alóli birtokokból 690 ezer van magyar, 400 ezer oláh kézen (holott az oláhság arányszáma csak 16°/o). 1848—1890-ig el oláhosodott 309 magyar, 42 német, 11 szerb község. Es hogy ez mindig növekszik, bizonyítani fogja majd a tavalyi népszámlálás is. Itt az ideje annak, hogy a nemzetiségi kérdést komolyan tárgyalják, elavult közjogi intézkedéseinket megváltoztassák, mert nem rém álom s nem nemzeti sovinizmus, amikor elmondhatjuk, hogy fejünk felett ég a ház s ha nem igyekezünk az eloltásán, mindenünk elpusztul, de beleégünk magunk is. Az 1868 : XLIV., a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényünk idejét múlta. Az akkori idők törvényhatósági élete nagy változásokon ment keresztül, úgy hogy a törvényt, a törvény sző szerinti értelmében ma alkalmazni nem lehet. Egy nemzet politikai szereplésének, fennállásának létalapja a nyelv. Minden nép, minden államot alkotó nemzet féltve őrzi e kincset, csak a magyar néz a nemzetközi tapintatra s tűri el, hogy a testén elhatalmasodott nemzetiségek már-már halállal fenyegetik. Más nemzet törvénynyel védi meg a nyelvét, elnyom minden nemzetiségi törekvést s bennünket, magyarokat megvádol a nemzetiségek elnyomásával. Pedig sehol nincs annyi joguk, annyi szabadságuk a nemzetiségeknek, mint épen nálunk. Ha néha napján— mondja Sumdy — eljut Németországba egy-egy magyar ember huzamosabb időre, egy-két hónapi ottartőzkodás után csodálkozva látja, hogy a mi sokat hangoztatott sovinizmusunk szóba sem jöhet a nőmet nemzeti magatudat hóditó törekvései mellett. A Németországban élő 3,500.000 számláló lengyelségnek, a Romániában élő 200.000 magyar csángónak, az oroszországi 1,500.000 oláhságnak egyetlen egy anyanyelvű iskolája sincs. Nálunk a népiskoláink közül több mint 20°/o idegen nyelvű s több mint 18'96°/o vegyes. A külföld mindezekről nagyon rosszul van értesülve, mert a nemzetiségi izgatok akarattal téves információt adnak. Érdekes jelenség, hogy nem akarják hinni, hogy Magyarországon nemzetiségi iskolák is vannak. Vannak bizony, de még milyenek. Tudnivaló, hogy törvényeink értelmében a „politikai magyar nemzet“ területén minden iskola köteles a magyar kis címert használni és tiltva van a nemzetiségi színek alkalmazása. De a leleményes oláh tanító akinek a fizetősét a magyar állam egészíti ki, kitudja ezt is játszani. Megtörtént egy erdélyi iskolában, hogy a tanító a tanulóknak piros, sárga, kők egyszínű zászlókat adott s úgy csoportosította őket, hogy ebből az oláh szin jöjjön ki. A magyar állameszme ellen pedig nyíltan állást foglalnak s gyűlöletet hintenek el a fogékony gyermeki szivekben, a magyarság ellen. Törvényadta joguk van iskolák felállítására s azt csak a népoktatás nagyobb mértékben való államosításával lehet ellen- sulyázni. A magyar kormány mindenkori kötelessége, hogy épen a nemzetiségi vidéken létesítsen állami népiskolákat. Itt tapintatos politikával célt nem érhetünk. A görög nem egyesült népiskolák közül alig találunk egyet, amelyiknek a tanítási nyelve magyar. Azért hangsúlyozom, hogy nem szükséges a teljes államosítás, mert a magyar vidéken lévő magyar felekezeti iskolák, s az izraeliták több mint 500 népiskolája alig egy-két kivételével magyar. Fenmaradásunk megköveteli, hogy a nép, ami legnagyobb részben csak alsőfoku oktatásban részesül, a magyar nyelvet megtanulja s megismerje annak az országnak történelmét a maga valóságában, ahol ól. Az átlagos műveltséget véve tekintetbe, kívánatos ez, mert az oláh vidéken, ahol az iskolák idegen nyelvűek, csak 20'5°/o tud Írni olvasni a maga anya- nyelvén s nem magyarul. A megalkotandó választási törvényünk szempontjából is igen fontos az oláh vidéket tekintetbe venni. Mert azokból a vármegyékből, ahol magyarság elenyésző számban él — amit a fentebbi statisztika is igazol — hanem a magyar nyelv teljes beszédéhez és írásához van kötve a választói jogosultság, alig egy-két magyar képviselő jut be majdan a parlamentbe. És hogy ez mit jelent, nem szükséges egyáltalában még fejtegetni sem. Az erdélyi magyarság teljes elbirtokta- lanodása a kivándorlást vonja maga után. Az erdélyi magyar vagy eloláhosodik, vagy kivándorol. Elhagyja a hazáját, mert nem tud élni, mert ég még benne a magyarság dicső multjának az emléke s nem akarja a már úgyis annyi ellenséget számláló szegény hazájának elleneit gyarapítani. A kormányok részéről többször kisőrlet jobban mondva terv indult ki az oláhok hatalmi törekvéseinek ellensúlyozására. Telepítésekkel, földvásárlásokkal akarták a nemzeti egységet előbbre vinni. Telepítés helyett először a magyar hírhedt választásokra elköltött sok-sok milliót a volt magyar birtokok visszaváltására kellene adni, s amikor van föld, amikor Erdély újra Magyarország, azután telepíteni magyarokat. Akkor azután majd visszajöhetnek kivándorolt véreink is. A magyar bankok, a budapesti országos intézetek pedig hazafias kötelességüknek tartsák hogy magyar intézeteknek nyújtsanak milliós kölcsönöket, nem pedig az, Albinák‘-nak. A nagy alföldön lakó magyarok pedig, akik nem látnak túl a bőven termő rőnaság kalászos tengerén, forduljanak a veszélyben forgó testvéreikhez, pusztuló hazájukhoz és segítsék őket minden erejükkel. Egyesüljenek egy jobb, egy szebb jövő reményében s anyagi és szellemi eszközökkel igyekezzenek ellensúlyozni a nemzetiségi sajtót, ami a megalkotandó nagy „Dákőromániának“ már belső szervezetét is elkészítette elméletileg s aminek minden sora az előttünk legszentebb eszmét a hazát támadja. A magyarban van lelkesedés, de a lelkesedése szalmatűz. Amikor azonban a veszély küszöbön volt, meg tudta mutatni hatalmát. Újra veszélyben vagyunk, talán jobban vagyunk támadva mint valaha, azért fegyverre s harcunkat majd siker koronázza, és lesz még egységes, nemzeti gondolattól áthatott, egy nyelvű Magyarország. Rápolti Hagy lózsef. MISEI — Kinevezés. Csaba Adorján főispán, Csősz Gyula oki. tanítót az érkörtvélyesi, Bálint Endre jegyzői írnokot pedig a csaná- losi anyakönyvi kerületbe teljes hatáskörű anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. — Nyugalmazott főszolgabíró. Szatmár vármegye törvényhatósága Kállay Ödön tb. főszolgabírót betegeskedése miatt, saját kérelmére nyugdíjazta. — Elmarad a Gaál-ünnepóly. A mai napra hirdetett Gaál-ünnep technikai akadályok miatt elmarad s csak husvót után a Kölcsey Egyesület disz-közgyülősén fog megtartatni, nagyobb ünnepségek keretében. A színházi díszelőadás azonban nem marad el, mely alkalommal Gaál József „Peleskei nótáriusa“ kerül színre. Az előadás előtt Sróff Gábor a Kölcsey Egyesület irodalmi szakosztályának elnöke tart előadást úgy Gaálről, mint legsikerültebb müvéről, a „Peleskei nótárius “-ról. — A Nagykárolyi Protestáns Társaskör saját helyiségében március 15-én hazafias ünnepélyt rendez. — Uj bankfőnök-helyettes. Az osztrákmagyar bank szatmári fiókjához bankfőnök- helyettesnek Létay Ferenc eddigi pénztárost nevezték ki. — Választás. Makranszky Béla a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank r.-t. tisztviselője segédkönyvelői minőségben a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank r.-t.-nál nyert alkalmazást. — Automobil verseny készül május havában Magyarországon, amikor is 1250 kilométer utat kell a jelentkezőknek befutniok. Kolozsvárról Nagybányára, Nagybányáról Szatmárra, majd Nagykárolyon át Debrecen felé haladnak. A rendkívül érdekes versenyt a Kolozsvári Magyar Atlétikai Klub rendezi. — Népgyüiés. Márkus Gyula és társai f. hó 10-őn délután 4 órakor nyilvános nép- gyülést tartanak. Napirend: 1. Március 15- ének megünneplése és a sajtó. 2. Az általá- nos titkos választójog. 3, Politikai helyzet. Caüérok gőzmosása 11^14®Ipfjl Kézimunkák glassé keztyiik tiikörfénnyel hófehérre MMíÉJpÍ(ÉÍj|tíl Jl Éli Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
