Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-18 / 7. szám
Nagykároly, 1912. február 13. Pasárnap. VIII. évfolyam 7. szám. A SZATMÁRYÁRMEDYEI 48-AS ÉS FÜCGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. — POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. == MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Helybe»: E“si árak: videón: Szerkesztőség: EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. I EGÉSZ ÉVRE . 8 korona, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Felelős szerkesztő • FÉLÉVRE ... 3 korona. | FÉLÉVRE ... 4 korona. Kölcsey-utca 11. 3Z. Telefon 114. MmrÁG NEGYEDÉVRE 1-50korona. \ NEGYEDÉVRE . 2 korona. O— jOSITS IValKLOS« Egyes szám ara 20 filler. Hyiltter sora , 40 fillér. = Kiadóhloatal: Koszino-utco 10. sz. Telefon 115. sz. = _____________________________________________________________________________Hirdetések jutányos áron közöltéinek,____________________ A z songlőr. Nagykároly, 1912. február 18-án. 1910. évi január hóban — legfelsőbb parancs folytán — megjelent Becsben a Burg elfogadó termében egy fényesre vasalt cilinderes ur azok közül, akiket a bécsi udvar leltárilag készenlétben tart, a magyar nemzeti törekvések ellen. Ez a fényes cilinderü ur Khuen Héderváry Károly gróf volt. A parancs, amit kapott, rövid de velős volt: letörni a függetlenségre vágyó nemzet ellenállását, kiirtani a többségre jutott függetlenségi- és 48-as pártot, egy uj választással megrohanni a nemzetet és milliók árán is összevásárolni egy parlamenti többséget, amely az elzüllött szabadelvű párthoz hasonlóan, továbbra is szolgálja a bécsi udvar és Ausztria érdekét. Khuen gróf gondolkodás nélkül vállalkozott a nemzetgyilkos feladatra. Vakmerőség volt párt nélkül elindulni a kalandos vállalatra. De két talizmánja volt: a királyi megbízás és 30, millió korona választási költség. És ennek az embernek — akit hét évvel előbb maga a szabadelvű párt dobott ki a bársony székből — a kalandos vállalkozás sikerült. Akadt fő- ispáni kar, aki Jeszenszky parancsát végrehajtsa. Akadt 30 millió a lélek- vásárlásra és ott volt a szabadelvű párt letört és boszut lihegő Oorjolánja is : Tisza István. És midőn a nagy többség a bécsi hatalom lábai előtt meggörnyedve hódolt, Khuen gróf szokott mosolyával vágta ki, mint a zsonglőr egy equilib- rista mutatvány után: ezt csinálja meg utánnam valaki! Valóban szép produkciót végzett. Előbb lenyelte a választási harcokban a nemzetnek beígért „készfizetéseket“, azután eltüntette a trónbeszédben foglalt választói reform megalkotását, végre eltitkoltatta a kilences bizottság által kidolgozott és Tisza által is hirdetett katonai engedményeket és javaslatokat. És a „nemzeti“ cirkusz mosolygó zsonglőrjét minden r.Aatvány után kitörő lelkesedéssel tapsolta a Jeszenszky pénzén összetoborzott munkapárti tábor. De jött a produkciója „clou“-ja. A bécsi parancs szerint a véderőreform nagy gombócát is lenyelnie kell. Ez a gombóc azonban a torkán akadt. Azt hitte, minden könnyen megy. 1911. julius végére Ígérte a véderőjavaslat megalkotását. Bízott ügyességében, sőt kierőszakolta, hogy előbb tárgyalhassa, mint az osztrák parlament. A produkció azonban eddig nem sikerült. Halasztásokért szaladgált Bécsbe, közben erőszakkal és uj választásokkal fenyegetett. Mindhiába — a gombóc a torkán akadt. Később kérésre fogta a dolgot. Végig kilincselte az ellenzéki pártok vezéreit. Ügyességének minden eszközét, fogásainak minden rejtélyét elővette, de az ellenzéket megpuhitani nem tudta. A bécsi követelésekkel szemben az ellenzéknek is vannak feltételei. Apponyi és Justh feltételei a nemzet akaratából táplálkoznak. A nemzeti kívánságok megadásáért a zsonglőr Bécsbe utazott. De a komédiát ott is megelégelték. Ennek a komédiásnak Bécsben sem adnak semmit. Követelik tőle a gombóc lenyelését és Khuen újra kezdte a komédiát. Csütörtökön lépett ismét a porondra, hogy válaszoljon az ellenzék követeléseire. A báli ruha. A vicispánék háza volt a legnyíltabb ház a megyében. A nyarat falun, az őszi és téli hónapokat a megye székhelyén töltötték, ahol a vármegyeház első emeletén, húsz ablakban piroslottak a szépséges vicispán kisasszony, Ordaváry Ágnes muskátlis cserepei. Egyetlen leány, szép és gazdag volt és igy nem csoda, hogy az egész megye kényeztetett kedvence lett. Szilaj bátorságát messze földön ismerték, s legény volt a gáton, elsőrangú telivér hátán kellett ülnie annak, aki az őszi vadászaton nyomában tudott vágtatni a lovát mesésen megülő vicispán kisasszonynak. Soha olyan kereslet nem volt a megyében jől-ugrő vadászlovak iránt, mint ebben az időben, mert a megye fiatal urai szégyennek tartották volna, hogy egy 60—70 perces „run“-ben lemaradjanak a szép Ágneska oldala mellől. Vadászat után állandóan huszonnégy személyre terítettek a megyeháza kistermében, melyet az alispán ilyen alkalmakra rövidesen ebédlőjének nevezett ki s az egész vadásztársaság egyszersmindenkorra Orda- váryékhoz volt invitálva vacsorára. Cigány mindig került valahonnan s Patikárus Ferke hegedűjén is az Ágnes nótáira fordult legszivesebben a vonó s a minden szilajsága mellett is ábrándos természetű szép leány szürkén lángoló szemét nem egyszer borította el csillogva a köny, egy-egy szép nótája zokogó hangjára. Aki egy forró kézszoritására, egy meleg pillantására szomjazott, szivéhez férkőzhetett egy szomorú nótával. Legjobb barátja, mulató pajtása lett a Pista kadét, aki Isten tudja honnan, tucatszámra hozta neki a szebbnél szebb nótákat s vele duhajkodott, s vele sirt nem egyszer kivilágos-ki- virradtik. Nem parancsolhatott ilyenkor senki a szép leánynak s hiába jelentette félórás időközökben a vicispán huszárja a fiatal uraknak, hogy a kis ebédlőben várja őket a korhely-leves, ami egyúttal figyelmeztetésül szolgált Ágneskának a visszavonulásra — és hiába jött érte még az apa is, ott toporzékolt már az ősi megyeház óriás tölgykapuja előtt a négy szürke s az alispán-kisasszony magára kapva báránybőrös kis parasztbundáját, a hajnali harangszót is elnémító cigánybanda kíséretében, oldalán a kadéttal, egy-kettőre elrobogott a faképnél hagyott társaság orra elől. Nem mert neki senki ellentmondani, nem mert senki még csak megbotránkozni se duhaj viselkedésén. Udvarlői kcziil talán legkíméletlenebbül bánt a megye egyetlen főrangú famíliájának, a dúsgazdag Radich grófoknak egyetlen sarjával, a fiatal Endre gróffal, akinek friss nemessége s még frisebb grófi koronájának fénye pislogó mécses volt az Ordaváry de genere Ord család büszke nemzetségfája mellett. Pedig talán a fiatal Endre gróf tetszett a leánynak legjobban udvarlői közül s hogy mégis packázva, néha majdnem gorombán bánt vele, egyedül megmagyarázható oka az a különös, szinte a tulságba vitt ellenszenve lehetett, amit az efajta megyei indigének iránt érezett. Endre gróf pedig minden volt inkább, mint parvenü s lehet, hogy az anyai ágon beléje oltott Gyolcsványi-vér tette. Modor, gondolkozás dolgában egyike volt a megye legkiválóbb gavallérjainak s mert igazán szerette a leányt, végtelenül fájt neki meg- okolatlanul bántó viselkedése. Megyebálra készült a fiatalság s Endre gróf ezen a bálon készült boldogsága jövendő sorsát eldönteni. Talán előkészíteni akarta a családot az eseményre, vagy tán be sem tudta várni a fontos pillanatot — ki lát bele egy szerelmes szív türelmetlen vágyakozásába ? — egy nappal a bál előtt beállított Ordaváryékhoz. A leányt az nap különös ingerkedő kedvében találta s mintha Endre gróf nyugtalan visel Ruhái fest üaufcl Sámuel -“TllZZZT t vegyileg tisztit villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.
