Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-03 / 9. szám

Nagykároly, 1312. március 3......................................................................

Va

sárnap.

VIII. évfolyam 9. szám.

SZATMUBVARMEGYE

A SZATMÁRVÁMME&YEI 48-AS ÉS FÜGSETLIMSÉGI FÁRT HIVATALOS LAPJA.

= POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. =

5zerkesztöség:

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők :

Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114.

= Kiaöóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. =

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

D£: TfOSIYS MIKLÓS.

Helyben s

EGÉSZ ÉVEE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona.

Egyes szóm óra 20 fillér.

Előfizetési árak:

Vidéken s

EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4- korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona, riyilttér sora , 40 fillér.

Hiróetések jutányos áron közHItetnek.

Ä bukás szélén.

Nagykároly, 1912. március 3-án.

A kormány helyzete válságosra fordult. A Kossuth-párt által követelt alkotmány-biztosíték és a Justh-párt kitartó obstrukciója megállították a véderőjavaslat tárgyalását, sőt lehetetlenné tették a kormány kibontakozási terveit.

A Kossuth-párt minimális követelésének legjelentékenyebb része az ujoncmegajánlási törvény biztosítása volt.

Eddig az ujoncmegajánlási törvényt a bécsi katonai körök állandóan kijátszottak azzal, hogy midőn az országgyűlés az ellenzék ellenállása folytán az évi újonc jutalékot meg nem adhatta, a felségjog egyszerű félremagyarázásával behívták a pót- tartalékosokat és visszatartották a három évet kiszolgált katonákat.

E kijátszás ellen a Kossuth-párt biztosítani akarta a nemzetet azzal, hogy az országgyűlés mindkét háza országgyűlési határozattal mondja ki, hogy ilyen esetben a felségnek sem a póttartalékosokat behivni, sem a három évet kiszolgált katonaságot vissza tartani joga nincs.

Mi a kőpviseiőház és főrendiház házhatározatát alkotmányos biztosítéknak nem tartjuk és annak erejében — a múltakon okulva — kételkedünk. Csak a törvény biztosíthatja a nemzetet a bécsi kijátszás ellen, mert a törvényt — esküjéhez híven — a koronás fő is megtartani köteles.

Khuen miniszterelnök — a kilátásba helyezett béke reményében — kötelező Ígéretet tett ezen fontos al- kotmánybiztositékiiak körülbástyázására azzal, hogy az ujoncmegajánlási jogát a nemzetnek házhatározattal is biztosítja.

Khuen ezzel nem adott uj jogot, nem hozott uj engedményt a nemzetnek, hanem a meglévő jogot és törvényt akarja kijátszások ellen a jövőben biztosítani. És mégis mi történt. Megindult az intrika, a bécsi politikai körökben. Hadügyminiszter, vezérkari főnök, osztrák mi szterelnök futottak nyomban a királyhoz, hogy a Khuen által megígért ezen törvénymagyarázatot, illetve annak házhatározattal való kimondását akadályozza meg.

Futott Becsbe Kristóffy is, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökösnél kihallgatásra jelentkezzék. A bécsi lapok

erős támadást intéznek a Kg^suth-párt követelése ellen és az elíenz'ék ezen minimális követelését a felségjog csorbításának, forradalmi jelenségnek, sőt Ausztriától való elszakadásnak minősitik.

Minden jel arra mutat, hogy ez a felzúdulás az udvari körök tudtával sőt sugalmazására történik.

Az osztrákoknak ez a merészsége kirívóan mutatja azt a szomorú és szégyenteljes helyzetet, hogy mi Ausztria előtt nem önálló nemzet, de meghódított tartomány jellegével bírunk.

De ez az osztrák felfogás fogja megpecsételni a kormány sorsát is, — mert azt eltűrték volna Becsben, hogy Khuen a maga nevében tegyen az ellenzéknek ígéretet, mert ez az ígéret csak őt és nem utódját is — kötelezi. Azt azonban aligha eltűrik, hogy nemzeti engedmény számba menő ezen kormány ígéretet a magyar országgyűlés házhatározatból is megerősítse. Mert a házhatározat nemcsak Kiment de a következő kormányt sőt a következő kormányzó többséget is kötelezi. De ezenkívül a Felségre nézve egy igen érzékeny része is van a házhatározatnak, mert ez a törvénymagyarázat nemJános a fölszabadulása után való első vasárnap délután egy kávémérésben billiár- dozott az idősebbik segéddel. Esetlen kezében kissé komikusán állt a dákó és lökés közben nyitva felejtette a száját, de egészben tetszett neki ez az uj és úri játék, valamint az is büszkeséggel töltötte el, hogy ő fogja fizetni az egész cechet, mert az idősebbik segéd minden játékot megnyert. Általában jól érezte magát uj mivoltában, bár most mintha sürü szitán keresztül látta volna a világot és agyának működését kellemes zsongás tompította el. Megbámulta az idősebbik segédet, hogy olyan elegánsan tartja két ujja között a kávéskanalat és nem mert igazában jóllakni, mert félt, hogy a többi vendégek megfigyelik.

Estefelé íelcihelődtek. Pista, az idősebbik segéd azt mondta, hogy „no most menjünk“, János pedig megkérdezte „hová“?

— A Kramarcsik vendéglőbe — felelte Pista. — Ott lesznek több szaktársak.

Hát elmentek a Kramarcsik vendéglőbe, ahol sürü füst közepette csakugyan találtak néhány komolyan iddogáló legényt. János nem ismerte őket és bizonyos tisztelettel ült le közéjük, a Pista pedig igy mutatta be :

— Ez itt, szaktársak, az uj segéd. Most szabadult föl.

Ettől kezdve meg nem igen törődött senki a fiatal legénynyel, aki komolyan és kicsit unatkozva, de ünnepélyesen ült a helyén és ivott, ha a többiek kocintottak. Néha valamelyik beszélő feléje fordult és azt mondta: „szaktárs ur“, ilyenkor János erősen elpirult, izgett-mozgott és bólogatott a fejével, amelyet egy kissé nehézzé tett már a sör. Az óramutató nehezen cammogott előre, János szeretett volna már kívül lenni, de előbb végig kellett hallgatnia egy csomó szociális elmélkedést a gazdák komiszságai- ról és a drágaságról, amik éppenséggel nem érdekelték uj gyönyörűségekre szomjuhoző lelkét. Túlságosan férfiasnak találta ezeket á dolgokat és ő legény szeretett volna lenni, duhaj mutatások elkövetője. Lassan mégis tiz óra lett, akkor erős zajjal kirúgták maguk alól a legények a széket, fizettek és kimentek az utcára.

— A Kisvigadóba — mondta valamelyik és a többiek helyeslőén bólogattak rája.

— Ezt már szeretem! — gondolta János, mert inaskorában sokat hallott e pazar helyről, ahol éjszakánként nagy mulatások, ricsajok és késelések esnek. Valami sajátos megilletődés fogta el és szótlanul ballagott

a legények után, akik már leányokról és kalandokról beszélgettek. Haragudtak a katonákra, akik miatt már békésen nem is lehet mulatni és cipőfelsőrész készítő voltuk ellenére kissé sok volt bennük a virtus.

— Majd megmutatom én — hősködött az idősebbik segéd, a Pista — hogy. a fur- vézer nem kaparintja el előlem az Örzsét! Majd meglássátok!

János ismeretlenül is bosszút fogadott a furvézer ellen, aki az Ő barátját, ezt a felsőbb lényt annyira megbosszantotta és elhatározta, hogy kimenti Örzsét, akit szintén nem ismert, az erőszakos ember kezei közül. A maga ügyeivel egyelőre nem gondolt, lesz, ami lesz és az se nagy baj, ha nem lesz semmi. Végre is egyik lábával még az inasi sorban áll és talán nem is illik, ha mindjárt szeretőt keres magának. Már ott jártak a Kisvigadő körül és egy csomó vi- háncoló cseléden vágtak keresztül. Évődve és kissé drasztikus tréfákat mondva törtek maguknak utat, közben megcsipdestek és nevén szőllitottak néhány csinosabb leányt, akik hasonló tréfákat felelgettek vissza.

Jánosnak melege lett és szeretett volna ő is részt venni a legényes játékban, de nem sok mersz volt most hozzá, holott inas korában ugyancsak nem félt a leányoktól.

Q

Ruhát fest

fhÍTlaa£7>I «»iíMrol/, Kölcsey-ntca 1.

mí 4* 4*4 ■ S Ci U I B «didi I 1 I ILi = a rom. kath. templom mellett.

■ I1SZIII villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.

JÉ