Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 50-ik szám. a fegyelmi eljárás megelőző vizsgálat elrendeléséhez^ Ezután a közig, bizott­ság Falussy Árpád indítványát egy­hangúlag elfogadta. Nagyobb vitát eredményezett még az avasi járás főszolgabírójának egy megfelebbezett határozata, mely szerint egy avasi járásbeli földbirtokosnak — pusztán azon indokból, mert nincs vadászterülete — a főszolgabíró meg­tagadta a fegyvertartási engedélyt. A vitában többen vettek részt és általá­nos volt a nézet, hogy a fegyvertar­tási engedély feltétlenül megadandó, mert hiszen akkor mindenkinek meg­tagadandó, a kinek vadászterülete nincs, vagy valamely hatóságilag el­ismert vadásztársaságnak nem tagja. A szabályrendeletet ily absurd módon a végletekig alkalmazni nem lehet, mert nyomban kisült, hogy a közig, bizottság tagjai közül többnek — igy a Pénzügyigazgatónak — nincs vadászterülete és hatóságilag elismert vadásztársaságnak nem tagja -- és mégis kiadatott a fegyvertartási en­gedély. Minthogy azonban az előadó állítása szerint a fentebb említett két feltételhez van kötve a fegyvertartási engedély — nyomban az a vélemény alakult ki, hogy a szabályrendeletet mó­dosítani kell — mert különben a vár­megyében a jövőre csak a vadászte­rületek szerencsés tulajdonosai lehetnek Nimród felkent katonái! Szavazásra kerülvén a dolog, egyenlő szavazat adatván le, az elnök döntötte el a kérdést azzal, hogy a felebbezést kénytelen elutasítani, mert a szabályrendelet paragrafusai igy intézkednek. gázfátyolt tett föl. Ez elegáns is volt, szerény is, a melankólia árnyalatával, ami nagyon helyénvaló volt. — A sceauxi pályaudvarhoz, luxem­burgi állomás! — szólt a gépésznek és a kicsi kocsiba ugrott. — Menjünk gyorsan! A kocsi a „normális“-t erősen megha­ladó tempóval robogott tova, elöl a kalács­csal, mely spárgán függve fantasztikus ugrá­sokat tett. Az utcák, tekintettel a korai időre még csak kevéssé voltak élénkek. Őrült gyorsasággal vágtattak a Champs Elyséesen végig, keresztül a Concorde-hidon, a Boule­vard Saint Michelen. A szegény kicsi márki- nét ugyan jól megrázta a kocsi és kétségbe­esetten hunyta le a portól veszélyeztetett szemeit, mert siettében otthon felejtette a szemüvegét, de — igazi jeléül az önmegta­gadásnak — teljesen megfeledkezett a maga személyéről, hogy egyes-egyedül a kalácsra gondoljon. — Csak a spárga le ne szakadjon! — szólt aggodalmasan. Szerencsére a spárga tartott és az egész utón nem engedett. Akadt dühös járó-kelő, aki fölháborodott azon, hogy mernek ily őrülten száguldani; a kutyák ugattak, a gyerekek sivalkodtak, a kocsisok szitkozód­tak. De Palangridainené stoikus nyugalom­mal tűrte e támadásokat; megbocsájtott a A vármegyei főorvosnak a megye kedvező egészségi állapotáról tett je­lentése után, valamint Gáspár Pál árvaszéki felebbezések előadása után Bodnár György tette meg tartalmas előadását. A pénzügy igazgató előadásából fi­gyelmet keltett a mátészalkai járás három falujának adótörlési kérelme a nagy esőzések által beállott mező- gazdasági károk folytán. A pénzügyigazgató a kérelmet elutasitandónak tartja, mert a törvény szavaiban nem találja sehol, hogy az esőzések által okozott kár figyelembe veendő volna. Falussy Árpád reá mutat arra, hogy akkor midőn a törvényhozó a mezőgazdaságokban vis major fen- forgását jelölte meg, nem sorolhatta fel a vis majort okozó összes eseteket. A törvény intentiőja az, hogy a gaz­dasági termények elemi csapás folytán történt elpusztulása vis majort jelent és mint ilyen csak a'dótörlősben részesí­tendő. Már pedig nagyobb elemi csapás évtizedek óta nem történt, mint az idei nagy esőzés. Ezt bizonyítani sem kell, mert ez országszerte köztudomású. Ezért indítványozza a kérdéses adók méltányos törlését. A bizottság az in­dítványt egyhangúlag el is, fogadta. Közben az alispánhoz Falussy Árpád azon kérelmet intézte, hogy a főszolgabirákat utasítsa az alispán egy szigorú rendelet kiadására, amely szerint a kerületi kéményseprők a szabályrendeletben foglalt kötelessé­güket lelkiismeretesebben teljesítsék, mert a falvak lakosai részéről állandó a panasz egyes kéményseprők vissza­bántalmazóknak, mert hisz nem tudták, hogy egy fogolyhoz siet és jó kalácsot visz annak! Oh, ha tudták~voma ! Elérkezett a pályaudvarhoz és éppen annyi ideje volt, hogy a vonatba ugorhatott. Kétségbeesett lassúsággal indult ez meg; a lelkesedése kissé lehűlt. Port-Royal, Paris- Denfert, Arcueil, Sceaux, Robinson, Berny, minden öt percben megálltak és egész lavi­nája a közönséges polgároknak, asszonyok­nak rohanta meg a vonatot, dinyéket, boros üvegeket és mindenféle élelmiszereket cipelve. Ezek a jó emberek mind egy fogolynak vi­szik ezt? Oh Istenem! Ezek csak a saját gyomrukkal törődnek! Ebben az egész ko­csiban ő az egyetlen, aki az önfeláldozás ős felebaráti szeretet magasztos érzetét követi. Büszke érzés fogta el ... de nagyon meleg is volt. A levegő tényleg fullasztó volt. Ólomszerii sugarakkal nehezedett a nap a vasúti kocsi tetejére s valóságos izzasztó­fülkévé tette annak belsejét. Bernyben ki­szállt és kocsit keresett, hogy Fresnes-les- Rungisban menjen. Oh irgalom! Nem volt kocsi! Hősiesen nekiindult hát gyalog, de a a kálvária megkezdődött. Három kilométert kellett megtennie a poros utón, amelyen egyetlen fa sem adott árnyékot és a kalács oly nagyon nehéz volt. Elhalad a „Szarvas­élései miatt. Az alispán megigérte, hogy ily értelemben fog utasítást adni a főszolgabíróknak. A többi előadók tárgyainak le- tárgyalása után az ülés véget ért. Rákosi Jenő — a Széchényi Társulatban. . A szatmármegyei Széchenyi Társulat folyó hő 4-én Szatmáron tartott igazgató­választmányi ülésében Rákosi Jenőt, a ma­gyar irók illustris mesterét születésének 70. éve és irodalmi működésének 50 éves jubi­leuma alkalmából meleghangú táviratban üdvözölték. Rákosi Jenő a következő levél­ben köszönte meg a Társulat üdvözletét: Méltóságos Elnök Ur! A szatmármegyei Széchényi Társulat igazgató-választmányának üdvözlő teleg- rammját hálásan köszönöm. Minden elis­merés jól esik az embernek a mai világ­ban, de egy társulat, mely Széchényi neve alatt és szellemében és Falussy Árpád elnökségével szolgálja a nemzetet, ha szól, szava virág, beszéde koszorú, melyet büsz­kén viselhet a legnagyobb, mely kiváló tisz­tesség nekem, az egyszerű munkásnak. Isten áldása és kiválóan hazafias működésének öntudata jutalmazza méltó­ságodat és engedje megkérnem, hogy tol­mácsa legyen hálás köszönetemnek Mada- rassy Dezső igazgató, Hantz Jenő dr. tit­kár uraknak s a Társulat igazgató-választ­mánya összes tagjaival szemben. Méltóságos Elnök Urnák kiváló tisz­telettel, hive és alázatos szolgája Rákosi Jenő. Forgácsok. A koporsó elkészült, a megölt magyar alkotmányt belefektették. A ravatal köré cso­portosult munkapárt előtt Tisza és Lukács verték be a koporsó szögeket. És ha valaha felébred a meggyilkolt áldozat és kitör a koporsóból? ökörhöz“ cimzeit korcsma mellett — eszébe jutottak a rág elmúlt kirándulások — és ott megtudta, hogy még két és fél kilométert kell megtenni Fresnesig. Erre aztán már kezdte veszíteni a bátorságát. Csak úgy hul­lott a verejtéke s a haja a halántékához ta­padt. Hozzá még nagy siettében reggelizni is elfelejtett és már érezhetővé vált az éh­sége. Küzdeni akart ellene, tovább is lelke­sülni akart a kötelességén Pierrevel szem­ben, de fogytán volt az ereje. Végre is a fogoly a hűvösben van, — meg sem mozdul, nem gyalogol ennyit és igazán sokkal kevesebbet szenved, mint ő Ekkor végtelen szánalom fogta el saját ma­gával szemben, aki fejtetőre állította minden szokását és alávetette magát ennyi fáradt­ságnak egy férfiért, aki még csak az unoka- testvére sem volt. A lelkesedése megcsappant és meg volt az az érzése, hogy eleget tett a kötelességének, sőt még annál is többet tett és teljesen képtelen tovább menni. Visszatért a korcsmába, kért egy palack sört és nagy étvágygyal megevett egy darab kalácsot, mely igazán kitűnő volt. Meg volt magával elégedve, jól végezte a dolgát. De hogy kalács nélkül menjen a börtönbe, vagy pláne egy megkezdett kalács­csal—arramárgondolnisemlehetet^^ Többszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérőoklevelekkel ! cipészniester Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér. Ajánlja finom, ké­nyelmes, elegáns és tartós saját készítésű lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból cipőket és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talpatán- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — N a g y választék --------- mindennemű gyermekc?izmákban, téli, posztó- és báli cipőkben. - -..........-........•.

Next

/
Thumbnails
Contents