Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

Nagykároly, 1912. március 10. Vasárnap. ¥111. évfolyam 10. szám.

A SZATMARYÄRMEIßYEI 48»AS ÉS FÜ&GETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA.

= POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ««Vb«., Elí,“f V,„éb.„,

5zerfcesztÖ9ég: EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. 1 EGÉSZ ÉVRE . 8 korona,

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Felelős Szerkesztő • FÉLÉVRE ... 3 korona, j FÉLÉVRE ... 4 korona.

KBlcsey-ufca 11. SZ. Telefon 114. NEGYEDÉVRE 1 -50korona. | NEGYEDÉVRE . 2 korona.

„. .... , , „ . , _ 0= JUSITS MIKLÓS» Egyes szám ára ZO fillér. ---- Pyilttér sora , 40 fillér.

__________ _____ ________________________________________________________________________Hirdetések jutányos áron kozbltetnek._______

11

1 neu bukása.

tóü kuruckodás a munkapártban.

Nagykároly, 1912. március 10.

Egy héttel előbb megirtuk, hogy a Khuen kormány a bukás szélén áll. Reá mutattunk a bukás okaira is.

Nem az általános választói jog kérdése, nem az obstructió buktatta el a mindig mosolygó miniszterelnököt, hanem az újonc megajánlási törvény körülbástyázásának házhatározattal biztosítása és a kormány elnöknek e kérdésben tett kötelező Ígérete.

Pedig ezen házhatározat meghozatalára Khuen az öreg uralkodótól felhatalmazást is kapott ... és mégis buknia kellett, mert e házhatározat nemcsak a munkapártot kötelezte volna, de a póttartalékosok törvénytelen behívásánál megkötötte volna a hadügyminiszter kezét is.

Felrúgták a kormányt amely egvszer nem egészen híven akarta szolgálni az osztrák érdekeket.

E rúgás nemcsak a kormánynak, de Tiszának és a munkapártnak is szólt. — Megérdemelték. — Másként nem is lehet bánni olyan kormánnyal és párttal, amelyet jogtalan és durva kortes eszközökkel a választók megvesztegetésével vásárolt össze magának Khuen, abból a célból, hogy letörje a nemzetben az önálló gazdasági berendezkedésre és független állami életre irányuló törekvéseket. A bécsi katonai csizma jogosan rúgott bele abba a pártba amelyről Khuen a bécsi udvari lakájok előtt maga dicsekedve és hallatlan _ cinismussal úgy nyilatkozott, hogy ő «szerezte össze.»

A bécsi rúgás szégyenét — fájdalom — a nemzet is érzi, mert e rúgás alkotmányos jogunkat is érte és leplezetlenül feltárta azt a sötét helyzetet, hogy a bécsi udvar, az osztrák kormány és katonai körök minket nem önálló alkotmányos államnak, hanem meghódított tartománynak tekintenek.

Khuen és Tisza szolgalelkü politikája ebbe a sötét helyzetbe sodorta a nemzetet.

Khuen magadássái tűri megérdemelt sorsát, de Tisza és gárdája még kétségbeesetten küzd a hatalom megtartásáért. Khuenből nemzeti hőst akarnak csinálni, Tisza és társai pedig egyszerre mű-kurucokká lettek.

Bármily veszedelem rejlik is a bécsi kormánynak a magyar közjogba betolakodó állásfoglalásában — a Tiszáék műkuruckodásának nem fog felülni a nemzet,

Annak a férfiúnak, aki a saját szülöttjét: a kilences bizottság programját is elárulta, aki nyilvánosan az egész ország előtt tett ígérete dacára a közgazdaságunkra fontos »készfizetéseket« is elejtette, aki alkotmányunk egyik biztosítékát a házszabályokat erőszakos kézzel minden percben kész megsemmisíteni, aki legutóbb is a delegátiók ülésén azt hirdette, hogy a súlyos vér — és pénzáldozatot igénylő ujonclétszám felemelést minden nemzeti és katonai engedmény nélkül»

gondolkodás nélkül« meg kell szavazni, — ennek a férfiúnak és társainak kuruc- kodásában a nemzet nem hisz, mert ez a műkuruckodás csak addig tart, mig az elveszett hatalom ismét az ő kezükbe kerül.

Ebben a súlyos helyzetben, amely nemcsak kormányválság, de alkotmányválság is lehet: nagy feladat vár a parlamenti ellenzékre és elsősorban a két függetlenségi pártra.

Éreznie kell a függetlenség pártok minden tagjának, hogy ebből a fenyegető alkotmányválságból csak egyetértő és együttes munkával, a becsületes hazafiui kötelesség elszánt teljeA bűnjel.

Jókedvű társaság vacsorázott együtt a kaszinó piros különszobájában. Arisztokraták és pénzfejedelmek, de sportsmanek valamennyien. Vendégei a dúsgazdag Koltai bankárnak, aki versenylovának „Daisy“-nek első győzelmét ünnepelte.

Dús lakoma után felhordták a fekete kávét és rágyújtottak a nehéz, gyűrűs havannákra. Elkövetkezett az a negyedóra, amikor a hangulatemberek — kedélyük jóleső ellágyulása folytán — intim barátnak tekintik az imént bemutatott szomszédjukat is.

Ilyen hangulat-ember volt Koltai bankár vendéglátó is. Jobboldali szomszédja Vay gróf, huszárkapitány volt. Magas, karcsú, szőke arisztokrata, akinek elegáns alakjához épp oly pompásan illett a redingot, mint a tündöklő egyenruha.

Koltai közelebb hajolt szomszédjához:

— Még mindig nem jött meg a jókedve, gróf ur? ön persze megszokta, hogy mint nyertes kerüljön ki a versenyekből — tette hozzá udvariasan — de az ön „Carmen'‘-je nem győzhette le ,,Daisyt“, nem elég klasz- szis . . .

— Amúgy is elvesztettem volna a versenyt, „Carmen“ az utolsó gátugrás után már csak három lábon ugrott, most teljesen megsántult — mondta kedvetlenül a gróf.

— Múló bosszúság, kikorrigálható kellemetlenség. Lássa gróf ur, nekem is vannak gondjaim . . . nehéz, súlyos gondok — tette hozzá felsóhajtva.

— Talán ingadozások az értékpiacon...

— Szó sincs róla! Ne higyje kérem, hogyha mi életünket csak ez tölti be egészen.

— Miféle más gondjai lehetnek önnek? — kérdezte mosolyogva a gróf.

— Szivbeli gondok. Tudom gróf ur, ön most lemosolyog engem, úgy véli, hogy még csak rövid ideje ismerjük egymást s egyáltalán nem helyénvaló a bizalmaskodásom. De lássa, én könnyíteni szeretnék magamon, ezért fordulok önhöz; az irigyelt nőhőditó- hoz, aki legjobban ismerheti a nőket. Önnél, tudom, megértésre számíthatok.

Vay gróf kissé idegesen hallgatta a bankár szavait.

— Talán Ön is emlékszik gróf ur, három évvel ezelőtt, amikor oltár elé vezettem Stellát, a berliniek dédelgetett művésznőjét, valósággal szenzációt keltett, hogy a szép, fiatal és főleg kifogástalan életű művésznő, akit grófok és bárók rajongtak körül, hozzám

jött feleségül. Utó végre nem vagyok megvetendő parti; dúsgazdag, kitünően konzervált, elég csinos megjelenésű férfi — pardon — de igy nyilatkozott rólam tegnap a kis . . . No, de mindegy. E tulajdonságaimmal szemben, sajnos, épp a feleségem viselkedik a legteljesebb közönynyel.

— Ha jól emlékszem,őnagyságát annak idején „jégtündérnek“ nevezték el az udvarlói ?

— A feleségem még ma is legbuzgóbb hive a platonikns, testvéri szeretetnek . . . Ez különben egyrészt megnyugvással tölt el, ha a felszarvazott férj kollégáimra gondolok, akik a közröhej tárgyai és akiket tultempe- ramentumos feleségeik juttattak e sajnálni való szerepre . . .

Vay gróf türelmetlen mozdulatot tett, de Koltai hadarva folytatta:

— Ön, gróf ur, speciálista a nők ügyeiben, mondok hát — ha már ennyire eljutottam — még egyebet is, egyben kikérem a tanácsát; konzultációért esedezem.

— De uram ... — idegenkedett a gróf, de Koltai ügyet se vetett a közbeszőlásra és tovább beszélt:

— Palotámban külön lakosztálya van a feleségemnek és külön van nekem. Úgyszólván csak az étkezések idején találkozunk,

Ruhát fest Haufcl Sámuel

vegyileg tisztit villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.1

rt_____________________

_______________= = = t - --------------------------------t ---------------------------- ------------------------------—— ----------------------