Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-23 / 25. szám
2-ik oldal. Kiáltvány az országhoz. Újabb manifesztummal fordul a szövetkezett ellenzék a magyar néphez. Rövid, keményszavu kiáltványában beszámol a polgároknak, akik az ellenzéket a parlamentbe küldték, az erőszakról s a nemzet megtorlására appellál. A kiáltványnak ez a szövege : Polgárok ! Ti küldtetek minket a magyar képviselőházba! Ti biztatok meg, hogy jogaitokat érdekeiteket ott oltalmazzuk és szószólóitok legyünk ! Igyekeztünk megbizástoknak lelki- ismeretesen, becsületesen megfelelni. Ellenállottunk a kormány nemzetrontő terveinek, de készen állottunk a tisztességes parlamenti békére is, mely az ország és a nép jogait biztosit]'a. És amikor Lukács László miniszterelnök elnökül a béke hirdetésével állott az ország elé, az egész magyar ellenzék, úgy a katonai, mint a választójogi kérdésben egységes, méltányos megállapodásra jutott és azt a miniszterelnök elé terjesztette azzal, hogy ezen az alapon g békét meg lehet teremteni. A miniszterelnök ezt a méltányos ajánlatot durván fölrúgta és nyomban hozzáfogott akaratának erőszakos keresztülhajszo- lásához. Erre a célra eszközül ajánlkozott a házszabályellenesen megválasztott házelnök: Tisza István gróf. Az események gyors egymásutánban következtek. Több rendbeli házszabálysértés után junius Lén a házelnök megfosztva a szólásra föliratkozott képviselőket szőlásjoguktól, az erőszakos eljárása által előidézett irtózatos lárma közepette, a nemzetre óriási terheket zuditó véderőjavaslatot általánosságban, részleteiben és harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentette ki. A délutáni ülésen folytatta és tetézte vérlázitó erőszakoskodásait. A képviselőházat rendőrökkel rakta meg. És mikor az ellenzéki képviselők a tiltakozás és fölháborodás irtózatos zajával fogadták, kivonult a teremből és maga helyett a rendőrök százait küldi be a törvényhozás templomában, akik körülveszik az ellenzéket és a törvény lábbal SZATMÁR VÁRMEGYE. tiprásával kihurcolják nemcsak a tanácskozó- teremből, de az épületből is az önkény által megjelölt képviselőket. Azóta ezek a szörnyű jelenetek napról- napra ismétlődtek. A főváros meg van szállva katonákkal és csendőrökkel. A képviselő- házban rendőrök százai tanyáznak. A tanácskozás szabadsága megszűnt. Az országon a rettenetes fölháborodás vihara zug végig. Csupán a gyalázatos választásokon, pénzzel és erőszakossággal megválasztott többség őrjöng örömében, hogy magára maradva, szabadon szavazhatja meg a nép terheit és a házszabályok szigorítását. Az irtóz at tetőfokára hág, amikor egyik elkeseredett képviselőtársunk halálos elszántsággal golyókat röpit az elnök felé és utoljára önmaga agyába. A vérében fetrengőre bőszült csorda gyanánt rohan a többség több tagja és rugdossák a szerencsétlent. Polgárok! Alkotmányunk még a darabont-időkben sem volt olyan veszedelmes támadásoknak kitéve, mint most. Az ország el van nyomva, aki meggyőződését meri vallani, az üldöztetik és most még az országgyűlési ellenzéket is fegyveres erővel némitja el a zsarnoki hatalom. Az egész ország népe, mint egy ember, emelje föl szavát a zsarnoki elnyomás ellen! Magyarország népének milliói egyesítsék tiltakozó szavukat a mienkkel. A nép haragjának ereje büntesse meg azokat a kevélyeket, akik gáládul hazánk, nemzetünk szabadságára törnek. A szövetkezett országgyűlési ellenzék. Forgácsok. A főrendiház elfogadta a véderőjavaslatokat, de ezzel egyáltalán nem tette érvényessé azt a képviselői határozatot, melyre a törvény legalitásához szükség volna. Éppen mert a főrendiház nem küldte vissza véderőjavaslatokat szabályszerű letárgyalás végett, fenmarad továbbra is, még a szentesítés után is az a jogi tény, hog^ a képviselőház határozata a véderőjavaslatra nézve semmis. Jobban mondva nincs is képviselőházi határozat mert ami jogilag semmis, az jogilag nem is létezik. 25-ik szám. A főrendek jogrendvédő és alkotmányt biztositó szerepe tehát nemcsak a véderőjavaslatok érdekében állott volna, de éppen a főrendek vágták volna az útját annak, hogy az uralkodó elé ne kerülhessen olyan javaslat, melyhez hiányzik a törvényessé válás egyik főkelléke : a képviselőház érvényes, szabályszerű határozata. Csodálatos, hogy a főrendek épp ezt a szompontot nem vették jobban figyelembe, ha már nem volt elég hatékony szempont előttük az alkotmány épsége. Csakhogy sajnos, a főrendiház egész képe azt mutatta, hogy ezen magasabb és történelmi szempontok felett már úrrá lett a főrendiházban is a politika. * * * A parlamenti csiny sikere miatt nagy az örömzaj a munkapárti táborban. Diadal m ünnepet ülnek azért, mert legbecsesebb alkotmány biztosítékunk, a házszabályok leplezetlen kijátszásával, semmibe vételével sikerült mindazt megszavazniok ami Ausztriának kedves. Az elmúlt héten ismét folytatta a munkapárt a szuronyok politikáját. A parlament épületét újra katonai kordonnal vétette körül, mely a szolidáris ellenzéket megakadályozta a törvényhozás épületében és termében való megjelenésben. Az ellenzék erőszakkal nem szállhatván szembe, mindennap visszafordult a szui’onyok elől. A munkapárt pedig meghallgatta a királyi kéziratot, mely az ülésszakot berekesztette és a másik ülésszakot megnyitotta. A munkapárti ház újra megalakult ellenzék nélkül csinálta végigaz ülésszak megnyitásával járó formalitásokat. Lett egy parlament, melynek sem tisztikarában, sem bizottságaiban, sem üléstermében nincsen ellenzéki képviselő. A munkapárt úgy látszik nagyon beleélte magát a szuronyos uralomba. Nem gondolnak arra, mégnem veszik észre, hogy tulajdonképen a szuronyokkal nem annyira az ellenzéket zárják ki, mint magukat zárják be. Pedig e zárkából kijutni nehezen fognak. * * * Képtelenségnek hittük, hogy Lukács és Tisza még nagyobb merényletet is elkövetBofe a tengerparton. Bob. Kilenc éves. Matróz ruhában, kis topán, rövidszáru harisnya. Az abbé. Bob (az abbé övébe kapaszkodik s a nők fürdőhelye felé ráncigálja): Erre menjünk abbé ur, sokkal mulatságosabb, mint amott . . . Az abbé (erélyesen ellenáll): Nem, az ember nem nézegeti felebarátait . . . mikor fürödnek . . . Bob: Különös, mikor a másik részén álltunk, ahol a férfiak fürödnek, nem szólt semmit s itt nem akar! Miért, abbé ur ? Az abbé: Mert ez a nők fürdője s az . . . illetlenség . . . Bob (elgondolkodva): Miért mondja abbé ur, hogy ez illetlen ? Az abbé (észreveszi, hogy többet mondott a keletiénél): Azért mondom . . . mert ez unalmas dolog s a nők nem is szeretik . . . bántja őket . . . Bob: Ó, ami azt illeti, nem hiszem! ... nem úgy tesznek, mint aki haragszik. S aztán miért is bántaná őket? . . . Önt bántja talán, abbé ur, ha nézik mikor fürdik? Az abbé: Én nem fürdőm itt, jól tudja Bob. ________________________________ Bo b: Ez bizony igaz. Miért nem szereti a vizet abbé ur? Talán kicsi korában majdnem belefult? Az abbé: Hogyan! Nem szeretem a vizet? ki mondta ezt magának . . . Bob: Jacques nagybátyám, még azt is mondta, hogy az bosszantó. Miért bosszantó az abbé ur? Az abbé (nem felel a kérdésre): Ne mondja annyiszor „abbé ur!“ Az nagyon fárasztó. Bob: Nem önnek, mert hiszen én mondom . . . Az abbé: Ne okoskodjék s viselje magát úgy, ahogy kell. Bob (úgy tesz, mintha nem hallaná): Az mindegy, mégis csak megkérdezem mamát, hogy miért bántja a nőket, ha nézik, mikor fürdenek. Az abbé (boszusan); Teljesen fölösleges szólni róla a mamának . . . Bob (diadalmasan): Ó ez nagyszerű! Ha nem szabad róla beszélni a mamának, akkor az furcsa dolog lehet, amint abbé ur mondott . . . Az abbé: Ne fecsegjen bolondságokat. Bob: Higyje el abbé ur, jobb, ha in- hább odanézünk . . . Ha ez illetlenség . . . amint abbé ur mondja . . . annyi bizonyos, hogy nemcsak mi vagyunk illetlenek . . . tele van a part urakkal . . . akik még üvegen is néznek ... Ez hát még illetlenebb, mi ? Az abbé: Hát nézzen maga is, arneny- nyit csak akar . . . (leül és újságot olvas). Bob: Abbé ur, kérdezni szeretnék valamit. Az abbé: Mit ? Bob: Egy magyarázatot . . . Az abbé: Hallgatom. Bob: Sok féle fajta nő van a világon? Az abbé: Micsoda „fajta.“ Bob: Igen fajta. Hogy több féle fajta van-e, éppen úgy, mint kutya, lő, madár? Ugy-e érti abbé ur, mit akarok mondani? Az abbé: Nem. Bob: Ugyan. Hát nézze meg őket . . . de nem az arcukat . . . nincs kettő, aki hasonlítana egymáshoz . . . Az abbé (zavartan): Ezt . . . ezt . . . a fürdőruha teszi . . . Bob: Ellenkezőleg! Attól jobban ha- sonlitaniok kellene; én azt hiszem, hogy ez . . . a formától függ. Az abbé: Lehet, de maga okosabb dolgokkal törődjék ... ez a tárgy nem magának való. Bob: Miért ? Az abbé (kenetteljesen): Mert ebben a tárgyban nincs semmi, ami érdekelhetné. Többszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérőoklevelekkel! cipészmester Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját készitésü lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból cipőket és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olssóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talpután- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Nagy választék . mindennemű gyermekc^izmákban, féli, posztó- és báli cipőkben. ............-....... Pa pp László
