Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-21 / 16. szám
Nagykároly, 1912. április 21 Vasárnap. Vili. évfolyam 16. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = 5zerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaflóhiuaial: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = „Szegény Már.66 Nagykároly, 1912 április 21. Április 1-én mutatkozott be a képviselő házban a negyedszer kinevezett Kimen miniszterelnök. — A népszokás szerint ez a nap a bolondok napja. — ügy látszik a bécsi udvar is ösmeri a magyar népszokást és bolondot járatott Khuennal és miniszter társaival. — Ebből az áprilisi tréfából a munkapártnak is kijutott — mert lenyelették vele a békát — a rezoluciót, de 18 napi vonaglás után kirántották a gyéként a többség „szerző“ vezér alól, — és hogy a tréfa homéri kacajjal végződjék, az „összeszerzett“ de gerinctelen többséget arra kényszerítik, hogy meghódoljon az uj gazdának — annak, a kit két évvel előbb még a nemzeti társaskörből is kitessékeltek. Akik még tegnap Lukácsot gyűlölettel nézték, Justh párttal paktáiénak hirdették, azok ma térdet, fejet hajtva alázkodnak meg előtte és miniszteri előszobájában tülekedve igyekeznek Bécs újabb kegyencének véd- szárnyai alatt meghúzódni. — Tisza István ős gárdája most is elől tolonganak a behódoltak és megalázkodók táboráb an. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : 02: jfOSITS MIKLÓS. Amint vissza tudták szívni a politikai becsülethez kötött resoluciót, amint feltudták cserélni a mükuruc ruhát a labanc ruhával, amily gyorsan fordítottak hátat a hatalomtól megfosztott Khuennak és hajlongva törtettek Lukács előszobájába, éppen oly könyüséggel alázkodnak meg majd Auffenberg előtt is, sőt versenyre kelve igyekeznek annak a delegációban is bizalmat szavazni. Politikai erkölcsük kiskátéjának jelszava: „Szeretnék én olyan kormányt látni, amelyet nem támogatok!“ Mikor a rezolució mellett kuruc- kodtak, mikor leszögezték magukat ahhoz, hogy csak olyan kormányt támogatnak, amelyik az újonc megaján- lási törvény körülbástyázását követeli, a Lukács miniszterelnökségét akarták lehetetlenné, fonni. Auffenbergnek a fejét követelték és hadat üzentek az általános választói jognak. Még arra is vetemedtek, hogy Nagler bécsi érsek utján befolyásolják az uralkodót, mert Lukács elvált asszonyt vett el — egyházi áldás nélkül. íme, most közeledik Lukács. Még nem is miniszterelnök és máris meggörnyedve hódolnak lábai előtt. Előfizetési árak: Helyben : EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1 -50 korona. Egyes szóm óra 20 fillér. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona, flyilttér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. A politikai erkölcs mély sülye- dése ez, amelyre alig volt példa a magyar parlamentarizmus történetében. A munkapárt kétévi uralma a nemzeti jogok és a politikai elvekrut feladásának folytonos láncolatából állott. Feladták az önálló nemzeti bankot, megtagagták a saját programm- jukat; a készfizetések felvételét és az általános választói jogot. Széttépni akarták a házszabályokat és megszegték az ujoncmegajánlási jog biztosítására az ország színe előtt lekötött szavukat. Midőn ennyi bűn után lesújt reájuk a nemezis ős vezérük a kudarcok egész sorozata után elbukik, a helóta sereg rohan az eddig ellenségnek tekintett uj vezér elé, hogy a hatalom zsákmányában tovább is részesedjenek. A meggyanúsított és a Tisza gárdától vérig sértett Lukács megvető mosollyal fogadja a martalóc csapatot. A bécsi udvar parancsa szerint a mindenre kapható 67-es párttal kell kormányoznia, meft a Khuen milliói által „szerzett‘ ős a hatalom hulladékaival fentartot „nemzeti munkapárt van hivatva arra, hogy minden nemzeti engedmény nélkül, és Tisza szef&indeiii a becsületért. — Jöjjön el holnap a lakásomra, kedves Tarcsay, még mielőtt a minisztériumba megyek. Itt nem tárgyalhatunk. Ismétlem, ha megérti a intenciómat, biztosan számíthat az állásra. A hatalmas miniszter úgy szorított kezet a kis fogalmazóval, mintha legalább is, kollégája volna. Ez a parányi audiencia a nagyterem egyik mélyedésében történt. Alig tartott öt percnél tovább, de azért a teremben lévő előkelő társaság és maga Tarcsay is megérezte, hogy általa a kiválasztottak sorába lépett. Az uj kormány kiválasztottjainak legelső sorába, mert ekkora kitüntetés, mint amilyen őt érte most, a miniszterelnök első, nagy fogadó estélyén, páratlan volt a maga nemében. Valóban beleszédült e váratlan kitüntetésnek gyönyörébe. Amint végigment a nagy termen, alig győzte megköszönni a sok sze- rencsekivánatot, és viszonozni a sok »meleg kézszoritást«, amelyben része volt. Ez is eklatáns bizonyítéka volt hirtelen emelkedésének. Voltak a társaság között olyanok is, akik eddig észre sem akarták venni Tarcsayt és most sietve kijelentették, hogy ennek a »zseniális« fiatal embernek ők mindig is nagy jövőt jósoltak. Az egybegyült előkelőtársaság »törzsanyáinak« legfelsőbb itélő- széke is sok jóakarattal és elég élénken tárgyalt Tarcsay családi és vagyoni állapotáról. Közben a fiatal ember kutatva nézett végig a termen. A tekintete közömbösen siklott el kolégáin és az érdemjelekkel teleaggatott nagyméltőságokon. Nyugtalanul kereső szemei még a hölgyeken sem állapodtak meg. Egyszeribe azután, úgy látszott — megtalálta amit keresett, mert gyors elhatározással a terem mellett lévő téli kert felé igyekezett. A tompított kékes világításban, — amely csalódásig emlékeztetett a holdfényre, — nehéz — szirmú, egzotikus vízinövények álmodoztak és finom vizsugarak, halk, ezüstös csobogással hullottak egy csillogó kristálytartályba. Egy hatalmas pálma alatt, rózsaszínű estélyi ruhában, egy leány ült. Amikor Tarcsay László meghajtotta magát előtte, üdvözlésül mind a két kezét nyújtotta feléje. — Tudtam, hogy megtalál. Akkor szöktem ide, amikor apus beszélt magával. Négyszemközt akartam gratulálni magának. Tudj a-e, hogy ez a kis magánkihallgatás egy csöppet az én müvem? Két boldogságtól ragyogó szem nézett Tarcsayra. Sötét mélységükben egy remegő kérdés rejlett. — Herta! — suttogta szenvedélyesen Tarcsay. Tüzes aranyköd ereszkedett szemeire. Valaki remegve simult karjaiba. Ajkai valami leírhatatlan édeset érintettek, úgy érezte, hogy forró szájához egy harmatos, bársonyos virágszirom tapadt. * — Ugy-e, kedves Tarcsay, megértett és belátja, hogy erre a fontos pozícióra csakis olyan embert emelhetek, akiben feltétlenül megbízhatok. Olyan emberre van szükségem, aki kifogástalan lelkiismeretességgel teljesiti utasításaimat és terveimet — amiket most kifejtettem ön előtt — ügyesen megvalósítja. Megfontolhatja az ügyet, holnapig tisztába jöhet önmagával. Még csak egyet: Ha megtalálom Önben azt a férfit, akit keresek és akire mindenhol feltétlenül számíthatok, nem zárkózom el attól, hogy megvalósítsam legfőbb óhaját, amelyet sejteni, — sőt, — ismerni vélnék! . . . Meleg kézszoritás vége. Vége. És Tarcsay megértett mindent. Az uj miniszterelnök a politikai iránynak meglepő fordulatát tervezte. Ez egyenlő volt az árulással, amelyet az eddigi vezető párt ellen akart elkövetni. Ezt az akciót álf-5sf r ... riaufcl Sámuel vegyileg tisztit vili an yer őr a berendezett intézetében Nagykároly, Kölcsey-utca 1. — a rém. kath. templom mellett. = Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.
