Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

Nagykároly, 1812. december 15 Vasárnap Vili. évfolyam 50. szám = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Kölrsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaóóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. =: JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben : EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1*50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 3 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona, nyilttér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közig, bizottság folyó hó 13-án Nagykárolyban a vármegye­ház kis termében Csaba Adorján főis­pán elnöklete alatt ülést tartott a melyen a bizottsági tagok csaknem teljes számban jelentek meg. Elnök az ülést megnyitván kegye- letes szavakkal emlékezett meg Jékey Mór haláláról, kiemelvén azokat az érdemeket, amelyeket Jékey Mór egy hosszú és tartalmas életen át a vár­megye közigazgatásában és társadalmi, gazdasági életében szerzett. Indítvá­nyára a közig, bizottság az elhunyt érdemeit megörökíti és részvét iratot intéz a gyászoló családhoz. A szokásos alispáni jelentés semmi különös figyelemre méltót nem tar­talmazott. Az egyes közigazgatási ügyek előadásánál nagyobb vitát keltett első­sorban Péchy Péter avasi főszolgabíró ügye. Az avasban ugyanis Tirkanits József igazgató-tanitó végezte 1911. év nyarán az összeírást. Ezen munkála­táért járó dijjázását azonban több mint nyolc hónapon át a főszolgabíró nem állapította meg a mi miatt közte és Bodnár György kir. tanfelügyelő között többszöri iratváltozás történt. A kir. tanfelügyelő ezt a sok huza­vonát bejelentette a közig, bizottság­nak, amely megvizsgálta a dolgot és utasította a főszolgabírót az ügy ha­ladéktalan elintézésére, mert eddigi cselekménye »azt a látszatot kelti, hogy a főszolgabíró szándékosan huzza-ha- laszja az ügy elintézését. A főszolgabíró sértőnek találta magára a közig, bizottság leiratát és egy beadványban bszteletlen hangot használt felettes hatóságával a közig, bizottsággal szemben, sőt ugyanakkor a kir.-tanfelügyelőt- nígaimazóifak je­lentette ki és egy külön levélben meg­fenyegette a kir. tanfelügyelőt hogy ne merjen hozzá többé közvetlenül meg­keresést intézni, mert a kir. tanfelü­gyelő személyét és hivatali tekintélyét megsértette. Falussy Árpád sajnálattal látja, hogy Péchy Péter, a kit egyénileg tel­jesen korrekt, kiváló képességű, szor­galmas tisztviselőnek ösmer és aki épen ezen egyéni kiválóságai miatt lett az újonnan szervezett avasi já­rásba — ezen exponál helyre — fő­szolgabírónak megválasztva — ellen­tétbe jutott a királyi tanfelügyelővel. Pedig a főszolgabírónak nemcsak mél­tányolni, de teljes odaadással kellene támogatni azt a nagy nemzeti missiót amelyet Bodnár tanfelügyelő e nem­zetiségekkel telt járásban páratlan szorgalommal és eredménnyel folytat a magyar kultúra terjesztése és a ma­gyar állameszme elismertetése, meg­erősítése érdekéhen. Alkalmat kell adnunk egyrészt hogy a sértéseket elkövető tisztviselő magát esetleg tisztázza és hogy a meg­sértett közig, bizottság és a kir. tan- felügyelő teljes elégtételt kapjon, ezért indítványozza, hogy Péchy Péter ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat rendeltessék el. Kende Zsigmond teljes mértékben hozzájárul Falussy Árpád indítványá­hoz és a felhozott indokok alapján maga is kéri a fegyelmi eljárás elren­delését. Többek hozzászólása után az alispán is kijelenti, hogy ő bár nem lát túl súlyos sértést a Péchy Péter beadványában és igy elégnek találta volna, ha a közig, bizottság a főszol­gabíró eljárása felett rosszalását fejezi ki, mindazonáltal a felhozott indokok alapján a maga részéről is hozzájárul Merész vállalkozás. Szörnyű meleg volt. A kicsi Palangri- daine márkiné fölébredt XY. Lajos korabeli elegáns ágyában és a tegnap esteArmenon- villeben elfogyasztott estebéd után valóság­gal megterheltnek érezte magát még most is. E nyári ébredés mámorábán elvonultatta lelki szeme előtt minden jelen s távol levő barátj át és ekkor hirtelen eszébe jutott Pierrre, aki mindent oly kitünően tudott rendezni és annyi szórakozást, élvezetet tudott nyújtani. Az idén hiányzott. Pierre politikai fogoly volt Fresnes-les-Rungisban! Mialatt ő mulat és kéjeleg a pompás ebédekben, Pierre egy szűk cellában van, elrothad a börtön nedAms szalmáján és a rab sovány kosztján él! . . . Ez hajmeresztő! Borzasztó lelkifurdalás fogta el az asz- szonykát; belátta, hogy semmit sem tett ba­rátjáért, a szegény-szegény fogolyért és ezt csúnya dolognak, nagy hálátlanságnak tar­totta a maga részéről. Bolondos kicsi fejében a legfantasztikusabb, legkivihetetlenebb ter­vek kezdtek kóvályogni. Hátha Colinette vagy Lafayette asszony szerepére vállalkoz- koznék ... az ő nagy, hímzett, csipkediszes köpenyében hozzá sietne, oda adná neki a köpenyt és ilyen módon lenne segítségére a fogolynak a menekülésben ? ... Mosolyognia kellett, amikor Pierre hatalmas bajuszára gondolt s képzelte, hogyan menekül a csip­kék között. Vagy ha ruhájába rejtve egy selyemhágcsőt vinne neki? Az Ambigu-szin- házban látott egyszer egy darabot, amely­ben egy tizenkét méteres kötélhágcső nem foglalt el nagyobb helyet, mint egy zseb­kendő . . . Ám erre a célra keresztül kell ráspolyozni a rácsos ablak vasrudjait. Ha kalácsba sütve \Tinne neki egy ilyen ráspolyt — jó kalácsba Julientől vagy Frascatitól? Mind e terv közül legpraktikusabbnak s íeghumánusabbnak a kalácsot tartotta, még ráspoly nélkül, is. Rossz tápláléka lehet a fogolynak; a kalácsnak nagyon megörülne, hát még ha személyesen vinné el neki. Mily érdem ebben a fullasztó hőségben ! Elsietni a börtönbe s vinni a kalácsot! Nyomban meg­látta a fenkölt áldozat lehetőségét és ez a gondolat annyira lelkesítette, hogy csodálat­tal gondolt az aranyos szÍArre, amely ki­csinyke személyében rejtőzött Oh ! Frivolok­nak, önzőknek mondják a nagyvilági höl­gyeket, akik képtelenek valamely komoly tettre? Nos, majd meglátják! Nyomban irt legillatosabb levélpapirosán egy egyszerű és egyben méltóságteljes levelet Lepin rendőr­prefektusnak és engedélyt kért arra névé, hogy meglátogassa Pierret, az unokabátyját (a rokonság ugyan nagyon távoli volt, de a levélben ez igy jobban hangzott), aki Fernes- les-Rungisban fogságban van; majd csön­getett és kiadta a gépésznek a parancsot, hogy az automobil-biciklin menjen azonnal a BouleA-ard du Palaisra és adja át a pre­fektusnak a levelet, választ kérve, hazajövet vegyen egy jó kalácsot és akassza a kor­mányra. Ezalatt majd ő tanulmányozni fogja a menetrendet. Háromnegyed órával később a gépész megjött a kalácscsal és Lepin ur névjegyé­vel együtt elhozta a belépti-jegyet a börtönbe. — Akassza a kocsit a motorra, — szólt a márkiné elragadtatással — azonnal me­gyünk. Majd nagy sietve felöltözött, de nem szedte ám bolondos fürtökbe a haját; egy­szerűen lesimitotta azt és bár a megelőző estén igen szép rózsás ruhát hoztak neki, mely fölviditotta volna a foglyot, ... de könnyen gúnyt is látott volna benne, a nyo- moruságá\ral szemben. Gondolkozott és végül egy fehércsikos sötétkék félselyemruhába bujt, nagyon komoly jellegű kalapot és sötét a © liaufcl Sámuel IISäIII villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59 =0

Next

/
Thumbnails
Contents