Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-08 / 49. szám
2-ik oldal. SZ ATMÁR V ÁRMEGYE. 49-ik szám. egyetlen csapással letörhessék a nemzet alkotmányos küzdelmét. Igaza van Apponyinak, midőn azt mondja: minek a sok szóból álló törvény, hiszen arra a célra, amit a bécsi hatalom már 400 év óta akar és a melynek keresztülvitelére akadt egy Tisza és Lukács, egyetlen paragrafus is elég, amely igy szól: Magyarország alkotmánya a kormány által bármikor felfüggeszthető! Amit a bécsi hatalom bitóval, börtönnel, véráldozatokkal nem tudott elérni 400 év óta, azt néhány száz csendőr hátamegett egy lelkiismeretlen parlamenti többséggel megszerezte a császári hatalomnak két magyar születésű férfiú: Lukács és Tisza. Mi indíthatta ezt a két embert erre a bűnös merényletre? A bosszú, a hatalomvágy és a személyes megsemmisüléstől való félelelem érzete. Tisza többször bevallotta, hogy 1898. óta készül már a nemzet alkotmányos küzdelmének letörésére. Ezzel a gonosz elhatározással lépett 1904-ben a kormány élére is. Már akkor mindenre vállalkozott, a mit Bécsben követeltek tőle. Vállalkozása megbukott. Csúfosabb kudarc még nem ért kormány elnököt és pártvezért, mint öt. A nemzet felháborodása seperte el a hatalom polcáról. Posványba fulladt atyja alkotása is: a szabadelvű párt. A diadalt felette Kossuth, Apponyi és Andrássy aratta. Azok a férfiak, akik ma is Tisza gonosz szelleme ellen küzdenek. Tisza csúfos bukását súlyosbította a bécsi udvar teljes elhidegülése, sőt megvetése is. Tiszát okozták a mindig szolgálatkész szabadelvű párt teljes megsemmisüléséért is. Tisza sötét lelke bosszúért lihegett. Sóvárogva leste az időt, midőn ellenfelein bosszút állhat, A bosszú órája elkövetkezett. A pénzen összevásárolt többség élén az intrika minden alacsony fegyverének kihasználásával sikerült a Ház elnöki székébe ülni és a hatalomra sóvárgó Lukácsot megny ergehn. Mint a vért szomjazó tigris az áldozatra, úgy csapott le Tisza a magyar alkotmányra. Az őrült borzalmas erejével rombolta szét az alkotmányt, házszabályt és parlamentarizmust. Csendőrt, rendőrt parancsolt be a szólásszabadság felszentelt csarnokába és durva erőszakkal hurcoltatta ki a nemzet választott képviselőit. Engedelmeskedő pártja vakon követte. Megszavaztatott mindent, amit Bécs kívánt, mindent ami ellen a nemzet évtizedek óta küzdött. Elérte céljait. Bosszúját kielégítette, de kiengesztelte a bécsi udvart is. A szabadelvű párt csúfos bukása meg lett bocsájtva. A nemzet ügyének elárulásáért, az alkotmányos küzdelem durva leveréséért elismerést, — Szent István-rendet kapott. Ezzel a a hatalom birtoklása is biztosítva lett. De ezt a hatalmat csak csendőr-szuronyok mögött ős detektívek környezetében élvezheti. A szurony-erdőn túl a nőpgyülőiét árja fenyegeti az alkotmány lerombolóját. Olyan ember kell a bécsi udvarnak, aki a hatalom birtokáért mindenre kész eszköz. A mindenre kész eszköz a mai kormány és annak sötét szelleme: Tisza. íme, eljött az idő, hogy a bécsi udvar a magyar alkotmánnyal, a magyar nemzet jogos küzdelmével végleg leszámoljon. A csendőr szuronnyal őrzött férfiak már nem térhetnek vissza arról az ösvényről, amelyen megindultak. A visszatérés a hatalom megsemmisülését eredményezi, az ut folyta- tatása örökös hatalmat biztosit . . . és Tisza, Lukács halad a rombolás utján tovább, feltartózhatatlanul . . . A három törvényjavaslat jelöli meg azt a végső utat, amely az alkotmányos magyar nemzet sírjához vezet. Lukács és Tisza immár erre az útra léptek. Nem hallják az ellenzéki magyar sajtó vészharangjának rémes kongását, nem hallják a magyar ellenzék kiáltványát, tiltakozását, hanem futva rohannak tovább elrablott zsákmányukkal: Magyarország ezeréves alkotmányával. Vájjon felébred-e a vészt jelző harangzúgásra Magyarország népe? (F.) A Széchenyi-Társulatbó!. Igazgató-választmány ülése. A Szatmármegyei Széchényi Társulat igazgató-választmánya folyó hó 4-én Szatmá- ron Falussy Árpád elnöklete alatt ülést tartott, a melyen a választmányi tagok nagyszámban jelentek meg. Madarassy Dezső igazgató megnyitja az ülést és az alapszabályok értelmében felkérte Falussy Árpád elnököt az ülés vezetésére. Elnök üdvözölvén a megjelenteket ke- gyeletes szavakban emlékezik meg Biki Károly társulati aligazgatónak, Jékey Mór választ- mányi tagnak Evva Lajos alapitó tagnak és Fechtel János dr. a társulat volt buzgó tit— Szépen vagyunk. Egy tisztességes száritó helyen ilyesmi nem történhetik. Most felhozhatja kiasszony. Majd lemegyek én, úgy is újra ki kell öblögetni. És ezzel lefelé jött az öreg. Eliz e közben óvatosan lehajolt a háztető szélén, de nem látott az udvaron semmiféle fehérséget ellenben alatta a második emelet nyitott ablakszárnyán lógott valami. Miközben még szemlélgette, az ablakon egy hegedüvonő nyúlt ki, leemelte a kis bugyit és eltűnt vele a szoba belsejében. Eliznek tetszett a dolog, jóizüen kacagott rajta. De vissza kellett kapni azt az izét. Erre kissé megijedt. Borzasztóan kínos volt bemenni ahhoz a — fiatal emberhez és — mit csináljon most?! * Semmelmeir Ágost elhatározásának engedett, amikor beemelte azt a fehér valamit. De most ott állott, nézegette minden oldalról leteritette és vakargatta a füle tövét. Kicsit veszélyes jószág ez itt az ő szobájában. — Teringettét! És újból szemlélgette. — De azért édes, igazán csinos! — gondolta és óvatosan a szék támlájára akasztotta a kis bugyit. Halkan félve kopogtattak az ajtaján. — Tessék! — Bocsánatot kérek, nem talált kérem egy — egy darab fehérneműt? Az ajtóban bíborvörös arccal állt Reimert Eliz. — Hogy találtam-e fehérneműt ? — Igenis, azt hiszem fennakadt az ön ablakán. — Az ablakon? Talán ez az — kérem — ez ugyanis — ez kérem — szeles idő van — és beröpült az ablakon. — Igenis, ez az ! Szünet. — Köszönöm szépen. — Óh, kérem alássan. Huszonöt angyal folytotta vissza a lélegzetét. — Ön gyönyörűen hegedült az ismét — törte meg a csendet Eliz. — Ah, ön hallotta ? A fiú hangja szabadabbá vált. — Hallottam micsoda dalt játszott. — „Ich wollte meine — meine —“ na hogy is hívják — bocsánatot kérek — de nem jut eszembe a cime. Valami vadászdal, igen egy vadászdal! — Ugy-e — egy vadászdal? Nagyon komolyan nézett szét a szobában Eliz. — Milyen csinos itt minden. _____— Oh köszönöm — megjárja._________ — Istenem, most [jutott eszébe, hogy Petersen minden pillanatban bejöhet Bárcsak már künn volna ez a kisleány ! — Mennyi könyve van! Szorgalmasan zongorázik ? — Nem, szívesebben a német nyelvtant! — ?! — — Ezer bocsánat, úgy értettem, hogy szeretem-e a mathematikát! Micsoda szamár! gondolta Eliz. — Most még a Brickmanné is idejön — mondta — szabad kérnem azt a fehérneműt ? Lépések jöttek fel a lépcsőn. Éppen a kezében tartotta Semmelmeir a fehérneműt, amikor belépett Petersen tanár. — Jó napot! Na — ? ! ! Nagy csönd következett. Csak a két fiatal lobogott lángvörösen. A Semmelmeir kezében levő csipkés bugyi megremegett, mert két ujjának a hegyei közt szorongatta. — Talán fehérnemüutazó lett magából, Semmelmeir? Hogyan került magához ez a micsoda ? ! — Ez a micsoda! — gondolta Eliz. — Micsoda vén medve ! — Kérem — szólt elszántan — ruhát teregetünk fönn a háztetőn és úgy történt, hogy ez a darab berepült a Semmelmeir ur szobájába. _____— Berepült?_________________________ Töb bszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérőoklevelekkefl! cipészmester Nagykároly, Gróf Károlyi Győrgy-tér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját készítésű lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból cipőket és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Nagy választék ■......-..............— mindennemű gyermekc?izmákban, téli, posztó- és báli cipőkben. —.-................
