Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-12 / 19. szám

Nagykároly, 1812. május 12 Vasárnap. VIII. évfolyam 19. szám = POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaöóhiualal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 024 JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE . . . - 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Dyiittér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közültetnek. A kormányzás nagy művésze. Nagykároly, 1912. május 11. Lukács László miniszterelnököt az egész ország pártkülömbség nélkül úgy titulálja, hogy „a ravasz örmény“. E cim nem uj keletű, még a koalíció idejéből származik a mikor az állan­dóan Bécsben lakó és a bécsi udvar rendelkezésére készenlétben levő állam­férfin utasítást kapott a hatalmas függetlenségi párt kettészakitására. Ezt a bécsi utasítást bámulatos ügyesség­gel és csodálatos ravaszsággal teljesí­tette Lukács László. A jóhiszemű Justh Gyulát felbiztatta az Önálló jegybank megalkotásának lehetőségével, a párt nagyrészét felbujtotta Kossuth és Andrássy ellen. Mint állítólagos „korona megbízott“ kilátásba helyezte a teljes függetlenségi kabinet kinevezését és határozott Ígéretet tett az általános, egyenlő és titkos választói jog megal­kotására. A függetlenségi párt nagy­része — fájdalom — felült Lukács biztatásának és megkezdődött a koalí­ció bomlása, a melyet a függetlenségi párt kettészakadása folytatott és végül a függetlenségi párt bukása fejezett be. Erre mondta Wekerle Sándor, hogy minden a „ravasz örmény“ müve volt. De a bécsi udvar és Lukács elérte célját. A nemzeti kormány elbukott, a függetlenségi tábor legnagyobb rész­ben megsemmisült. Lukács megkapta jutalmát: a Khuen kabinetben pénz­ügyminiszter lett. A ravasz örmény azonban dolgozott tovább. Állandó összeköttetést tartott fenn az ellenzék néhány vezető emberével, még mindig hitegette őket az általános, titkos vá­lasztói joggal sőt igyekezett bécsi összeköttetése révén a Khuen kormány­nak nehézségeket okozni és magát úgy tüntetni föl, mint a ki egyedül képes a politikai és parlamenti felfordulás­ban a békét és nyugalmat megterem­teni. Elhitték neki fent is lent is. Khuen megbukott. Belebukott a saját pártjába és kiemelkedett mellette Lukács László — de most már nem mint „ravasz örményhanem mint a „kormányzás művésze“. Persze, a minisz­terelnöki hatalom előtt meghódolt a legnagyobb ellensége is: Tisza István, a kiről köztudomású, hogy mindenre vállalkozik a hatalom birtokáért —- csak arra nem, hogy ellenzékbe menjen. A kormányzás művésze tehát meg­kezdte munkáját. Előbb — a Khuen búcsúján — dörgött villámlott, mint Jupiter tonans, — gyilkos villámokat szórt a küzdő ellenzék felé. Ezzel a letörést és erőszakot hirdető Tisza táborát nyerte meg magának. Másnap már a képviselőház folyosóján futko­sott a Justh párt felháborodott képvi­selői után, hogy az ellenzék méltó fel­háborodását ismételt Ígéretekkel, ki- magyarázásokkal sőt beszéde tartal­mának letagadásával lecsendesitse. Elejteni Ígérte a curiális választói jog torz szülöttjét és elvileg elfogadta a Justh párt választó jogi reformját. Ezzel a tojástánccal sikerült a kabinet bemutatkozása feletti vitát befejeztetni és a házat elnapolni azzal a jelszóval, hogy egy kölcsönösen meg­állapított és garantált választójogi reform megalkotásának „reményével‘ megteremti a parlament békéjét. Ezt a csodálatos manővrirozást most már a politikai körökben a kor­mányzás „művészetének“ mondják. Mi a kormányzás ilyen „művésze­tében“ csak ravaszságot és csúf poli­tikai komédiákat látunk. Mikor a Lukács szája egyszerre hideget és meleget fuj a különböző elvi alapon álló pártok felé, ez lehet csodálkozásra méltó zsonglőrség, de semmi esetre sem kormányzási művészet. A viz az olajjal nem egyesülhet soha. Az általános választói jog hi veit Fehér lángok. (Elegánsan berendezett legénylakás fürdő­szobája, amelyből a hálószobába lehet látni. Ahonnan egy összegyúrt ágy látszik ki. En­nek a párjelenetnek a szereplői között leg­fontosabbak : Radványi László a becsületes bankhivatalnok, aki itt mint férj szerepel. Magas állása van és a magánvagyona is fölösen sok. A felesége, Margit asszony har­minc éves, sugárzó szépség. Az urát nem szereti, de jó viszonyban élnek, ő is gazdag és halálosan szerelmes Tass Györgybe, az Íróba. Ez a jelenet délelőtt tizenegy órakor játszódik le Tass lakásán. Szerepel még benne Antal, Tass inasa.) I. JELENET. Antal: (Belép.) Csöngetett a nagysá­gos ur? Radványi: (Öltözködik a tükör előtt.) Igen Antal, adjon nekem a nagyságos ur zsebkendőiből vagy hármat. Antal: (Hozza a zsebkendőket a háló­szobából.) Tessék parancsolni. Radványi: (Vidám nótát fütyült eddig, most megszólal.) Mondja Antal, sokat szokott a maga gazdája ilyen kis kirándulásokat csinálni ? Antal; Tessék elhinni, a legnagyobb ritkaság. Én nem is tudok visszaemlékezni ilyen esetre, hogy itthon ne aludt volna. Hiszen éjfél előtt sohasem jön haza, az ter­mészetes. De tessék elhinni, mi bohémek nem tehetünk másként. A villanylámpa a mi életünk. Mondtam is már a nagyságos urnák, hogyha egyszer megházasodunk, nem tudjuk megszokni az uj életet. Radványi: Hogyan ? Ha megházaso­dunk ? . . . Antal: No igen. Megházasodunk. Tudni­illik a nagyságos ur. De ha ő megházasodik, az annyit jelent, mintha én is megházasod­tam volna. Nekem nem lesz ugyan felesé­gem, de az én életmódomnak igy ugyan­olyannak kell lennie, mintha én is feleséges ember volnék. Furcsa, de igy van. Mert bohémek vagyunk. De ki tudja? Radványi: És maga Antal szeretné, ha a nagyságos ur megházasodna ? Antal: Isten mentsen. Tessék elhinni, hogy annak, aki a házasságban ellenszolgál­tatást kap a szabadsága feláldozásáért, az is rabszolga. Hát még milyen rabszolga lennék én, aki helyett a gazdám házasodik meg, aki helyett a gazdám kapná a mézet én meg a tövist. Radványi: Maga sokat foglalkozik An­tal ezzel a gondolattal, ügy veszem észre, sokat töpreng miatta. Csak nem gondolja, hogy a nagyságos urnák házassági tervei vannak ? Antal: Igen is, meg nem is. Radványi: Hát ne beszéljen bolondo­kat, Antal. A nagyságos urnák nem is sza­bad megházasodni, ezt én már jobban tudom. Ne féljen semmitől. (Kint csöngetnek az ajtón.) Antal: (Kirohan ajtót nyitni.) Radványi: Na, jön a maga lump g dája, majd megmosom én a fejét. ,aa II. JELENET. (Radványi és Tass.) Tass: (kissé dultan befordul az Felöltőjének gallérja fel van tűrve. A ajtón ját a zsebéből veszi ki és a földre gallér- Antal! Fizesse ki a kocsimat! (' dobja.] Radványit. Nagy meglepetéssel.) Tf Meglátja László ? Te itt vagy ? Itt öltöző1 * vagy az aludtál az éjjel nálam? L * Te itt Radványi: (minden kérdésre bólint.) Igen, én itt aludtam az éj .J komolyan Tass: (fölül a fürdőkád György, hát mi történt, beszélj. szel ere.) De Radványi: Semmi különc .-------- >s- Csak kído­• e .g . liaufcl Sámuel ■ »ßyilßfl IISäIII villanyerőre berendezett intézetében Nagykároly, Köles = a róm. kath. tempi «y-ufca I. mellett. *j Alapirtatott 1902. Te1 ,ep; Petöfi.u( 5g

Next

/
Thumbnails
Contents