Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
Nagykároly, 1912. február 4 Vasárnap. Vili. évfolyam 5. szám A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-ÜS ÉS FÜGGETLENSÉGI FÁRT HIVATALOS LAPJA. n : POLITIKA! ES TÁRSADALMI HETI LAP. : Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kö!csey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaöóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Teiefon 115. sz. = H1E61ELED1K íüinüEn Ufl5flKDflP. Felelős szerkesztő : öli POSITS MIKLÓS. Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. Előfizetési árak: Vidéken s EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE . . .. 4 korbn'a! NEGYEDÉVRE . 2 korona. riyilttér sara , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A béke angyala. Nagykároly, 1912. febuár 3. Úgy látszik, a kormány ismét visszatévedt a helyes útra. Belátta azt, hogy az erőszakoskodásnak csak a legnagyobb ellenállás lehet az eredménye, mely minden egyéb törekvést meghiúsít. A béke anyala lebeg ismét fölöttünk. De tova száll-e vagy közöttünk marad, e kérdésekre a válasz még ma a rejtelmek honában időzik. Az igyekezet a kormány részéről komolynak tetszik és ha valóban az is, úgy a béke létrehozatalában nem kételkedhetünk, mert akkor a függetlenségi párt jogos és a nemzet óhaját tolmácsoló követeléseitől el nem zárkózhat. Ha komoly és erős az elhatározása egy jobb, egy munkás jövő megteremtésére, nem szabad akadályokat gördítenie az elé, hogy a nemzet megszerezze azt, ami őt megilleti. Amit megadni nem kegy, de megtagadni a legnagyobb igazságtalanság, mely csak örök viszálykodásnak lehet szülője. Mi hisszük, hogy Khuen Héder- váry ezúttal azzal az elhatározott szándékkal keresi fel az ellenzéki politikusokat, Kossuth Ferencet, gróf Apponyi Albertet, Justh Gyulát, gróf Zichy Aladárt, gróf Andrássy Gyulát, gróf Battyány Tivadart, gróf Károlyi Józsefet és Holló Aladárt, hogy most szilárd béke alapot teremtsen. Khuen béketárgyalásait a munkapárti lapok az alábbiakkal magyarázzák : A miniszterelnök Apponyinak, And- rássynak, Kakovszkynak és Dősynek az appropriációs vita során elmondott beszédeiből azt a benyomást merítette, hogy az ellenzéken előtérbe nyomul ős dominál a béke vágya. A Justh-párti Holló és Batthyány beszédei még igen harciasaknak tűntek fel neki, de még ezekből is ki-ki csillámlik az a gondolat, hogy a kompromissziumos becsületes béke mégis jobb az ádáz harcnál. A béke hajlamnak ez a pszichológiai tünete birta rá Khuen Héderváryt, hogy legutóbbi kihallgatása ős a munkapárt-körében történt ünnepeltetése után, mint a király és a többség bizalmát egyaránt biró vezér, akcióba lépjen, nem pedig az Apponyi és Holló által kifejezett béketárgyalási pon- tozatok alapján. Ezekre vonatkozólag saját külön felfogása van a miniszterelnöknek. Az, hogy ő először is mint egy erős (?) többség vezére, nem fogadhat el kisebbségtől diktátumot és hogy másodszer ami az ellenzék követelései közül érvőnyesithető, az már kezdettől fogva az ő programmja, az már benne van a trónbeszédben, azt ő már régen megvalósította volna (!). Álláspontja tehát ez : Ha sikerül neki a katonai kilences programm még végre nem hajtott részét a vóderőj avaslatok részletes tárgyalása során őrvényesiteni, például ha sikerül közelebb hozni a megoldáshoz a cimer- és jelvónykérdést, ha sikerül valahogyan Ígérni Bosznia közjogi hovatartozandóságának rendezését, ha sikerül eliminálni az uj katonai bűnvádi eljárásról annak a kimondását, hogy a hadsereg szolgálati nyelve a német, akkor a békét mi sem akadályozza. Szóval Khuen-Héderváry látogatásai nagy lépést jelentenek a béke irányában. Feszült figyelemmel, reménykedéssel kisérik a látogatásokat mindenütt. A béke hangulat általános, de a tavaszi választásokról szóló hirek még sem akarnak teljesen elnémulni. MEGHÍVÓ. F\ vármegyei Függetlenségi és 48-as párt folyó évi február hó 7-én szerdán délelőtt V2IO órakor Szatmáron a régi helyen az iparos kör helyiségében KÖZGYŰLÉST tart, amelyre a párt tagjait tisztelettel meghívom és kérem, hogy a vármegyei közgyűlés ügyeinek megbeszélése végett teljes számban megjelelenni szíveskedjenek. Nagykároly, 1912. február 3. hazafias üdvözlettel Falussy Drpád dr. pártelnök. Ä tükör. Hiacinthus lovag egy reggel elhatározta, hogy bele fog nézni a tükörbe. Nagy szó volt ez bizonyára, mert a derék lovag pontosan tiz esztendeje nem cselekedte meg ezt a műveletet, nem tartván sem szükségesnek, sem élvezetesnek, hogy a saját képében gyönyörködjék. De a Hiacinthus lovag előtte való napon egy csodálatosan szép, ifjú ha- jadont látott, amitől lángbaborult pudvás szive. Egész éjjel csak hánykolódott mennye- zetes ágyán, mig megfogant benne a végzetes elhatározás ős reggel, amikor a jó Safranyik hajlongva köszöntött be az ébredező lovaghoz, Hiacinthus rákiáltott: — Safranyik bácsi, hozz nekem egy tükröt! Az öreg Safranyik, az udvarmester, majd hogy hanyatt nem vágódott az ijedtségtől. — Jézus Máriám — lenkendezett — vájjon micsoda ártás eshetett jó gazdámba? És úgy, ahogy volt, sűrűn vetni kezdte a keresztet, de Hiacinthus lovag most már haragos volt ős rozsdás hangján ugyancsak ijesztgette Safranyikot. — Te Safranyik — mondta — itt legyen 0 mindjárt az a tükör, mert lecsapatom a tar koponyádat! Safranyik megint keresztet vetett és jó messzire eltartotta magától az ördög szerszámját, amelynek fényes lapja csillogva kacérkodott egy beszabadult sugárral. — Ó, ó, mi lesz velünk ? — siránkozott az öreg Safranyik — ki hozta ezt az ördöngösséget az én jó gazdámra . . . Safranyik, szegény, megvakarta a fejét és sebesen kilódult az ágyasházból. Künt a kamarában előkeresett egy nagy fene rozsdás kulcsot, azzal fölballagott egy csomó nyikorgó, szürke lépcsőn, föl a padlásra, ahová annak idején a fölösleges dolgokat száműzték. Volt ottan lovagi játékhoz szükséges kopj a, meg piperés mente, hetyke, legényes csizma, drágaköves, bogiáros lószerszám, azután legalul, egy cifrán faragott láda fenekén megtalálta Safranyik a tükröt is. Finom müvü velencei tükör volt, Hiacinthus lovag valamelyik őse hozta annak idején a taljánok közül, amikor Nagy Lajos seregében megjárta Nápolyi Dühös pillantást vetett a tükörre, de akkor aztán úgy megijedt, hogy többé nem tudta róla elvenni tekintetét. A sima lap mögül egy fölpuffadt, holdvilágos arc rémül- dözött feléje. A koponyája, meg a fejebubja olyan sima volt, mint egy görögdinnye, csak hátul, a tarkón szerénykedett néhány sárgáspiszkos lenféle. A szemei, kidülledt békaszemek, kocsonyásán pislogtak és bajusza irdatlanul, kajlán szaladt le kétoldalt, mint két keshedt madárszárny. — Ez volnék én? — riadt meg az öreg Safranyik, mert az idők múlásával egész más kép rögződött emlékezetébe a saját arcáról. Amikor délceg volt, sudár, mint a fiatal jegenye, a szemei vidám tűzzel lobogtak és két karján duzzadtan feszültek az izmok. És Safranyik, az öreg udvarmester leült az évtizedes porba, az ülepe éles és széles vonalat vágott a szürke rétegben, nézte magát és Hiacinthus lovagra gondolt. — Az ám — tűnődött mélységes megdöbbenéssel — a gazdám is megöregedett... És csak most látta, hogy Hiacinthus lovagnak megnövekedett az orra és ezt az orrot vérpiros, meg lila erecskők úgy telerajzolták, miként ha hegy- ős vízrajzi térkép volna. A daliás termete is olyan most, mint egy póké. A hasa megereszkedett és vékony lábain fityegnek a csizmák. Ej, ej, a szemeiből is kihunyt az ősi tűz, a karja már reszketős lett az ivástól ... és az öreg Safranyik nagy békaszemeit lassan belepték a könnyek. Ült egy letűnt évtized szürke patiBiaufcl Samuéi äMSäIII viltanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telepi PGtőfi-ut 59 Nagykároly, Kölcsey-utca = a róm. kath. templom mellett.
