Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
Nagykároly, 1812. május 12 Vasárnap. VIII. évfolyam 19. szám = POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaöóhiualal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 024 JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE . . . - 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Dyiittér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közültetnek. A kormányzás nagy művésze. Nagykároly, 1912. május 11. Lukács László miniszterelnököt az egész ország pártkülömbség nélkül úgy titulálja, hogy „a ravasz örmény“. E cim nem uj keletű, még a koalíció idejéből származik a mikor az állandóan Bécsben lakó és a bécsi udvar rendelkezésére készenlétben levő államférfin utasítást kapott a hatalmas függetlenségi párt kettészakitására. Ezt a bécsi utasítást bámulatos ügyességgel és csodálatos ravaszsággal teljesítette Lukács László. A jóhiszemű Justh Gyulát felbiztatta az Önálló jegybank megalkotásának lehetőségével, a párt nagyrészét felbujtotta Kossuth és Andrássy ellen. Mint állítólagos „korona megbízott“ kilátásba helyezte a teljes függetlenségi kabinet kinevezését és határozott Ígéretet tett az általános, egyenlő és titkos választói jog megalkotására. A függetlenségi párt nagyrésze — fájdalom — felült Lukács biztatásának és megkezdődött a koalíció bomlása, a melyet a függetlenségi párt kettészakadása folytatott és végül a függetlenségi párt bukása fejezett be. Erre mondta Wekerle Sándor, hogy minden a „ravasz örmény“ müve volt. De a bécsi udvar és Lukács elérte célját. A nemzeti kormány elbukott, a függetlenségi tábor legnagyobb részben megsemmisült. Lukács megkapta jutalmát: a Khuen kabinetben pénzügyminiszter lett. A ravasz örmény azonban dolgozott tovább. Állandó összeköttetést tartott fenn az ellenzék néhány vezető emberével, még mindig hitegette őket az általános, titkos választói joggal sőt igyekezett bécsi összeköttetése révén a Khuen kormánynak nehézségeket okozni és magát úgy tüntetni föl, mint a ki egyedül képes a politikai és parlamenti felfordulásban a békét és nyugalmat megteremteni. Elhitték neki fent is lent is. Khuen megbukott. Belebukott a saját pártjába és kiemelkedett mellette Lukács László — de most már nem mint „ravasz örményhanem mint a „kormányzás művésze“. Persze, a miniszterelnöki hatalom előtt meghódolt a legnagyobb ellensége is: Tisza István, a kiről köztudomású, hogy mindenre vállalkozik a hatalom birtokáért —- csak arra nem, hogy ellenzékbe menjen. A kormányzás művésze tehát megkezdte munkáját. Előbb — a Khuen búcsúján — dörgött villámlott, mint Jupiter tonans, — gyilkos villámokat szórt a küzdő ellenzék felé. Ezzel a letörést és erőszakot hirdető Tisza táborát nyerte meg magának. Másnap már a képviselőház folyosóján futkosott a Justh párt felháborodott képviselői után, hogy az ellenzék méltó felháborodását ismételt Ígéretekkel, ki- magyarázásokkal sőt beszéde tartalmának letagadásával lecsendesitse. Elejteni Ígérte a curiális választói jog torz szülöttjét és elvileg elfogadta a Justh párt választó jogi reformját. Ezzel a tojástánccal sikerült a kabinet bemutatkozása feletti vitát befejeztetni és a házat elnapolni azzal a jelszóval, hogy egy kölcsönösen megállapított és garantált választójogi reform megalkotásának „reményével‘ megteremti a parlament békéjét. Ezt a csodálatos manővrirozást most már a politikai körökben a kormányzás „művészetének“ mondják. Mi a kormányzás ilyen „művészetében“ csak ravaszságot és csúf politikai komédiákat látunk. Mikor a Lukács szája egyszerre hideget és meleget fuj a különböző elvi alapon álló pártok felé, ez lehet csodálkozásra méltó zsonglőrség, de semmi esetre sem kormányzási művészet. A viz az olajjal nem egyesülhet soha. Az általános választói jog hi veit Fehér lángok. (Elegánsan berendezett legénylakás fürdőszobája, amelyből a hálószobába lehet látni. Ahonnan egy összegyúrt ágy látszik ki. Ennek a párjelenetnek a szereplői között legfontosabbak : Radványi László a becsületes bankhivatalnok, aki itt mint férj szerepel. Magas állása van és a magánvagyona is fölösen sok. A felesége, Margit asszony harminc éves, sugárzó szépség. Az urát nem szereti, de jó viszonyban élnek, ő is gazdag és halálosan szerelmes Tass Györgybe, az Íróba. Ez a jelenet délelőtt tizenegy órakor játszódik le Tass lakásán. Szerepel még benne Antal, Tass inasa.) I. JELENET. Antal: (Belép.) Csöngetett a nagyságos ur? Radványi: (Öltözködik a tükör előtt.) Igen Antal, adjon nekem a nagyságos ur zsebkendőiből vagy hármat. Antal: (Hozza a zsebkendőket a hálószobából.) Tessék parancsolni. Radványi: (Vidám nótát fütyült eddig, most megszólal.) Mondja Antal, sokat szokott a maga gazdája ilyen kis kirándulásokat csinálni ? Antal; Tessék elhinni, a legnagyobb ritkaság. Én nem is tudok visszaemlékezni ilyen esetre, hogy itthon ne aludt volna. Hiszen éjfél előtt sohasem jön haza, az természetes. De tessék elhinni, mi bohémek nem tehetünk másként. A villanylámpa a mi életünk. Mondtam is már a nagyságos urnák, hogyha egyszer megházasodunk, nem tudjuk megszokni az uj életet. Radványi: Hogyan ? Ha megházasodunk ? . . . Antal: No igen. Megházasodunk. Tudniillik a nagyságos ur. De ha ő megházasodik, az annyit jelent, mintha én is megházasodtam volna. Nekem nem lesz ugyan feleségem, de az én életmódomnak igy ugyanolyannak kell lennie, mintha én is feleséges ember volnék. Furcsa, de igy van. Mert bohémek vagyunk. De ki tudja? Radványi: És maga Antal szeretné, ha a nagyságos ur megházasodna ? Antal: Isten mentsen. Tessék elhinni, hogy annak, aki a házasságban ellenszolgáltatást kap a szabadsága feláldozásáért, az is rabszolga. Hát még milyen rabszolga lennék én, aki helyett a gazdám házasodik meg, aki helyett a gazdám kapná a mézet én meg a tövist. Radványi: Maga sokat foglalkozik Antal ezzel a gondolattal, ügy veszem észre, sokat töpreng miatta. Csak nem gondolja, hogy a nagyságos urnák házassági tervei vannak ? Antal: Igen is, meg nem is. Radványi: Hát ne beszéljen bolondokat, Antal. A nagyságos urnák nem is szabad megházasodni, ezt én már jobban tudom. Ne féljen semmitől. (Kint csöngetnek az ajtón.) Antal: (Kirohan ajtót nyitni.) Radványi: Na, jön a maga lump g dája, majd megmosom én a fejét. ,aa II. JELENET. (Radványi és Tass.) Tass: (kissé dultan befordul az Felöltőjének gallérja fel van tűrve. A ajtón ját a zsebéből veszi ki és a földre gallér- Antal! Fizesse ki a kocsimat! (' dobja.] Radványit. Nagy meglepetéssel.) Tf Meglátja László ? Te itt vagy ? Itt öltöző1 * vagy az aludtál az éjjel nálam? L * Te itt Radványi: (minden kérdésre bólint.) Igen, én itt aludtam az éj .J komolyan Tass: (fölül a fürdőkád György, hát mi történt, beszélj. szel ere.) De Radványi: Semmi különc .-------- >s- Csak kído• e .g . liaufcl Sámuel ■ »ßyilßfl IISäIII villanyerőre berendezett intézetében Nagykároly, Köles = a róm. kath. tempi «y-ufca I. mellett. *j Alapirtatott 1902. Te1 ,ep; Petöfi.u( 5g